Médianapló

Médianapló - Hogyan lesz a hírtelenségből rémhír?

2020. június 10. 09:17 - Zöldi László

Amióta az országgyűlés elfogadta a Büntető törvénykönyv módosítását, a rémhírterjesztésről folyik a vita. Figyelemre méltó Tóth Mihály bíró, Pokol Béla alkotmányjogász, Koltai András médiajogász és Krekó Péter szociálpszichológus okfejtése. Feltűnt, hogy mintha összemosódott volna az álhír és a rémhír. Ezen azért nem csodálkozom, mert a rémhír rokon értelmű szavai közé tartozik az álhír, a beugratás, a kacsa, a kitaláció, a koholmány, a szóbeszéd és a vakhír. Az a benyomásom, hogy az álhír és a rémhír részben fedi egymást, a különbséget pedig hadd érzékeltessem egy példával.

A kormánypárti nyilvánosságban gyakran szereplő Ifj. Lomnici Zoltán nemrégiben kifejtette a közszolgálati tévében, hogy a „feltárt jelek” szerint „külső támadás érte a forintot”, amit Soros Györgynek tulajdonított. Az egyik ellenzéki párt jogi eljárást indított ellene, amit a nyomozásra kijelölt hatóság elhárított. Pedig a bíróságon bizonyára szóba került volna a Magyar Nemzeti Bank forint-leértékelésre irányuló tevékenysége, és az is, hogy az álhír mikor megy át rémhírbe. Ott látom a különbséget, hogy a sorosozás akkor álhír, ha Lomnici úr nem érti a forint lejtmenetét, és a hiányzó összefüggést a pénzügyekkel foglalkozó milliárdos nevével foltozza be. De ha propagandistaként fejti ki az álláspontját, akkor bizony tudatosan létesít egy nem létező összefüggést, vagyis rémhírt terjeszt.

Pokol Béla, az Alkotmánybíróság tagja is érzi az átfedést. S bár pártolja a Btk-módosítást, úgy különbözteti meg a rémhírt a „hamis” hírtől, hogy példamondata szerint „A liberálisok az okai minden rossznak.” Szerinte azonban ez csak egy vélemény, de ha „felheccelt tömeg előtt” hangzik el, és „meglincselnek” néhány liberálist, akkor felülírja a „véleménynyilvánítás szabadságát”. (Elgondolkoztató okfejtését az Újnépszabadság.com 2020. június 6-i számában olvastam.) Azt már én fűzöm hozzá, hogy az álhírből könnyen lehet rémhírt fabrikálni, és a Btk-módosítást mindkét politikai oldalon föl lehet használni a másik ellen.

Van azonban még egy szempont, amely új színben tünteti föl azt a fránya rémhírt. Az angolszász sajtóból ismerhető a meghatározás, hogy hír az, amit el akarnak titkolni. Ezt Krekó Péter 2020. március 27-én egy Népszava-interjúban így bontotta ki: „Ha valaki közzéteszi az állam által elhallgatott híreket, akkor nem bűncselekményt követ el, hanem a sajtó küldetését teljesítve, a közérdeknek megfelelően bemutatja a valóságot.”         

22 komment

Médianapló - Miért haszontalanok a kormánykritikus újságírók?

2020. június 09. 10:04 - Zöldi László

A Népszava tegnapi számában olvasható egy továbbgondolásra ösztönző mondat. Danó Anna a koronavírus-járványban dolgozó egészségügyi szakemberek 500 ezer forintos megjutalmazásáról tűnődött. Azt firtatta, miért maradtak ki belőle a gyógyszerészek és a szociális munkások. Megjegyezte, hogy „A miniszter - a kizárólag a kormánymédia  képviselőinek tartott ’sajtóértekezleten’ - föl is sorolta a kedvezményezetteket.” Ha rajtam múlna, a cikkírónak díjat adnék a járvány idején végzett áldozatos munkájáért, a két gondolatjel közé szorított mellékmondatával azonban vitatkozom.

