Fiatal újságíró koromban rengeteg interjút készítettem. Leginkább tudósok társaságát kerestem, ők pedig szívesen beszéltek a kutatásaikról. Egy történésszel például havonta találkoztam a lakásához közeli kávéházban. Amikor már tegeződtünk, elmesélte, hogy azért szeret velem beszélgetni, mert kimozdítom a komfortzónájából. Fölteszem neki azokat a kérdéseket, amelyeket a kollégái épp a felkészültségük miatt nem fogalmaznak meg.
Felsőoktatási intézményekben dolgozó médiatanárként és a kommunikáció szakos diákoknak írott tankönyv szerzőjeként így vagyok most egy kommentelővel. Már letegezett, bár még sosem találkoztunk. De ha mondandójáról lehántom a digitális kocsma stíluselemeit, akkor kirajzolódik előttem a forintos kérdés, amelyről a sajtószakmában nem nagyon szoktunk beszélgetni. (Erről árulkodik a bejegyzés után közölt idézet-összeállítás is.) Azzal mozdított ki a komfortzónámból, hogy azt firtatta: vajon az egyik Médianapló-bejegyzésben miért neveztem újságnak a 444-et?
Kétségtelen, hogy az újság fogalmába a sajtó szorult. A szinonima-szótárban is az olvasható, hogy újság a lap, a hírlap, a sajtóorgánum, a sajtótermék. Az tehát, amit nyomtatnak. Aminek alapanyaga a papír. Aminek színe és szaga van (nekem illata). Ami lapozható és mérgünkben akár még a sarokba is hajítható. Az új-sághoz, az újdonsághoz, az újdonsült, a friss, a korszerű jelzőhöz a mögöttünk hagyott évszázadok művelődéstörténetében a hagyományos sajtó kapcsolódott. De a világháló korszakában miért ne tekinthetnők újságnak a portál elnevezésű digitális terméket is?
Különösen akkor, ha a hírszerzésben és a híradásban az online szerkesztőség gyorsabb, sőt sokkal gyorsabb, mint az offline napilap. Amelynek az utolsó kinyomtatott számát 2043-re extrapolálja (múltbeli adatok alapján jövőbeli időponthoz köti) Philip Meyer amerikai médiakutató. Digitális újságnak tartom nyilvánosságunkban a Debreciner.hu-t, a 24.hu-t, a hvg.hu-t, az Index.hu-t, a Mandiner.hu-t, az Origo.hu-t, a szombathelyi Nyugat.hu-t, a PestiSrácok.hu-t, a SzabadPécs.hu-t. Vannak persze olyan portálok is, amelyek anyagi okból vagy szemléleti megfontolásból nem alkalmaznak hír-újságírókat (hírlapírókat). Inkább „csak” értelmezik, kommentálják, magyarázzák a tőlük függetlenül készített híreket. Őket nem is nevezném újságnak.
Bár speciel a kommentelő által említett 444.hu nyugodtan vélhető annak. Már ha nem ragaszkodunk mereven ahhoz, hogy újság kizárólag a hagyományos sajtó papírra nyomtatott terméke lehet.
Tíz mondat az újságról
A napilapot azért hívják újságnak, mert új dolgokról számol be. (Nemes György író, Bal-jobb, bal-jobb, Szépirodalmi Kiadó, 1989)
Van, akinek némely újság a tévé folytatása más eszközökkel. (Bodor Pál író, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. május 6.)
Amit a médiából megtudhat az ember, azt az újság összezavarja. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1996. augusztus 9.)
Ami a távolban történik, újság, ami velünk, az szociológia. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2000. szeptember 9.)
Az internet nem médium, az ott közzétett tartalmaknak csak egy kis hányada jelenik meg újságszerű formában. (Kelen András sajtólevelező, Népszabadság, 2000. december 19.)
Az internet nem csökkenti a nyomtatott újság iránti vágyat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. február 7.)
Mindenki más újságot olvas. (Tarr Béla filmrendező, ATV, 2007. június 6.)
Nyissák ki az újságot, és azt fogják hallani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2011. július 23.)
A magyar sajtó német véren nőtt fel, amikor a kép nélküli, szövegcentrikus újság volt a példakép. (Keleti Éva fotóriporter, Hetek, 2011. szeptember 2.)
Nem a seregnek írjuk az újságot. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2016. július 9.)
