Tegnap este Kunhalmi Ágnesből áradt a szó. Az MSZP társelnöke azért méltatlankodott az ATV stúdiójában, mert azok a fránya véleményformálók bántják őt meg a társait, hogy miért szavazták meg a fizetésemelésüket. Holott „Ilyen narancsvidéken minden erőforrásra szükség van.” Továbbá „Lábon lőjük magunkat, ha nem használjuk föl a parlamenti erőforrást.” Valamint az úgynevezett növekményt „Az MSZP évek óta berakta a közösbe, hogy fenntartsa az infrastruktúrát.” 

Nem mindig beszélt így. Az eggyel korábbi választási vereség után, 2018 nyarán, amidőn a Fidesz beterjesztette az országgyűlési képviselők fizetésemelését, az MSZP-frakció fele nem szavazta meg a javaslatot. Köztük Kunhalmi Ágnes is. Az újdonsült pártelnök, Tóth Bertalan azonban büntetéssel fenyegette őket, mondván, hogy „A párt túléléséhez szükséges nehéz döntést meg kell hozni.” Ama csapdahelyzetre utalt, hogy a kormánypárti többség a fizetésemeléshez rendelte a képviselőcsoportok költségvetését is. 84 százalékkal több pénz jutna az apparátusra és a hálózatépítésre. A szocialista képviselők beadták a derekukat.

Többször is. 2018-ban a 748-ról 989 ezer forintra nőtt az alapfizetésük, 2021-ben 1,103 millióra, néhány hete pedig az 1,284 millió forintot is megszavazták maguknak. Egy választási ciklus alatt 536 ezer forint a „növekmény”. Most, az újabb választási vereség után épp dúl a vita a bizottsági helyekért. Egy tagság szorzója az alapfizetés 1,2-szerese (1,54 millió), kettőé 1,4-szeres (1,797 millió forint). A kényes helyzetet Vásárhelyi Mária szociológus úgy oldaná meg, hogy ha már a Fidesz kompromittálni akarja az ellenzékét, akkor az alapfizetésen túli juttatásokat elvonná, és hálózatépítésre, saját médiára meg közvélemény-kutatásokra fordítaná.

Okfejtésében van logika, noha a gondolat nem új. Az első fizetésemelésből, amelyet némi hezitálás után végül is megszavaztak a szocialista képviselők, létrehoztak egy szolidaritási alapot. Úgy látszik, hogy a vitában megszólaló háziasszonyok beszédesebbek, mert Bangóné Borbély Ildikó egyszer kikottyantotta, hogy ő havonta 260 ezer forintot utalt át a Horn Gyuláról elnevezett alapítvány számlájára. Keveset tudunk arról, hogy az összegyűjtött pénzből mire telt, de a képviselői jövedelmek körüli purparlét talán leginkább az jellemzi, amit Avar István mondott. A néhai színész-honatya szerint „A Kádár-korszakban képviselői fizetésből legfeljebb egy köpönyegre tellett.” (Vasárnapi Hírek, 2001. február 25.)

Tíz mondat a képviselői fizetésekről

Bejutottak a parlamentbe, most van négy évig fizetésük. (Dömsödi Gábor pásztói polgármester, az LMP országgyűlési képviselőjelöltje, Hír TV, 2018. július 2.)

Olyan nem lehet, hogy valamivel egy képviselő nem ért egyet, de a fizetésemelést „muszáj” hazavinnie. (Tóth Bertalan, az MSZP elnöke az engedetlen frakciótagokról, Magyar Idők, 2018. július 20.)

Ha az ellenfelem pénzt akar adni, akkor elfogadom, és ellene fordítom. (Szanyi Tibor szocialista politikus, ATV, 2018. július 20.)

Ez az az ellenzék, amelyiknek az első dolga volt, hogy a saját fizetésemelését megszavazza. (Majtényi László alkotmányjogász, atv.hu, 2019. január 18.)

Az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2019. április 12.)

Maradtok tovább jó pénzért pofozóbábnak? (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, Facebook.com, 2020. március 30.)

