Tegnap két egybehangzó kijelentést hallottam. Az ATV-ben Török Gábor politikai elemző úgy összegezte a koronavírus-járvány közbeni helyzetet, hogy az ellenzéki pártoknak a legutóbbi hetek tetszhalott állapota után életre kéne kelniük. Imigyen fejezte be a gondolatmenetét: „Ha ez így folytatódik tovább, az ellenzéknek 2022-ben semmi esélye sincs.” Szintén tegnap fejtegette a Klubrádióban Bauer Tamás közgazdász, hogy „A következő, Orbán Viktor szervezte választást nem fogjuk tudni megnyerni.” Azért beszélt többes szám első személyben, mert amúgy a Demokratikus Koalíció tagja is.

Mindketten eredeti szakmájuk legalaposabbjai közé tartoznak, ráadásul adnak arra is, hogy megnyilvánulásaikkal befolyásolják a közvéleményt. S bár világnézetileg távol állnak egymástól, érdemes elgondolkozni azon, vajon miért jutottak ugyanarra a következtetésre. Ott keresném a választ, hogy a két interjúban volt még egy közös mozzanat: kevesellték (hiányolták) az ellenzék mozgósító képességét. Erről pedig beugrott egy harmadik közéleti személyiség kijelentése, mely elsikkadt a járvány-kommunikációban. Hadházy Ákos volt LMP-politikus ezt találta mondani a Népszava május 8-i számában: „Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, 20-30 ezer aktivistát kell mozgósítanunk.”

A 2018-as választáson az ellenzéki pártok külön-külön akár két-két ellenőrt is küldhettek volna a tízezernél valamivel több szavazókörzetbe. Több mint százezer aktivistájuk azonban nem akadt e kényes és fontos feladatra. Leginkább a falusi körzetekbe nem jutott emberük, meg is látszott az eredményen. A 20-30 ezer aktivista, akikről Hadházy Ákos álmodozik, értelmezésem szerint azt jelentené, hogy az ellenzéki pártok nem föltétlenül a saját, hanem a közös embereik révén ott is szemmel tarthatnák a kormánypárti szervezőket, ahová tavaly októberben, az országgyűlésinél sikeresebb önkormányzati választáson sem jutottak el.

Az a benyomásom, hogy 2022-ben akkor lesz elég ellenzéki küldött a szavazókörökben, ha a koronavírus-járvány után az ellenzéki pártok végre kiszabadulnak az évek óta tartó politikai karanténból. Közös aktivistáik pedig elvégzik azt az aprómunkát, amely nélkül csakugyan nincs esély a győzelemre. Ha jól értem a jelenleg pártérdekektől független politikust, ők lehetnének azok, akik kétévnyi tapasztalattal a hátuk mögött nem engedik majd, hogy Orbán Viktorék a falusi szavazókörökben félreszervezzék az országgyűlési választást.