Házi könyvtáram becses része egy kétkötetes vállalkozás. Ösztöndíjas voltam a göttingeni egyetemen, és kaptam ötszáz márkát arra, hogy szakkönyvekkel egészítsem ki a házi tékát. Így jutottam hozzá az Atlas zur Weltgeschichte című könyvhöz, amely ötezer évre visszamenőleg mutatta a térképen bekövetkezett változásokat. Azt vettem észre, hogy a középkor végétől széles ütköző zóna alakult ki a nyugati és a keleti kultúrkör között.

A vasfüggöny nem XX. századi találmány, noha magát a kifejezést Churchill használta először 1946. március 5-én. Ebből azonban korántsem következik, amit Domokos Lajos szögezett le tegnapi publicisztikájában: „A vasfüggönyt bizony a Nyugat eresztette le.” Kollégám Szovjet-Oroszországra szakosodott, a témakörben ő az egyik legjobb szakíró. Idézett megállapítása mégis vitatható, ezt ma reggel meg is beszéltük. Tegnap viszont még az Atlanti óceán két partján lévő angolszász államoknak tulajdonította azt a fránya vasfüggönyt.

Churchill már nem miniszterelnökként látogatott az Egyesült Államokba, és Truman elnök jelenlétében nagy ívű, retorikai szempontból hibátlanul felépített beszédet mondott Fultonban. Hízelgett a jenkiknek, a második világháború győztesének nevezte őket. De azt is javasolta nekik, hogy hagyják meg a Brit Nemzetközösség patinás és fogadják el „Szovjet-Oroszország” újdonsült nagyhatalmi szerepét. A vendéglátóknak elmagyarázta: nem hiszi ugyan, hogy „háborús bajtársa”, Sztálin harmadik világháborút akar, ám azt feltételezi róla, hogy tanainak kiterjesztésére vágyik. Értse meg az amerikai közvélemény, hogy „A Balti tenger melletti Stettintől az Adriai tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinens teljes szélességében.”

Tudomásul kéne tehát venni, hogy Szovjet-Oroszországnak szüksége van biztonsági zónára az esetleg ismétlődő német agresszióval szemben. Azt azonban nem szabad megvárni, hogy a tanai meghonosodjanak az Atlanti óceán mindkét partján. Értelmezésemben ama bizonyos vasfüggöny nem más, mint az európai státus quo elfogadása, egyúttal a keleti („bolsevista”) befolyás elleni harc is. A vasfüggöny a szovjet érdekszféra keleti határán bontakozott ki betonbunkerek, géppuska fészkek és megrázó drótkerítések formájában. Sztálin építtette, holott ő is elfogadta az Európában fennálló állapotot, bár tartott a nyugati („imperialista”) befolyástól.

Tíz mondat a vasfüggönyről

Ha majd csatlakozhatunk Európához, nekünk kell határaink más szakaszán lehúzni a rolót. A vasfüggöny kelet felé vándorol. (Filló Pál szocialista politikus, Reform, 1997. április 1.)

A Fidesz-kormány a társadalom kellős közepén akar vasfüggönyt emelni. (Giczy György KDNP-politikus, Zalai Hírlap, 1999. december 6.)

Barátok nélkül letörne bennünket, hogy a vasfüggöny helyén még mindig az Európai Unió határa húzódik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2000. szeptember 23.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

A digitális vasfüggöny árnyéka még mindig jól kivehető, élesen elválik Európa nyugati és keleti része. (Ambruszter Géza médiakutató, Médiapiac.com, 2012/7-8.)

Egy ország válik a múltjától. Most megkaptuk a jelképet is: vasfüggöny-bontással kezdődött, vasfüggöny-építéssel végződik. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. június 20.)

Civilizációs szakadék tátong az egykori vasfüggöny helyén. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Heti Válasz, 2016. június 16.)

Mi a rossz oldalán voltunk a vasfüggönynek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalaegerszegi TV, 2019. május 20.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, 2022. február 25.)

A vasfüggönyt bizony a Nyugat eresztette le. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. március 11.)

Hazánkfia, a felvidéki Mezőlaborcról Amerikába elszármazott Andy Warhol a popkultúra meghatározó személyisége. A ruszin család sarja 1974-ben olyan jövőt képzelt el, amelyben mindenki híres lehet 15 percig. Bárkit meghívhatnak egy tévéstúdióba, ahol kap negyedórát, hogy kifejtse a nézeteit. Másnap megismerik a húsboltban, harmadnapra azonban elfelejtik. E 15 percet kapták meg a köztársasági elnökjelöltjeink is, bár tegnap nem a szónoklat minőségén múlt, hogy a kétharmados többség Novák Katalint választotta államfővé.

