A művész számára nincs olyan őszinte beszéd, amelynél ne lenne őszintébb a munkája. (168 Óra, 1996. február 27.)

Ha lemegy a függöny, a barátaimon kívül csak a kutyám visel el. (24 Óra, 1996. május 28.)

A sors kegyetlen tréfája, hogy a táncos harminc körül érik be művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. (Heves Megyei Nap, 1997. március 27.)

Egy kicsit mindenki én vagyok. (Népszava, 1999. március 10.)

Legfőbb támogatónk a Jóisten. (Délmagyarország, 2001. szeptember 29.)

/A táncosairól/ Olyan vagyok, mint egy úri szabó. Mindenkire azt szabom, ami a legjobban illik rá. (Napló, 2002. május 18.)

A színház az istenről és a diktatúráról szól. (Tolnai Népújság, 2003. április 20.)

A tánc lehetőség a szó nélküli beszédre. Testbeszéd. (Magyar Hírlap, 2011. április 23.)

/Orbán Viktorhoz/ Miniszterelnök úr! Csak egyet kérek magától: szeresse Magyarországot, s ha lehet, tegye boldoggá. (Heti Válasz, 2012. október 18.)

Nálam többet ebben a hivatásban nem dolgozott senki. (Patika Magazin, 2020. március 30.)