Évtizedek óta foglalkozom mások mondataival, és a nyilvánosságnak szánt szövegekben kiszúrom a jó mondatot. Tűnődve az országgyűlési választás eredményén nem azt állítom, hogy az ellenzéki politikusok híján vannak az ütős, velős, emészthető gondolatoknak. Talán még felül is múlják a kormánypárti papagájkommandót, amelynek zsoldosai rutinosan ismételgetik az állami boszorkánykonyhában kifőzött mondatokat. Egyen üzeneteik épp azzal jutnak el a választópolgárokhoz, hogy nem hiányzik belőlük az a fránya igei állítmány.
Ezt Orbánék nagyon megtanulták a portéka eladásából élő marketingesektől. Nem fogalmakkal házalnak ugyanis, hanem húzómondataikban mindig van cselekvésre biztató, ösztönző, sarkalló állítmány. Erre lehet persze azt mondani, hogy „A Fidesz propagandagépezete a leegyszerűsítéseket az ostobaságokig fokozza.” (Karácsony Gergely, Telex.hu, 2022. április 13.) Csakhogy a végletekig leegyszerűsített kampánymondat befészkeli magát a köznapi tudat szférájában létező választópolgárok tudatába. Az eredményt április 3-án megtapasztaltuk.
Elismerem, hogy a választási programban szükségszerű olyan fogalmakkal operálni, mint a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság vagy a kisebbségek védelme. De programfüzetet csupán a politikai elemzők és a sok forrásból tájékozódó médiafogyasztók olvasnak. A Fidesz nem is strapálta magát választási programmal. Az ellenzéki pártoknak viszont csak a kampány utolsó hetében jutott idejük arra, hogy három (igei állítmányt is tartalmazó) mondatba tömörítsék az amúgy nehezen összehangolt elképzeléseiket. Arra már nem maradt energiájuk, hogy be is véssék az urnához járulók tudatába.
A politikai portéka eladásában szenvedtek vereséget. Egyetlen kivétel volt. Az országot felszántó Márki-Zay Péter ezt nyilatkozta a szegedi napilapnak: amerikai-kanadai éveiben „Házalóként naponta legalább ötven emberrel beszélgettem.” (2009. november 26.) Parlamenti biodíszletként edződött politikustársai az ellenzékben eltöltött 12 év alatt beleragadtak az értelmiségiekre jellemző fogalmi gondolkodásba. Két hete ezzel értek el sikereket a budai polgárok körében, visszaestek azonban a pesti lakótelepeken, a vidéki Magyarországot pedig Szeged és Pécs kivételével elvesztették.
Egy okkal több, hogy legalább utólag megértsék: hiába fognak össze, a „népnek” szánt üzenetek sulykolása nélkül semmire se mennek.
Tíz mondat a politikusról és az értelmiségiről
A származásomat tekintve én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz: van bennem talán valami alulról jött nyersesség. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 1993/október)
A politikus pilóta, az értelmiségi az irányító toronyban ülő navigátor. (Rigó Béla költő, Halasi Hét, 1994. február 24.)
Az értelmiségi a tudásából él. A politikus az elveiből. (Bródy András közgazdász, Népszabadság, 1998. december 11.)
Az értelmiségi közönség előtt elegánsan érvel, de a nagy tömegek nyelvezetét kevésbé ismeri. (Almási Csaba újságíró Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május 20.)
Az értelmiségi dolga olyasmire rávenni a politikusokat, amit nem szeretnének megtenni. Másrészt arra akarja rávenni őket, hogy ne tegyék azt, amit szívesen tennének. (Majtényi László alkotmányjogász, Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember 27.)
Túl értelmiségi, túl tépelődő, túl bonyolult volt a köznép számára. (Bonifert Mária nyelvtanárnő Gyurcsány Ferencről, 168 Óra, 2009. április 9.)
Egy valóságos értelmiségi röstelli, ha ismételgeti önmagát. Egy politikusnak ez munkaköri kötelessége. (Konrád György író, ATV, 2012. december 28.)
Ildikó? Ő megmaradt pesti értelmiséginek - is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Lendvai Ildikóról, Klubrádió, 2017. július 11.
A demokratikus ellenzéket azért lehetett egymásután háromszor ripityára verni, mert a mögötte álló értelmiségi kultúra vált életképtelenné. (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Ahaza.blog, 2018. október 7.)
A politikusnak nem tesz jót, ha közben értelmiségi is akar maradni. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)
