Mielőtt digitális újságírásra adtam volna a fejem, néhány évtizedet eltöltöttem a hagyományos sajtóban. Amit a papír alapúban tanultam  a címadásról, azt el kellett felejteni a világhálósban. Bármilyen fantáziadús és lényegre törő a cím, a netes algoritmus óhatatlanul hátrébb sorolja. De ha névvel kezdődik, a blogger számíthat arra, hogy irománya előbbre kerül, és több kattintásra tehet szert.

A kereső-optimalizáció gyakorlatát az általam vezetett újságíró-szemináriumon magyarázta el egy 19 éves tanítványom. Akkor már két évet dolgozott a megyei napilap online szerkesztőségében. Másik mesterem is tanítvány volt, ő a digitális címadásról írta a diplomamunkáját. Olyan jól sikerült, hogy az amúgy gyér szakirodalom lábjegyzete lett. Tőlük tanultam meg azt is, hogy amit én még kopf-ként (fejként) ismertem, azt ők már lead-nek nevezik, és a címadás akkor ígérkezik kedvezőnek, ha hosszú, csaknem sornyi, és kiderül belőle, hogy miről szól a blog. Vagyis perszonifikálni, személyiséghez, lehetőleg neves emberhez érdemes kötni azt a fránya címet.

Azóta belejöttem a digitális címadásba, és élveztem az előnyeit. Szakmai rovatról lévén szó, elfogadható a Médianapló napi háromezer körüli átlaga, a februári napoké eddig 3198 volt. A tegnapi bejegyzésre 2244-en kattintottak, ennél sokkal kevesebbre számítottam. Becsületbeli üggyé szelídült, hogy egy jó költő és kitűnő szerkesztő emlékét fölidézzem. Gondoltam, lesz néhány száz olvasó. Vajon hányan hagyták abba csalódottan (és megkönnyebbülten) a Papp Lajos fejfájára cím után, amikor a msodik bekezdésből kibontakozott, hogy nem az országos hírű szívsebész halt meg, hanem egy Szeged és Miskolc vonzáskörében ismert költő?

 Elnézést kérek a másik Papp Lajostól, aki remélhetőleg jó egészségnek örvend. Nem mentség, inkább csak magyarázat, hogy miközben elbúcsúztam fölfedezőmtől, a hajdani egyetemi lapszerkesztőtől, föl sem ötlött, hogy van egy névtársa, akinek sok gyógyult páciense és tisztelője rezzent össze a cím olvastán. A sors iróniája, hogy utólag az is kiderült: a Citátum című világhálós összeállítás készítője pontosan idézte ugyan a költő Papp Lajos legjellemzőbb mondatait, de a szívsebész Papp Lajos hajpántos fényképét mellékelte hozzá.

Tíz mondat a címről

A gyorsolvasás bajnoka vagyok, a címekből én már minden látok. (Lányi Zsolt kisgazda politikus, HVG, 1997. március 29.)

Akarok írni egy könyvet, aminek az lenne a címe, hogy Mindenki hülye. (Vágó István műveltségi műsorvezető, Utazóna.hu, 2005. június 8.

/Kertész Imre Nobel-díjáról/ Címlapon haragszanak rá. (Andrassew Iván publicista, Népszava, 2009. november 14.)

/Orbán Viktorról/ A miniszterelnök célja nem az elemzés, hanem a másnapi címlap volt. (Heil Péter közgazdász, Galamus.hu. 2011. március 2.)

Mifelénk az a sztár, aki ostobasággal tud címlapra kerülni. (Berki Krisztián tornász világbajnok, Nemzeti Sport, 2011. október 28.)

Megértem, hogy a címek adják el a lapot, de azért ennek is kell, hogy legyen morális határa. (Vágó István műsorvezető, FN24.hu, 2012. február 27.)

Sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, hogy megjelenik rólam hat címlap. (Gálvölgyi János színész, Vasárnapi Hírek, 2016. december 17.)

A Soros és a libernyák csak címke. Nevet adnak az ellenségnek: a globalizmusnak. (Pesty László dokumentumfilmes a kormánypárti sajtóról, Magyar Hang, 2020. október 23.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd’ minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2021. május 25.)

Idézhetetlen című mozifilm. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász Kálomista Gábor gyurcsányozó produkciójáról, 168 Óra, 2021. november 18.)

A gyászjelentésben az olvasható, hogy „2020. november 1-én, életének 85. évében csendesen elhunyt.” De ha 1936-ban született, akkor csupán tavaly lett volna 85. Valami nem stimmel. Már csak elképzelhetem, hogy néhai Péter László, az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője szőregi dolgozószobájában mozgásba lendül. Addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, vajon Lajos mikor halt meg valójában. Majd a háromkötetes lexikonhoz lép, és a P-betűs szócikk elejére, a születési dátumhoz írja a halálozás idejét: 2021-et.