Félő, hogy akik ama bizonyos sajtótájékoztatót szervezték, nem az ő fejével gondolkoznak. Számukra nem létezik az ellenzéki média, és ami nincs, azt nem is lehet meghívni. Ezt persze soha senki nem fogja kimondani a kormányzati tényezők közül, a mozaikokból azonban érdekes kép rakható össze a hatalomgyakorlók nyilvánosságszemléletéről. Abból indulnék ki, hogy néhai Rubovszky György kereszténydemokrata politikus 2014. szeptember 22-én óvatlanul elkottyantotta: „A demokrácia arról szól, hogy a többség diktatúrája a kisebbség felett.” Ezzel magyarázható, hogy a kormánypárti politikusok beleszövik mondandójukba a demokrácia kifejezést, de kizárólag az idézetbeli értelemben.

Ebből következik, hogy a nyilvánosság eszközrendszere, a média a többség üzeneteit juttatja el a választópolgárokhoz. A hasznos információk hordozója tehát a többségi akarat továbbítására való, a haszontalan információkat pedig nem kell figyelembe venni. Vagy csupán a fegyelmezés, elrettentés szándékával érdemes velük foglalkozni. Eme értelmezés szerint baj van a vélemény-műfajokkal is. Az újságírónak ne legyen véleménye, vagy ha van is, szorítkozzék a kormányzati álláspont ragozására. Ha kiszólt a kórusból - erre is volt példa -, akkor órákon belül önkritikára kényszerítették.

A nyilvánosságnak egyetlen olyan eszköze van, amelyet nem sikerült áthangolni, lehengerelni, meghódítani: a világháló. Erre mondta Varga Judit igazságügyi miniszter tavaly, december 4-én a Die Welt című német lapban: „Az online sajtó szélsőségesen kormánykritikus.” Botond Bálint szociológus pedig a Magyar Nemzet Online-ban így fogalmazott az ellenzéki véleményformálókról: „Szabadon beszélgethetnek az online szubkultúrájukban, amely sajnos jócskán népszerű a fiatalok és az egyetemisták körében.” (2020.04.09.) Döccen a mondat, mert a cikkíró szerint az egyetemisták nem is fiatalok, de értjük a lényegét.        

22 komment

Médianapló - Miért kutattak közvéleményt a galambok?

2020. június 08. 10:38 - Zöldi László

A BBC History című ismeretterjesztő magazin júniusi száma leginkább Trianonról közölt nagyon érdekes dokumentumokat. A szerkesztő azonban nem készített „múzeumi” számot, gondoskodott egyéb olvasnivalóról is. A címoldalra kirakta például a hírszerző postagalambokról írott cikket is.

Gordon Corera 16554 szárnyas katona sorsát írta meg. A Columba (latinul galamb) hadműveletet 1941. április 8-ától 1945 tavaszáig kísérte figyelemmel. A gondosan kiképzett postagalambokat kalitkában dobták le a német hadsereg által megszállt Nyugat-Európában. A kalitka oldalán boríték lapult, benne kérdőív. A brit vezérkar azt tudakolta, vajon a repülőgépei milyen hatékonysággal bombáztak, és akik megtalálták a kalitkában gubbasztó „ejtőernyősöket”, mit tudnak a német csapatmozgásokról. Azt is firtatta, hogy a megszállt országok lakosai mennyit hasznosítanak a BBC műsoraiból.

A furcsa és leleményes közvélemény-kutatás felemás eredménnyel járt. A német vezérkar felkészült a galambkatonák inváziójára, és a szintén gondosan kiképzett sólymai több ezret téptek szét a levegőben. Ráadásul az életben maradt szárnyasok közül a civil megtalálók elég sokat belefőztek a vasárnapi levesbe. Mindazonáltal a galambok hátára erősített tokocskában rengeteg üzenetet is küldtek. Pontosították az ipari célokat, és a bombázások már kevesebb civil áldozattal jártak. S mert kérték, a rádióadások is hangosabbak lettek. A cikk szerzője azt a következtetést vonta le, hogy a galamb-akció nem volt sorsdöntő a háborúban. Inkább csak árnyalta, módosította a vezérkar ismereteit. Ezt másként látom.

Ugyancsak brit szerzőktől tudható, hogy 1944 végén a vezeték nélküli adó-vevő készülékek kudarcot vallottak. Hiába működtek kifogástalanul korábban, a száraz (sivatagi) hadszíntéren Afrikában, csődöt mondtak az esős Nyugat-Európában. A Hitler elleni szövetség vezetői 30 ezer ejtőernyőst dobtak le a rajnai hidak elfoglalására, a működésképtelen rádiók miatt azonban a vezérkarral megszakadt a kapcsolat. A híradósok ekkor engedték ki szárnyas beosztottjaikat a kalitkákból. Az egyik, Orániai Vilmos négy óra alatt juttatott el segélykérő üzenetet a 420 kilométernyire lévő amerikai-angol vezérkarhoz. Ezzel mentette meg a körülzárt ejtőernyősök életét.

