Jámbor András érdekes színfoltja a parlamenti palettának. Beszédhibás (pösze), a helyesírása pedig borzalmas (bárki ellenőrizheti a fészbukos üzenőfalán). Becsületére válik azonban, hogy a választási kampánya mögé civil mozgalmat szervezett, és legyőzte az esélyesebb kormánypárti jelöltet. Az újságírók fölfedezték, és interjúkat kérnek tőle. Kiderült, hogy honatyai tevékenységét inkább a Parlament épületén kívül képzeli el, mint az országgyűlésben.

Egyelőre a pályakezdő politikusok betegségében szenved: nincs tisztában a média mibenlétével, a médiapolitika alapjaival. Ez azért meglepő, mert mielőtt politikára adta volna a fejét, megalapította és néhány évig főszerkesztette a Mérce.hu-t. Legutóbbi interjújában elhárítja magától az országgyűlési képviselők ellenőrző funkcióját, amely szerinte az újságírók és a civil szervezetek dolga. A civileket e bejegyzés témája miatt mellőzöm, ami viszont az újságírókat illeti, munkahelyüket, a nyilvánosság eszközrendszerét úgy értékeli, hogy a média kényszerűségből adta fel a negyedik hatalmi ágból fakadó ellenőrző szerepét. (Mérce.hu, 2019. október 5.)

Épp fordítva van: a kormány ellenőrzésére szakosodott országgyűlési képviselők, ügyészek és bírók adták fel kényszerűségből az ellenőrző funkciójukat. A hatalmi ágak megosztását ugyebár a felvilágosodás korából örököltük. A törvényeket hozó parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak pedig az a dolga, hogy a törvényeket alkalmazó kormányzat körmére nézzen. Csakhogy ezt a végrehajtó hatalom nehezen viseli el. Ha sikerül lerázni magáról az ellenőrzésére szakosodott képviselők, ügyészek és bírók fürkésző tekintetét, akkor beszélünk diktatúráról. Ekkor veszik át tőlük az újságírók a hatalom ellenőrzését. Hivatásrendünk tagjai azonban hajlamosak arra, hogy eluralkodjon rajtuk az érzés, miszerint eszközrendszerük, a nyilvánosság a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ez tévhit, félreértés.

Jámbor András, a bloggerből lett pályakezdő politikus idővel rájöhet, hogy a média nem gyakorol közhatalmat, és csupán átmenetileg pótolja a kormányzat ellenőrzésre szakosodott törvényhozás és igazságszolgáltatás felügyelő, felülvizsgáló funkcióját. Addig is furcsa elképzeléssel traktálja az interjúkészítő újságírókat. Akik talán felhívhatnák a figyelmét arra, hogy az ellenzéki politikusoknak igenis van keresnivalójuk a parlamentben. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy nincs keresnivalójuk a parlamenten kívül.

Tíz mondat az ellenőrzésről

Az ellenzék elsődleges dolga, hogy azt ellenőrizze, teljesül-e a program, ami mellett a polgárok szavaztak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 1998. december 16.)

A modern parlament nemcsak a törvényhozás helye, hanem vitafórum is. A kormány nyilvánosság előtt zajló bírálatának, ellenőrzésének, számonkérésének színtere. (Debreczeni József közíró, volt MDF-politikus, Népszabadság, 2000. május 10.)

A médiatörvénnyel az a bajom, hogy ettől kezdve nem a médiumok ellenőrzik a kormányt, hanem fordítva. (Heller Ágnes filozófus, Vasárnapi Hírek, 2011. március 6.)

Működő köztársaságokban nem az állam ellenőrzi a sajtót, hanem a sajtó az államot. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Galamus.hu, 2011. március 16.)

Akkor is mi, újságírók ellenőrzünk titeket, és nem ti minket, ha már egyetlen lapunk se maradt. (Seres László újságíró a hatalmon lévőkhöz, hvg.hu, 2016. december 19.)

A nyilvánosság hatalomellenőrzési feladata megkérdőjelezhetetlenül fontos egy parlamenti demokráciában. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)

Ha a közfigyelem nem ellenőrzi a hatalmat, akkor az úgy kezd viselkedni, mint azok az emberek, akik áramszünet idején kifosztják a boltokat. (Hammer Ferenc médiakutató, Magyar Narancs, 2018. december 6.)

Demokrácia ott van, ahol a közvélemény ellenőrzi a politikusokat. (Lányi András publicista, Magyar Hang, 2019. február 15.)

A kormány ellenőrzi az ellenzéket, és nem az ellenzék a kormányt. (Széll Bernadett búcsúzó országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. április 27.)

Sokszor mentünk bele ellenőrző szerepbe. Nagyon sokszor játszottunk újságírót, civil szervezetet. Olyan feladatokat végeztünk el, ami nem feltétlenül egy parlamenti képviselő feladata lenne. (Jámbor András újdonsült országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 27.)