Az Újnépszabadság nevű portálon tegnap megjelent egy eszmefuttatás. Kereszty András vette górcső alá a Médiatanács egyik közleményét. Okfejtése meggyőző, van azonban egy mozzanat, amelyet tovább gondolnék. Íme, a közlemény egyik mondata: „A médiának és különösen a közszolgálati médiának ilyen időkben kiemelt felelőssége van a megfelelő tájékoztatásban.” (2022. március 1. - 12 óra 43 perc)

Az „ilyen idők” a választási kampányt és az orosz-ukrán konfliktust jelenti. Az egyre élesebb  belpolitikai küzdelem és a világháború közeledte fokozott figyelmet érdemel a nyilvánosság intézményeitől és munkatársaitól. A tájékoztatáshoz biggyesztett „megfelelő” jelző azonban tűnődésre késztet. Azért zavar, mert a közlemény fogalmazói is használják ugyan a kiegyensúlyozottság kifejezést, amelyet egyébként igényel tőlük az alkotmány funkcióját betöltő Alaptörvény is, ám a válságos helyzetben mégis a „megfelelő” szót említik helyette. Vajon a szövegezők mire gondolhattak? A részrehajlásra tippelek.

Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület (a hajdani médiahatóság) elnöke a Medgyessy-kormány országlása idején így fogalmazott: „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004. április 26.) Ez a média alábecsülése, leszűkítése, ráadásul korjellemző megállapítás. Az akkor hatalmon lévők körülbelül így képzelték a nyilvánosság eszközrendszerét. E szűkkeblűségre néhány év múlva rá is fáztak. Egy másik meghatározás az őket váltók korai elképzelését tükrözi. Belényessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója nem sokkal a második Orbán-kormány hatalomra jutása után ezt nyilatkozta: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” (168 Óra, 2010. december 9.)

Az MTI-nek szintén a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kéne törekednie, miután azonban állami kötődésű, a hagyományaihoz tartozik, hogy szordínósan adja közre a kormányzatot bíráló álláspontokat. Ha a legutóbbi 12 év nyilvánosságát vesszük figyelembe, nem érdemes meglepődni azon, hogy a nyilvánosság államilag pénzelt eszközrendszeréből telik a kormányzat iránti lojalitásra. De vajon mivel magyarázható, hogy a közszolgálati médiumok, mint például az állami televízió, a Duna TV, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda tevékenységéből hiányzik az ellenzéki álláspontok tisztességes közlése?       

Tíz mondat a tájékoztatásról

Magyarországnak szüksége lenne egy korszerűsített sajtótörvényre. A szocialista időszakból fennmaradt jogszabály semmire sem való. A tájékoztatás legyen igaz, a média tárgyilagos! (Boross Péter volt miniszterelnök, Békés Megyei Hírlap, 1998. október 9.)

A magyar televízió egy versenyképes, korrektül tájékoztató közszolgálati médium kell hogy legyen, amelynek a műsorkészítéséből a politika kivonul. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2002. augusztus 31.)

A médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson. (Baló György műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 12.)

 Szájkosár-törvényeknek hívom őket, mert mindegyik valamilyen eszköze annak, hogy sokféle vélemény, szabad vélemény, kiegyensúlyozott tájékoztatás a közszolgálatban biztos ne legyen. Ott csakis kormánypárti irányítás legyen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fidesz médiacsomagjáról, ATV, 2010. június 17.)

A szabályozás megfelelő arra, hogy a köz- és magántulajdonban lévő médiumok a jövőben kiegyensúlyozott, minden területre kiterjedő tájékoztatást biztosítsanak a magyar állampolgároknak. (L. Simon László Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2010. december 2.)

A nemzeti kormány kicsit áramvonalasította a tömegtájékoztatást. (Endrődi Gábor közgazdász, Galamus.hu, 2011. november 25.)

A sajtót nem azért találták fel, hogy tájékoztatás helyett félretájékoztasson. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2012. július 9.)

A minőségi tájékoztatás hozzáférhetetlen. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2015. október 12.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Orbán Viktor olyan sajtótájékoztatót tart, ahol újságírók nem lehetnek jelen. (Balogh Judit újságíró, ATV, 2018. április 8.)

Több olvasónak is feltűnt, hogy az üzenőfalamon tegnap már nem jelentek meg szállóigék. A magyarázat egyszerű: február utolsó napjával megszűnt a közös játékunk. Több mint három évtizede gyűjtöm az ütős (erős, szellemes, korjellemző) mondatokat, és a mintegy négyezer szállóige-gyanúsból naponta föltettem kettőt-hármat. Körülbelül ezerre szavazhattak a digitális ismerősök.