Sebeit meggyógyították, sőt a háborús hősök számára alapított Viktória keresztjével is kitüntették. Három katonalóval, tizennyolc katonakutyával és harminchét katonagalambbal együtt - az utóbbiak között közvéleményt kutató szárnyasok is voltak.      

4 komment

Médianapló - Orbán: A száz év karantén véget ért

2020. június 07. 15:22 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Matolcsy európázott, Kövér szilizett, Varga Judit fészbukozott, Lendvai trianonozott, Hiller emeszpézett, Karácsony pedig államozott. Lefülelt mondatok.

 

Több tucat kulturális minisztert túléltem, értelmes ember kevés akadt köztük. (Spiró György író, 24.hu, június 1.)

Akkor akarok érdekes lenni, ha nem pontosan értem a darabot. (Fehér Balázs Benő rendező, Hajónapló.ma, június 2.)

Politikában a vélemény is tény. (Török Gábor politológus, ATV, június 2.)

Fontos fejlemény, hogy felállításra került a Facebook Felügyelőbizottsága. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, június 2.)

A mi rendszerünk már Európa jövője és a jövő Európája. (Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Növekedés.hu, június 2.)

A következő, Orbán Viktor szervezte választást nem fogjuk tudni megnyerni. (Bauer Tamás DK-politikus az ellenzék állapotáról, Klubrádió, június 2.)

Ez a párt erősödőben van. (Hiller István szocialista politikus az MSZP-ről, Klubrádió, június 3.)

Szili Katalin MSZP-ből való kiválásával a nemzeti gondolat képviselete a baloldalon lezártnak tekinthető. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Magyar Nemzet Online, június 3.)

2022 tétje az újabb kétharmad megakadályozása. (Batka Zoltán újságíró, Újnépszabadság.com, június 3.)

A kormányzat szinte neki dolgozik, mint futballcsapat a sztárcsatárnak. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász Orbán Viktorról, 168 Óra, június 4.)

Orbán Viktor e pillanatban nem a keménykezű nemzetvezető, hanem a győztes és bölcs hadvezér képében kíván a nemzet elé lépni. (Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-politikus, Magyar Narancs, június 4.)

Vannak helyzetek, amikor nincs helye a különvéleménynek, és a nemzeti összetartozás napja ilyen. (Majthényi László, a Vas megyei közgyűlés elnöke, Vas Népe, június 4.)

Pest központja az országnak, de Debrecen központja a magyarságnak. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, június 4.)

Nem az állam támogatja a fővárost, hanem Budapest finanszírozza az államot. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, június 5.)

A Fideszről kiderült, hogy nem politikai párt, hanem Orbán Viktor vallási közössége. (Reichert János publicista, Magyar Hang, június 5.)

Bármilyen demokrata jobb, mint egy magyar önkényeskedő. (Nagy Iván Zsolt újságíró, hvg.hu, június 5.)

A fogak fehérje számos sajtóorgánumban megmutatkozott. (Balázs D. Attila újságíró a Trianon-cikkekről, Magyar Nemzet, június 6.)

Trianon egy ócska terem, ahol botot toltak egy kerék küllői közé. Az a kerék népünket hajtja. (Nagy Zoltán Péter főszerkesztő, Fejér Megyei Hírlap, június 6.)

A Trianon utáni száz év karantén, a száz év magány korszaka véget ért. (Orbán Viktor miniszterelnök Sátoraljaújhelyen, egy turulszobor avatásán, M1, június 6.)

Más a „trianonozás”, mint a Trianonnal való szembenézés. Előbbi könnyű, utóbbi nehéz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, június 6.)

Minden mondat egy-egy ostorcsapás. (Pilhál Tamás újságíró Orbán Viktor sátoraljaújhelyi beszédéről, PestiSrácok.hu, június 7.)

komment

Médianapló - Orbán és az asszonyaink

2020. június 07. 08:44 - Zöldi László

A miniszterelnök engem Végh Antalra emlékeztet. Az író ötvenkötetnyi életműve egyelőre a feledés homályába merült. Inkább csak a Miért beteg a magyar futball? című könyvére emlékeznek, amely 750 ezer példányban jelent meg. Kétpercnyire lakott, és a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben gyakran jártam nála.