Papp Lajosban az első szerkesztőmet gyászolom. A szegedi színház mögötti moziban néztem meg Kovács András Nehéz emberek című filmjét, és a magyar feltalálók sanyarú sorsáról kézzel írott eszmefuttatást bevittem a Szegedi Egyetem szerkesztőségébe. Harminc körüli férfi fogadott; rögtön elolvasta, majd le is gépeltette a kéziratot. A véletlen úgy hozta, hogy első cikkem a 19. születésnapomon jelent meg. Fölfedezőm az egyetemi laptól visszakerült a Délmagyarországhoz, majd a patinás napilap olvasószerkesztői állását fölcserélte az Észak-Magyarország olvasószerkesztői székével. Attól kezdve Miskolcon látogattam meg.

A hetvenes évek közepén lett a szintén miskolci Napjaink főszerkesztője. Kért tőlem kéziratokat, és szívesen adtam, mert tetszett a nagyalakú, újságpapírra nyomott, publicisztikus hangvételű folyóirat. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy egy inkább hetilapra, mint könyvszerű irodalmi folyóiratra emlékeztető havilap nagyon is kiteszi magát a politika hullámverésének. Ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás után gyökeresen átalakult, de most már Papp Lajos nélkül. Azóta telefonon beszélgettünk, majd ez is elmaradt. Később számolt be arról, hogy huzamosabb időt töltött Tajvan szigetén.

Mire visszatért Miskolcra, leszoktam a telefonálgatásról. De annyit azért tudok róla, hogy teljesen visszavonult, verseskötete például két évtizede jelent meg utoljára. S hogy milyen költő volt? Csöndes, mélázó, merengő, tűnődő, a pillanatokat felnagyító és kitágító. Ennél alaposabb értékelésre nem telik a szépirodalmi felkészültségemből. Azt azonban képes vagyok sajtószakmailag megítélni, hogy személyében figyelmes, emberséges szerkesztőt veszítettünk. Hamvait március 10-én helyezik el a szegedi temetőben. Legalább a halála után visszatérhetett szűkebb pátriájába.

Tíz mondat a versről

Volt idő, amikor nálunk a fegyveres műgond őrködött azon, hogy érlelődjön a vers. (Kányádi Sándor költő, Respublika, 1995. január 27.-február 2.)

Jobbára akkor írtam verseket, ha valamit nem tudtam megoldani. (Lezsák Sándor költő és MDF-politikus, Magyar Nemzet, 1995. július 29.)

Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. (Balla D. Károly költő, Beszélő, 2001/szeptember)

A versírás elhalasztott öngyilkosság. (Iancu Laura költő, Fejér Megyei Hírlap, 2007. október 19.)

A vers lázad. Változtatni akar, varázsol, könyörög, sír, fenyeget. (Szokolay Zoltán költő, Irodalmi Jelen Online, 2016. szeptember 9.)

Én olvasni is olyan verset szeretek, ami ki akar mozdítani. (Erdős Virág költő, Könyves Blog, 2016. november 19.)

Márpedig versekre, lélekerősítő, emberi gyarlóságainkra rámutató, magyar nyelvünket és nemzetünket megtartó irodalomra szükség van, és szükség lesz. (L. Simon László költő és Fidesz-politikus, Látószög,blog, 2019. augusztus 21.)

Nálunk Petri György vers, a Zeneakadémián Orbán Wass Albertet idéz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. október 24.)

Egy jó dalszöveg többet ér, mint egy rossz vers. (Presser Gábor zeneszerző-dalszövegíró, Magyar Hang, 2019. december 6.)

A verseit nem értették a politikai barátai, akik viszont értették, nem voltak a politikai barátai. (Zöldi László újságíró Szőcs Gézáról, Facebook.com, 2020. november 6.)

Szekeres Istvánnak népsportos korában szívügye volt a birkózás. Főszerkesztőként pedig helyet teremtett lapjában a literátus újságíróknak is. Nyugdíjasként maradt a birkózásnál, és néha szakmai vitát kezdeményez a közösségi üzenőfalán. Tegnap például az ATV-t hozta szóba, és megemlítette közös szakmánk talán legísmertebb jelmondatát: „Ősi szabály az újságírásban: A hír szent, a vélemény szabad.” Kérdés persze, hogy kitől-mitől és menyire ősi.

A bejegyzésem után összeállításból kiderül, hogy akadnak, akik Pulitzernek tulajdonítják, aki Makón született. Akár honfitársunknak is tekinthetjük, nem tudok azonban arról, hogy ő találta volna ki a nagy hírre vergődött mondatot. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a több kiadásban megjelent Pulitzer-könyv szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója írt ilyesmit, de inkább a szállóige szellemében cselekedett. Mellesleg firtathatjuk ugyan az elsőséget, de nincs sok értelme, mert Joseph Pulitzer a XIX. század utolsó harmadában élte virágkorát, ám a szállóige évtizedekkel korábbi. 1821. május 5-én jelent meg a The Manchester Guardian-ben.