A színes alapon nagyított betűkkel elhelyezett, maximum 130 karakternyi mondatok kora reggel láttak napvilágot. Sokan keltek velük, és nemcsak kedvet csináltak az élet elviseléséhez, hanem vélemény-nyilvánításra is serkentettek. Akadt napi győztes, aki negyven-ötven szavazatot is kapott, ez a köreimben soknak számít. Kizárólag olyanok tartózkodnak e fészbukos olvasókörben, akik profilképpel jelentkeztek. Egyharmaduk tanítvány, velük felsőoktatási intézményekben találkoztam, egyharmaduk szakmabeli, akikkel különböző szerkesztőségekben. Egyharmaduk pedig az élet más területeiről ismerős.

A napi győztesektől összejött 365 mondat. Plusz egy 366. is, elvégre néhány velős gondolat a február 29-éken jelent meg a nyilvánosság fórumain. Kirajzolódott egy képzeletbeli szövőév. Akadnak olyan közéleti személyiségek, akiket az olvasóim többször is beszavaztak a válogatottba. Például Moldova Györgyöt, Orbán Viktort, Temesi Ferencet és Szele Tamást ötször is. A két író nem meglepetés. Abból élnek, hogy jó mondatokat találjanak ki. A miniszterelnöknek pedig, amíg hivatalban van, mindig lesz apparátusa ahhoz, hogy a világirodalomból és a külföldi sajtóból alapot kapjon a továbbgondoláshoz.

Meglepetés egy újságíró jelenléte az élmezőnyben. Szele kolléga a maga ura. Több blogot is működtet, hogy megéljen, ráadásul nem kötődik egyetlen politikai szervezethez sem, amelyek szürkítenék a gondolatait. A négymondatosak közül Kuncze Gábor humorral megáldott politikus, ami ritkaság a hivatásrendjében. Majtényi László pedig olyan alkotmányjogász, aki nem megy a szomszédba jó mondatokért. Leginkább Gyurcsány Ferenc megítélése lepett meg. Elég gyakran véltem érdemesnek arra, hogy versengjen az aznap többi kiemeltjével. Ő is volt miniszterelnök, neki is volt apparátusa a szellemi bedolgozásra. A digitális ismerősök mégis kiszavazták, holott aligha tartoznak a kormánypárti voksolók közé.

Lehetséges, hogy a közismert emberek iránti rokonszenv is szerves része volt közös játékunknak, az immár mögöttünk hagyott napi mondatversenynek?

Tíz mondat a mondatokról

A legócskább mondatokat is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava, 1999. augusztus 7.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

Nekem nem egyszerű, jól hangzó mondatokat kell kitalálnom, hanem az ország számára valós megoldásokat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 2006. február 23.)

A szállóigéket nem lehet betiltani. (Lendvai L. Ferenc filozófus, Galamus.hu, 2011. október 19.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A politika eszmékből is áll, nemcsak mondatokból. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Népszava, 2019. február 25.)

Mindenki ismeri a tőle eredő szállóigét: „Nem elég tisztességesnek lenni. Annak is kell látszani. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kósáné Kovács Magdáról, (Facebook.com, 2020. július 27.)

Híres mondása most már a sírig is elkíséri. (Zöldi László újságíró Kósáné Kovács Magdáról, Blog.hu, 2020. július 28.)          

A miniszterelnök nyilvánosságunk első számú kedvezményezettje. Nem mindegy, hogy milyen szavakat használ. Orbán Viktor nyelvérzékéből telt a cokira, a kokira, a libernyákra, a sallerre és a Vona Gáborhoz társított szemöldökcsipeszre. Szavai vezérfonalul szolgálnak a kormánypárti politikusok és publicisták megnyilvánulásaihoz. Most csatlakozott hozzájuk a stratégiai nyugalom is.

Orbán Viktor szerint az ukrajnai helyzet zűrzavarral jár. Ahhoz, hogy mi itt, a szomszédban ne kapkodjunk, nyugalomra van szükség. „Ezt úgy hívják, hogy stratégiai nyugalom.” (M1, 2022.02.27.) Az országgyűlési választás előtt tehát nem akarja beleártani magát a geopolitikai játszmába. Oké, de akkor is zavar a stratégiai jelző. Azt sugallja, hogy stratégaként (magyarul hadvezérként) ura a helyzetnek. Csakhogy a stratéga fogalomkörébe belefér az ügyes, furfangos ember is. A leleményes vezérkari főnök nyugalomra int bennünket, egyszóval nyugi. Innen már csak egy lépés a nix ugribugri.