Minden kudarc után jobban élnek, mint előtte. (Ruff Bálint kommunikációs szakember, 444.hu, 2022. április 6.)

Semmilyen erőforrást nem szabad parlagon hagyni, netán a Fidesznek vagy a Mi Hazánknak átadni, mert amit ma nem töltesz be, azt a Fidesz és a Mi Hazánk kapja. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. április 26.)

A Fidesz kompromittálni akarja az ellenzéket a folyamatosan emelkedő képviselői fizetésekkel. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. április 28.)

Az a fajta jövedelem, amit én beadok a pártba, hogy a baloldal ne múljon ki. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a növekményről, ATV, 2022. április 28.)

Ma reggel az utcán megszólítottam egy húsz év körüli, szőke, csinos lányt. Épp leszállt a bicikliről, amelynek első és hátsó csomagtartójában újságok lapultak. Úgy mutatkoztam be, hogy a mögöttünk álló házból én vagyok az, aki előfizet a Népszavára. A beszélgetésből kiderült, hogy ha a Dunapart felől kezdi a kézbesítést, akkor későn jut el az Lehel téri piac közelébe. Ha viszont a piac felől indul el, az utca másik végén lakókhoz jut el későn az újság.

Az életformámhoz tartozik, hogy a Népszavát reggel nyolc előtt olvashassam. Máskülönben az információi elavulnak, hisz’ mire kézbe vehetem, a digitális sajtóból már majd’ mindent megtudtam. Elismerem az egyetlen ellenzéki napilap szakmai erényeit, mégis az a benyomásom, hogy egyre kevésbé érdemes előfizetni rá. Nem is oly rég 14 ezer forint körüli összeget utaltam át a negyedévért, a legutóbbi ár 21750. Több lépésben 50 százaléknyi az emelés. Lehetséges, hogy ennyit indokol a piaci helyzet, de túl sok ahhoz, hogy érzelmileg is ragaszkodjak a patinás, hamarosan 150 éves újsághoz.

Az előfizetéshez jobb kedvet csinált a kellemes beszélgetés, amelynek nyomán felötlött, vajon mennyit is költök tájékozódásra. A Népszava havonta 7250-be kerül. Az üzletben vásárolt hetilapok közül a 850 forintos Magyar Narancs 3400-ba, a 790 forintos 168 Óra 3160-ba, a 690 forintos Magyar Hang 2500-ba. A Mozgó Világ című folyóirat pedig 1150-be. Ha a 17460 forinthoz számolom, amit a tévézésért, az okostelefon és a számítógép használatáért fizetek, akkor körülbelül ugyanennyi a kiadás. Vagyis az, hogy több forrásból szedhessem össze az önálló véleményformáláshoz szükséges információkat, havonta mintegy 35 ezer forintba kerül.

Vajon kik engedhetik meg maguknak az efféle fényűzést? Tegnapelőtt Stumpf András áttekintette az ellenzéki nyilvánosság helyzetét. Értelmezte az ellenzék vereségét, és arra jutott, hogy „Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés.” Ama számok, amelyeket az imént emlegettem, még az április 3. előtti állapotot tükrözik. Az újabb kormányzati kétharmad és a papírár 30 százalékos emelése azt sejteti, hogy az ellenzéki sajtó kiadóhivatalaiban az előfizetési díjak további emelésén törik a fejüket. Biztos, hogy az ellenzéki pártokra szavazó 1,9 millió választópolgárból így teremtenek több forrásból tájékozódó olvasót?

Tíz mondat a sajtóról

Előfizetés nélkül nem lehet újságokat fenntartani. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. szeptember 4.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

A társadalmi rétegekből a Népszava begyűjti a mértékadó információkat és véleményeket. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2019. április 13.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András közíró a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Már csak a teljesen tájékozatlanok hisznek Orbánnak. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2021. április 30.)

A napilap sorsa, hogy másnapra elavul. (Ballai József újságíró, Facebook.com, 2022. február 12.)

A rendszer elveszi a társadalomtól az alternatív tájékozódási források lehetőségét. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen-media.hu, 2022. április 22.)