Tartalmáról tavaly, a patinás újság 200. évfordulója alkalmából sokat írtak. Eredetileg így hangzott: „Comment is free, but facts are sacred.” Közösségi üzenőfalamon tavaly nyáron vitatkoztunk is róla. Meggyőzött a műfordító Révbíró Tamás álláspontja, miszerint „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mint az ’opinion’ szó.” (Facebook.com, 2021.06.01.) A comment (kommentár, hírmagyarázat) tehát nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a fránya vélemény hajlamos elszakadni a hírtől.

Ezt régi kedves kollégám, Szále László úgy foglalta össze, hogy „A tény halott, a vélemény szabados.” Aligha véletlenül használta a tény kifejezést, a facts ugyanis tényeket jelent, ráadásul az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más. Szó szerint így hangzana: A kommentár szabad, de a tények szentek. Egyébként az összeállításból az is kirajzolódik, hogy a magyarított változatot boldog-boldogtalan emlegeti. Kormánypárti polgármesterek a magyar sajtó napján, ellenzéki és határon túli újságírók pedig a megnyomorított sajtó jellemzésére. Nekem tetszik a közismert változat, bár egyre inkább az a benyomásom, hogy a hír már csak szentesített, a vélemény azonban talán még szabad.      

Tíz mondat egy szállóigéről

A hír szent, a vélemény szabad - ennek szellemében kért minden helyi sajtóorgánumtól kölcsönösen eredményes munkát és együttműködést a következő időszakra Cserna Gábor polgármester. (Szabó Szabolcs újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2011. március 16.)

Alternatív fórumokra van szükség, ahol - Pulitzer József szavaival élve – „a hír szent és a vélemény szabad”. (Pressburger Csaba és Kókai Péter vajdasági újságírók, a Magyar Szó volt főszerkesztői, Szabad Magyar Szó, 2016. október 22.)

Ma is érvényes és kötelező Pulitzer hitvallása: „A hír szent, a vélemény szabad.” (Pintér M. Lajos hódmezővásárhelyi újságíró, Promenád24, 2018. április 11.)

A hír szent, a vélemény (még) szabad. (Holoda Attila energetikai szakember, az első Orbán-kormány volt államtitkár-helyettese, Infovilág, 2020. április 3.)

A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)

Orbanisztánban annyira szent a hír, hogy a médiaipar betanított munkásai kizárólag a fényességes vallásalapító által szentesített agymenéseket közlik hír helyett. (Szabó Imre újságíró, OKLT, 2021. április 2.)

El sem tudtunk képzelni olyan világot, hogy a hír szabad, a vélemény pedig inkább ne legyen. (Rényi Ádám közíró, Magyar Hang, 2021. június 18.)

A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. július 11.)

A hír szent, a vélemény szabad - mi tartjuk az irányt. (Óry Mariann újságíró, Magyar Hírlap, 2021. december 19.)

Ősi szabály az újságírásban: „A hír szent, a vélemény szabad.” (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2022. február 20.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor hitelezett, Kéri László orbánozott, Márki-Zay Péter verhetőzött, Szanyi Tibor és Vona Gábor márkizott, Kovács Gergely pedig kutyázott. Lefülelt mondatok.

Imád hencegni. (Kéri László Orbán Viktor évértékelőjéről, ATV, február 14.)

Az elveszített 42 ezer ember nagy része még élhetne, ha nem óriásplakátokkal kezelték volna a járványt. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, február 14.)

Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Magyar Rádió, február 14.)

Az erdélyi magyar sajtó utolsó hiteles hír- és véleményközlő felülete tűnik el. (Parászka Boróka publicista a Transindexről, Facebook.com, február 15.)

Nemzetközileg csórók vagyunk. (Gulyás Erika újságíró, Népszava, február 15.)

Szerintem abszolút verhető a Fidesz. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, február 15.)

Márki-Zay olyan hibaszázalékkal nyilatkozott mostanában, ami lehetővé tette, hogy őt zavaros figuraként fesse le a Fidesz kommunikációja. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, InfoRádió, február 15.)

Márki-Zay Péter szinte ontja magából a könnyen félreérthető és még könnyebben félremagyarázható kijelentéseket. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, február 16.)

Április 3-án egy laza mozdulattal megfékezhetjük őket. (Gajdics Ottó újságíró az ellenzéki pártokról, Magyar Nemzet Online, február 16.)

Április 3-án elzavarjuk őket. (Ujhelyi István szocialista politikus a kormánypártokról, ATV, február 16.)

Csöppet sem bánnám, ha 2022-től egy demokratikusabb, igazságosabb kormányzat kritikusa lehetnék. (Balavány György publicista, 24.hu, február 16.)

Olyan világban élünk, ami nehezen engedi, hogy a legjobb szándékokkal megéljük az emberséges részét. (Pálfi György filmrendező, 168 Óra, február 17.)