Az írószövetség elnökével együtt épített házat a budai Hűvösvölgyben. A tulajdonostárs halála után a házrészt kivásárolta az örököstől, és a rokonai családostul foglalták el a lakásokat. Esténként szobájába hívta őket, libasorban álltak, és a Gazda elmondta nekik, hogy másnap kinek mit kell csinálnia. „Te sógor a kistraktort kezeled, Maga ángyom segít a konyhán.” Ebben a stílusban osztotta ki a feladatokat. Másnap reggel kiment a birtokára, a pilisi domboldalon ugyanis felépítette az ősei szatmári udvarházát nyári konyhával, kukoricagóréval. Meg az istállóval, amelyben 11 birkáját tartotta, és egy Szepesinek nevezett szamárral őriztette.

A gazda-mentalitást érzékelem a miniszterelnök viselkedésében is. Ő az országgal csinálja azt, amit az író a rokonságával. Tegnap például beszédet mondott Sátoraljaújhelyen, egy turul szobornál, néhány méternyire a határtól. Nacionalista beszéd volt, mielőtt azonban hívei megrökönyödnének a rossz csengésű jelzőtől, a szónak abban az értelmében használom, hogy a nacionalizmus az etnikum összefogására irányuló kísérlet. A meghatározásba belefér, amit a tegnapi beszédből igazságnak vélek, hogy „Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs.” Az már nem, hogy miniszterelnökünk megfenyegette azokat, akik ezzel nem értenek egyet.

Mindebből még Trianon 100. évfordulóján sem föltétlenül következik, hogy Orbán vissza akarja foglalni az 1920-ban elcsatolt területeket (köztük az őseim földjét is). Azt azonban nem rejtette véka alá, hogy a Kárpát-medencében magának és „országának” tartja fenn a vezető szerepet. Azt pedig az utána következő nemzedékre bízza, vajon e célt békés úton akarja-e megvalósítani. Egyetlen gondolatmenete azért kiborított. Szerinte az asszonyok arra valók, hogy a hazának szüljenek. „Nekik köszönhetjük, hogy mi vagyunk a túlélés európai bajnokai.”

Két feleségem volt, és három gyermeket köszönhetek nekik. Még a legintimebb pillanatban sem súgták a fülembe, hogy hadra fogható vitézt és iparos akarnak szülni a hazának. Azt sem, hogy azért adnának életet a gyermeknek, mert pótolni szeretnék a vérveszteséget. Ez egyébként Végh Antalnak sem jutott az eszébe. Ő csak az írásaival akart hatni, a focikönyvvel sikerült is.

 

Tíz mondat Orbán Viktor ünnepi beszédéből (Miniszterelnök.hu, 2020.06.06)

 

Különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk.

Az ezeréves történelmi Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték.

Voltak már rosszabb határaink is, mégis itt vagyunk.

Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs. Ez a törvény. Van, aki ezt megértette, és van, aki nem. Akik még nem, jobban tennék, ha megértenék, mert fogytán az idejük.

Számunkra minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.

A Trianon utáni száz év karantén, a száz év magány korszaka véget ért.

Mára ismét mi lettünk a Kárpát-medence legnépesebb országa.

Minden megszülető magyar gyermek újabb őrhely is.

Mindig az asszonyok pótolták a vérveszteségeket. Hol országvédő katonák, hol országépítő mesteremberek hadait adták a hazának. Mindig azt adták, amire éppen szükség volt.

Nekik köszönhetjük, hogy mi vagyunk a túlélés európai bajnokai.

78 komment

Médianapló - Jegyzetek az üzenőfalról

2020. június 06. 09:25 - Zöldi László

Az a bizonyos kommentelő, akinek a forintos kérdésére tegnap válaszoltam, a maga sajátságos modorában ezt is firtatta: „FB-posztok mint téma? Nevetséges.” Szerinte reggelenként azért böngészem a fészbukos üzenőfalat, hogy találjak témát a Médianapló számára. Hát, van benne valami.

