A BBC History című ismeretterjesztő magazin júniusi száma leginkább Trianonról közölt nagyon érdekes dokumentumokat. A szerkesztő azonban nem készített „múzeumi” számot, gondoskodott egyéb olvasnivalóról is. A címoldalra kirakta például a hírszerző postagalambokról írott cikket is.

Gordon Corera 16554 szárnyas katona sorsát írta meg. A Columba (latinul galamb) hadműveletet 1941. április 8-ától 1945 tavaszáig kísérte figyelemmel. A gondosan kiképzett postagalambokat kalitkában dobták le a német hadsereg által megszállt Nyugat-Európában. A kalitka oldalán boríték lapult, benne kérdőív. A brit vezérkar azt tudakolta, vajon a repülőgépei milyen hatékonysággal bombáztak, és akik megtalálták a kalitkában gubbasztó „ejtőernyősöket”, mit tudnak a német csapatmozgásokról. Azt is firtatta, hogy a megszállt országok lakosai mennyit hasznosítanak a BBC műsoraiból.

A furcsa és leleményes közvélemény-kutatás felemás eredménnyel járt. A német vezérkar felkészült a galambkatonák inváziójára, és a szintén gondosan kiképzett sólymai több ezret téptek szét a levegőben. Ráadásul az életben maradt szárnyasok közül a civil megtalálók elég sokat belefőztek a vasárnapi levesbe. Mindazonáltal a galambok hátára erősített tokocskában rengeteg üzenetet is küldtek. Pontosították az ipari célokat, és a bombázások már kevesebb civil áldozattal jártak. S mert kérték, a rádióadások is hangosabbak lettek. A cikk szerzője azt a következtetést vonta le, hogy a galamb-akció nem volt sorsdöntő a háborúban. Inkább csak árnyalta, módosította a vezérkar ismereteit. Ezt másként látom.

Ugyancsak brit szerzőktől tudható, hogy 1944 végén a vezeték nélküli adó-vevő készülékek kudarcot vallottak. Hiába működtek kifogástalanul korábban, a száraz (sivatagi) hadszíntéren Afrikában, csődöt mondtak az esős Nyugat-Európában. A Hitler elleni szövetség vezetői 30 ezer ejtőernyőst dobtak le a rajnai hidak elfoglalására, a működésképtelen rádiók miatt azonban a vezérkarral megszakadt a kapcsolat. A híradósok ekkor engedték ki szárnyas beosztottjaikat a kalitkákból. Az egyik, Orániai Vilmos négy óra alatt juttatott el segélykérő üzenetet a 420 kilométernyire lévő amerikai-angol vezérkarhoz. Ezzel mentette meg a körülzárt ejtőernyősök életét.

Sebeit meggyógyították, sőt a háborús hősök számára alapított Viktória keresztjével is kitüntették. Három katonalóval, tizennyolc katonakutyával és harminchét katonagalambbal együtt - az utóbbiak között közvéleményt kutató szárnyasok is voltak.