Egy kormánypárti honatya halála miatt 2015. április 12-re időközi választást írtak ki a tapolcai körzetben. A miniszterelnök április 9-én érkezett kampányolni, és azt fejtegette, ha veszítenének is, a kétharmad nélkül dolgozna tovább a kormánya: „Nincs ugribugri. Végigcsinálja a három évet úgy, ahogy kell.” Később, 2019. február 10-én az M1-nek adott interjúban németesebben fogalmazott: „Nix ugribugri.” Ugyanebben az évben, december elején pedig így nyugtatgatta a közvéleményt: „Ahogy szoktam mondani, nix ugribugri.” Ez nála azt jelenti, hogy béketűrés, csigavér, hidegvér, lassan a testtel.

A nix ugribugrit más is szokta mondani. Például Moldova György, aki számon kérte rajta, hogy elfelejtette kitenni az idézőjelet. Már 1986-ban, A pénz szaga című könyvben megírt egy magyar kamionsofőrt, aki Bécs környékén vette igénybe a világ legősibb mesterségét űző hölgy szolgálatát, majd azt vette észre, hogy lapostetű kúszik a testén. A patikában gyatra nyelvtudással hárította el a bolhapor helyett ajánlott gyógyszert: „Nix ugribugri, hanem langsam spazieren.” Ugyanezt a mondatot Hofi Gézától is hallottam, ő azonban magyar focistával mesélte el, és ujjaival mutatta a lassú, ráérős sétát.  

Vajon melyikük tekinthető az elsőnek? Miniszterelnökünk becsületére válik, hogy tiszteli az ugrabugráló elődöket. Mással aligha magyarázható, hogy a nix ugribugri helyett kitalálta a stratégiai nyugalom kifejezést. Ami inkább a szorult helyzetére utal, mint arra, hogy uralja a helyzetet.

Tíz mondat Orbánról és Putyinról

Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2007. október 1.)

Amikor a magyar miniszterelnök a választási kampányban Putyin oldalán tűnik fel a képernyőnkön, akkor ez olyasmit sugall, hogy nincs ellenére, ha Putyinhoz kötik az ő imidzsét is. (Hörcher Ferenc publicista, Mos Maiorum, 2014. január 16.)

Nem Európa taszította Orbánt Putyin karjaiba, ő maga választotta a keleti csábítót. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2014. január 20.)

Putyin elnök úr vitatott, de elismert szereplője az európai politikának. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. február 13.)

Mondjon valaki egy bíráló szót, amit Orbán mondott Putyinra! (Kovács László szocialista politikus, ATV, 2017. január 27.)

Azért fontos Putyin látogatása, mert a Krim annektálása óta nem találkozott uniós tagország vezetőjével. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2017. január 31.)

Orbán Putyin kottájából játszik. (Botka László szocialista politikus, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Sonline.hu, 2017. április 12.)

Nem Európát képviselte Moszkvában, hanem Putyint képviseli Európában. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Orbán Viktorról, ATV, 2022. február 1.)

Orbán nagyobbnak és erősebbnek érzi magát Putyin mellett. (Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Magyarul a Dennik N-ben, 2022. február 25.)

Orbán azért akar „kimaradni”, hogy még esetleg megtartson pár jó pontot Putyinnál. (Pintér Bence újságíró, Úgytudjuk.hu, 2022. március 1.)

 Ha ’56-ban csak feleannyi hős lett volna Budapest utcáin, mint amennyi most emlékéremért jelentkezik, az oroszok még mindig nem vették volna be a várost. (Moldova György író, 168 Óra, 1996. szeptember 24.)

Az oroszoknál a válság az egyetlen, amely még birodalmi méretű. (Gothár Péter filmrendező, Népszava, 2004. január 31.)

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, amelyet tíz évre titkosítanak. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, YouTube.com, 2008. február 28.)

Én már azzal is megelégednék, ha az oroszok postán adnák fel az atomerőművet, és nem személyesen akarnák elhozni. (Kuncze Gábor liberális politikus, Index.hu, 2014. március 11.)

Nem kellett volna-e a megszállás évtizedeiben eltanulni néhány könnyű fogást az oroszoktól? Egyedül a szotyolázást sikerült. (Végh Alpár Sándor közíró, Magyar Nemzet, 2014. augusztus 2.)

Az a szankciós politika, amit a Nyugat csinál, többet árt nekünk, mint az oroszoknak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. augusztus 15.)

Ha már választani kell, inkább az oroszok tiltsanak ki, mint az amerikaiak. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 22.)

Abból még nem jöttünk ki jól, ha rosszban vagyunk az oroszokkal. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Index.hu, 2016. február 24.)

Mintha az oroszoknak elegük lenne a féktelen ruszkizásból. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2020. június 29.)

Megindultak a medvék a málnásba. (Pásztor Anita Enikő közíró, Facebook.com, 2022. február 26.)