A Fidesz ezúttal a közösségi médiában is érvényesíti erőforrásfölényét. (Teczár Szilárd újságíró, Magyar Narancs, február 17.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit általános iskolai tanár, 24.hu, február 17.)

Nemcsak az óvodát kapjuk Magyarországtól, hanem a gyűlöletadagot is. (Eckstein-Kovács Péter volt RMDSZ-politikus, ÚjHét.com, február 17.)

Nem az én dolgom őt kordában tartani. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus Márki-Zay Péterről, Hír TV, február 18.)

Amíg Mészáros Lőrinc milliárdosnak adja ki magát, addig Orbán Viktor gázszerelőnek. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, február 18.)

A könnyű pénzt hitelnek hívják. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, február 19.)

A Fidesznek abban is óriási szerepe lesz, ha elveszíti a választást, nemcsak abban, ha megnyeri. (Szűcs Zoltán Gábor politológus, Népszava, február 19.)

Jelenleg a fideszes propagandából is csak ő folyik, és ez simán lehet előny a választáson. (Pintér Bence újságíró Márki-Zay Péter kampányáról, Azonnali.hu, február 19.)

Nagyon sok munkánk van abban, hogy ne lehessen érteni, amit mondunk. (Kovács Gergely kutyapárti politikus, ATV, február 19.)

Szöllősi Györgyi nem tudta, hogyan reagáljon a beszélgetőpartner mondatára. Arra a kérdésre ugyanis, hogy miért nem sikerült összegyűjteni az induláshoz szükséges ötszáz aláírást, Kovács Gergely pártelnök azt válaszolta, hogy időbe telik, mert a Siriusról három év alatt érkeznek meg a szavazatok. Néhány másodpercnyi habozás után az ATV műsorvezetője vette a lapot, és e szürreális hangnemben folytatta az interjút.

Nem tudhatta, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alapítója fölmelegítette egyik régi beszólását: „A Holdon is van még 180 ezer aláírás, ám csak 2023-ban érnek vissza a Földre.” (Azonnali.hu, 2019. április 15.) Akkor négyévnyire taksálta a késést, igaz, más égitestre utalva. A viccpárti politikus most kifejtette, hogy Karcagon csigát indítanak az országgyűlési mandátumért. Ez már szegény műsorvezetőnek is sok volt, holott ő csak négyszemközt beszélgethetett a tréfás kedvű közéleti személyiséggel. Elődei még szorgalmazták, hogy Kovács úr társaságban fejthesse ki a nézeteit. A parlamenti pártok képviselői öltönyben, nyakkendősen érkeztek a stúdióba.

Furcsállták ugyan, hogy szakadt (rövidnadrágos, pólós, pacskerben és zokni nélkül megjelenő) férfiúval ismerkednek. De csak akkor vált vérfagyasztóvá a hangulat, amikor a kutyapárti politikus bejelentette: ha megnyerik a választást, űrállomást építenek Orbán Viktor falujában, a választópolgárok pedig ingyen sörre és örök életre számíthatnak. A nyársat nyelt politikusok idegesen néztek össze, mint akik nem hisznek a fülüknek. Aztán történt valami a kulisszák mögött, mert Kovács Gergelyt már évek óta nem hívják tévétársaságba. Talán azért nem, mert azt tekinti feladatának, hogy elvegye a kormánypárti politikusok kedvét az uszítástól, az ellenzéki politikusokét meg az ígérgetéstől.

A címben átalakított közmondás így hangzik: Kutyából nem lesz szalonna. Eredetileg azt jelentette, hogy őseink a kutyát nem tekintették haszonállatnak, hisz’ még szalonnát se lehet készíteni belőle. Tapasztalataikat cáfolta a távol-keleti népek konyhakultúrája, de ez most mellékes. A lényeg az, hogy április 3-án lesz-é elegendő szavazója a Kutyapártnak. Szurkolok, hogy maradjon 1 százalék körül, amivel aligha csökkentené a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok esélyeit. Annak viszont örülnék, ha Kovács Gergely mandátumhoz jutna az országgyűlésben. Öltözékével színesítené az összképet, szavaival pedig zavarba hozná a gyűlölködésre és ígérgetésre hajlamos honatyákat.       

Tíz mondat Kovács Gergelytől és a Kutyapártról

2006-ban fiktív pártként próbálkoztunk a választásokon, akkor a jelöltjeink is kétfarkú kutyák voltak, őket 2010-ben igazi emberekre cseréltük. (Délmagyarország, 2013. május 28.)

A cél az, hogy vicces, hasznos és jó dolgokat csináljunk. (Átlátszó.hu, 2016. augusztus 18.)

Vicces formában ugyan, de komoly dolgokra hívjuk fel a figyelmet. (Népszabadság, 2016. október 4.)

Az a célunk, hogy összeszedjük a városi problémákat, és amelyiket meg lehet oldani, azzal megpróbálunk kezdeni valamit, amit meg nem, azt kiröhögjük. (Magyar Narancs, 2016. október 6.)

