Szász János rendező az SZFE-válság idején magára vette Lajos Tamás producer kijelentését. Utóbbi szigorúan fejtegette, hogy egy „törpe kisebbség” hecceli a Szinház- és Filmművészeti Egyetem diákjait. Szász János nem értette az idézőjelbe tett kifejezést, majd egy dokumentumfilm miatt elrendelt házkutatás után családostul Amerikába emigrált. Próbálom megmagyarázni. Már csak azért is, mert a törpe kisebbséget két napja Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus is szóba hozta. A szálak 1848 nyaráig nyúlnak vissza.

Az osztrák uralkodó a magyar országgyűléstől 40 ezer katonát kért a lombardiai „lázadás” leverésére. Batthiány Lajos miniszterelnök hajlott a gesztusra, melyet Kossuth Lajos pénzügyminiszter sem kifogásolt nyíltan, július 20-án mégis megjegyezte, hogy nem szeretné, ha a seregünk győzne Itáliában. A vita arról robbant ki, vajon a kesernyés megjegyzés a bécsi udvarhoz eljuttatandó feliratban örökíttessék-e meg, vagy csupán a parlamenti jegyzőkönyvben. Kossuth másnap közölte, hogy amit mondott, az magánvélemény volt, most viszont a minisztériumok közös álláspontját hangoztatja. Azt kérte az ellenzéki képviselőktől, hogy „Törpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat.”

A violentálni úgy fordítható magyarra, hogy erőszakolni, a minoritás pedig úgy, hogy kisebbség. A minoritás és a majoritás (többség) kapcsolata azóta is kedvelt témája az alkotmányjogászoknak. Befurakodott azonban a napi politikába is. A múlt század 80-as éveiben például a hivatalos sajtó szerint „zajos kisebbség” tiltakozott a nagymarosi vízi erőmű építése ellen. S a rendszerváltás után, amikor Antall József miniszterelnököt kifütyülték a szegedi egyetemisták, a kormányfő szintén törpe kisebbségről beszélt. Ugyanezt a kifejezést használta külügyminisztere, Jeszenszky Géza 1990 októberében a taxisblokád szervezőire. Csurka István publicisztikájában is gyakran olvasható, és itthon az SZDSZ-t jelentette, külföldön az állítólag Soros mozgatta Nyílt társadalom aktivistáit.

Ahogy elnézem, általában a hatalmon lévőknek van bajuk azokkal, akik egyelőre még a kisebbséget alkotják, de változatos módszerekkel küzdenek azért, hogy többségbe kerülhessenek. Kossuth Lajos még méltányosabb volt hozzájuk, mert ezt mondta: „Lehetnek valamely minorításnak legkitűnőbb individuumai, … de ha százak ellenében vannak, az mint testület törpe.”

Tíz mondat a törpe kisebbségről

A hatalomból kívül rekedt törpe kisebbség a 2018. szeptember 30-án tartandó időközi önkormányzati választásokra is tekintettel végső és elkeseredett próbálkozásként kis és nagy ívű hazugságokkal próbálja a helyi választópolgárokat megtéveszteni. (Borbély Gábor bujáki polgármester, Buják.hu, 2018. július 17.)

A nemzetközpontú szemlélet és a józan, önálló cselekvés itthon és térségünkben mindig is egy törpe kisebbség érdeksérelmével járt. (W. Nemessuri Zoltán publicista, Magyar Idők, 2018. november 19.)

A Momentum a liberálisok között is törpe minoritás. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus az Európai Parlamentről, Facebook.com, 2019. november 28.)

Egy törpe minoritást képviselő csoport próbálta az érettségi lebonyolítását megakadályozni. (Páva Péter tankerületi igazgató, SzabadPécs.hu, 2020. április 29.)

Egy agresszív liberális törpe kisebbség hecceli és terrorizálja a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjait. (Lajos Tamás producer, a Nemzeti Kulturális Alap filmművészeti kollégiumának vezetője, PestiSrácok.hu, 2021. január 25.)

Amikor én tanárként a diákokkal beszélgettem, akkor mindig a szakmáról beszélgettem. A törpe kisebbség kifejezést nem is értem, nem tudom, mit jelent pontosan. (Szász János rendező, atv.hu, 2021. február 1.)

Szavaimat egy hírhedt szélsőjobbos idézet kiforgatásával zárnám: ne hagyjuk, hogy egy törpe kisebbség a fasiszta kultúráját ráerőltesse a normális többségre. (Nefelejcs Gergő antifasiszta aktivista, Mérce.hu, 2021. július 30.)

Szóval a magyarok mucsaiak, trágyaevők, tudatlanok, igénytelenek, buták, büdösek? Meglehet. De az is lehet, hogy csak ti, a törpe kisebbség, a velünk élő SZDSZ látja őket ilyennek. (Vésey Kovács László publicista, PestiSrácok, 2022. április 8.)

Tájékoztatni kívánom Fekete-Győr Andrást és Hadházy Ákost, hogy nem a Momentum nyerte a választást, attól nagyon messze volt. Legfeljebb kérhet, és nem követelhet. Egy törpe kisebbség akar kormányozni? (Ekler Elemér újságíró, Zalatáj.hu, 2022. április 13.)

/„Az LMP irányába még közeledne?”/ Úgy látszik, hogy törpe kisebbségnek számítok a véleményemmel. (Karácsony Gergely 197 centis Párbeszéd-politikus, Magyar Hang, 2022. május 6.)