A médiafogyasztónak az utánanézéshez eszköze (okostelefonja) van, de belső késztetése nincs. (Bobné Chlebik Márta sajtólevelező, Népszava, 2022. április 25.)

Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés. A sajtó helyzete tehát rózsásabbnak látszik a politikánál. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. április 26.)

Élénk visszhangot váltott ki Bencsik Gábor publicista kijelentése, miszerint „A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan.” (Facebook.com, 2022. április 12.) Azóta se szeri, se száma az értelmezéseknek, az érintett azonban tegnapig nem indokolta a megjegyzését. Szűkebb pátriájában a testvéreivel együtt átvett egy kitüntetést, amelyet Nagyatád önkormányzata néhai szobrászművész apjuknak szánt, majd a Telex.hu-nak adott egy interjút.

Arra is válaszolt, amelyet sok értelmező pedzegetett: „Becs’szóra senkivel sem konzultáltam.” Aztán megerősítette, hogy „Ekkora győzelem után eljött a gesztusok ideje.” De leginkább az gondolkoztatott el, hogy miért csak a választási győzelem után állította pellengérre a köztévét. Kritikai megjegyzésével a kampányban nem akarta csökkenteni a Fidesz esélyeit. Utalt arra is, hogy a másik oldalon lévő újságíróknál hasonló visszafogottságot érzékelt. Ezt magam is tapasztaltam. Néhány ellenzéki véleményformáló szintén visszafogottságra kérte az ellenzéki publicistákat.

Vajon a nyilvánosság képviselői milyen szerepet játszhatnak egy választási kampányban? Az a benyomásom, hogy szakmánk két szekértáborából a kormánypárti újságírók szívesebben töltik be az aktivista szerepkört. Ebből azonban korántsem következik, hogy az ellenzéki pártok holdudvarában lévő szerkesztőségek munkatársai elhanyagolták volna az öncenzúrát. Stumpf András a Válaszonline.hu-n áttekintette, vajon igazuk van-e az ellenzéki politikusoknak, akik a választási vereség okát az úgynevezett független sajtó aknamunkájában vélték fölfedezni.

A kormánypárti újságírásból kiszakadt, konzervatív értékrendű sajtómunkás szerint a kampányolás nem feladata az újságírónak, akinek inkább tájékoztatnia kéne a médiafogyasztókat, hogy minél több és hitelesebb információ alapján szavazhassanak a választás napján. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kormánypárti oldalon 100 ezer (Orbán Viktor szíves közlése), az ellenzéki oldalon pedig mintegy 30 ezer aktivista készítette elő a terepet a kampányolásra, köztük frontszolgálatra jelentkezett újságírók is. Stumpf kolléga ebben a helyzetben lelte meg a kormány és az ellenzék tevékenységét is fürkésző sajtó kínálkozó lehetőségét.

Idézem: „Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés. A sajtó helyzete tehát rózsásabbnak látszik a politikánál.”          

Tíz mondat a kampányolásról

Két olyan miniszterelnököt láttam, aki elfelejtett kampányolni: Horn Gyula 1998-ban és Orbán Viktor 2002-ben. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, ATV, 2012. március 15.)

A politikai pártok választások nélkül is tudnak kampányolni. (Atkári János volt budapesti főpolgármester-helyettes, Figyelő, 2014. október 6.)

A magyar sajtó jelentős része nem tudósít, hanem kampányol. (D. Bányász Gergő újságíró, Magyar Hang, 2018. augusztus 31.)

A Jobbik és a DK összehangoltan kampányol. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2021. szeptember 6.)

A kampányolás nem lehet feladatunk, az információadás és az események értelmezése viszont kötelességünk. (Stumpf András újságíró, Facebook.com, 2021. szeptember 26.)

Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. december 11.)

Eddig sem Gyurcsány kampányolt Márki-Zaynak, hanem éppen fordítva. (Deák Dániel politológus, Facebook.com, 2021. december 11.)

Márki-Zay egyedül kampányol, az ellenzék sehol. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2021. december 29.)