Ha még mindig újságírással kacérkodó főiskolásokat és egyetemistákat tanítanék, akkor a következő szemináriumi foglalkozást a közismert mondásnak szentelném. Ama interjúból olvasnék föl részletet, amely a Jelen című hetilap online kiadásában jelent meg. Alföldi Róbert beszélt a köz- és magánérzetéről, eközben szóba került a Mefisztó című előadás, amelynek főszereplője. A kérdésre, hogy miként jött ki a rendezővel, a Vajdaságból érkezett Urbán Andrással, ezt válaszolta: „Ha van két olyan színházi alkotó, aki a színházcsinálás minden egyes szegletéről annyira távoli dolgot gondol, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől.” (2022. február 26.)

Biceg a mondat, de azért érthető: A köztük tátongó távolság ellenére jól kijöttek egymással. A két város közti távolság egyébként légvonalban 2904, autóval, a szárazföldön pedig 5705 kilométer. Van azonban egy harmadik lehetőség is, a tengeri út. Története az, hogy II. Endre királyunk 1217-ben keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre, a tegnapi Palesztina és a mai Izrael területére, melyet aakkoriban „a hitetlen muzulmánok” uraltak. A csapata Velencében szállt hajóra, és az egyik tiszt, Makó vitéz azzal ütötte el az időt, hogy iszogatott. Elaludt a fedélzeten, majd arra ébredt, hogy a közeli parton kereszt látható a templom tetején. Azt hitte, hogy Jeruzsálembe érkezett, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) mellett haladt az a vánszorgó hajó.

A közmondások szakértője, Tóth Béla  a Szájrul szájra című könyv 1901-es kiadásában úgy értelmezte a két város közti távolságot, hogy „amikor a király kereszteseket gyűjtött, a makaiak azt mondták: nem megyünk, mert Makó igen messze van Jeruzsálemtől”. Másként fogalmazva nincs semmi közük az uralkodó távoli passziójához. Kelemen Ferenc azonban, a Makó név közmondásainkban című tanulmány szerzője 1971-ben cáfolta e feltételezést. Kimutatta, hogy Makó városa a XIII. század elején még nem is létezett. A helyén egy Völnek nevű, húsz-harminc portából álló falu volt. Évtizedekkel később kétségkívül felbukkant egy Makó nevű bán, valószínűleg róla nevezték el a várost, amelynek tehát semmi köze Jeruzsálemhez.

Mellesleg Alföldi Róbert jobban járt volna, ha ismeri a mondás eredeti jelentését. Az interjúban ugyanis a látszólagos különbségek helyett épp a szellemi hasonlóságot hangsúlyozta. A próbák közben kiderült, hogy a rendezővel nincsenek is távol egymástól. Azt már én fűzöm hozzá, hogy különösen akkor nem, ha az egyik - mint a kótyagos Makó vitéz - közeledik a másikhoz.

Tíz mondat Makó vitézről

Annyira van, mint Makó Jeruzsálemben. (Ballagi Mór nyelvész, Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, 1850, Szarvas)

Száz emberből 99-nek fogalma sincs arról, milyen történet szülte a „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.” közmondást. (Ungár Tamás újságíró, Népszabadság, 2014. március 28.)

Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez. (Fricz Tamás politológus, Napi Gazdaság, 2015. augusztus 12.)

Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. (Torgyán József volt kisgazda politikus az állami földek licitjéről, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

/A nemzeti banki aranytartalék elkótyavetyéléséről/ A hír szinte két hétig uralta a médiát, pedig a valóságtól és főként az igazságtól olyan messze van, mint a mondás szerint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Boros Imre közgazdász, az első Orbán-kormány tárca nélküli minisztere, Magyar Hírlap Online, 2017. január 19.)

Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó kapitány Jeruzsálemtől. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2019. december 3.)

A rég álmodott valódi demokrácia olyan messze áll tőlünk, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Ujj János aradi újságíró, NyugatiJelen.com, 2020. június 10.)

Ahogy a mai magyar pártkocsmát elnézem, Makó vezér közelebb volt Jeruzsálemhez, mint a mi pártjaink a demokratikus minimumhoz. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2020. augusztus 6.)

/A vakok érzékeléséről/ Ez az észlelés olyan messze áll a valódi látástól, mint Makó vitéz álldogált Jeruzsálemtől a maga idejében. (Bene Zoltán író, Irodalom Jelen Online, 2021. november 19.)

Az európai topfutballtól olyan messze vagyunk, mint a mondás Makó vitéze Jeruzsálemtől. (Pór Károly újságíró, Nemzeti Sport Online, 2022. január 28.)      