Ha amerikai volnék, akkor most a Twitterről tűnődnék Donald Trump és Elon Musk ürügyén. Itt, nálunk azonban a Facebook tölti be a véleményformáló közösségi oldal szerepét. Mi, újságírók ellentmondásosan viszonyulunk hozzá. Van, aki komolyan veszi, és úgy használja, mint a nyilvánosság egyik fórumát, és van, aki nem tartja sajtónak. Az utóbbira több véleményt is idézek a bejegyzés utáni összeállításban. Belőlük az következik, a „Fész” alkalmas az ösztönkiélésre. Oké, de azért nem feledkezhetünk meg arról, hogy munkaköri kötelességünk volna utánanézni a részleteknek, mielőtt kifejtjük az álláspontunkat.

Mindez arról jutott eszembe, hogy villámvita zajlott le a fészbukon. Az üzenőfalamra keveredett egy Horváth Tamásné nevű hölgy, aki Ausztriában járt, és úgy összegezte a tapasztalatait, hogy „Annyira messze vagyunk tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.” Újságíró kollégám, Domokos Lajos egy szót toldott a szóláshoz: mint Makó „vitéz” Jeruzsálemhez. Másik újságíró kollégám, Veress Jenő vitatkozott vele, írván, hogy a szólás vitéz nélkül „is helyes”. Majd az újabb érvelés nyomán úgy finomította álláspontját, hogy „így sem hibás”, „a távolság mértékegységének így is pont jó”.

Annyit elfogadok az értékeléséből, hogy Horváth Tamásné nyugodtan hasonlíthatja a vitéz nélküli Makót Jeruzsálemhez. Bár ha esetleg az asszonynév mögött újságíró rejlene, akkor bizony felrónám neki a pontatlanságot. A szólás eredete ugyanis az, hogy 1217-ben II. Endre királyunk sereget küldött a Szentföldre, a hajón pedig az egyik tiszt, Makó felöntött a garatra, és a fedélzeten arra ébredt, hogy a közelben keresztek látszanak az elsuhanó város templomtornyain. Azt hitte, hogy Jeruzsálemet látja, holott csupán a dalmáciai Spalatót (a mai Splitet) közelítette meg a hajó.

A szólás azért nem alkalmas a távolság mértékegységének, mert Jeruzsálem mintegy 3000 kilométernyire van Velencétől, ahonnan elindult a hajó, Spalato viszont legföljebb 360-ra. A különbség nem számít Horváth Tamásnénál, de számít egy újságírónál, aki arra szakosodott, hogy összegyűjtse a tényeket, és azok alapján fejtse ki az álláspontját. Ráadásul nem mindegy, hogy kultúrában és életszínvonalban 360 vagy 3000 kilométernyire vagyunk-e Ausztriától. A szemem se rebben, ha háziasszonyok, kőfaragók, színészek és egyéb civilek úgy fogalmaznak, hogy olyan messze vagyunk Ausztriától, mint Makó Jeruzsálemtől. De ha a nyilvánosság képviselői nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy akár „csak” a Facebookon is példát mutassanak a vitézkedésre, akkor az szakmai szomorúsággal tölt el. 

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook ma a legprogresszívebb jelenlét, amivel az ember eljuthat az olvasóhoz. (Jónás Tamás költő, Vasárnapi Hírek, 2012. április 7.) 

A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)

A Facebook egy zsibvásár, ahová minden felhasználó dűti befelé a róla szóló információkat. (Székely Ferenc újságíró, Facebook.com, 2018. március 20.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

A járvány óta 800 ezerrel nőtt a Facebook-felhasználók száma. (Róna Dániel szociológus, ATV, 2021. május 6.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A Facebook egyfajta zászlóshajóként a központi hírcsatorna. (Szalay Lajos Tamás újságíró, Népszava, 2021. december 4.)

A Facebookon bárki hozzászólhat gyakorlatilag bármihez. (Felhévizy Félix újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. február 6.)

A modern korban minden a Facebookon zajlik. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. február 25.)

Nem minden a Facebookon dől el, de az kétségtelen, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége itt megtalálható és üzenetekkel elérhető. (Lévai Richárd marketing szakértő, Index.hu, 2022. február 28.)

Az ellenzéki politikusok keresik a választási vereség okát. Hiller István abban találta meg, hogy pártja, az MSZP útelágazáshoz érkezett. De okfejtés közben felötlött, hogy e szóval óvatosan kéne bánni. Utalt Medgyessy Péter nagy hírre vergődött elszólására. A szocialisták miniszterelnöke 2004 elején évértékelőt tartott a Parlamentben. Azt próbálta elmondani, hogy az Európai Unióba készülő országunk válaszúthoz érkezett. Csakhogy beszédírói a könnyen kimondható szó helyett inkább az útelágazást választották.

Többszöri ismétlésre sem volt képes kimondani, majd elnevette magát, és az útelágazódás csúszott ki a száján. Erre utalt talán legközvetlenebb munkatársa, Gyurcsány Ferenc, megállapítása olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban. A mozzanat 14 másodpercig tartott, és a YouTube-on megörökített bakit eddig 156943-an kísérték figyelemmel. A belőle készített négy másodperces coub (ismétlődő videórészlet) pedig a legnézettebb hangharapások egyike lett. Az idézetek között olvasható egy mondat a Nyelv és Tudomány című ismeretterjesztő portálból is. A cikkíró szerint az útelágazásban „nincsenek bonyolult mássalhangzó kapcsolatok”.