A régi pártok sokkal viccesebbek nálunk. (Klubrádió, 2019. január 4.)

Mi vicces párt vagyunk, nem pedig viccpárt. (Magyar Hang, 2019. május 17.)

A kutyapárt azonnal elvesztené az összes szavazóját, ha ezekkel az ellenzéki pártokkal összefogna. (InfoRádió, 2021. november 8.)

2016-ig voltunk viccpárt, azóta inkább viccesek vagyunk. (Magyar Hang, 2022. január 28.

Nagyon sok munkánk van abban, hogy ne lehessen érteni, amit mondunk. (ATV, 2022. február 19.)

Tiszta vér - ez a címe annak a novellának, amely a Népszava tegnapi számában látott napvilágot. Szerzője, Szántó T. Gábor gyakran nyúl a holokauszt témaköréhez. Története jelenkori, mert a koronavírus-járvány idején játszódik. Hőse pedig egy Kallós nevű orvos valamelyik kórház sebészetéről..

Épp behoznak egy sérültet, aki felborult a kocsijával. A láttán egy gyűlölettel házaló politikusra ismer a főorvos, aki nem kedveli a szélsőjobboldali nézeteket. Megengedhetné magának, hogy a műtétet a kollégájával végeztesse el. De mert a sürgősségi osztály vérgondokkal küszködik, és neki nullás a vércsoportja, úgy dönt, hogy ad  vért. Majd némi hezitálás után a műtétet is vállalja, bár később meglátogatja az ocsúdó beteget. A tévében tiszta vérről meg tiszta szellemről papoló politikus orra alá dörgöli, hogy tőle is kapott vért. Kajánul hozzáfűzi, hogy az apját még Kohn-nak hívták, és Auschwitz után magyarosított.

A rövid és hatásos novella emlékezetem mélyéről előhozott egy másik történetet. Csurka István, a MIÉP nevű szélsőjobboldali párt elnöke 1997 nyarán Csongrád megyében járt. A kocsijával felborult, és eltört a kulcscsontja. A szentesi kórházba szállították, ahol egy Afrikából érkezett és a szegedi egyetemen végzett sebész operálta. Arról nem tudok, hogy vért is adott volna az író-politikusnak, aki a szegedi napilap munkatársának nem részletezte a fekete orvoshoz fűződő viszonyát, csupán ennyit mondott: „A kormánnyal ütköztem, mint rendesen.” (Délmagyarország, 1997.08.26.)

A tragikomikus eset azért maradt meg az emlékezetemben, mert akkoriban működtettem egy kis hírügynökséget. Írtam róla egy hírfejet, ami néhány sornyi glossza, és dőlt betűkkel szokták közölni a hírhasáb tetején. Nem számítottam túl nagy érdeklődésre, elvégre a több száz munkatársat foglalkoztató Magyar Távirati Iroda bizonyára lecsap a témára. Az állami hírügynökség azonban elaludt, és a hírfej 17 megyei napilapban jelent meg. A történet pedig folytatódott. 2006 augusztusában érdekes interjú látott napvilágot a Napló című veszprémi újságban.

Gáll István író özvegye elmesélte, hogy társasházi nyaralót vettek Balatonfüreden, és át-átruccantak a közelben lévő íróbarátokhoz. Csurka Istvánt például Balatonedericsen látogatták meg. Ettek-ittak, és most átadom a szót az özvegynek: „Egyszer Csurka szokása szerint elkezdett zsidózni. Gáll mondta neki: ’Te, Pista, hagyd abba! A feleségem is zsidó.’ Csurka rám nézett, és ezt mondta: ’Na jó, akkor én most helyetted elmosogatok.’ ”

Tíz mondat Csurka Istvánról

Csurka szinte sohasem mond olyat, amit szó szerint antiszemitának lehetne minősíteni, ám nem lehet véletlen, hogy mégis rendszeresen megfogalmazzák vele szemben ezt a vádat. (Pető Iván SZDSZ-politikus, Pesti Hírlap, 1991. április 5.)

Annak örülnék, ha Csurkáról kiderülne, hogy anyai ágon szlovák német, apai ágon pedig zsidó cigány. (Nagy Bandó András humorista, Reggeli Délvilág, 1993. április 9.)

Csurka egyetlen nagy talajgyökérré változott. (Szénási Sándor újságíró, 168 Óra, 1994. május 17.)

A szavak „rohamosztagait” küldi harcba. (Wéber Attila politológus, Népszabadság, 1999. november 4.)

Neves drámaíró és antiszemita. (Király András újságíró, Index.hu, 2011. október 22.)

A szélsőjobboldal képviselői közül egyedül ő tartozott a magyar értelmiséghez. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2012. február 4.)

A fajgyűlölet legszélsőségesebb változataival állt jelentős politikai erők rendelkezésére, így segített marginális szélsőségeket a margón belülre. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2012. február 6.)