A legutóbbi napokban Orbán Viktor tájékoztatott, Semjén Zsolt gyerekezett, Lázár János keresgélt, Gyurcsány Ferenc putyinozott, Vona Gábor rádiózott, Róna Péter pedig védekezett. Lefülelt mondatok.

Magyarországon sokan vidáman lubickolnak a vesztesek komfortos fürdőmedencéjében. (Végel László újvidéki író, Mozgó Világ, 2022/2.)

Küldetéses embernek tűnik. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Márki-Zay Péterről, Hír TV, február 20.)

Voltam a Külügyben, az is egy színház. (Márton András színész és diplomata, Klubrádió, február 20.)

Két év alatt az emberek besavanyodtak. (Konrád Tibor kisbácsi önkormányzati képviselő, Magyar Rádió, február 21.)

Elfogytak lehetőségeink a plurális megszólalásra. (Gáspárik Attila marosvásárhelyi színigazgató, Jelen.media.hu, február 21.)

Nem akarják a görbe tükröt látni. (Szaniszló Sándor DK-politikus a hatalmon lévőkről, ATV, február 21.)

Az oroszok visszaveszik azt, ami jog és igazság szerint is az övék. (Pilhál Tamás újságíró, PilhálMűvek.blog, február 22.)

Minden politika, ami nem magánügy. (Kukorelly Endre író, ATV, február 23.)

A tőkebarát baloldal kóklernek, hozzá nem értőnek kiáltott ki. (Róna Péter, az ellenzéki pártok köztársasági elnökjelöltje, 168 Óra, február 24.)

A két kiló igazságát általában belecsomagolja két mázsa sértett képzelgésbe. (Székely Csaba drámaíró Vidnyánszky Attiláról, Magyar Narancs, február 24.)

Akármiből csinálnak bármit. (Dévényi István újságíró a kormányzati karaktergyilkosságokról, Magyar Hang, február 25.)

A lájkokat akarják szavazatokra váltani április 3-án. (Sitkei Levente újságíró a fészbukozó ellenzéki politikusokról, Magyar Nemzet Online, február 25.)

Megállapítható, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Hajdú Online, február 25.)

Nem kell barátkozni egy agresszorral. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Putyinról és Orbánról, ATV, február 25.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, február 25.)

Talán az sem véletlen, hogy a rádióban még soha nem hallottam annyit bakizni a hírolvasókat, mint az elmúlt napokban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, február 25.)

Annak adjanak hitelt, amit mondunk! (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, február 26.)

A magánéletében minden honfitársunk azt csinál, amit akar, de a gyerekeink védelmében mindenfajta szexuális propagandát megakadályozunk. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Borsod Online, február 26.)

Nincs sok keresnivalóm a politikában, ha Hódmezővásárhelyen nem nyerem el a választók bizalmát. (Lázár János volt kancelláriaminiszter, Privátbankár.hu, február 26.)

Az ellenzék alkalmasságát kellene hihetővé tenni. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, február 26.)

Minél képzettebb valaki, annál kevésbé kedveli a rendszert. (Lengyel László politológus, Népszava, február 26.)

A nyilvánosság szerkezete átalakult. A legközéletibb újságírás-műfaj, a publicisztika elsődleges fóruma immár a Facebook lett. Olyannyira, hogy mindkét politikai oldal oda fizeti be a véleményformálóit. E mozzanatnak minőségi szempontból van jelentősége. Végre összehasonlíthatók a befizetett véleményformálók megnyilvánulásai azokéival, akik szívós munkával, érdekes okfejtésekkel és jó mondatokkal építették fel magukat a közösségi oldalon.

Az utóbbiak közé tartozik Bruck András. 8147 követője van, a legutóbbi bejegyzését 567-en lájkolták, 343-an osztották meg, és 50-en szóltak hozzá. Az egyik kommentáló, maga is ismert publicista azt fejtegette, hogy a választópolgárok „kussban töltöttek tizenkét évet”, és a szabadság helyett inkább a filléres adományokat választották. Bruck András vitába szállt vele, és tegnap ezt írta: „Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a ’győzelem érzete’, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts.”

Az a benyomásom, hogy ez is épp olyan továbbgondolásra késztető álláspont, mint a másik, és mindkettő jelzi a helyzet drámaiságát. A színházban is akkor élhető át a dráma, amikor mindkét szereplőnek van igazsága, és a kényelmetlenül fészkelődő nézőknek kell következtetést levonniuk a látottakból, hallottakból. Bruck következetes az érvelésben. Már tavaly nyár óta azt sulykolja, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.)