Csoda, hogy ebben a borzasztó rendszerben egyáltalán kampányolni tudunk. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. február 8.)

Ha kampányolnék, felszántanám az országot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, hvg.hu, 2022. március 29.)

Miután Ujhelyi István bejelentkezett az MSZP elnöki székére, az ATV esti műsorvezetője megkérdezte Tóth Bertalant, a szocialisták jelenlegi elnökét, vajon mit szól hozzá. A tetemre hívott politikus azért nem kifogásolta a vetélytárs jelentkezését, mert az országgyűlési frakció vezetője szeretne maradni. Ez aligha érte meglepetésként az elnökjelöltet, egy nappal korábban ugyanis elképzelhetőnek tartotta az „Ujhelyi-Berci tandemet”.

A műsorvezető ekkor firtatta, hogy a hivatalban lévő elnök miért nem mondott le a választási vereség estéjén. Az volt a benyomásom, hogy a szocialista pártelnökök elismerésre méltó gyakorlatából indult ki. 2010-ben, az első Fidesz-kétharmad után Lendvai Ildikó lemondott, a 2014-es után Mesterházy Attila szintén, 2018-ban pedig Molnár Gyula nyújtotta be a lemondását. A negyedik kétharmadra úgy reagált Tóth Bertalan, hogy ő bizony kivárja az ősszel esedékes tisztújítást. S mert a műsorvezető érdemibb választ kért tőle, magyarázkodásba kezdett.

Ő félmilliárdos adóssággal vette át a pártot, ezt végre sikerült kigazdálkodni. Néhány hónap múlva ama megnyugtató tudattal adja majd át a pártvezetést, hogy sikerült rendbe hozni az MSZP szénáját. Szóba sem került, hogy a magyar szocialisták pártja milyen értékeket próbált képviselni az országgyűlésben és a Parlament falain kívül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tóth Bertalannak nincsenek elvei. Csupán azt, hogy a fáktól (a menedzseri teendőktől) nem látta az erdőt. Holott az MSZP-nek eddig sem főkönyvelőre volt szüksége, hanem a baloldali értékek kreatív képviselőjére.   

Annyi persze kiviláglott, hogy neki se volna ellenére az Ujhelyi-Berci tandem. A tandem ugyebár azt jelenti, hogy az átlagosnál hosszabb vázú kerékpár két hajtókarját lánc köti össze, és ugyanazon az áttételen működik a két egymás mögötti ülés gazdája. A tempót az elől ülő diktálja, elvégre - fejtegette a jelenlegi pártelnök - „Nem a frakciónak van pártja, hanem a pártnak frakciója.” Csakhogy az MSZP társelnöki rendszerben működik. Tóth Bertalan vezetőtársa pedig Kunhalmi Ágnes, aki hozzá hasonlóan nem mondott le a választási vereség után, és azóta is hallgat arról, hogy vannak-e még elnöki ambíciói.

Egyelőre tehát az MSZP-nek van egy triciklije, egyetlen üléssel, amelyről Ujhelyi Istvánnak kéne célba tekernie a csomagtérben csücsülő társelnököt és frakcióvezetőt. Nem tudom, hogy milyen a lábmunkája, a jelek azonban azt sejtetik, hogy a sebesség aligha lesz szédítő.

Tíz mondat Tóth Bertalantól

Más baloldali politikát szeretnék. Olyat, ami nem az alkuról és a pozíciókról szól. (Magyar Távirati Iroda, 2009. május 28.)

Csapatjátékos vagyok, de a magam ura. (Magyar Idők, 2016. szeptember 12.)

Az MSZP a legnagyobb, legszervezettebb és legfelkészültebb demokratikus ellenzéki párt. (Népszava, 2017. december 19.)

Olyan MSZP-t akarok, amely a kormányváltás motorja lehet. (Facebook.com, 2018. június 17.)

Mi, szocialisták új politikát hirdettünk, sikerre vittük az előválasztást, és megteremtettük az ellenzéki akcióegységet. (Népszava, 2019. március 6.)

Senki sem tekintheti lábtörlőjének a Magyar Szocialista Pártot. (Szeged Televízió, 2020. február 21.)