Ha a minőségen múlt volna, nálam az ellenzék jelöltje nyer. Nem azért, mert rokonszenvesebb, elvégre a fele annyi idős hölgy sem ellenszenves. Gyökeresen más igénnyel léptek föl. Róna Péter a biztos vereség tudatában volt méltóságteljes. 56-os „disszidensként” angolszász nyelvterületen tanulta a demokráciát. Ifjabb versenytársa meg is nevezte azokat, akik okították. Martonyi Jánost, Balog Zoltánt, Áder Jánost, Kövér Lászlót és Gulyás Gergelyt. Tőlük azonban nem demokráciát, hanem szakmát tanult. Egykori főnökét, Kásler Miklóst meg sem említette, talán azért nem, mert miniszterséget sem tanulhatott tőle..

Feltűnt, hogy otthonosan mozog a képes beszédben. A sűrített hasonlatot könnyebb megérteni, ráadásul többféleképpen értelmezhető. Ha például az orosz rulettet hozta szóba országunk függetlensége ürügyén, akkor a harcedzett veteránokra utalt, akik a kocsmában a forgópisztoly nem minden lyukába tettek lőszert. Így húzogatták a ravaszt, és vagy belehaltak, vagy nagy pénzt vágtak zsebre. Mindezt persze Putyin ellenes megnyilvánulásként is lehet érteni, ha nagyon muszáj.

Róna Péter ennél egyértelműbb volt. Kerülte a választási kampány idején dívó durvaságot, elegánsan szólt be a hatalmat gyakorlóknak. Úgy a tizedik perc táján akadt egy vérfagyasztó mozzanat is. Épp az országot elárasztó mélyszegénységről beszélt, amikor a fölötte lévő pulpitusról elhangzott egy alighanem pikírt megjegyzés. (Nem hallottam.) Az ellenzék köztársasági elnökjelöltje oldalra fordult, fölnézett az ülésvezetőre, valószínűleg a házelnök Kövér Lászlóra. Egy szót sem szólt, majd visszafordult, és mintha mi sem történt volna, folytatta a felolvasást.

Felsőoktatási pályafutásom során sokszor álltam az amfiteátrumszerű előadóterem mélyén. Tapasztalatból tudom, hogy egy-egy rossz ízű diák-megjegyzést e jeges szótlansággal lehet leginkább rendre utasítani.

Tíz mondat Róna Péter és Novák Katalin beszédéből (Hír TV, 2022. március 10.)

Az Alaptörvény érvényes törvény, ezért rendelkezéseit be kell tartanunk. (Róna)

A nemzeti egység látszata csak erőszakkal biztosítható. (Róna)

A társadalmi sokszínűség a sikeres országok ismérve. (Róna)

Ha nem tudunk kijönni egymással, nincs az a fék, nincs az az ellensúly, ami megmentene minket. (Róna)

Méltányosság nélkül nem lesz megbékélés, és megbékélés nélkül nem lesznek demokratikus intézmények. (Róna)

Az Oroszország által indított háború védhetetlen és megmagyarázhatatlan. (Novák)

Nem fogjuk megengedni, hogy a drágán szerzett függetlenségünkkel bárki orosz rulettet játsszon. (Novák)

A válságkezelésben sokat tapasztalt a kormány. (Novák)

Nekem kell megjeleníteni az összetartozást. (Novák)

Érdemes az angol gyep titkát megfejteni, még ha egy magyar virágos rét közelebb is áll a szívünkhöz. (Novák)

Megnyugtató, hogy a tévék profikat bíznak meg a képernyős munkatársak öltöztetésével. Mindazonáltal az ATV műsorvezetője tegnap azzal vétette észre magát, hogy Ukrajna állami színeit öltötte magára. Holott a moderátor nem rokonszenvezhet nyíltan az ellenségeskedők valamelyikével. Szerencsére Krug kollegina kinyújtotta a lábát, és feltűnt a fekete nadrágja. S mert szőke a haja, egy felül sárga, alul fekete hölgy képzetét keltette. Márpedig a Habsburg-ház színei aligha harmonizálnak a létükben fenyegetett ukránok iránti rokonszenvvel. Azon tűnődöm, vajon a képzettársításban hogyan jutottam el a gyanúsításig, majd a műsorvezető fölmentéséig.