A kétféle igazság (a két féligazság) közti ellentmondás azonban feloldható. Nem tekintem ártalmasnak, destruktívnak, ha egy közíró most, a választási kampány kellős közepén is kritikával illeti a szövetségbe tömörült ellenzéki pártok botladozásait, ügyetlenségeit. Miért ne róhatnánk föl nekik, ha azért hozzuk szóba őket, hogy a megbíráltak tanuljanak belőlük? Még azt is megkockáztatom, hogy nem nagyon érdemes ostorozni a kormányzat hibáit, disznóságait. Elvégre aligha akarjuk, hogy Orbánék okuljanak a kritikánkból, és megőrizhessék a hatalmukat.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy ha túl gyakran illetjük kritikával a gőzerővel kampányoló ellenzéket, vajon segítünk-e kelteni, lángra lobbantani, táplálni a kormánypártokat leváltó hangulatot. De akármit is tapasztalunk, a hatalomba törekvő politikusok jobban járnak, ha eltűnődnek a tevékenységüket fürkésző véleményünkön, mintha összetörnék az eléjük helyezett tükröt.       

Tíz mondat a kormányváltó hangulatról

Nincs kormányváltó hangulat. (Krekó Péter szociálpszichológus, ATV, 2014. január 25.)

Ma Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

Érzek morális értelemben véve kormányváltó hangulatot. (Stumpf István alkotmányjogász, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, 168 Óra, 2019. december 19.)

Pillanatnyilag az ellenzék oldalán nincs nagy leváltó hangulat. (Lengyel László politológus, HírKlikk.hu, 2021. szeptember 9.)

A hangulatot inkább a csöndes dac uralja, mint győzelmi eufória. (Buják Attila újságíró az utcai előválasztásról, 168 Óra, 2021. szeptember 23.)

Nincs ma fontosabb parancs, mint megteremteni a leváltó hangulatot. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2021. december 30.)

Az egyszerű többség is hatalmas fegyvertény lenne, de még akkor is hiányzik a kormányváltó hangulat. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 29.)

Érezhető a kormányváltó hangulat. (Jánosi-Lesi Ágota ráckevei DK-politikus, ATV, 2022. február 22.)

Nem kormányváltó, sokkal inkább ellenzékváltó hangulat uralkodik a baloldalon. (Nagy Ervin politológus, Magyar Hírlap Online, 2022. február 25.)

Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a „győzelem érzete”, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts. (Bruck András író egy ellenzéki publicistához, Facebook.com, 2022. február 26.)

 A hír azért nem lepett meg, mert Andor Mihály néhány napja a Facebookon vitába keveredett egy másik mértékadó publicistával, Bruck Andrással. Az ellenzéki értelmiségiek két lehetséges viszonyulását fogalmazták meg a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártokhoz. Egy hozzászóló felszólította, hogy álljon fel a fotelből, és menjem pultozni az utcára. „Miki”, ahogy számomra ismeretlen okból hívtuk, azt válaszolta: ha nem kéne kemóra járnia, akkor pultozna. A vérmes hölgy becsületére válik, hogy bocsánatot kért tőle. Tegnap pedig érkezett a hír, hogy a figyelemre méltó közírót kemóról hazafelé menet érte a halál.

A múlt század hetvenes éveiben ismerkedtünk meg a Sárközy Erika-Vincze Péter házaspár Lenin körúti „szalonjában”. Havonta egyszer fiatal értelmiségieket láttak vendégül, köztük az oktatásszociológiával foglalkozó Mikit és e sorok tudományos segédmunkatársként dolgozó íróját. Ő másfél évvel volt idősebb nálam, és bár nemzedéktársak voltunk, azt fejtegette: tapasztalatokban az a különbség köztünk, hogy ő háborús gyerek, én meg háború utáni. Többször megfordultam könyvekkel kitömött, lakótelepi lakásában, és később, már sajtóviták szervezőjeként kértem tőle cikket is, elvégre választott témakörében a legjobbak közé tartozott.

Ritkán állt kötélnek, mi ugyanis egy kolumnánál (újságoldalnyinál) hosszabb cikket nem közöltünk, ő viszont megszokta az esszé és a még terjedelmesebb tanulmány műfaját. A laza kapcsolattartással eltelt néhány évtized, amidőn kétharmaddal vette át a kormányrudat Orbán Viktor. Miki az ellenzéki nyilvánosság egyik legérdekesebb fórumán, a Galamus.hu-n jelentkezett publicisztikákkal. Kiderült belőlük, hogy ha erőszakosabb szerkesztő lettem volna, korábban is túllépett volna az oktatáspolitikán, hogy széljegyzetelje a közélet megnyilvánulásait.