A Parlament előtti tömegben, 1989. október 23-án határoztam el, hogy a nyilvánosság számára dokumentálom a közhangulatot. Azóta majd’ minden héten megjelenik egy összeállításom Lefülelt mondatok címmel. Az első éveket a hagyományos sajtóból való mondatok uralták, a kétezres évektől kezdett felzárkózni a digitális sajtó. A kérdésre adott válaszom pedig az, hogy például az idén a Facebook vezeti a listát 87 mondattal. A kormánypárti sajtóból a Magyar Rádió 19-cel vétette észre magát, a Magyar Nemzet 16-tal, a Miniszterelnök.hu 7-tel, a Mandiner.hu 6-tal, a Magyar Hírlap, az M1 és az InfoRádió 5-5-tel, az MTI, a Hír TV és a PestiSrácok.hu 4-4-gyel, a Mozgástér.blog és a Vasárnap.hu 3-3-mal, a Demokrata, az Origo.hu és a 888.hu 2-2-vel. A véletlen úgy hozta, hogy ez is 87, összesen.

Ha ez nem volna kielégítő válasz, akkor a miniszterelnök fészbukos üzenőfalának 650 ezer követője volt, a legutóbbi hetekben pedig a koronavírus-járvány miatt millió fölé emelkedett a számuk. S ha rajta kívül van bejelenteni- vagy bírálnivalója Deutsch Tamásnak, Kovács Zoltánnak, Németh Szilárdnak, Szijjártó Péternek, Varga Juditnak, ezt többnyire a fészbukon teszik meg. (Az ellenzéki politikusokat most nem sorolom fel.) Ami a publicistákat illeti, előnyös helyzetben vannak, akiknek sikerült státuszban lenni vagy maradni. A kiadóhivatalok ugyanis takarékoskodnak a honoráriummal, és csökkentették vagy meg is szüntették a külső szerzőknek szánt pénzeket.

Ez a kormány tevékenységét kritikusan értelmező szerkesztőségekben befelé fordulást eredményezett, nekem pedig föl kellett fedezni a közösségi oldalt, mint a publicisztika első számú műhelyét. Van közíró, aki kizárólag a fészbukon adja közre a jegyzeteit, és van, aki olykor más fórumon is. Megemlítek néhányat, akinek adok a véleményére. Bruck András, Föld S. Péter, Gábor György, Hell István, Hollósi Zsolt, Jámbor András, Lévai Júlia, Porcsin Zsolt, Révbíró Tamás, Somogyi Zoltán, Szekeres István, Szombathy Pál, Szele Tamás, Tamás Ervin, Vásárhelyi Mária, Veress Jenő. Ha a modortalan kommentelő olvasná őket reggelente, talán nem is tartaná annyira nevetségesnek azokat a fránya FB-posztokat.

 

Tíz mondat a Facebookról

 

A magyar választási kampányban mi a választást javarészt a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2011. január 22.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

A Fidesz országosan jelentkező problémája a Facebook. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2018. október 16.)

Az, hogy egyáltalán létezik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. április 18.)

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Remélem, Varga Judit igazságügyi miniszter megtalálja a jogi megoldást Zuckerberg úr vállalatának megrendszabályozásához. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 17.)

A Facebook csak egy eszköz. Nem misztifikálnám túl. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Heti TV, 2019. december 3.)

Ma a kormány legnagyobb ellenfele a Facebook. (Vásárhelyi Mária szociológus, HírKlikk.hu, 2020. március 21.)

Fontos fejlemény, hogy felállításra került a Facebook Felügyelőbizottsága. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2020. június 2.)

 

1 komment

Médianapló - Újság-e a portál?

2020. június 05. 10:38 - Zöldi László

Fiatal újságíró koromban rengeteg interjút készítettem. Leginkább tudósok társaságát kerestem, ők pedig szívesen beszéltek a kutatásaikról. Egy történésszel például havonta találkoztam a lakásához közeli kávéházban. Amikor már tegeződtünk, elmesélte, hogy azért szeret velem beszélgetni, mert kimozdítom a komfortzónájából. Fölteszem neki azokat a kérdéseket, amelyeket a kollégái épp a felkészültségük miatt nem fogalmaznak meg.