Aznap, amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, az ATV stúdiójában megjelent Dobrev Klára, a róla elnevezett DK Európa-parlamenti képviselője. Majdnem mindegy, hogy miről beszélt, mondandóját ugyanis kifejezte az öltözéke: Sárga pólóhoz kék blézert húzott, vagy fordítva. A színösszetétel nyomatékosította az álláspontját. Az ukrán nemzeti színekben a kék a béke jele, és a tiszta égboltot jelzi. Ama eget, amelyet épp ural az orosz légierő. Első dolga volt, hogy lebombázta a felszállópályákat, ezzel megszűnt az ukrán légierő. A sárga pedig a búza jelképe. A Szovjetunió egykori éléskamrája, a mai Ukrajna az idén 25 millió tonnányit akart külföldre eladni, ez a 200 millió tonnás világtermelés több mint 10 százaléka.

A labanc színeket Gerő András történész öltötte magára az állami tévé március 4-i adásában. Fekete zakója és sárga pólója illett a Habsburg Történeti Intézethez, amelynek az igazgatója. A Monarchia idején az isteni fénynek is nevezett császársárgára festették az olyan állami intézményeket, mint a börtönt, a kaszárnyát meg a kórházat. A fekete habsburgi jelentéstartományát nem ismerem, de annyi azért tudható, hogy az értelmezésekben a sötéthez, a gonoszhoz, a halálhoz kötődik. Hogy aztán a labancos öltözéknek mi köze volt a szakmai körökben elismert történész Márki-Zay ellenes megnyilvánulásához, azt egyelőre nem sikerült megfejtenem.

Pedig jól jött volna tegnapelőtt, amidőn az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter tízperces szózattal fordult a fészbukozók sokmillió táborához. Szembe ötlött, hogy sötét zakóján az immár megszokott kék szalagocska, a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelképe mellett feltűnt egy sárga is. Hm. Az ukrán búzát jelenti vagy a labancos császársárgát?     

Tíz mondat a ruháról

Most az öltöny a munkaruhám. (Vancsik Zoltán szocialista politikus, Zalai Hírlap, 1997. március 6.)

A demokrácia egy ruha. Momentán ezt hordjuk. (Bencsik András újságíró, Hír TV, 2004. augusztus 8.)

A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. március 14.)

Ellenfelem a hajviseletét és ruházatát is megváltoztatta, hogy átlagember benyomását keltse. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, miniszterelnök Orbán Viktorról, Népszava, 2007. március 6.)

Ha a magyar közélet ruhadarab lenne, leginkább egy gulyáskrém-foltos, műanyag zakót kellene elképzelni. (Plankó Gergely újságíró, Index.hu, 2012. szeptember 1.)

A kutyát sem érdekli a közélet öltönybe bújt része. Az már igen, ha rabruhát ölt. (Sudár Ágnes győri újságíró, Kisalföld.hu, 2013. január 4.)

A trendi zakó alól kilóg a gárdamellény. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök a Jobbikról, 168 Óra, 2014. május 15.)

A kockás ing a forrongó közoktatás jelképe. (Medvegy Gábor újságíró, 24.hu, 2016. február 19.)

Annyira jó szövetből van. Kár, hogy kicsit hosszú. (Görög Ibolya protokoll-szakértő a miniszterelnök buggyos nadrágjáról, Hír TV, 2018. június 26.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. március 4.)

A szinte kizárólag érzelmileg politizáló óvónő fénykorában hajlamos volt kikotyogni, amit az ügyesebben kommunikáló ellenzéki politikusok nem kötöttek az orrunkra. S bár a szociális érzéke feltűnést keltett az országgyűlésben, idestova két esztendeje, a nagy hírre vergődött patkányozása után a Médianaplóba jegyeztem: „A szocialista politikusok nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy időzített bomba. Ha nem állítják le, a választási kampányban fel is robban.” (Index.hu, 2019. április 30.)

Annyiban tévedtem, hogy diplomabotránya korábban, január végén robbant. (A választási kampány csak három hete kezdődött.) Bangóné másfél hónapig eltűnt a nyilvánosság elől, most azonban, egy hónappal az országgyűlési választás előtt az Index munkatársa, Csekő Imre szóra bírta. A jelenleg még honanya azt állította, hogy ő lépett ki a pártjából, megelőzve politikai közösségét abban, hogy kizárja. S föltette a forintos kérdést: „Ha eddig nem derült ki, hogy nincs diplomám, miért pont most történt ez meg?”