Már akkor is összeállításokat készítettem a mögöttünk hagyott hét legütősebb mondataiból, és nála mindig találtam idéznivalót. A második kétharmad után a Galamus megszűnt, ő ekkor húzódott vissza fészbukos buborékjába. Szemem láttára hódította meg az újabb műfajt, a velős, csípős, csúfondáros jegyzetet. Az érett társadalomtudós nyugdíjas korában lett pályakezdő publicista, majd sokak által méltányolt glosszátor. A bejegyzésem utáni válogatásból kirajzolódik, hogy keveset írt önmagáról, annál szívesebben perszonifikálta (személyesítette meg) a közéleti jelenségeket. Úgy tudom, hogy hamvasztják, béke soraira.

Tíz mondat Andor Mihálytól

A hatalmat, amelyet demokratikus módon nem lehet leváltani, mert ennek lehetőségét szisztematikusan ő maga szüntette meg, erőszakos eszközökkel szokták eltávolítani. (Galamus.hu, 2010. november 10.)

Ha én kormány lennék, olyan szocializmust vezetnék be, hogy barátaim és rokonaim azért tőkések maradhassanak. (Galamus.hu, 2011. március 3.)

/Lázár Jánosról/ Annyitér János.  (Galamus.hu, 2014. szeptember 1.)

/Gréczy Zsoltról/ Nem bízom egy olyan rossz ízlésű politikusban, aki fényképeket csinál a farkáról. (Facebook.com, 2019. december 20.)

/Az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról/ A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Facebook.com, 2020. december 25.)

Röpke húszéves intermezzo kivételével egész életemet diktatúrában éltem le. (Facebook.com, 2021. április 25.)

Gulyás Gergelyről/ Orbán egyik pincsije miniszteri rangban. (Facebook.com, 2021. július 16.)

Karácsony Gergelyről és Márki-Zay Péterről/ Egy örök amatőr és egy született politikai tehetség vetélkedésének vagyunk a tanúi. (Facebook.com, 2021, október 6.)

/Demeter Szilárdról/ Kultúrcsendőr. (Facebook.com, 2021. november 8.)

Kétfarkú Kovács Gergely. (Facebook.com, 2022. január 2.)

A szomszédban dörögnek a fegyverek. Az egyik újságíró kolléga, aki orosz szakot is végzett az egyetemen, évtizedek óta kíséri figyelemmel a nyilvánosság cirill betűs fórumait. Az ukrajnai helyzetről például tegnap két cikket írt, mert fontosnak tartja, hogy a fejleményekről tájékoztassa az érdeklődőket. Hírmagyarázatára a világháló népe nyeglén reagált. Amivel az olvasók értelmezték az információkban bővelkedő bejegyzéseket, azt a témakör avatott ismerőjeként „internetes, tehát hevenyészett komment”-nek minősítette. (Kabai Domokos Lajos, Bekiáltás.blog, 2022.02.24.)

A kommentről sokáig ama hiszemben gondolkoztam, hogy kizárólag az amatőrök kedvenc megnyilvánulása. Azt, hogy egy fillért sem kell fizetniük a digitális tartalomért, azzal hálálják meg, hogy a szerzőt elküldik a fenébe. Mostanában egyre inkább az a benyomásom, hogy a profik is képesek slendriánul fogalmazni.  A politikusok közül nincs gondom például a szakpolitikusokkal. Mint a szakújságírók, ők is beleásták magukat egy témakörbe, és ha álmukból ébresztik fel őket, akkor is naprakészen, árnyaltan, kulturáltan, továbbgondolásra serkentően fogalmazzák meg az álláspontjukat.

Ugyanezek a szakpolitikusok, ha polgármester vagy miniszterelnök lesz belőlük, azzal kerülnek szembe, hogy egyszerre kell különféle szakpolitikákról (témakörökről) véleményt nyilvánítaniuk. Ha ráadásul némelyikükön még erőt is vesz a csalhatatlanság, tévedhetetlenség érzése, akkor igényt formálnak arra, amit a csípős köznyelv mindenhez is értésnek nevez. E magatartásforma kísérő jelensége az a fránya komment. De hogy ne csak a mindenhez is értő csúcspolitikusokat említsem, akik gyakran élnek kommentelmi jogukkal, saját szakmámban sem különb a helyzet.

A tekintélynek örvendő újságírók azzal érdemelték ki helyüket a szerkesztőségi hierarchiában, hogy kommentátorként vétették észre magukat, hírmagyarázóként, egy-egy témakör szakavatott ismerőjeként. Amikor azonban műsorvezetők lettek, egy képzeletbeli futószalag mellé ültették őket. Az eléjük gördített interjúalanyokkal öt-tíz-tizenöt percig beszélgetve kell bizonyítaniuk felkészültségüket a legkülönbözőbb témákban. Természetesen nem érthetnek mindenhez, ám ezt korántsem mindegyikük látja be. Némelyikükön elhatalmasodik a mindenhez is értés borzongató érzése, és ebből már nem kommentár (hírmagyarázat) sül ki, hanem csak komment. Odavetett, rögtönzött, sebtében megfogalmazott vélemény.         

