Az Újnépszabadság.com alapítója mindig megtalálja a témáimhoz illő illusztrációkat. Tegnap például a pártsajtó-jelenségről tűnődtem, és Kereszty András meglelte hozzá Marabu karikatúráját. A fa ágain ötven veréb ül. Hasonlítanak egymásra, csupán egy üt el tőlük. Pottyantott valamit lefelé, alant pedig egy zömök, terebélyes úr dühöngve tisztítja a kalapját.

Az 1 a 49-hez arányt szoroztam kettővel, így jött ki a 2:98. Ez túlzó, egyúttal azonban kifejezőbb aránypár is, mint régebben a 20:80, mostanában meg a 10:90. Az ellenzéki véleményformálók e számokkal próbálták érzékeltetni a kormányzati médiafölényt. Értelmes emberek, és megértem, hogy minél rosszabb a helyzet, annál kevésbé érik be a túlsúly brutális, elsöprő, fojtogató, iszonyatos, nyomasztó, őrületes jelzőjével. Elkeseredésüket hatásosabban adja vissza egy kerekített szám.

A 80 úgy jött ki, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai 2019 őszén összeszámolták a hirdetési bevételeket, és arra jutottak, hogy a kormánypárti médiumok 78 százalékkal uralják a reklámpiacot. Az ellenzéki értelmezők ezt kerekítették 80-ra. Oké, ahányan voltak azonban, annyiféle következtetést vontak le a kormányzati üzenetek hatékonyságáról, a jobb sorsra érdemes médiafogyasztók becsaphatóságáról. Következtetéseik nem feleltek meg a valóságnak. Nem magát a tényt cáfoltam, a kormányzati túlsúlyt, hanem a mérték értelmezését.

A 2022-es választási vereség értelmezésében már a 90 százalék lett a divat, nem is ok nélkül. Mint a 80-nak volt, a 90-nek is van alapja, és szintén a Mérték kínálatából származik. A szellemi műhely vezetője, Polyák Gábor elárulta, hogy „2021-ben, a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt.” Mármint a nyilvánosság kormánypárti fórumainál. S mert az ellenzéki véleményformálók a média-túlsúlyban vélték megtalálni a vereség fő okát, ezt az arányszámot értelmezték félre. Két gondom is van vele.

Az összegzés csak 2022 elején készülhetett el, ezért az idén megfogalmazott 90 százalékokat érdemes komolyabban venni. A másik pedig az, hogy még az idei értelmezők is egy más célra szánt számításból jutottak arra, hogy az ellenzéki médiumok mindössze a választópolgárok 10 százalékát érték el. Ennél árnyaltabb a kép, amelyet terjedelmi okból csak a holnapi bejegyzésben vázolok fel. Annyi persze már most is megírható, hogy a választási vereségben kisebb jelentőséget tulajdonítok a kormánypárti sajtó túlsúlyának. 

Tíz mondat a kormányzati médiafölényről

Valamitől elterjedt ez a 80 százalék. Én ebben nem hiszek, inkább 90 százalék (Vágó István DK-politikus, volt műsorvezető, ATV, 2020. január 27.)

A magyar lakosság mintegy 90 százalék gyakorlatilag csak a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódhat, (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

A kormányméfda adja az országos sajtótermékek 90 százalékát. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. augusztus 10.)

A magyar média 90 százalékát birtokolják reggeltől estig. (Kéri László poltológus, Klubrádió, 2021. október 25.)

A médiafelületek 90 százaléka a kormánypropagandát sulykolja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. november 17.)

Mára a kommunikációs csatornák 90 százalékát az ellenőrzésük alá vonták. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Népszava, 2022. január 7.)

A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtó ne is említse a titkosítást! Nehogy az emberek gondolkodni kezdjenek rajta. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2022. január 12.)

2021-ben a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava, 2022. március 21.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (Németh Péter újságíró, ATV, 2022. március 25.)

A kommunikációs térben a Fidesz uralja a csatornák 90 százalékát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, 2022. április 13.)