A leleplezést pedig azzal magyarázta, hogy a Fidesz fogást keresett az MSZP-n, ami jól jött az ellenzéki pártoknak is. Arra használták föl az ügyét, hogy a választási koalíción belül gyöngítsék a szocialistákat. Ha ezt a parlamenti folyosókon és a párt-székházak tárgyalótermeiben így élte meg, akkor nincs okom cáfolni az egyébként álnaiv kérdését. Legföljebb azt fűzöm hozzá, hogy amikor a diplomabotrány kirobbant, több szocialista politikus is elmondta a nyilvánosság fórumain: nem tudott arról, hogy Bangóné nem létező diplomát írt az életrajzába. Rosszul emlékeznek.

Bangóné Borbély Ildikó szűkebb pátriájában, Hajdú-Bihar megyében összerúgta a port a debreceni MSZP-szervezettel. Annak egyik legtekintélyesebb tagja, Pallás György iskolaigazgató már a patkányozós botrány idején, 2019. május 5-én emlékeztetett arra, hogy a Kabáról elszármazott óvónő „Diplomája olyan, mint Columbo felesége, még soha senki nem látta.” Csodálkoznék, ha a csípős megállapítás elkerülte volna a szocialista pártvezetők figyelmét. A jelek arra utalnak, hogy megvárták, amíg a kormányzati kommunikátorok előszedik a Bangóné-dossziét. Ezzel nemcsak a pártjuk gyöngítéséhez járultak hozzá, hanem az egész ellenzékéhez is.

A parlamenttől búcsúzó politikusnő valószínűleg utolsó interjúját úgy fejezte be, hogy immár a civil életben keresi a kihívásokat. Március 29-én lesz ötven esztendős. A nyugdíjig van még másfél évtizede, hogy végre kiteljesítse önmagát.

Tíz mondat Bangónétól (Index.hu, 2022. március 8.)

Egy férfi politikus nem kapott volna akkora ütést, mint amekkorát én nőként kaptam.

Úgy éreztem, hogy a Kossuth téren egy máglyán fognak elégetni.

Az ellenzéki oldalon nem én vagyok az egyetlen, aki érintett ilyen ügyben.

A szocialista pártot most még az ellenzéki szövetségen belül is mindenki gyengíteni akarja.

Nem mindenki játszik kormányválásra.

Úgy tűnik, hogy valóban nem kellenek a tisztességes emberek a politikában.

A politikusok burokban élnek.

Az a legnagyobb baj Márki-Zay Péter esetében, hogy sokat kell utólag magyarázni a kijelentéseit.

Az egyik nap úgy érzem, hogy van esélye az ellenzéknek.

A másik nap úgy fekszem le, mint sok választópolgár, hogy úgy gondolom, nem lehet megnyerni ezt a választást.

Három kollégám van, akinek a portálja régi (hagyományos) lap online változata. Pályakezdő szerkesztőnek aligha mondhatóak. Farkas László (1931.08.10.) a kilencvenen túl csinálja Zuglóban az Újírás.hu-t. Kereszty András (1942.09.21.) a nyolcvanhoz közel Szentendrén az Újnépszabadság.com-ot. Ágoston Hugó (1944.05.20.) pedig Marosvásárhelyen az ÚjHét.com-ot. A két idősebbnek tartozom egy-egy portréval, most azonban kell a hely a legfiatalabbnak.

A 78-hoz közeledő tegnap jelentette be, hogy szünetelteti A Hét digitális változatát. Farkas Lacinak és Kereszty Andrisnak akad segítsége a családban, Hugó azonban tökegyedül szerkeszti a legendás bukaresti hetilap korszerű folytatását. 500 napja indította, azóta 5842 bejegyzés látott napvilágot. Barátként általában este pittyeg a világhálón, pontosítja reggeli bejegyzésemben az elírást. (Szürkehályog miatt a számítógép képernyőjén egyre kevésbé veszem észre az ékezeteket.) Szerkesztő kollégaként hajnali háromkor küldte a tegnapi olvasmányélmények alapján összeállított cikkválogatást. A legkülönösösebbet, amelyet valaha is olvastam.

Úgy szemelget A Hét hajdani számaiból, hogy mindig figyelembe veszi szűkebb szakmája szempontjait. Fizikát tanított középiskolában, majd rovatszerkesztőként jelentős szerepet játszott abban, hogy az erdélyi magyarok nyelvében meghonosodjanak ama szakkifejezések, amelyeket műszaki foglalkozású honfitársai románul tanultak. Napjainkban úgy foglalkozik a Kárpát-medencében élő magyarsággal, hogy a fáktól látja az erdőt. Ökumenikus szemléiben arra összpontosít, ami a világnézeti különbségek ellenére is összetart bennünket.