Szombattól kezdve a Magyar Szocialista Párt az építkezésen dolgozik. (HírKlikk.hu, 2020.  szeptember 17.)

Mi, szocialisták végig a motorja voltunk az ellenzéki összefogásnak. (Facebook.com, 2021. október 28.)

Az, hogy legyen megújulás, támogatandó cél. (ATV, 2022. április 25.)

Le kell építenünk, de a hálózatot meg tudjuk őrizni. (ATV, 2022. április 25.)

 „A héten megújul az MSZP.” E mondattal kezdődik egy cikk a szocialista párt honlapján. A ’megújul’ ugyebár azt jelenti, hogy valami magától lesz más, jobb, érdekesebb. Szocialista politikusok eddig 63-szor használták az önfelmentésre alkalmas igei állítmányt. 15-en inkább a ’megújít’ kifejezést vállalták.

Közéjük tartozik Ujhelyi István is, aki tegnapelőtt, a szocialista pártparlament, a választmány ülésén elmondta, majd tegnap a fészbukos üzenőfalán a nyilvánosság elé is tárta a megújítási programját. Szerinte a szegfű elhervadt, az MSZP mint brand pedig elavult. (Részletek a bejegyzésem utáni összeállításban.) Úgy jelentkezett be a párttisztségtől visszavonuló Tóth Bertalan társelnöki helyére, hogy megszüntetné a Magyar Szocialista Pártot, és Esély névvel építene föl egy szociáldemokratát. Elképzelését azóta többen kifogásolták, nem is minden ok nélkül.

Az Esély ugyanis két dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy esélyt ad pártjának az újrakezdéshez, ez azonban a közvéleményt hidegen hagyja, mert belterjes ügy. A másik meg az, hogy az MSZP utódpártja esély lehetne az ország számára a kilábaláshoz, ami az április 3-i választás után derülátó elképzelés. Akik ennél mélyebbre hatoltak az értelmezésben, a legkézenfekvőbb megoldásnak tartották, hogy a régi-új szervezetet Magyar Szociáldemokrata Pártnak kéne nevezni. Óvatosabban fogalmaznék. A csakugyan kézenfekvő megoldást ama jogi helyzet teheti lehetetlenné, hogy van már egy szocdem párt, csak éppen szunnyadozik.

A 47 éves politikus a hazai nyilvánosság fórumain megpróbálja eljátszani, hogy ő az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője. Ha behívják egy stúdióba, mindig elmeséli, hogy ennek vagy annak az élére állt, és a többi képviselő hallgat is rá. Nincs lehetőségem tanulmányozni a kinti tevékenységét, de kíváncsi volnék, milyen nyelveken teremt olyan kapcsolatokat, amelyek révén alapjában befolyásolhatja az Európai Unió sorsát. De tételezzük fel, hogy egy kéthónapos tisztújítási folyamat végén megválasztják a bázisdemokráciára építendő Esély társelnökévé.

Csakhogy a kvalitásaitól függetlenül Brüsszelből aligha lehet megreformálni egy dögrováson lévő szervezetet. Ehhez a hét összes napján itthon kéne pártot építenie. Vajon feladná-e a magyar országgyűlési jövedelemnél háromszor több uniós pénzzel járó egzisztenciáját? S akadna-e olyan párttársa, aki hajlandó volna a havi másfél millió forinttal kecsegtető mandátumát átadni neki?         

Tíz Ujhelyi-mondat az MSZP-ről

Nincs kicsi MSZP a nagyban. (Új Néplap, 2002. június 5.)

Ha így folytatjuk, lassan nem lesz szocialista párt, amit újjáépíthetünk. (Népszava, 2009. június 20.)

A szocialista párt elveszítette a mozgalmi létét. (ATV, 2014. június 18.)

Meghaladott minket az idő. (Népszava, 2014. július 12.)

A szocialista pártot megpróbáljuk olyanná változtatni, hogy mágnessé válhasson. (Hír TV, 2018. május 7.)