Vannak, de inkább a politikához van közük, mint a nyelvészethez. Az a benyomásom, hogy az elszólás mögött nem szónoki tehetségtelenség vagy felkészületlenség rejlik. Bár Medgyessy jobban járt volna, ha az évértékelő parlamenti felolvasása előtt elolvassa a szöveget. A beszédírók ugyanis kiemeltek, majd mellékmondattá bővítettek egy-egy fontos szót, és a két elemet vonatkozó névmással kapcsolták össze. Márpedig a kimondhatóság, a gördülékeny előadás íratlan szabálya, hogy ha a főmondat magánhangzóval végződik, akkor a vonatkozó névmást mássalhangzóval érdemes kezdeni. De ha a főmondat mássalhangzóval végződik, a vonatkozó névmást magánhangzóval érdemes kezdeni.

Így lesz ritmusa a szónoklatnak. Ráadásul csak így akadályozható meg a magán- vagy mássalhangzó-torlódás, amely az előadót előbb-utóbb hibára készteti. A gyanútlan miniszterelnök igyekezett megbirkózni a hangzótorlódásokkal, a 40. perc táján azonban elfáradt. Épp ekkor jutott az utolsó bekezdéshez, amely így kezdődött: „Útelágazáshoz érkeztünk.” Megkönnyebbült, hogy túl van a nehezén, ezért bizonyult végzetesnek a látszólag könnyen kimondható szó. A beszédírók vagy nem voltak tisztában egy retorikai fogással, vagy tisztában voltak vele, de kínos helyzetbe akarták hozni a tekintélyét morzsolgató miniszterelnököt. Aki fél év múlva lemondásra kényszerült.                  

Tíz mondat az útelágazásról

Útel, útelágazó, /nevetés/, útelágazódáshoz érkeztünk. Nehéz szó. (Medgyessy Péter miniszterelnök, YouTube.com, 2004. február 16.)

Medgyessyvel nem az volt a baj, hogy nem tudta kiejteni az „útelágazás” szót, hanem hogy nem dolgozott, és nem volt önkritikája. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2004. augusztus 25.)

Logopédiai bonyodalom. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, 2009. február 12.)

Mi a kapaszkodó, amikor útelágazódáshoz érkezünk? Ha értik, hogy mire gondolok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Kisalföld.hu, 2013. január 23.)

Az eset talán azért keltett olyan nagy feltűnést, mert az útelágazás nem tűnik különösebben bonyolultnak: nincsenek benne bonyolult mássalhangzó kapcsolatok, sem hasonló felépítésű szótagok. (Fejes László nyelvész, Nyest.hu, 2013. október 10.)

Gulyás Márton műsorvezető szerint Medgyessy Péter az, aki a legdicstelenebbül bukott el, miután az útelágazás szót kiejtésénél defektet kapott. (Horeczky Krisztina tévékritikus, Népszabadság Online, 2015. szeptember 3.)

Szokásos évértékelőjében a kormányfő pulpituson próbálja kimondani az „útelágazás” szót, de ez csak harmadik nekifutásra sikerült. (Baranya Róbert újságíró, Magyar Hírlap Online, 2017. január 12.)

Európa útelágazáshoz érkezett - és az útelágazás szóba nem botlott bele a nyelvem, mint korábban, amivel froclizni szoktak. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Boom Magazin, 2019. június 23.)

Medgyessy Péter és az útelágazás ehhez képest kismiska. (Teveli Zoltán újságíró Kunhalmi Ágnes parlamenti elszólásáról, Magyar Nemzet Online, 2019. július 9.)

Útelágazáshoz érkeztünk az MSZP-ben. Nagyon kell vigyázni, hogy ezt helyesen ejtse ki az ember. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. május 5.)

Az újságíró kolléga azt firtatta, vajon miként értelmezhető tegnapi bejegyzésem témája. Eszerint az LMP-politikus arra szólította föl a parlamenti ellenzéket, hogy „Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó! (Magyar Hang, 2022. április 22.) Megállapodtunk abban, hogy egyikünk se képes olvasni a fiatal politikus fejében. Abban viszont változatlanul eltér a véleményünk, hogy felkészültebbnek, műveltebbnek vélem.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne róla, hogy az idézett mondatot az váltotta ki belőle, amit Antall József így fogalmazott meg az 1990-es választás két fordulója között: „A demokrácia alapfeltétele, hogy mindig legyen kormányképes, választási győzelemre esélyes ellenzék.” E gondolatmenet nyomán vitatható a kormánypárti véleményformálók egyik tétele, hogy Antall miniszterelnök a halálos ágyán mintegy utódjaként nevezte meg Orbán Viktort. A fia, A. György ügyvéd megírta, hogy ott ült az apja ágyánál, és azt ugyan nem hallotta, hogy a vonal másik végén mit mondott a Fidesz-politikus, de azt igen, hogy a haldokló kormányfő nem nevezte utódjának. Épp úgy beszélt vele, mint a kormányképes ellenzék többi vezetőjével.

E bejegyzés utáni összeállításból kiderül, hogy Orbán Viktor másként képzelte és képzeli az ellenzék szerepét. Ezt nem is ragozom, mert az idézetek magukért beszélnek. Van azonban valami, amin érdemes eltűnődni. A rendszerváltás óta volt néhány miniszterelnökünk - az 1998 és 2002 között kétharmad nélkül kormányzó Orbán is közéjük tartozik -, akik elfogadták a választási vetésforgó intézményét. Vagyis azt, hogy nem árt az országnak, ha mondjuk kétciklusnyi kormányzás után az ellenzék átveszi a kormányrudat. Álláspontjukat az indokolta, hogy az előbb-utóbb bekövetkező választási vereség után emelt fővel húzódhattak vissza. Nem váltak ugyanis milliárdossá.