Lista a legutóbbi szám szerzőiből: Bajor Andor, Balla Zsófia, Beke György, Bretter György, Csiki László, Faludy György, Fischer István, Gálfalvi Zsolt, Horváth Gábor, Huszár Sándor, Kosztolányi Dezső, Lovász László, Majtényi Erik, Méliusz József, Petőfi Sándor, Pléh Csaba, Szász János, Székely János, Szilágyi Ákos. Klasszikusok. Élők és holtak. Magyarországiak és határon túliak. Művészek és tudósok. A máshol megjelent és Marosvásárhelyről megrendelt kéziratok szerzői hatásos elegyet alkotnak, amely példa nélküli a magyar szellemi életben. 

Az alkotni igét azért nem tettem múlt időbe, mert Ágoston Hugó csupán hónapnyi betegszabadságot kért tőlünk. Kezelésre jár, és az idejéből nem telik napi 10-12 órányi szerkesztésre. Kivárom, de az egyik legfontosabb tájékozódási pontom, az ÚjHét.com már most is hiányzik.           

A mögöttünk hagyott hét talán legérdekesebb mondata a Népszava szombati számában jelent meg. Tamás Ervin két újságoldalnyi terjedelemben elemezte a nyilvánosság helyzetéről. Az alapos áttekintésből emeltem ki azt, amelyet a Lefülelt mondatok című összeállítás élére helyeztem. Így hangzik: „A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban.”

Az egyik újságíró kollégának ismerősnek rémlett a tömör, velős gondolat, és fanyalgott a telefonban, mondván, hogy korábban mástól is hallotta már ezt. Jó füle van, Tamás Ervin azonban egy szóval sem állította, hogy ő találta ki. A helyzetet jellemezte azzal, hogy a két szélsőség között képzelte el, pártsajtó (politikusoknak elkötelezett nyilvánosság) nélkül. A Fidesz hívei ugyanis magától értetődőnek tartják a pártsajtót, és a kormánypárti véleményformálók egyhangú fegyelmezettségét. Az ellenzék meggyőződéses szavazói pedig a választási kampány idején jó néven vennék, ha az ellenzéki véleményformálók fegyelmezettebben, egységesebben fogalmaznának.

Ő maga poénnak nevezi az általam idézett mondatot, amelyről az jut eszembe, hogy megjárta a szállóigévé válás útját. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódnak az előzményei. A kupleráj szó a német kuppeln igéből származik, és azt jelenti, hogy csatolni, kapcsolni, összeboronálni. Átvitt értelemben pedig, hogy a gyakorlati tevékenységtől már visszavonult örömhölgy (Kupplerin=kerítőnő) a város szélén kibérelt egy házat, hogy mutatós nőket szervezett körülmények között bocsásson a polgárok rendelkezésére. Nyilvánosháza csak annyiban hasonlított a másik kulcsszóra, a kaszárnyára, hogy azt is a város szélén építették föl.

A latin casa arme (sereg háza) francia közvetítéssel (caserne) került német nyelvterületre, és az osztrákok révén örökült át a nyelvünkbe. A Die Kaserne kemény fegyelmű, elzárt helyet jelentett, és elődeink kísérleteztek a magyarításával. Nevezték hadlaknak, katonaszállásnak, katonalakháznak, majd kikötöttek a laktanyánál. Nem kérdeztem meg Tamás Ervint, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a stílusérzéke sugallta a változtatást. Mivel a mondatában van már két idegen szó (a kommunikáció és a kupleráj), a kettő közti kaszárnyát ösztönösen magyarra fordította.

Annak tekintem, aki a nyilvánosház és a laktanya ellentétpárjáról lehámozta a fölösleget. Ezzel a szájról szájra formálódó szállóigét tömörítette, élvezhetővé és idézhetővé tette.

Tíz mondat egy szállóige előzményeiről

Úgy vagyok a vendégszerepléssel, mint egy jó férj, aki néha elmegy a kuplerájba. (Ujhelyi Dénes színész, Vas Népe, 2002. július 13.)

Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, 168 Óra, 2010. július 22.)

Nem fogunk kaszárnyát csinálni az MSZP-ből. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, Duna Televízió, 2010. november 15.)