Csurka meghalt, a zsidógyűlölet él. (Kertész Ákos író, Amerikai Népszava, 2012. február 15.)

Csurka Pista bácsi. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2015. május 1.)

Csak ittasan és szordinosan zsidózott. (Köves József író, Megezmegaz.lapunk.hu, 2020. október 14.)

Azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk ennek minden szükséges jogi következményét. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, kordonbontó ellenzéki politikus, RTL Klub, 2007. február 2.)

A kordonbontás nem polgári engedetlenség, hanem egy törvénysértő helyzet megszüntetése volt. (Hollik István KDNP-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2017. június 16.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség legkényelmetlenebb eleme, hogy csinálni kell. (Schilling Árpád rendező, 168 Óra, 2017. június 29.)

A polgári engedetlenség az, amikor a polgárok nem titokban tiltakoznak. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2017. augusztus 9.)

A polgári engedetlenség a gyöngék eszköze az erősebbekkel szemben. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2018. október 22.)

A polgári engedetlenség a középosztály morális felkészültségének jelzője. (Majtényi László alkotmányjogász, Népszava, 2020. szeptember 12.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Itt az ideje rászánni magunkat a politikai engedetlenségre, ami nyilvánosan vállalt törvényszegést jelent. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2021. május 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Kereszty András, az Újnépszabadság.com alapítója arra szoktatott, hogy mellőzzem az illusztrációt. Nála ugyanis senki sem képes jobb képeket kiválasztani a világhálóról. Most mégis azt javaslom, hogy Delacroix híres, 1830-ból való Marianne-ját keresse elő. A hölgy egyik kezében zászló, a másikban szuronyos puska. A mozdulat hevében pedig egyik keble kibuggyan a pruszlikból. Íme, a szüfrazsett, a forradalmi Franciaország jelképe. Nálunk nem Marianne-nek hívják, hanem Ágnesnek.

A szocialisták szüfrazsettje lelkesedik, lobog, élre áll. S a tévéstúdiót is a pestszentlőrinci piacnak képzeli. Értem, hogy kampány idején jobban teszi a magamfajta jegyzetíró, ha tapintatból visszafogja magát, Kunhalmi Ágnes azonban nem hagyja magát. Tegnap este az ATV stúdiójában két számmal rukkolt elő. Szerinte már 2018-ban is többségben volt az ellenzék, elvégre a választók 52,6 százaléka nem a Fideszre szavazott. Kár, hogy az ellenzéki pártok nem fogtak össze, most viszont az előválasztás összeforrasztotta őket. Lám, 852 ezer választó pecsételte meg az együttműködésüket.

Az Országos Választási Iroda szerint a 2018-as országgyűlési választáson 2824206 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP pártszövetség. Az MSZP-Párbeszéd 682602, az LMP 404425, a DK 308068, a Momentum 175225, az Együtt 37561 voksot, összesen 1607881-et. Kunhalmi Ágnes hozzájuk számította a Jobbikot (1092669) és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (99410) is. Az utólag egyesített ellenzék 2799960 szavazatra tett szert. Üsse kő, hozzájuk adtam a Munkáspárt voksait is, 15640-et, bár Thürmer Gyula elnök 2018. május 6-án a FüHü.hu-n közölte: „Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.” Így jött ki az ellenzéknek 2815600 szavazat.

A különbség 8606, amiből a Kúria elvett Orbánéktól 4360 érvénytelen voksot. A kormányzat 2819846 voksa állt szemben az ellenzék 2815600 szavazatával. Ez akkor is legföljebb fele-fele arány lett volna, ha sikerül összehangolni az ellenzéki pártokat. A 2021-es előválasztás első fordulójában pedig 655237-en vettek részt, a másodikban 662353-an. A másodikban mintegy 200-250 ezren nem mentek el szavazni, feltűnt viszont 200-240 ezer fiatal, akik a kevésbé esélyes miniszterelnök-jelöltre voksoltak. Így lett Márki-Zay Péter a győztes. De ha a jóval kevesebb ismétlőhöz új szavazók csatlakoztak, akkor valami nem stimmel a 852 ezerrel, amit egyébként Kunhalmi Ágnes kétszer is kimondott. 

Ha így bánik a számokkal, talán az sem túlzás, hogy ő az MSZP kommunikációs félreértése.

Tíz mondat Kunhalmi Ágnesről

Legyen már világos, Ági, nem győztünk! (Botka László szocialista politikus, az MSZP választmányi elnöke, Index.hu, 2014. október 19.)

Kunhalmi Ágnes szórakoztató politikus. (Deák Dániel politológus, Magyar Rádió, 2018. január 12.)

Benne azért van spiritusz. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2018. június 11.)

Ennek a közösségnek talán Kunhalmi Ágnes a legnépszerűbb tagja. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2018. június 12.)

Ági vonzó és szenvedélyes politikus arcát mutatta a választási kampányban. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. június 13.)

Szegény MSZP-t az Ági is húzza. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2018. június 13.)