Felsőoktatási intézményekben dolgozó médiatanárként és a kommunikáció szakos diákoknak írott tankönyv szerzőjeként így vagyok most egy kommentelővel. Már letegezett, bár még sosem találkoztunk. De ha mondandójáról lehántom a digitális kocsma stíluselemeit, akkor kirajzolódik előttem a forintos kérdés, amelyről a sajtószakmában nem nagyon szoktunk beszélgetni. (Erről árulkodik a bejegyzés után közölt idézet-összeállítás is.) Azzal mozdított ki a komfortzónámból, hogy azt firtatta: vajon az egyik Médianapló-bejegyzésben miért neveztem újságnak a 444-et?

Kétségtelen, hogy az újság fogalmába a sajtó szorult. A szinonima-szótárban is az olvasható, hogy újság a lap, a hírlap, a sajtóorgánum, a sajtótermék. Az tehát, amit nyomtatnak. Aminek alapanyaga a papír. Aminek színe és szaga van (nekem illata). Ami lapozható és mérgünkben akár még a sarokba is hajítható. Az új-sághoz, az újdonsághoz, az újdonsült, a friss, a korszerű jelzőhöz a mögöttünk hagyott évszázadok művelődéstörténetében a hagyományos sajtó kapcsolódott. De a világháló korszakában miért ne tekinthetnők újságnak a portál elnevezésű digitális terméket is?

Különösen akkor, ha a hírszerzésben és a híradásban az online szerkesztőség gyorsabb, sőt sokkal gyorsabb, mint az offline napilap. Amelynek az utolsó kinyomtatott számát 2043-re extrapolálja (múltbeli adatok alapján jövőbeli időponthoz köti) Philip Meyer amerikai médiakutató. Digitális újságnak tartom nyilvánosságunkban a Debreciner.hu-t, a 24.hu-t, a hvg.hu-t, az Index.hu-t, a Mandiner.hu-t, az Origo.hu-t, a szombathelyi Nyugat.hu-t, a PestiSrácok.hu-t, a SzabadPécs.hu-t. Vannak persze olyan portálok is, amelyek anyagi okból vagy szemléleti megfontolásból nem alkalmaznak hír-újságírókat (hírlapírókat). Inkább „csak” értelmezik, kommentálják, magyarázzák a tőlük függetlenül készített híreket. Őket nem is nevezném újságnak.

Bár speciel a kommentelő által említett 444.hu nyugodtan vélhető annak. Már ha nem ragaszkodunk mereven ahhoz, hogy újság kizárólag a hagyományos sajtó papírra nyomtatott terméke lehet.

 

Tíz mondat az újságról

 

A napilapot azért hívják újságnak, mert új dolgokról számol be. (Nemes György író, Bal-jobb, bal-jobb, Szépirodalmi Kiadó, 1989)

Van, akinek némely újság a tévé folytatása más eszközökkel. (Bodor Pál író, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. május 6.)

Amit a médiából megtudhat az ember, azt az újság összezavarja. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1996. augusztus 9.)

Ami a távolban történik, újság, ami velünk, az szociológia. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2000. szeptember 9.)

Az internet nem médium, az ott közzétett tartalmaknak csak egy kis hányada jelenik meg újságszerű formában. (Kelen András sajtólevelező, Népszabadság, 2000. december 19.)

Az internet nem csökkenti a nyomtatott újság iránti vágyat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. február 7.)

Mindenki más újságot olvas. (Tarr Béla filmrendező, ATV, 2007. június 6.)

Nyissák ki az újságot, és azt fogják hallani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2011. július 23.)

A magyar sajtó német véren nőtt fel, amikor a kép nélküli, szövegcentrikus újság volt a példakép. (Keleti Éva fotóriporter, Hetek, 2011. szeptember 2.)

Nem a seregnek írjuk az újságot. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2016. július 9.)

komment

Médianapló - Trianon sebei

2020. június 04. 11:37 - Zöldi László

Gyógyszerész Feri osztálytársam volt a középiskolában. Kérte, hogy csatlakozzak a felhíváshoz, miszerint „Szóljanak a harangok!” ma délután 16.32-kor. Van okom a csatlakozásra.

Anyai nagyapámat a Zenta melletti Adáról vitték a háborúba. Az olasz fronton, gáztámadásban ment tönkre a tüdeje. S mert vallásilag a kalocsai érsekséghez tartozott, az érsek összegyűjtötte a határon kívül rekedt hadirokkantakat is az 1923-ban átadott Rokkant-telepen. Nagyapám kitanulta a kosárfonást, nagyanyám szerint piacképes holmikat készített ugyan, ám a bevételt elitta a kocsmában. 1932-ben, 42 éves korában halt meg. Anyám 6 évesen lett félárva.