A jelenlegi miniszterelnök azonban a negyedik kétharmad után aligha mondhatja, hogy a rokonsága és baráti köre szűkölködik. Van vesztenivalója, ezért számára a tisztes polgári létbe való visszavonulás nem lehetőség. Becsülöm a miniszterelnöki tanácsadó Schmidt Mária fiának, Ungár Péternek a szakmai felkészültségét és emberi tisztességét. De ha abból indult ki, hogy törpe, ám kormányképes kisebbségként az öntudatos ellenzék esetleg az ő vezetésével lehet az Orbán-rendszer alternatívája, akkor ebben valószínűleg téved. Mindazonáltal ki kéne próbálni, és nem esnék kétségbe, ha bejönne neki.

Tíz mondat az ellenzékről

A demokrácia látszatához ellenzék szükségeltetik. (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1995. május 25.)

A T. Ház az ellenzék nélkül is működik. (Orbán Viktor miniszterelnök a szocialisták és a szabaddemokraták kivonulásáról, Népszabadság, 1998. december 2.)

Meglehet, pártjaink és képviselőink az országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. május 9.)

Az egyszínű hatalomnak sokszínű ellenzéke van. (Karácsony Gergely LMP-politikus, ATV, 2012. január 2.)

Elárulja a demokráciát, aki inkább ellenzékben élné túl a következő ciklust, mert az alatt remél megerősödni. (Bitó László író, Élet és Irodalom, 2013. december 6.)

Ez pont akkora ellenzék, amekkorát választottak. (Horváth Gábor újságíró, ATV, 2018. május 8.)

Minden jel arra mutat, hogy az ellenzéket is a nemzeti oldalnak kell fölépítenie. (Orbán János Dénes publicista, Magyar Idők Online, 2018. december 24.)

Az embereknek nem arra van szükségük, hogy a jó dolgokat elrontsa az ellenzék. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. február 22.)

Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része. (Kövér László Fidesz-politikus, Demokrata.hu, 2020. április 28.)

Ez egy kitartott ellenzék. (Hont András publicista, ATV, 2022. április 20.)

Két ellenzéki képviselő van az országgyűlésben, aki egzisztenciális ellehetetlenülés nélkül képes vállalni az alaposabb, mélyrehatóbb, radikálisabb politizálást: Gyurcsány Ferenc és Ungár Péter. Milliárdosként sok mindennek nevezhetőek, de megélhetési politikusnak nem. A idősebbet a választott téma miatt mellőzöm, a rendszerváltás után született fiatalabbik pedig továbbgondolásra serkentő mondattal vétette észre magát.

Azt mondta egy interjúban, hogy ha már a választási kampányban a kormánypárti véleményformálók egy kalap alá vették az ellenzéki politikusokat, akkor a vereség után „Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó!” A kijelentés csaknem két hete hangzott el, és időszerűséget az kölcsönöz neki, hogy az egyik tévécsatorna most sugározta az Állami áruház című filmet. A magyar szocialista sematizmus közismert alkotását épp hetven éve forgatták, és arról szól, hogy az úgynevezett feketézők rémhírt terjesztettek. Az emberek azért rohantak vásárolni bármit, mert az állam állítólag bevonja a papír százforintosokat.

Az áruház régi vágású részlegvezetője (Latabár Kálmán) azt javasolta a munkásból lett igazgatónak (Gábor Miklósnak), hogy ha a nép annyira akar vásárolni, akkor adják el neki a raktárban heverő bóvlit is. A talpraesett kereskedő például egy kerti törpét így sózott a falusi házaspárra: „Törpének a kicsi jó.” A szellemes, tömör és velős szállóigét alighanem Latyi találta ki, vagy kölcsönözte a két világháború közti kabarékból. A pesti humor sajátos megnyilvánulása azonban több mint két évezredes hagyományra vezethető vissza. Seneca  Erkölcsi levelek című művében olvasható. Két változatban ismerem, az egyik ez: „Non est maior pumilio, licet constiterit in monte.” Nem lesz nagyobb a törpe, ha hegytetőre áll.

Az ókori filozófus a hiú politikusok szellemi ágaskodáról tűnődött. Tudható róla az is, hogy ő készítette föl az uralkodásra Nerót. Arra tanította, hogy érdemes hallgatni a szenátusra. Csakhogy a későbbi császár nem vállalta a hatalom megosztását, sőt hajdani nevelőjét öngyilkosságra kényszerítette. Ungár Péter szerintem Latabár közvetítésével kétfelé is üzent. Április 3-án bármilyen kicsire töpörödött is az ellenzék, ha komolyan veszi önmagát, akkor megítélése nem a termetén, hanem a fellépésén múlik. A budai várból Pestre lenéző miniszterelnök pedig jól tenné, ha fontolóra venné a parlamenti patkó másik oldalán üldögélők előbb-utóbb kikristályosodó véleményét.

Tíz mondat a törpéről

Orfűről egy Kisgazdapárt még kisebbnek látszik, egy Torgyán pedig törpének. (Nagy Bandó András humorista, orfűi polgármester, Pesti Hírlap, 1991. február 12.)