Egy csapat a mozgalmon belül egymás közti hatalmi játszmák nélkül, csatárláncba állva lebontja a romokat, és a Horn-i cölöpökre új baloldalt épít. (Facebook.com, 2018. június 10.)

Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. (Válaszonline.hu, 2019. január 9.)

/”A választási vereség után miért nem mondott le az elnökség?”/ Nálunk egy tisztújítási folyamat kéthónapnyi torzsalkodás. (ATV, 2019. május 27.)

Az MSZP innovációja az előválasztás. (ATV, 2021. május 13.)

Az MSZP brandja avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott. (Facebook.com, 2022. április 24.)

Tíz mondat a szegfűről

Az MSZP születésekor eldöntötték, hogy a párt jelképe a vörös szegfű. A mákvirágot meghagyták másnak. (Árkus József újságíró, Népszabadság, 1990. január 6.)

1994-ben a szegfűre minden bejött. (Szolnoki Andrea SZDSZ-politikus, HVG, 1996. július 20.)

A madarakat a szegfűvel nem téveszti össze senki. (Bauer Tamás SZDSZ-politikus, Heves Megyei Hírlap, 1999. november 6.)

Egy ilyen radikális átalakuláshoz nevet és szimbólumot is kell váltani. Szerintem nyugodtan lehetne Magyar Szociáldemokrata Párt, a szegfűből pedig lehetne rózsa. (Károlyi Attila szocialista politikus, Zalai Hírlap, 2010. július 14.)

Kaktuszra vagy csalánra kellene cserélni a szocialisták szegfűjét. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2011. december 8.)

Marad a piros, marad a szegfű, marad a párt neve. (Mesterházy Attila szocialista pártelnök, MSZP.hu, 2012. december 15.)

A szocialistáknak már elegük van abból, hogy sokadszorra a szárszói kertbe kiültetett vörös szegfűk legyenek. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Hírlap, 2014. április 19.)

A piros szegfű lehet, hogy kicsit halovány és vízre vágyik, de létező brand, ezt kell most erősíteni. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, Origo.hu, 2016. július 1.)

Ugyan mi lehetne az utódpárt méltó végzete, mint szegfűvé zsugorodni Orbán Viktor gomblyukában? (Puzsér Róbert publicista, Hír TV, 2018. június 3.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 24.)

A legutóbbi napokban Lázár János márkizayzott, Hadházy Ákos orbánozott, Ungár Péter törpézett, Medgyessy Péter ijesztett, Vona Gábor pedig uniózott. Lefülelt mondatok.

Egymástól féltünk minden morzsát, minden falatot. (Parászka Boróka publicista, Mozgó Világ, 2022/4.)

Bekerült a köztudatba egy kemény kijelentés, hogy a jobboldalon is mindenki tudja: a közszolgálati televízió politikailag elfogult. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke Bencsik Gábor megjegyzéséről, HírKlikk.hu, április 17.)

A Fidesz-KDNP-nek nemcsak parlamenti, hanem társadalmi többsége is van. (Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, április 17.)

Nagyon elavult anyagot tanítunk, nem gyereket. (Simkó Edit általános iskolai tanár, Klubrádió, április 18.)

A magyar nyilvánosság rég volt ennyire sokszínű, mint most. (Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkár, Azonnali.hu, április 19.) 

Ennek a hat pártnak kilenc elnöke és egy miniszterelnök-jelöltje volt. A másik oldalnak egy. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 19.)

Akik hajtják az ellenzéki mókuskereket, eszük ágában sincs kiszállni. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, április 19.)

Ez egy kitartott ellenzék. (Hont András publicista, ATV, április 20.)

Magyarországon most egy ideig szünetel a demokrácia. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadsság.com, április 20.)

Az uniós parlament a magyar belpolitika luxustemetője. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 20.)

Jelenleg légből kapom a híreket. (Balla D. Károly költő, Facebook.com, április 20.)

Egy jó politikus soha nem gondolhatja választás előtt, hogy nyeregben van. (László Csaba volt pénzügyminiszter, Magyar Narancs, április 21.)

