A külföldi tulajdonban lévő cég tervezett „államosítása” nálam is kiverte a biztosítékot. S bár az ellenzéki sajtó felháborodása indokolt, médiafogyasztóként másként közelítem meg a nagy hírre vergődött ügyet.
Évekkel ezelőtt olyan céget kerestem, amely egyetlen csomagban kínálja az összes telekommunikációs szolgáltatást. A Vodafone-nál kötöttem ki, mert híre kelt, hogy megvásárolja az UPC-t. Az OTP-t meg is bíztam azzal, hogy havi 20 ezer forintig álljon a szolgáltató rendelkezésére a világhálóért, a telefonért és a tévéműsorokért. Csakhogy a Vodafone csupán 10 ezret emelt le a számlámról, és levélben kapacitált, hogy egyenlítsek ki egy másik, 8 ezer forintos számlát is. Munkatársa elmondta, hogy egyelőre nem sikerült összehangolni a két cég digitális rendszerét.
Ez furcsának hatott a XXI. században, néhány hónap múlva be is bizonyosodott, hogy miért. A magyar állam korlátozta a két cég fúzióját, elvégre „gazdasági erőfölény” alakult volna ki a piacon. Most pedig megérkezett a visszautasíthatatlan (715 milliárd forintos) ajánlat. Egy kormány közeli magáncég és egy állami vagyonkezelő ugyanolyan erőfölényt alakíthat ki a telekommunikációs piacon. Már lehetséges ez, hisz’ a külföldi Vodafone-tulajdonos nagyvonalú kitessékelése „közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető” (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, Mandiner.hu, 2022.08.22.).
S mert a Gazdasági Versenyhivatal épp ezért nem vizsgálhatja az ügyet, kezdem kapiskálni a NER viselkedését. Volt idő, amikor egy svájci cég, a Ringier adta ki a Népszabadságot. Szerette volna 50 százaléknál nagyobb arányban birtokolni az újságot, a GVH azonban megakadályozta ebben. Majd a Ringier összefogott volna a német Springerrel, hogy megmentse a legnagyobb példányszámú politikai napilapot. A Gazdasági Versenyhivatal ezt is meghiúsította.
A gazdasági erőfölény nem ördögtől való indoklás. De ha azzal párosul, hogy az állami hirdetésektől megfosztott újságot egy osztrák stróman (Herr Pecina) átjátszotta egy kormány közeli alapítványnak, és e folyamatot már nem vizsgálhatja a Gazdasági Versenyhivatal, akkor bizony kilóg az ördög szőrös patája. Sikerült előbb veszteségessé tenni az ellenzéki hangvételi napilapot, aztán pedig megszüntetni. A Vodafone-koreográfia kísértetiesen hasonló, azzal a különbséggel, hogy a majdani telekommunikációs gigacéget aligha szünteti meg az állam.
Gondoskodik inkább arról, hogy a szolgáltatási csomagokból kimaradjanak azok a tévék, közösségi oldalak és digitális portálok, amelyek nem a kormány nótáját fújják.
Tíz Orbán-mondat a Vodafone-akcióhoz
Olyan médiatörvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a magyar televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is. (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 2.)
Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (tv2, 2011. május 1.)
Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség. (Tolna Online, 2013. június 21.)
Van egy zavar. Nem az erőben, hanem a tájékozódásban. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat. (Echo TV, 2015. május 1.)
Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt. (888.hu, 2016. december 15.)
A média-, az energia- és a bankrendszer többségét magyar kézbe vettük. (Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)
A szociális média a hivatalosság alatti szinten működő internetes felület. (Echo TV, 2018. április 1.)
Az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra a döntő tényező lett, ezért a bankrendszert, az energia- és médiaszektort hazai kézbe vettük. (YouTube.com, 2018. május 10.)
A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Hír TV, 2021. október 23.)
A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)