Ha négy törpe összeáll és nászba borul, abból már nem születik óriás. (Torgyán József kisgazda politikus az SZDSZ-Fidesz-Agrárszövetség-Vállalkozók Pártja szövetségről, Tolnai Népújság, 1994. április 25.)

Nem a törpe, minőségi minoritás, hanem a plebs megnyerésére törekszik. (Erdei Sándor debreceni újságíró Gyurcsány Ferencről, Hajdú-bihari Napló, 2004. október 4.)

Kitartott katolikus törpepárt. (Para-Kovács Imre publicista a KDNP-ről, Amerikai Népszava, 2012. november 20.)

Orbán felcsúti háza a monumentális Pancho Aréna mellett úgy néz ki, mint a hét törpe házikója a Hófehérke-mesében. (Bitó László író, Népszava, 2014. július 26.)

A hét törpe írja le a baloldal vezetői viszonyait. (Csepeli György szociálpszichológus, Klubrádió, 2014. szeptember 29.)

Óriások között nőttem fel, a törpék nem tudnak bántani. (Béres Ilona színész, Napló, 2017. április 8.)

Az MSZP mára már az a törpe, aki álmodik arról, hogy valamikor óriás volt. (Erős Zoltán újságíró, Facebook.com, 2017. november 8.)

A mi bölcs hegyitörpénk. (Fábián András publicista Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, 2021. március 18.)

Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó! (Ungár Péter LMP-politikus, Magyar Hang, 2022. április 22.)

Tegnap este Lampé Ágnes műsorvezető az ATV-ben szóba hozta a bojkottot. Márki-Zay Péter állítólag hiányolta az új országgyűlés alakuló ülésére készülő ellenzéki képviselőitől. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kétségkívül elmondta, hogy „A pénz miatt ülnek be a parlamentbe.”, de a bojkott szót ki sem ejtette. Fürjes Balázs kormánypárti képviselőjelölt viszont, aki egy budai körzetben vereséget szenvedett Hajnal Miklóstól, „szalonbojkottal” vádolta a momentumos politikust. Kimondatlanul vagy kimondva divat lett a bojkott kifejezés.

Ma már tudjuk, hogy Hadházy Ákos kivételével az ellenzéki politikusok fölesküdtek az Alaptörvényre. Ez aligha nevezhető hatékony bojkottnak. Hol kivonultak az ülésteremből, hol visszaszállingóztak, végképp hiteltelenítve a választási együttműködésüket. A jelenség megértéséhez közelebb visz a szó eredete. A XIX. századi Írországot megszállták az angol földesurak. A helybéliek nem álltak szóba például Charles C. Boycott-tal. A napszámosok nem dolgoztak neki, a fuvarosok nem szállították a terményeit és a családtagjait. Mr. Boycott visszamenekült Angliába, ám az írek csak negyedszázad múlva kaptak földvásárlási jogot a saját hazájukban.

A boycott szó magyar jelentése kiközösíteni, amelynek latin megfelelője az exkommunikáció. Nem könnyű a parlamenti kisebbségnek kiközösíteni a kétharmados többséget. Ezért inkább kommunikál (közösködik) vele? Felötlenek azok a fránya bojkottok. 2002-ben, a választási vereség után a polgári körök bojkottot hirdettek a zalaegerszegi, a veszprémi és az egri napilap ellen. Az újdonsült miniszterelnök, Medgyessy Péter pedig bojkottálta a három megyei lapot bojkottáló Fidesz szócsövét, a Magyar Nemzetet. 2007 nyarán a Fidesz bojkottálta a köztévé Napkelte című reggeli műsorát.

S mert 2015 februárjában Simicska Lajos megszakította a kapcsolatot Orbán miniszterelnökkel, a kormánypárti politikusok bojkottálták a vele együtt távozó Magyar Nemzetet. 2017 májusában az MSZP bojkottálta az M1-et, a tv2-őt, az Echo TV-t, a Magyar Hírlapot, a Magyar Időket, a Lokált, a Ripostot, az Origo.hu-t, a PestiSrácok.hu-t és a 888.hu-t. 2021-ben pedig Tamás Gáspár Miklós a Klubrádió analóg hullámhosszát elcsaklizó ATV bojkottjára szólított föl.

A példák azt sejtetik, hogy legalábbis a nyilvánosság ügyeiben nem szokott bejönni a bojkott. Ettől persze még igaza lehet a parlamentből most kihullott Széll Bernadettnek: „A bojkott elfogadható, ha együtt csináljuk.” (Alfahír.hu, 2020. augusztus 24.)

Tíz mondat a bojkottról

A bojkott állampolgári passzivitást jelent. (Tölgyessy Péter SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 18.)

A bojkott sohasem a többségi állásponttal való tartalmi egyet nem értést fejezi ki, hanem a többség eljárása fölötti súlyos felháborodást. (Bauer Tamás volt SZDSZ-politikus, Népszabadság, 2011. június 8.)

A cselekvés most a bojkott. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. november 29.)

A bojkott azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok titokban tartják a véleményüket. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, Hír TV, 2016. augusztus 1.)

A bojkott taktikai fegyver. (Fodor Gábor liberális politikus, ATV, 2016. augusztus 15.)

A bojkottal csak azt érjük el, hogy elzárjuk magunktól a közvéleményt. (Kovács László szocialista politikus, NyugatiFény.blog, 2017. november 2.)