A Fidesz és a kormány meg volt ijedve az ellenzéki összefogástól. Ezért kezdett osztogatni. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Klubrádió, április 21.)

Jobban kell szeretni a városunkat és a hazánkat, mint amennyire egymást utáljuk. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről, Blikk.hu, április 21.)

Várunk a koleszterinre. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Mandiner.hu, április 21.)

Mondjuk ki, a törpéből a kicsi is jó. (Ungár Péter LMP-politikus, Magyar Hang, április 22.)

A hagyományos médiának annyi, még a Tilos Rádió is tilos. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Jelen.media.hu, április 22.)

Olyasmi lehet náluk dolgozni, mint szamizdatot írni a 80-as évek Budapestjén, vagy független lapot manapság. (Szele Tamás újságíró egy Rigába száműzött orosz újságról, Forgókínpad.blog, április 22.)

Putyin és Orbán kicsit olyanok, mint sakktáblán a gyalogok: csak előre tudnak menni. (Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Népszava, április 23.)

A szakmai alapon dolgozó újságírók minden hatalommal szemben kritikusak. (Horváth-Kovács Szilárd újságíró, Telex.hu, április 23.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István szocialista politikus, Facebook.com, április 24.)

Fél évszázadot töltöttem a sajtóban, és megtanultam, hogy a közélet barométere a publicista. Abból él, hogy a nyilvánosság fórumain fejti ki a véleményét. Arról lehet megismerni, hogy jó mondatai vannak. Abban különbözik a hír-újságíróktól, hogy megnyilvánulásainak van világnézeti gerince. Elvárják tőle, hogy letegye a garast. Erről jut eszembe, vajon az ellenzéki publicisták miként álltak mostanában a pénzzel? 

Akik honoráriumot kaptak, érdekes helyzetben találták magukat. Ha a hvg.hu-hoz, a 444.hu-hoz vagy Jelen című hetilaphoz kötődtek, a véleményükről le kellett mondania a legtöbb olvasónak. A világhálón csak akkor kísérhettük figyelemmel a gondolkodásukat, ha fizettünk a tartalomért. Az ÉS működése elviselhetőbb volt, mert csupán azt igényelte, hogy nézzünk meg egy hirdetést. A fizetési gyakorlattal magyarázható, hogy az országgyűlési választás kampányában a jegyzett publicisták alig formálhatták a közvéleményt. Az ellenzéki politikusok között akadtak olyanok, akik ennek örültek.

Márki-Zay Péterre, Kunhalmi Ágnesre és Vágó Istvánra gondolok. Ők az ellenzék ellenzékének vélték azokat a fránya publicistákat. A többi ellenzéki politikus óvakodott attól, hogy kifejtse álláspontját a szabadfoglalkozású véleményvezérekről, a gyakorlatuk azonban árulkodott. A pártjukkal magukat fizettették be a közösségi oldalakra. Karácsony Gergelynél kilenc számjegyű összegről esett szó, Dobrev Kláránál „csak” nyolcról. A párt nélküli MZP a szavazóitól kért pénzből szintén kilenc számjegyű összeget költött a nyilvánosság fórumaira.

Ez még akkor is elgondolkoztató, ha az ellenzéki politikusok az üzeneteikre nem költöttek többet egymilliárd forintnál. A kormánypártiak tízszer nagyobb összegből gazdálkodtak, és jutott belőle a kormánypárti publicistáknak is. Akik fegyelmezetten váltották aprópénzre a kormánypártok üzeneteit. Az ellenzéki publicisták között ketten is akadtak, akik a különvéleményt átmenetileg károsnak tartották. Nem hiszem, hogy számításból tették, politikai realizmusukat azonban azzal „jutalmazták” az ellenzéki politikusok, hogy őket se fizették be a közösségi oldalak valamelyikére.

A választási eredmény ismeretében föltehető a kérdés: vajon nem lett volna hatékonyabb - mondjuk a kétharmadot megakadályozó - az ellenzéki pártok szereplése, ha a politikusoknál jobban író, érdekesebben fogalmazó publicisták gondolatai szélesebb körben formálhatták volna a közvéleményt?         