Apai nagyapám 20 éves korában, az aradi kaszárnyából került ki az orosz frontra. Négy évvel később gépfegyverrel tért haza, Erdőhegyre. Harcedzett unokatestvéreivel beásta magát a Körös folyón átívelő vasúti híd lábához, és napokig tartották fel a román hadsereg Temesvárról Nagyváradra igyekvő szerelvényeit. Azzal büntették őket, hogy csütörtökönként jelentkezniük kellett a milícián. Néhány pofon után a pincében éjszakáztak. Nagyapám tüdőgyulladást kapott, és 1926-ban meghalt. Apám 6 évesen lett félárva.

1940 őszén sorozták volna be a román hadseregbe. A zöldhatáron szökött át a Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélybe. Kolozsvárott barátkozott össze a kalocsai Rokkant-telepről érkezett nagybátyámmal. Anti bácsi a román állammal együtt távozott buszsofőröket pótolta, vele jött a felesége és a kisfia, pesztonkaként pedig a kamasz húga. Így ismerkedtek meg a majdani szüleim. Apám magyar katonaként harcolta végig a második világháborút. A szovjet hadifogságból nem mehetett haza, mert a román törvények szerint szökevénynek számított.

Anyai nagyanyám meglátogatta a csecsemő unokáját. Lefizetett egy gazdát, akinek a határ mindkét oldalán volt földje. Üreget képezett ki neki a kukoricával telerakott szekéren, ám a román határőr szuronnyal ellenőrizte a szállítmányt, és átszúrta nagyanyám combját. Amíg lábadozott, vigyázott e sorok akkor még gőgicsélő írójára, majd ugyanezen az úton visszament a falujába. 51 éves korában halt meg. Apám nem lehetett jelen a temetésén, mert még 1951-ben is katonaszökevénynek számított.

Csatlakozom tehát a keresztény civil szervezet felhívásához. Ma délután 16.32-kor pedig a zöld és talán baloldali főpolgármester javaslatára egy percig vigyázzban is hallgatom a Lehel-téri templom felől érkező harangzúgást. Három nagyszülőmre gondolok, akik nélkül nem jöhettem volna létre, bár soha nem beszélgettem velük.

8 komment

Médianapló - Az ellenzéknek lesz-é elég aktivistája a választási győzelemhez?

2020. június 03. 08:34 - Zöldi László

Tegnap két egybehangzó kijelentést hallottam. Az ATV-ben Török Gábor politikai elemző úgy összegezte a koronavírus-járvány közbeni helyzetet, hogy az ellenzéki pártoknak a legutóbbi hetek tetszhalott állapota után életre kéne kelniük. Imigyen fejezte be a gondolatmenetét: „Ha ez így folytatódik tovább, az ellenzéknek 2022-ben semmi esélye sincs.” Szintén tegnap fejtegette a Klubrádióban Bauer Tamás közgazdász, hogy „A következő, Orbán Viktor szervezte választást nem fogjuk tudni megnyerni.” Azért beszélt többes szám első személyben, mert amúgy a Demokratikus Koalíció tagja is.

Mindketten eredeti szakmájuk legalaposabbjai közé tartoznak, ráadásul adnak arra is, hogy megnyilvánulásaikkal befolyásolják a közvéleményt. S bár világnézetileg távol állnak egymástól, érdemes elgondolkozni azon, vajon miért jutottak ugyanarra a következtetésre. Ott keresném a választ, hogy a két interjúban volt még egy közös mozzanat: kevesellték (hiányolták) az ellenzék mozgósító képességét. Erről pedig beugrott egy harmadik közéleti személyiség kijelentése, mely elsikkadt a járvány-kommunikációban. Hadházy Ákos volt LMP-politikus ezt találta mondani a Népszava május 8-i számában: „Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, 20-30 ezer aktivistát kell mozgósítanunk.”