Az újkori világtörténetben nem ismerek sikeres bojkottot. (Vágó István DK-politikus, ATV, 2018. január 17.)

Bojkottra van szükség. Legalább addig, ameddig a Klubrádió vissza nem nyeri a frekvenciáját. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2021. május 2.)

TGM-nek éppen a választások előtt jutott eszébe ez a bojkott? (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2021. május 4.)

Az ellenzék nem tudott egységet mutatni a bojkott kérdésében. (Árpási Bence újságíró az új országgyűlés alakuló üléséről, Népszava, 2022. május 3.)

Azt vettem észre, hogy a Médianaplónak van némi respektje. Visszafogottságát erénynek szokták tartani az olvasók. A Zord íjász álnevű kommentelő például ezt üzente: „Nyilván van önben politikai, ideológiai, eszmei részrehajlás, de ezt kordában tartja.” Igen ám, csakhogy ami 2020. március 28-án még erény volt, azt mostanában néhány digitális ismerős fogyatékosságnak véli. Elvárták volna, hogy megírjam, vajon a legutóbbi választáson miért bukott el az ellenzék.

Három okom is van a visszafogottságra. Az első alkati: nem vagyok slágfertig. Majd’ mindig a lépcsőházban jövök rá, hogy bent mit kellett volna mondani. A második ok szakmai. A blog címe azért lett Médianapló, mert nem terjeszkednék túl a nyilvánosságon. Ettől persze még április 3-a előtt is megírhattam volna, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok nyilvánossága hol bicsaklott meg. Ám az értelmezésben visszafogott két publicista, akiknek adok a véleményére.

Bruck András kifejtette, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.) Haraszti Miklós pedig így készített föl bennünket, újságírókat és bloggereket a választási kampányra: „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket!” (Facebook.com, 2022. január 8.) Ezzel magyarázható, hogy amit az országgyűlési választás előtt kifogásolhattam volna az ellenzéki pártok nyilvánosságszemléletében, azt csak most, utólag írtam meg.

Ezzel telt a legutóbbi három hét. Igyekeztem ugyan a tényszerűséget olvasmányos köntösbe öltöztetni, de bejegyzéseim soha ilyen csekély érdeklődést nem váltottak ki. Átlaguk ezer körül volt, holott a Médianapló olvasottsága máskülönben napi háromezer körül van. Márpedig ez olyan tanulság, amelynek okain szintén érdemes volna eltűnődni - ha nem lépcsőházban gondolkodnék róla. Mentségemre szóljon, hogy az első napok indulatrohama után, amidőn az ellenzéki politikusok többnyire Márki-Zay Péterben vagy/és Gyurcsány Ferencben fedezték föl a választási vereség okát, ők maguk is visszahúzódtak.

Épp ma esküsznek föl az Alaptörvényre, és foglalják el jól fizető helyeiket az országgyűlési bizottságokban. Ráadásul tőlem is a választási vereség okaként csupán egy általánosságra telik: az ellenzéki pártok együttműködését a széthúzás tartotta össze.

Tíz mondat az országgyűlési választás eredményéről

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. április 3.)

A nagy-nagy összefogósdi brutális kudarcot hozott. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, 2022. április 4.)

Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 4.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2022. április 6.)

Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, 2022. április 7.)

Nem az összefogás, hanem annak hiánya okozta a vereséget. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Telex.hu, 2022. április 13.)

Nem volt kormányváltó hangulat. Az embereknek jó, ami van. (Czeglédy Csaba ellenzéki képviselőjelölt, Klubrádió, április 14.)

Ez nem választás volt, hanem kivégzés. (Bruck András író, Facebook.com, április 17.)

Jobb kampánnyal, ügyesebb jelölttel legfeljebb a bukás mértéke lett volna kisebb. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, április 26.)

A magyar emberek nem akartak most kormányt váltani. (Udvarhelyi Tessza civil aktivista, Magyar Narancs, április 28.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor megvédett, Molnár Zsolt szorzott, Ujhelyi István átnevezett, Kunhalmi Ágnes optimalizált, Cseh Katalin nyugdíjasozott, Széll Bernadett pedig búcsúzott. Lefülelt mondatok.

A megújulással csúsztak vagy tíz-tizenkét évet. (Holoda Attila energetikai szakértő a szocialistákról, ATV, április 25.)

Divat a megújulás. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, Heti TV, április 26.)

Egy szűk rétegre optimalizáltuk a kampányunkat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, április 26.)

Egyetlen programpontunk sem volt lefordítva a nép nyelvére. (Gőgös Zoltán szocialista politikus, 24.hu, április 26.)

A Fidesz munkásbarátibb, szociáldemokratább, mint az MSZP. (Bálint Botond újságíró, Pesti TV, április 26.)

Jobb kampánnyal, ügyesebb jelölttel legfeljebb a bukás mértéke lett volna kisebb. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, április 26.)

Ekkora győzelem után eljött a gesztusok ideje. (Bencsik Gábor újságíró a Fideszről, Telex.hu, április 26.)

A kormány ellenőrzi az ellenzéket, és nem az ellenzék a kormányt. (Széll Bernadett búcsúzó országgyűlési képviselő, Facebook.com, április 27.)

Semmit se engedj el, ami erőforrás! (Jámbor András újdonsült ellenzéki országgyűlési képviselő, 444.hu, április 27.)

Az ellenzék amatőrök gyülekezete. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Mandiner.hu, április 28.)

