Tamás Ervint a legjobb publicisták között tartom számon. Kár, hogy hónapok óta csak szelektív olvasója lehetek. Állomáshelye, a Jelen című hetilap fizetőssé tette az online tartalmát, és csupán a publicisztikák elejét böngészhetjük. Talán sosem derül ki, hogy valójában miről szól tegnapi eszmefuttatása, e mondata azonban tűnődésre késztet: „A balul végződött színpadi próbálkozás alulmúlhatatlan záróképe volt a ’kapitány’, s mögötte népes családja.”
A választási vereség estéjére utalt, amidőn az ellenzéki pártvezetők elszivárogtak az utolsó kampányrendezvényről, és miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter egyedül állt a kamerák elé. Ebből vonható le a következtetés, hogy az ellenzéki együttműködést a széthúzás tartotta össze. A törésvonalak leginkább Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter üzengetéseiben rajzolódtak ki. Kölcsönös ellenszenvük azért figyelemre méltó, mert a kapitányságról kialakult metafora korábban csak horzsolta a politikát. Az első szakaszban még a tízmillió szövetségi kapitány országa voltunk, és azt firtattuk, vajon a labdarúgó válogatott kísérteties gyorsasággal váltakozó edzői alkalmasak-e a posztjukra.
A második szakaszban már közelebb kerültünk a politikához. Kölcsönöztünk egy metaforát Ady Endrétől, aki Kelet és Nyugat között ingázó kompországot vizionált. Azt pedzegettük, vajon ki vezeti a labilis szerkezetet? A sűrített hasonlat azért képezi le a közéletünket, mert azt feltételezi, hogy ahol a két part között nincs híd, ott bizony kompra van szükség. A két ellenzéki politikus közti feszültség azonban új színt és szintet hozott a metaforába. Az ellenzéki pártok között kiépült ugyan a híd, ám közlekedett mellette egy komp is, amely a különérdekeket „szállította”. Az eredményt most próbáljuk megemészteni.
Az viszont homályos, hogy Szanyi Tibor, aki a bejegyzésem utáni összeállításban keretezi az idézeteket, vajon miért sajátítaná ki magának azt a fránya kapitányságot. Úgy sejtem, ennek valami köze lehet a nyilvánossághoz. A negyedik kétharmad és a sokadik ellenzéki szerencsétlenkedés után odáig fajult a helyzet, hogy Szele Tamás publicistát az ellenzéki sajtó mai állapota emlékezteti a „nyolcvanas évek Budapestjére”, ahol „szamizdatot” kellett írni. (Forgókínpad.blog, 2022. április 22.) Talán Szanyi „kapitányra” vár a feladat, hogy gatyába rázza a szétzilált ellenzéki nyilvánosságot? Márpedig ha így van, akkor el kéne nevezni a kormány tevékenységét fürkésző szerkesztőségeket szanyizdatnak.
Tíz mondat a kapitányról
Értelmes párt a kormányzás félidejében sem a kapitányt, sem a legénységet nem cseréli le. (Szekeres Imre szocialista politikus, Somogyi Hírlap, 1996. november 5.)
Miniszterelnök úr a magyar kormány szövetségi kapitánya, ő tudja, milyen poszton számít rám a csapatban. (Varga Judit igazságügyi miniszter Orbán Viktorról, Nemzeti Sport, 2019. július 27.)
Az ISZOM telitalálat, mert a pártalapító Szanyi kapitány széles körben ismert, ivászatnak is nevezhető szabadidős tevékenységére utal. (Föld S. Péter újságíró az Igen - Szolidaritás Magyarországért Mozgalom rövidítéséről, HírKlikk.hu, 2020. március 9.)
Budai várkapitány. (Kabai Domokos Lajos újságíró Orbán Viktorról, Bekiáltás.blog, 2020. július 15.)
Kompország kapitányt keres. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, 2020. július 24.)
Ő a kapitány. Mi ehhez tartjuk magunkat. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. november 30.)
Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. december 11.)
Nagy megtiszteltetésnek venném, ha nem szólítana kapitánynak. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, ATV, 2021. december 13.)
Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, 444.hu, 2022. április 4.)
Kapitány csak egy van a magyar politikában, és az én vagyok. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)