Ő a madám a kuplerájban. (Bartus László újságíró Szalai Annamáriáról, a Fidesz médiapolitikusáról, Amerikai Népszava, 2010. december 12.)

Itt egy kuplerájt örököltünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 30.)

Kaszárnyakapitalizmus nem lehet ennek az országnak a jövője. (Jávor Benedek LMP-politikus, Budapesti Lámpás. 2012/ősz-tél)

A Fidesz egy kaszárnya egy nagyon energikus és mindenre elszánt őrmesterrel az élen. (Paul Lendvai bécsi újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2012. november 24.)

Hogy várjuk el, hogy az országban rend legyen, ha a politikában legnagyobb a kupleráj? (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2013. október 22.)

A szocialista párt soha nem lesz kaszárnya. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, InfoRádió, 2017. augusztus 7.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2022. március 5.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor zakózott, Kövér László bélyegzett, Prőhle Gergely oroszozott, Róna Péter hevert, Mesterházy Attila kormányozott, Lányi András pedig parlamentált. Lefülelt mondatok.

Egy új Oroszországot ismertünk meg. (Bencsik András újságíró, Hír TV, február 27.)

Nemcsak szolgálta, hanem másolta is őt. (Tóta W. Árpád publicista Orbánról és Putyinról, Facebook.com, február 27.)

Mi mindig jó szimattal állunk a rossz oldalra. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, február 27.)

Mindig többet beszél az éppen szükségesnél. (Gusztos István liberális politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, február 28.)

Valószínűbb egy kormánypárti, mint egy ellenzéki győzelem. (Tóka Gábor politológus az országgyűlési választásról, Népszava, március 1.)

A magyar kormány azokat a döntéseket hozza meg, amelyeket nem tud elkerülni. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, március 2.)

Még azt is megérhetjük, hogy Orbán visszamagázódik Putyinnal. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, március 2.)

A miniszterelnök egyetért-e valamelyik egykori önmagával? (Kárpáti János újságíró, Klubrádió, március 3.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró Putyinról, 444.hu, március 3.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, március 3.)

A háború ötödik napján megjelent a „háború” szó. (Urbán Ágnes médiakutató a közmédiumok szóhasználatáról, Magyar Narancs, március 3.)

Oroszország brutális módon érdeket érvényesít. (Prőhle Gergely volt külügyi államtitkár, ATV, március 3.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 4.)

A magyar külpolitika romokban hever. (Róna Péter ellenzéki köztársasági elnökjelölt, ATV, március 4.)

A Tisztelt Ház megszavaz és gyalázkodik, más dolga nem maradt. (Lányi András publicista az országgyűlésről, Magyar Hang, március 4.)

Az nem munka, hogy bejárnak hőzöngeni, mint egy kocsmába. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke az ellenzéki képviselőkről, Délmagyarország, március 4.)

Nem lehet nem észrevenni a Demokratikus Koalíció túlsúlyát. (Nagy Ervin publicista az ellenzéki pártok közös listájáról, Magyar Hírlap Online, március 4.)

Amíg nem kerül hatalomra, nem akarok hozzá viszonyulni. (Gerő András történész Márki-Zay Péterről, Hír TV, március 4.)

Ha valamiben bizonytalan voltam, megnéztem az MTI-ben. Ha ma megnézem az MTI-t, bizonytalan leszek. (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 4.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, március 5.)

Putyin lenullázta Orbán tizenkét évét. (Bruck András író, Facebook.com, március 5.)

Szűkebb pátriám az ország legnagyobb megyéje, elszármazott lokálpatriótaként naponta olvasom a Petőfi Népe online változatát. Mi történt Kecskeméten, ahol tíz évig laktam? Dunapatajon, ahol születtem? És Kalocsán meg Kiskőrösön, ahol szintén évekig éltem? Tegnap például azt olvastam a címoldalon, hogy „Így táncolt Putyin és Gyurcsány a finnugor csúcson”. Nocsak, ez érdekes, bár semmi köze a Duna-Tisza közéhez.

A cikk szerzői elővettek egy videó-felvételt, amelyet a köztévé híradója 2007. július 20-án sugárzott. Akkori miniszterelnökünk elutazott Szaranszkba, a mordvin rokonok fővárosába, ahol részt vett a finnugor népek világtalálkozóján. A szervezők meghívták a Debreceni Hajdú Együttest is, és a véletlenül épp ott tartózkodó Putyin elnököt annyira magával ragadta a kavargó, színes látvány, hogy beállt csárdásozni. Alacsony termetének megfelelő lányt forgatott, a 190 körüli Gyurcsány is magához illőt. Bár a cikk címe megengedné, hogy a két államférfiú egymással is csárdásozott, e feltételezés egyelőre nem aktuális. A választási kampány utolsó heteiben még előkerülhet.