A magyar emberek nem akartak most kormányt váltani. (Udvarhelyi Tessza civil aktivista, Magyar Narancs, április 28.)

Az idő a kormányzásban nem a tekintély megszerzéséhez kell, hanem a politikai hatás eléréséhez. (Lakatos Júlia politológus, 168 Óra, április 28.)

A legutóbbi évek alatt a nyugdíjasok megszokták, hogy rosszul élnek. (Cseh Katalin Momentum-politikus, ATV, április 28.)

Olyan kormányt fogok alakítani, amely összességében és tagjaiban külön-külön is képes arra, hogy megvédje Magyarországot az előttünk álló veszélyes évtizedben is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterenök.hu, április 29.)

A Fidesz a következő választást is a nyomor fenntartásával szeretné megnyerni. (Lakatos Béla romapolitikus, Népszava, április 29.)

Utólag most is minden előre látható volt. (Lányi András publicista a választási eredmény értelmezéseiről, Magyar Hang, április 29.)

A balul végződött színpadi próbálkozás alulmúlhatatlan záróképe volt a „kapitány”, s mögötte népes családja. (Tamás Ervin újságíró, Jelen-media.hu, április 30.)

A pártvezetők többsége magára hagyta a miniszterelnök-jelöltet az eredményvárón, amivel az egész összefogást elárulták. Pontosabban: feltárták, hogy mese volt. (Forgács Iván tévékritikus, Népszava, április 30.)

A kétszer kettő lehet négy akkor is, ha Orbán Viktor mondja. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Mandiner.hu, május 1.)

Nevezzük át a pártot Esély - Magyar Szociáldemokraták Pártközössége névre! (Ujhelyi István szocialista politikus a Magyar Szocialista Pártról, Facebook.com, május 1.)

A szélesen és mélyen értelmezett kultúra az állam gyökérzete. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, május 1.)

Tamás Ervint a legjobb publicisták között tartom számon. Kár, hogy hónapok óta csak szelektív olvasója lehetek. Állomáshelye, a Jelen című hetilap fizetőssé tette az online tartalmát, és csupán a publicisztikák elejét böngészhetjük. Talán sosem derül ki, hogy valójában miről szól tegnapi eszmefuttatása, e mondata azonban tűnődésre késztet: „A balul végződött színpadi próbálkozás alulmúlhatatlan záróképe volt a ’kapitány’, s mögötte népes családja.”

A választási vereség estéjére utalt, amidőn az ellenzéki pártvezetők elszivárogtak az utolsó kampányrendezvényről, és miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter egyedül állt a kamerák elé. Ebből vonható le a következtetés, hogy az ellenzéki együttműködést a széthúzás tartotta össze. A törésvonalak leginkább Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter üzengetéseiben rajzolódtak ki. Kölcsönös ellenszenvük azért figyelemre méltó, mert a kapitányságról kialakult metafora korábban csak horzsolta a politikát. Az első szakaszban még a tízmillió szövetségi kapitány országa voltunk, és azt firtattuk, vajon a labdarúgó válogatott kísérteties gyorsasággal váltakozó edzői alkalmasak-e a posztjukra.

A második szakaszban már közelebb kerültünk a politikához. Kölcsönöztünk egy metaforát Ady Endrétől, aki Kelet és Nyugat között ingázó kompországot vizionált. Azt pedzegettük, vajon ki vezeti a labilis szerkezetet? A sűrített hasonlat azért képezi le a közéletünket, mert azt feltételezi, hogy ahol a két part között nincs híd, ott bizony kompra van szükség. A két ellenzéki politikus közti feszültség azonban új színt és szintet hozott a metaforába. Az ellenzéki pártok között kiépült ugyan a híd, ám közlekedett mellette egy komp is, amely a különérdekeket „szállította”. Az eredményt most próbáljuk megemészteni.

Az viszont homályos, hogy Szanyi Tibor, aki a bejegyzésem utáni összeállításban keretezi az idézeteket, vajon miért sajátítaná ki magának azt a fránya kapitányságot. Úgy sejtem, ennek valami köze lehet a nyilvánossághoz. A negyedik kétharmad és a sokadik ellenzéki szerencsétlenkedés után odáig fajult a helyzet, hogy Szele Tamás publicistát az ellenzéki sajtó mai állapota emlékezteti a „nyolcvanas évek Budapestjére”, ahol „szamizdatot” kellett írni. (Forgókínpad.blog, 2022. április 22.) Talán Szanyi „kapitányra” vár a feladat, hogy gatyába rázza a szétzilált ellenzéki nyilvánosságot? Márpedig ha így van, akkor el kéne nevezni a kormány tevékenységét fürkésző szerkesztőségeket szanyizdatnak.  

Tíz mondat a kapitányról

Értelmes párt a kormányzás félidejében sem a kapitányt, sem a legénységet nem cseréli le. (Szekeres Imre szocialista politikus, Somogyi Hírlap, 1996. november 5.)

Miniszterelnök úr a magyar kormány szövetségi kapitánya, ő tudja, milyen poszton számít rám a csapatban. (Varga Judit igazságügyi miniszter Orbán Viktorról, Nemzeti Sport, 2019. július 27.)

Az ISZOM telitalálat, mert a pártalapító Szanyi kapitány széles körben ismert, ivászatnak is nevezhető szabadidős tevékenységére utal. (Föld S. Péter újságíró az Igen - Szolidaritás Magyarországért Mozgalom rövidítéséről, HírKlikk.hu, 2020. március 9.)