Tíz mondat a kommentről

A komment próbálja az élő beszédet imitálni, de ez csak nagyobb távolságot szül. (Hitka Viktória képzőművész, Népszabadság-Magazin, 2015. július 24.)

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2016. szeptember 6.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek 90 százaléka baromság, de a 10 százalék informatívabb, mint a cikk. (Pintér Gábor kommentelő, Facebook.com, 2018. szeptember 18.)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető három szakpolitikushoz: Cseh Katalin orvoshoz, Dávid Ferenc közgazdászhoz és Tordai Bence szociológushoz, ATV, 2020. október 23.)

A közösségi médiában megnyitni és elolvasni a kommentet sokszor jobb, mint egy vígjátékra befizetni a moziban. (Gáll Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 24.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Csütörtökönként a szakállamat egy Kárpátaljáról áttelepült fodrásznő vágja. Ma reggel kisírt szemmel fogadott. Kiderült, hogy hajnali ötkor azzal hívta fel a Munkácson élő édesanyja, hogy orosz repülőgépek bombázzák az ukrajnai repülőtereket. A fodrászom remegő hangon mesélte, hogy aggódik a katonaköteles fivéréért, akinek van ugyan magyar állampolgársága is, de az ukránok már lezárták a határokat. Se ki, se be, kitört a háború.

Úgy rémlik, hiába akartam e sajtószakmai rovatot elzárni a külpolitika elől, nem szigetelhetjük el magunkat a szomszédban zajló hadi eseményektől. Róluk pedig beugrott egy tegnapelőtt esti tévéműsor, amelynek egyik meghívottja, Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter „két járásnak” nevezte a donyecki és luganszki „népköztársaságot”. A fejlemények jelentőségét csökkentő járás kifejezés a történtek lebecsülését sejteti, a népköztársaság viszont a leginkább érintettek felnagyító hajlamát. A kettő közti valóság a megye kifejezésben ragadható meg.

A konfliktust kiváltó - vagy ürügyéül szolgáló - megyéket a tervezett szankciók vetületében így láttatta a neves stúdióvendég: „Az Európai Uniónak jobban fáj az orosz nyersanyag hiánya, mint az Ukrajnától elvett néhány tíz…” Itt szünetet tartott, majd némi hezitálás után pontosította önmagát: „ …vagy száz négyzetkilométernyi terület.” (ATV - A nap híre, 2022.02.22.) Luganszk megye területe 8377, Donyecké pedig 8902 négyzetkilométer, a 4 milliónyi lakosság többsége orosz ajkú.

A szűkebb pátriám, Bács-Kiskun megye 8445 négyzetkilométernyi. S hogy magunk elé képzelhessük, a két ukrajnai megye összterülete nagyjából megegyezik a mai Tiszántúléval, Vásárosnaménytól mondjuk Békéscsabáig. A román tárgyalóküldöttség épp azzal házalt Trianonban, hogy a Tiszántúlt többnyire románok lakják. 1919-ben a román csapatok el is foglalták, ám a békeszerződés végül nem a folyót tekintette államhatárnak.

A másik oldalon azonban a két ukrajnai megyéhez hasonló nagyságú Partium a nagy számú magyar lakosságával együtt mégiscsak Romániához került. Majd a második világháborúban Máramarosszigettől Nagyszalontáig vissza. S hogy teljes legyen az összkép, a háború után ismét román fennhatóság alá került. A szüleim speciel onnan menekültek Bács-Kiskunba. Lehetséges, hogy a most kirobbant háborúban való érintettségem azért ötlött fel, mert a volt honvédelmi miniszter nem készül fel a tévévitára?     

Tíz mondat a háborúról

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 27.)

 Egy globalizációval terhelt világbéke is jobb, mint egy világháború. (Sebeők János író, Napló, 2003. július 12.)

Minden háború népszerű az első hónapban. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2008. július 12.)

Ezek utólag akarják megnyerni a második világháborút. (Krausz Tamás történész az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról, ATV, 2013. augusztus 11.)

Sok csatát megnyertünk, de a háborút még nem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. február 16.)

Zajlik a harmadik világháború. (Eperjes Károly színész, ATV, 2013. szeptember 26.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, 2020. március 16.)

Háború idején még sose kergettek el diktátort. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. április 16.)

A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Andor Mihály szociológus az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról, Facebook.com, 2020. december 25.)

Minden hasonlatából, szófordulatából nyilvánvaló, hogy katonának érzi magát egy pontosan nem meghatározott háborúban. (Odze György író Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)