Ő legalább nem unalmas. (Nagy Attila Tibor politológus, 24.hu, 2018. június 18.)

Kunhalmi bejelentkezett a pártelnökségre. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2020. február 4.)

Kunhalmi Ágnes felért a haldokló párt csúcsára. (Vésey Kovács László újságíró, PestiSrácok.hu, 2020. szeptember 19.)

Kunhalmi Ágnes ugyanolyan, mint az „öreg” MSZP-sek. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. augusztus 3.)

Tegnap délután az ütötte meg a fülemet, hogy a Klubrádió egyik hallgatója szomorúan ecseteli a Transindex válságos helyzetét. Lelkesen agitált bennünket arra, hogy az erdélyi szerkesztőséget segítsük a megmaradásban..

Mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a magyar portál szerkesztősége fellázadt az össze- és egybehangolás ellen. Munkatársai nem akarják továbbra is kiszolgálni a Fidesz járszalagjára fűződött RMDSZ nyilvánosságtorzító elképzeléseit. Kétségkívül ilyesmi jellemzi az erdélyi magyar sajtót, a leírás azonban egyáltalán nem illik a Transindex.ro-ra. Kilógott a sorból. Munkatársai nem azt a nótát fújták, mint a magyar kormány anyagi támogatásával működő odaáti szerkesztőségek. A tragikai vétsége épp az,  hogy kritikával illette az Orbán-kormány terjeszkedését. Például a médiapolitikáját, amely elsorvasztotta az erdélyi nyilvánosságot is.

A visszavonult RMDSZ-elnök, Markó Béla nyílt leveléből tudható, hogy szerinte is „Fogyóban a politikai-ideológiai sokszínűség, amely csodák csodája jól megfért hajdanában egyetlen érdekvédelmi szövetség ernyője alatt.” Azt is hozzáfűzte, hogy „A kritika joga nem elég, kell hozzá a lehetőség is: lapok, fórumok.” (ÚjHét.com, 2022. február 16.) Kiderül a leveléből, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség részesül a román állam támogatásában. E pénzből ő még kötelességének érezte, hogy minden mértékadó véleménnyel kecsegtető redakciót méltányoljon. Kár, hogy az utódai a jóindulatú semlegesség helyett Orbánék anyagi támogatását választották.

A Transindex sem a magyar, sem a román pénzből nem kapott. A munkatársak eltengődhettek volna hirdetésekből is, ha az erdélyi magyar vállalkozók nem volnának az Orbán-kormány zsebében. A három lehetséges forrás tehát elapadt. A kiéheztetés mostanra érte el azt a szintet, hogy a szerkesztőség bejelentette a megszűnését. Bár a legújabb hírek szerint a budapesti Telex.hu közreműködésével talán lesz még esély a folytatásra. Eddig az én kommentárom.

A betelefonáló lelkes szavait Bolgár György hümmögve fogadta. Némi morfondírozás után elhitte a kijelentés téves tartalmát. A veterán műsorvezető az egyik legtájékozottabb magyar újságíró, ha az angolszász országokban és a magyar fővárosban szerkesztett médiumok tevékenységét kell értelmezni. A határon túli és a vidéki nyilvánosság ügyeiben viszont meghatóan tájékozatlan. Tegnap délután nem is volt képes a maga udvarias modorában pontosítani a kéretlen prókátor hamis állítását.  

Tíz mondat a Transindexről

Az egyetlen rangos lap vagytok a megnyomorított, megrontott sajtónkban. (Ágoston Hugó publicista, ÚjHét.com, 2022. február 15.)

Az erdélyi magyar sajtó utolsó hiteles hír- és véleményközlő felülete tűnik el. (Parászka Boróka publicista, Facebook.com, 2022. február 15.)

A Transindex előadta a sajtószabadság és az üldözöttség nagyhalálát. (Fall Sándor újságíró, Főtér.ro, 2022. február 15.)

A stábtagok egy kivétellel a Telex.hu-val indítanak közös projektet, míg egy valaki az Azonnali.hu-hoz megy. (Szalay Dániel újságíró, Media1, 2022. február 15.)

Amikor elindult, akkor ugyanazt az érzetet próbálta kelteni, mint az ős Index. Tehát azt, hogy ők valakik, akik középen állnak, kicsit ilyen cinikusan, de megpróbálnak minden irányban kritikusan szabad sajtót művelni. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Hír TV, 2022. február 16.)

Nagy kár, hogy annyi hasznos esztendő után abbahagyjátok. (Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, ÚjHét.com, 2022. február 16.)

A Transindex egy baloldali szemléletű lap volt, és ilyen szempontból a pluralizmus sérül. (Csoma Botond RMDSZ-politikus, Magyar Nemzet Online, 2022.február 16.)

Belevágunk a Telex történetének következő, minden eddiginél nagyobb vállalkozásába: a felálló újságírókkal közösen szeretnénk elindítani a Transtelexet. (Dull Szabolcs főszerkesztő, Telex.hu, 2022. február 16.)