Budai várkapitány. (Kabai Domokos Lajos újságíró Orbán Viktorról, Bekiáltás.blog, 2020. július 15.)

Kompország kapitányt keres. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, 2020. július 24.)

Ő a kapitány. Mi ehhez tartjuk magunkat. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. november 30.)

Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. december 11.)

Nagy megtiszteltetésnek venném, ha nem szólítana kapitánynak. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, ATV, 2021. december 13.)

Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, 444.hu, 2022. április 4.)

Kapitány csak egy van a magyar politikában, és az én vagyok. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)

Jámbor András érdekes színfoltja a parlamenti palettának. Beszédhibás (pösze), a helyesírása pedig borzalmas (bárki ellenőrizheti a fészbukos üzenőfalán). Becsületére válik azonban, hogy a választási kampánya mögé civil mozgalmat szervezett, és legyőzte az esélyesebb kormánypárti jelöltet. Az újságírók fölfedezték, és interjúkat kérnek tőle. Kiderült, hogy honatyai tevékenységét inkább a Parlament épületén kívül képzeli el, mint az országgyűlésben.

Egyelőre a pályakezdő politikusok betegségében szenved: nincs tisztában a média mibenlétével, a médiapolitika alapjaival. Ez azért meglepő, mert mielőtt politikára adta volna a fejét, megalapította és néhány évig főszerkesztette a Mérce.hu-t. Legutóbbi interjújában elhárítja magától az országgyűlési képviselők ellenőrző funkcióját, amely szerinte az újságírók és a civil szervezetek dolga. A civileket e bejegyzés témája miatt mellőzöm, ami viszont az újságírókat illeti, munkahelyüket, a nyilvánosság eszközrendszerét úgy értékeli, hogy a média kényszerűségből adta fel a negyedik hatalmi ágból fakadó ellenőrző szerepét. (Mérce.hu, 2019. október 5.)

Épp fordítva van: a kormány ellenőrzésére szakosodott országgyűlési képviselők, ügyészek és bírók adták fel kényszerűségből az ellenőrző funkciójukat. A hatalmi ágak megosztását ugyebár a felvilágosodás korából örököltük. A törvényeket hozó parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak pedig az a dolga, hogy a törvényeket alkalmazó kormányzat körmére nézzen. Csakhogy ezt a végrehajtó hatalom nehezen viseli el. Ha sikerül lerázni magáról az ellenőrzésére szakosodott képviselők, ügyészek és bírók fürkésző tekintetét, akkor beszélünk diktatúráról. Ekkor veszik át tőlük az újságírók a hatalom ellenőrzését. Hivatásrendünk tagjai azonban hajlamosak arra, hogy eluralkodjon rajtuk az érzés, miszerint eszközrendszerük, a nyilvánosság a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ez tévhit, félreértés.

Jámbor András, a bloggerből lett pályakezdő politikus idővel rájöhet, hogy a média nem gyakorol közhatalmat, és csupán átmenetileg pótolja a kormányzat ellenőrzésre szakosodott törvényhozás és igazságszolgáltatás felügyelő, felülvizsgáló funkcióját. Addig is furcsa elképzeléssel traktálja az interjúkészítő újságírókat. Akik talán felhívhatnák a figyelmét arra, hogy az ellenzéki politikusoknak igenis van keresnivalójuk a parlamentben. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy nincs keresnivalójuk a parlamenten kívül.

Tíz mondat az ellenőrzésről

Az ellenzék elsődleges dolga, hogy azt ellenőrizze, teljesül-e a program, ami mellett a polgárok szavaztak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 1998. december 16.)

A modern parlament nemcsak a törvényhozás helye, hanem vitafórum is. A kormány nyilvánosság előtt zajló bírálatának, ellenőrzésének, számonkérésének színtere. (Debreczeni József közíró, volt MDF-politikus, Népszabadság, 2000. május 10.)

A médiatörvénnyel az a bajom, hogy ettől kezdve nem a médiumok ellenőrzik a kormányt, hanem fordítva. (Heller Ágnes filozófus, Vasárnapi Hírek, 2011. március 6.)

Működő köztársaságokban nem az állam ellenőrzi a sajtót, hanem a sajtó az államot. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Galamus.hu, 2011. március 16.)

Akkor is mi, újságírók ellenőrzünk titeket, és nem ti minket, ha már egyetlen lapunk se maradt. (Seres László újságíró a hatalmon lévőkhöz, hvg.hu, 2016. december 19.)

A nyilvánosság hatalomellenőrzési feladata megkérdőjelezhetetlenül fontos egy parlamenti demokráciában. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)

Ha a közfigyelem nem ellenőrzi a hatalmat, akkor az úgy kezd viselkedni, mint azok az emberek, akik áramszünet idején kifosztják a boltokat. (Hammer Ferenc médiakutató, Magyar Narancs, 2018. december 6.)

Demokrácia ott van, ahol a közvélemény ellenőrzi a politikusokat. (Lányi András publicista, Magyar Hang, 2019. február 15.)

A kormány ellenőrzi az ellenzéket, és nem az ellenzék a kormányt. (Széll Bernadett búcsúzó országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. április 27.)

Sokszor mentünk bele ellenőrző szerepbe. Nagyon sokszor játszottunk újságírót, civil szervezetet. Olyan feladatokat végeztünk el, ami nem feltétlenül egy parlamenti képviselő feladata lenne. (Jámbor András újdonsült országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 27.)