A 2018-as választáson az ellenzéki pártok külön-külön akár két-két ellenőrt is küldhettek volna a tízezernél valamivel több szavazókörzetbe. Több mint százezer aktivistájuk azonban nem akadt e kényes és fontos feladatra. Leginkább a falusi körzetekbe nem jutott emberük, meg is látszott az eredményen. A 20-30 ezer aktivista, akikről Hadházy Ákos álmodozik, értelmezésem szerint azt jelentené, hogy az ellenzéki pártok nem föltétlenül a saját, hanem a közös embereik révén ott is szemmel tarthatnák a kormánypárti szervezőket, ahová tavaly októberben, az országgyűlésinél sikeresebb önkormányzati választáson sem jutottak el.

Az a benyomásom, hogy 2022-ben akkor lesz elég ellenzéki küldött a szavazókörökben, ha a koronavírus-járvány után az ellenzéki pártok végre kiszabadulnak az évek óta tartó politikai karanténból. Közös aktivistáik pedig elvégzik azt az aprómunkát, amely nélkül csakugyan nincs esély a győzelemre. Ha jól értem a jelenleg pártérdekektől független politikust, ők lehetnének azok, akik kétévnyi tapasztalattal a hátuk mögött nem engedik majd, hogy Orbán Viktorék a falusi szavazókörökben félreszervezzék az országgyűlési választást. 

31 komment

Médianapló - Miért erőtlen az ellenzéki sajtó?

2020. június 02. 08:40 - Zöldi László

A 444 szerkesztőségében az ügyeletes fölfigyelt egy bejegyzésre. Hajdúböszörményben országgyűlési képviselő látogatott idős emberekhez, két helyi vállalkozó élelmiszer-csomagjait osztotta szét közöttük. Erről maga a honatya, Dr. Tiba István számolt be a fészbukon. Mellékelt néhány fényképet is, amint beszélget a veszélyeztetett korosztály tagjaival. Nincs rajta szájmaszk, ezt pécézte ki Haszán Zoltán.

Cikkét azzal zárta vasárnap, hogy a képviselő pénteken fittyet hányt a koronavírus-járványra, szombati bejegyzésében mégis azt ajánlotta, hogy követői tartsák be „a távolságtartásra és a maszkviselésre vonatkozó szabályokat”, máskülönben nem vehetik elejét „a komolyabb tömeges megbetegedéseknek”. Okfejtését átvették az ügyeletesek a 168 Óra, a HVG, a Magyar Hang, a Mérce, a Hírklikk és a Zsúrpubi szerkesztőségében. Utaltak ugyan a 444-re, de ők sem néztek utána a részleteknek. Holott az Alfahír ügyeletese, Dobos Zoltán észrevette, hogy Tiba Istvánnál a doktori cím orvosi végzettséget takar.

Fogorvos, a fog- és szájbetegségek szakorvosa, gyermekgyógyász szakorvos, sőt egészségügyi menedzseri diplomát is szerzett. Mielőtt honatyaságra adta volna a fejét, az alapellátásra szakosodott Városi Egészségügyi Szolgálat Nonprofit Kft igazgató-főorvosa volt Balmazújvárosban, ahol polgármesterkedett is. Hitvallását így fogalmazta meg: „Szeretek mindenben személyes példával elöl járni, szakmailag mindig a legmagasabbra állítottam a mércét.” (Napkelet arcképcsarnok, 2018.01.17.) Mindez megtudható lett volna a világhálóról, ha a vasárnapi ügyeletesek követték volna Dobos kolléga példáját. Mentségükre szóljon, hogy gyorsan kellett dolgozniuk.

A hétfőn este sugárzott ATV-műsor, A nap híre szerkesztőjének és műsorvezetőjének azonban már volt ideje a tájékozódásra. Nem biztos persze, hogy Krug Emíliának kellett volna bedobnia a figyelemre méltó információt, de ha esetleg a vendégek - az ellenzéki politikus Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó és Szél Bernadett - elfelejtettek volna tájékozódni, az orruk alá dörgölhette volna a slusszpoént. Tiba doktor személyében orvos veszélyeztette a hajdúböszörményi öregeket, ám akciója úgy hullámzott végig a kormány tevékenységét firtató sajtón, hogy nyolc szerkesztőség mulasztotta el azt, amit a kilencedik észrevett.

Nem gondoltam volna, hogy épp az Alfahír menti meg az újságírás becsületét. Azt pedig remélem, hogy sikerült válaszolni a címben föltett kérdésre.             

18 komment
süti beállítások módosítása
Mobil