Azt vettem észre, hogy a Médianaplónak van némi respektje. Visszafogottságát erénynek szokták tartani az olvasók. A Zord íjász álnevű kommentelő például ezt üzente: „Nyilván van önben politikai, ideológiai, eszmei részrehajlás, de ezt kordában tartja.” Igen ám, csakhogy ami 2020. március 28-án még erény volt, azt mostanában néhány digitális ismerős fogyatékosságnak véli. Elvárták volna, hogy megírjam, vajon a legutóbbi választáson miért bukott el az ellenzék.

Három okom is van a visszafogottságra. Az első alkati: nem vagyok slágfertig. Majd’ mindig a lépcsőházban jövök rá, hogy bent mit kellett volna mondani. A második ok szakmai. A blog címe azért lett Médianapló, mert nem terjeszkednék túl a nyilvánosságon. Ettől persze még április 3-a előtt is megírhattam volna, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok nyilvánossága hol bicsaklott meg. Ám az értelmezésben visszafogott két publicista, akiknek adok a véleményére.

Bruck András kifejtette, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.) Haraszti Miklós pedig így készített föl bennünket, újságírókat és bloggereket a választási kampányra: „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket!” (Facebook.com, 2022. január 8.) Ezzel magyarázható, hogy amit az országgyűlési választás előtt kifogásolhattam volna az ellenzéki pártok nyilvánosságszemléletében, azt csak most, utólag írtam meg.

Ezzel telt a legutóbbi három hét. Igyekeztem ugyan a tényszerűséget olvasmányos köntösbe öltöztetni, de bejegyzéseim soha ilyen csekély érdeklődést nem váltottak ki. Átlaguk ezer körül volt, holott a Médianapló olvasottsága máskülönben napi háromezer körül van. Márpedig ez olyan tanulság, amelynek okain szintén érdemes volna eltűnődni - ha nem lépcsőházban gondolkodnék róla. Mentségemre szóljon, hogy az első napok indulatrohama után, amidőn az ellenzéki politikusok többnyire Márki-Zay Péterben vagy/és Gyurcsány Ferencben fedezték föl a választási vereség okát, ők maguk is visszahúzódtak.

Épp ma esküsznek föl az Alaptörvényre, és foglalják el jól fizető helyeiket az országgyűlési bizottságokban. Ráadásul tőlem is a választási vereség okaként csupán egy általánosságra telik: az ellenzéki pártok együttműködését a széthúzás tartotta össze.

Tíz mondat az országgyűlési választás eredményéről

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. április 3.)

A nagy-nagy összefogósdi brutális kudarcot hozott. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, 2022. április 4.)

Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 4.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2022. április 6.)

Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, 2022. április 7.)

Nem az összefogás, hanem annak hiánya okozta a vereséget. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Telex.hu, 2022. április 13.)

Nem volt kormányváltó hangulat. Az embereknek jó, ami van. (Czeglédy Csaba ellenzéki képviselőjelölt, Klubrádió, április 14.)

Ez nem választás volt, hanem kivégzés. (Bruck András író, Facebook.com, április 17.)

Jobb kampánnyal, ügyesebb jelölttel legfeljebb a bukás mértéke lett volna kisebb. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, április 26.)

A magyar emberek nem akartak most kormányt váltani. (Udvarhelyi Tessza civil aktivista, Magyar Narancs, április 28.)