Háromévnyi szünet után állt miniszterelnökünk az erdélyi szabadegyetem hallgatósága elé. Azzal kezdte Tusnádfürdőn, hogy megkérdezte a házigazda Németh Zsoltot, mennyi időt szán az előadásának. Régi harcostársa válaszát így idézte: „Fele annyit, mint szerettem volna.” A félről mondott egy poént, amivel megnevettette a közönséget. Majd a YouTube-felvételen maradt egy párbeszéd, amelyet nem a nyilvánosságnak szánt. Az előadás végén ezt firtatta: „Hány perc volt Zsolti?” „Egy óra.” „Ó.”  Ebben az ó-ban benne van minden. Magyarország első embere megtudakolta a korlátot, aztán túllépett rajta.

A több mint egyórányi előadásban meglepően kevés megörökítésre érdemes gondolatot hallottam. Arányosan többet viszont a táborlakóknak adott nyúlfarknyi válaszokban. A kérdések aligha lehettek Orbán Viktor ellenére, mert elemében érezte magát. Meg is magyarázta: „Nem akarok egy újabb hosszú előadást tartani, inkább képekben beszélek.” A képes beszéd csakugyan megkülönbözteti a legtöbb magyar politikustól. Hasonlatokban ő a legügyesebb. A metaforákat sokféleképpen lehet érteni, és ő meg a hozzá közel állók nyugodtan mondhatják, hogy akarta a fene.

A kétfenekű megnyilvánulások Tusványoson abban mutatkoztak meg, hogy Orbán ezúttal nem olvasta föl az előadás szövegét. Inkább bő vázlatnak használta, és ki-kiszólt belőle. Például a kevert fajokról elmondott eszmefuttatása ellenzéki körökben kiverte a biztosítékot. A történeti hűség kedvéért olvasható ugyan a Miniszterelnök.hu-n megjelent jegyzőkönyvben, kimaradt azonban az angol nyelvű változatból. A rögtönzést a kommunikációs stáb feláldozta a nemzetközi kapcsolatok oltárán.

Az előadás egy pontján miniszterelnökünk kiejtette a diverzifikáció szót. Ekkor ötlött fel, amit tíz éve fejtegetett: „A kormányüléseken is sokat szenvedek azzal, hogy az idegen szavakat megpróbálom az előterjesztésekből kihagyni.” (Orbanviktor.hu, 2012. május 25.) Azonnal elmagyarázta a tusványosi gyülekezetnek, hogy minél több forrásból szerezzük be a kőolajt és a földgázt, annál kevésbé vagyunk kitéve egy nyersanyagokban gazdag országnak. Szavaiból némi önkritikát hallottam ki, amiben akár tévedhetek is.

Vissza-visszatérő tapasztalatom, hogy ha az ellenzéki politikusok nyilvánossághoz jutnak, akkor simán kimondják a diverzifikációt, és „elfelejtik” magyarra fordítani. Ebben bizony tanulhatnának a (telj)hatalmat gyakorló miniszterelnöktől.  

Tíz mondat Orbán Viktortól (Tusnádfürdő, 2022. július 23.)

Mindig többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk.

Minden válságból erősebben jöttünk ki, mint ahogy bementünk.

Továbbra is jóval több a temetés, mint a keresztelő.

Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni.

Magyarországra több víz jön be, mint amennyi kimegy. (sajtótájékoztató)

/A beruházásokról/ Torzó semmi sem maradhat.

Kétharmados kormányt nem lehet feldönteni.

Nem kell mindenkinek katonának lennie, elég, ha mindenki katonaként gondolkodik. (sajtótájékoztató)

Ellenzékben kell őket tartani, ameddig csak lehet. (sajtótájékoztató)

Valójában 2030-ra gyúrunk.