Szőrmentén a saját balliberális táborukat is bírálták néha, de a kommunikációjuk vektora mindvégig a nemzeti konzervatív erők és értékrend ellen irányult. (Borbély Zsolt Attila politológus, Magyar Nemzet Online, 2022. február 17.)

Azért örülök, hogy megint lesz független, internetes újság Erdélyben - Transindex után Transtelex -, mert ott is, mint mindenütt pluralizmusra, vitára, változatosságra, elevenségre van szükség. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, telex.hu, 2022. február 17.)

A legtömörebb meghatározás a Klubrádióról Sebes György újságíró tollából származik. Szerinte „Közszolgálati magánrádió.” (Népszava, 2019. március 18.) Értelmezése eladható portékát sejtet, amely nem talmi. Minden napnak van egy arca, ami azért furcsa megállapítás egy mégiscsak láthatatlan vállalkozás esetében. Ezzel magyarázható, hogy a programjából  kétarcú műsort választottam.

Falusi Mariann és Lang Györgyi fittyet hányt a szakmai szabályszerűségekre. Prózai kezdeményezésüket az újságíró-iskolában voltaképpen ellenpéldaként kéne tanítani. Szerdánként műsorukat sokáig az éltette, hogy a Pa-Dö-Dö fellépésein megismerték egymás rezdüléseit. Félszavakból is megértik egymást, de ami számukra magától értetődő, az mostanában számomra, talán a többi hallgató számára sem evidens. A három évtized alatt kikristályosodott összhang azzal szakadt meg, hogy a színes hajú, kezeslábasba öltözött és túlsúlyukat büszkén vállaló művésznők közül az egyik bajba került.

S mert bulvárlapokat nem olvasok, erről úgy értesültem, hogy néhány hete Falusi Mariann és az esedékes vendég érdekesnek ígérkező beszélgetésébe artikulátlan hang vegyült. Azt persze tudtam, hogy Lang Györgyit a szklerózis multiplex kerekesszékbe kényszerítette, de azt már nem, hogy nemrégiben sztrókot kapott, és a beszélőképességét is elvesztette. Műsorvezető társa pedig úgy döntött, hogy mégis marad az adásban, hátha ez javára válik a rehabilitációban. Számítása bevált. Barátnője szerdáról szerdára javult, és kásás szavai kezdenek tőmondattá összeállni.

Igazán kár, hogy a váltakozó vendégeket fülhallomást zavarba hozta a szokatlan helyzet. Nem nagyon értik, miért van szükség nehezen érthető kérdésekre, melyeket a pergő nyelvű másik műsorvezető foglal össze és egészít ki. Beleérző képességemből telik arra, hogy elfogadjam a Klubrádió döntését. A tulajdonos és a szakmai vezetők nyilván nem vita nélkül, de végül is áldásukat adták a nyilvános lélektani kísérletre, mely kétségkívül javulást eredményezett egy nagybeteg művész már-már kilátástalan állapotában. Együttérzésem sem feledteti azonban, hogy vagy két évtizedig rádiókritikus voltam, és van elképzelésem a műsorok mibenlétéről.

Miközben a szívem helyesli a közszolgálati magánrádiót működtetők emberbaráti gesztusát, megszívlelem Ungvári Tamás ide illő megállapítását is, miszerint „A tapintat nem jó műsor.”

Tíz mondat a műsorról

A kormánypártok megpróbálják kiszorítani az ellenzéki pártokat mindenféle hírműsorból. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1992. március 7.)

A közönség soha nem kérdezi meg egy jól sikerült műsor után, hogy mennyit keresett a művész. (Nagy Bandó András humorista, Délmagyarország, 1994. január 27.)

Halottakról nehéz szalonképes műsort csinálni. (Éles István parodista, Heti Kisalföld, 1995. április 14.)

Ha a televízióban az adáshibáért elnézést kérnek, akkor miért nem kérnek elnézést a műsorért is? (Vinkó József dramaturg, Nők Lapja, 1996. július 10.)

A kereskedelmi televízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televízió a polgároknak. (Szabó László Zsolt, a Magyar Televízió vezérigazgatója, Heves Megyei Hírlap, 1999. június 26.)

Nekem műsort kellett csinálnom a meccsekből. (Szepesi György sportkommentátor, Nemzeti Sport, 2002. február 5.)

A televízióval nem az a baj, hogy rossz műsorokat sugároz, hanem hogy elmulasztja elkészíteni a jókat. (Wisinger István tévériporter, Klubháló.hu, 2006. február 28.)

A tapintat nem jó műsor. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, ATV, 2013. szeptember 18.)

A műsor legjobb részén túl vagyunk, csak azt nem vették föl. (Fiala János műsorvezető, ATV, 2018. szeptember 8.)

Bár a főzőműsor véget ért, az etetés egy percig sem áll le. (Sebes György újságíró, Népszava, 2018. december 29.)