Ekkor értettem meg Orbán Viktor kommunikációját. Miközben óvatosan elhatárolja magát az orosz hadsereg ukrajnai háborújától, azért nem ejti ki a száján Putyin nevét, mert ha szóba hozná, akkor a megyei sajtója akaratlanul is vele kötné össze az orosz diktátor nevét. Így viszont aki a vidéki hívei közül rokonszenvez a megtámadott ukránokkal, a cikk olvasása közben óhatatlanul Gyurcsánnyal társítja Putyint. Az állami propaganda-gépezetnek jól jött a 2007-es csúcstalálkozó. A kormányzati emlékezetpolitikának nem kell a „halzsíros atyafiság”, elvégre a türkök között keresi a magyarság gyökereit. Ki van ez találva.

Az egészet persze nem akarom a Petőfi Népe nyakába varrni. A fővárosban fundálták ki a 18 megyei napilap címlap-sztoriját. Tegnap körülbelül 250 ezer példányban jelent meg, és az online változatokkal együtt mintegy 1,2-1,3 millió emberhez jutott el. Eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít az ellenzéki pártokat állítólag háttérből irányító Gyurcsány Ferenc rovásán, a szaranszki csárdás azonban szavazatokat hozhat Orbánéknak a közelgő választáson. Azt meg kecskeméti kollégám, a helyi sajtót kitűnően ismerő Ballai József  talán megírja egyszer, vajon a múlt század nyolcvanas éveiben 75-80 ezer példányban megjelenő Petőfi Népe hogyan jutott el napjainkban a tizenvalahány ezerhez és a központi véleményformáló anyagok szolgai közléséig.

Tíz mondat a megyei sajtóról

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az Fejér Megyei Hírlap volt szerkesztője, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

Nincs egyetlen helyi lap, amelynek vezetőjét nem a kormány tette oda. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)

A szomszédban dörögnek a fegyverek, itthon küszködünk a koronavírus ötödik hullámával, e sorok írója pedig ismételten a krákogással foglalkozik. Nem mentség, csupán magyarázat, hogy a varjak vészjósló hangját utánzó szó olyasmit takar, aminek helye van egy Médianapló című szakmai rovatban. Különösen akkor, ha országunk első embere divatot teremtett.

Azt vettem észre, hogy ha Orbán Viktor rögtönözve fejti ki az álláspontját, akkor nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva keresi a szavakat, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A járványkezelésben százszor elmondott kifejezéseket zökkenőmentesen ismételget ugyan, de ha új téma kerül szóba, akkor bizony hallatszik a cirákolásnak, harákolásnak, hertyegésnek és kerregésnek is nevezhető zörej. Sokáig azt gondoltam, a légúti betegségek országlása idején normális, hogy a politikusok sem lógnak ki a sorból. Aztán vitába keveredtem egy újságíró kollégával, aki szerint a torokköszörülés inkább az idegrendszeri tikkelés egyik válfaja.

Egyelőre nem találom a hiteles választ, már kizárható azonban valami. Február közepén miniszterelnökünk évértékelő beszédet tartott. Csaknem egy órán át tartotta szóval a híveit, és egyszer sem krákogott. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kigyógyult egy légúti betegségből, hanem csak azt, hogy nem kényszerült rögtönzésre. S bár a meggyőzésnek kevésbé hatékony eszköze az előre megírt és rutinosan felolvasott szöveg, ám ha a fejből mondott beszéd gyakori torokköszörüléssel párosul, akkor az eredmény nem igazán élvezhető. Ráadásul miniszterelnökünket bizonyos értelemben már letaszították a trónról.

Ö tartotta 2021. július 16. óta az országos csúcsot. A Magyar Rádióban 26 perc alatt 34-szer köszörülte a torkát. Ezt múlta felül Huszár Tamás óbudai ellenzéki politikus a Klubrádió 2022. február 10-i adásában. Körülbelül 10 perc alatt 40-szer krákogott. Február 25-én pedig a szintén Óbudáról érkezett volt budapesti főpolgármester, Tarlós István azzal vétette észre magát az ATV-ben, hogy mintegy 10 perc alatt 16-szor köszörülte a torkát. Produkciója fajlagosan (percenkénti adagolásban) többé-kevésbé megfelel Orbán Viktor tavalyi csúcsteljesítménynek.

Máskülönben országunk első embere tegnap, a szokásos péntek reggeli rádióműsorban 26 perc alatt 23-szor krákogott. Biztató fejlemény, hogy önmagához képest javuló formában van.

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2022. március 4.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk.

Ez igazi háború.

Mi a békében vagyunk érdekeltek.

Gyenge ember nem kap békét.

Beton szilárdságú biztonságunk van.

Ebben a pillanatban Magyarország A menedék.

Magyarország egy magyar ország, ahol mindig mindenről vita van. Arról is, amiről nem kéne.

Ha beszélni kell, akkor Brüsszelre mindig lehet számítani.

A kampány értelme, hogy a végén egy jó kormánya legyen az országnak.

A vírust az ötödik hullámban is legyőztük.

Biztos voltam benne, hogy néhány évnyi szünet után ismét akadnak a szakmánkból, akik szóba hozzák az orosz elnök díszdoktorságát Debrecenben. Idestova öt éve, hogy 2017 nyarán az egyetemi szenátus megszavazta a Civis Honoris Causa kitüntetést, amit az újságíró kollégák díszdoktorságnak véltek. Holott tiszteletbeli polgárt jelent, mellesleg a cívisek (a tehetős, mezőgazdasággal is foglalkozó és a jöttmenteket nem kedvelő „pógárok”) városában. Azt azért nem gondoltam, hogy a nyilvánosság munkatársaira oly jellemző tévedést az egyik legjobb magyar újságíró eleveníti föl. Pedig Szénási Sándor jól indult.

A Klubrádió kellemes hangú, művelt és jól író főmunkatársa szinte naponta olvas föl glosszát (rövid, csípős jegyzetet) az általa vezetett műsorokban. Március 2-án azzal kezdte, hogy az orosz diktátor kitüntetése nemcsak a debreceni egyetemre vet rossz fényt, hanem Orbán Viktor külpolitikájára is, eközben háromszor említette Putyin díszpolgárságát. Majd a glossza közepén már csak Putyin „díszségéről” beszélt, amely a végén sajnálatosan alakult át, mondván, hogy „Az, ami tegnap díszdoktorságot eredményezett, ma már nem létezik.” Mármint az, hogy az Ukrajnát napjainkban megtámadó orosz diktátor elfelejtette átvenni a díszpolgári oklevelet, ezért a szenátus most okafogyottnak tekinti a kitüntetést.

A műsorvezetői bicsaklás kínos, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki egy olyan szakmában, amelyben majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Bogarat ültetett azonban a fülembe. Vajon Putyin miért nem vette át a kimagasló közéleti tevékenységét méltató oklevelet? Orosz-specialista kollégám, akivel öt évig koptattuk az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem lépcsőit Debrecenben, azt válaszolta: ahol 97 városnak van 200 ezernél több lakosa, ott egy nagyhatalom vezetője nem utazgat magyar kisvárosba. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha Putyinnak nem létező tudományos életművéért ajánlották volna föl azt a fránya díszdoktorságot, talán kegyeskedett volna átvenni.

Amidőn a szenátus megszavazta Putyinnak a díszpolgárságot, az ATV 2017. szeptember 4-én még pályakezdő bemondója belekezdett abba, hogy emiatt tiltakozott Vajda Mihály, és a debreceni egyetem nyugalmazott tanára lemondott professor emeritusi címéről. A latin kifejezés azonban idegenül hatott számára a súgógépen, ezért azt mondta az idős filozófusról, hogy „lemondott professzor emirátusi címéről”.

Tíz mondat Putyinról

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Putyin azért jött ide, hogy Magyarországon keresztül Európába lépjen be. (Nagy Csaba újságíró, ATV, 2015. február 16.)

Az a figura, aki minden gyengeséget kihasznál arra, hogy növelje a mozgásterét. (Szabó Dávid, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója, 888.hu, 2017. január 31.)

Putyin nem Sztálin és nem Brezsnyev. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap, 2017. február 1.)

Putyin látogatása súlyt ad Magyarországnak. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Idők, 2017. február 3.)

Putyin nem Sztálin. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, 168 Óra, 2021. július 8.)

Szemmel láthatóan Putyin végig főnök volt és nem házigazda. (Fábián András publicista Orbán moszkvai látogatásáról, Újnépszabadság, 2022. február 4.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

Életre galvanizálja az orosz történelem démonait. (Szent-Iványi István diplomata, 168 Óra, március 2.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2022. március 3.)