Tíz mondat az „ellenzék ellenzékéről”

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. június 4.)

A különvélemény gyöngít. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, 2021. november 29.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleket. (Haraszti Miklós liberális politikus az ellenzéki véleményformálók aggályairól, Facebook.com, 2022. január 8.)

A pártoktól független publicista nem zsoldos, nem landsknecht, maximum kóbor lovag. (Szele Tamás újságíró, Huppa.hu, 2022. január 21.)

A kormánypárti sajtó pár másodperces mondattöredékekre épülő hazugságait … azok a megmondó-emberek fújják fel, akik kifelé az ellenzékiség látszatát mutatják, de valójában a Fidesz keze alá dolgoznak. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Szeretlekmagyarország.hu, 2022. január 23.)

Ha a Fidesz vagy a fideszes sajtó félreértelmezi a szavaimat, azon már nem lepődöm meg, de azon igen, ha a független sajtó is. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2022. március 22.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

Ellenzékinek mondott megmondó-emberek végig ellenzékinek mondott csatornákon az ellenzék ellenzékének szerepét játszották. (Vágó István DK-politikus, Facebook.com, 2022. április 20.)

Bolgár György a magyar újságírás egyik neves képviselője. Otthonosan mozog az angolszász sajtóban, ő csinálja a legbeszélgetősebb rádióműsort, és ügyesen foglalja össze az interjúalanyok szerteágazó gondolatait. Szakmai kelléktárából azonban hiányzik a vidéki sajtó ismerete. Munkahelye, a Klubrádió a budapesti vonzáskörzetbe szorult vissza, és az életformájába sem fér bele a helyi tájékozódás. Ezzel magyarázható, hogy a minap meglepődött egy hallgató bejelentkezésén.

Rogács László Kalocsáról mesélte el neki, hogy negyedmagával, lelkesedésből csinálja a 6300.hu nevű portált. Egyikük sem újságíró, és nem is képesek naponta, üzemszerű módon működtetni a honlapot. A videózásban viszont erősek; volt olyan történetük, amelyet tízezernél többen néztek meg. (Ez nagy szó egy 15 ezres városban.) Ama kérdésre pedig, hogy kaptak-e támogatást az ellenzéki pártoktól, azt válaszolta, hogy az előválasztás idején, majd az országgyűlési kampányban körülbelül 100 ezer forintból hirdettek náluk ellenzéki politikusok. A műsorvezető napokkal később visszatért a mintegy ötperces beszélgetésre, reagálásához leginkább a rácsodálkozás kifejezés illik.

Számomra Rogács úr azzal tűnt fel, hogy egy 180 ezer forintos ózongenerátort ajándékozott a kalocsai Szent Kereszt Kórháznak, ahonnan egyébként az egyik nagynéném ment nyugdíjba. Az adományozás azért nem esett nehezére, mert a zárt helyiségek sterilizálására alkalmas készülékek gyártására és forgalmazására szakosodott. Tevékenysége a koronavírus-járvány kezdetén értékelődött fel, amikor a kormányzat még alig tesztelt, és a vakcinának híre-hamva sem volt. A helyi nyilvánosság jellegzetes tünete, hogy egy államtól független vállalkozó kelendő portékát állít elő, majd az állami tájékoztatással elégedetlen lokálpatriótaként alapít egy digitális újságfélét.

A 6300.hu közli mindazt, ami kimarad a KESMÁ-hoz kötődő megyei napilap, a Petőfi Népe kalocsai rotációjából. Az online változatban visszalapoztam 12-szer 10 eseményig, és egyetlen ellenzéki (kritikai) megnyilvánulást se találtam benne. Ezeket pótolja a civil hírportál. Sok rogácslászló található a vidéki Magyarországon. Független vállalkozók, tájékoztatásra fanyalodott amatőrök. Aligha esnének kétségbe, ha az ellenzéki pártok budapesti központjaiból nem nekik is oda-odamondogató okvetetlenkedőket látnának bennük. Hanem újságírásra is alkalmas, anyagilag támogatandó és szakmailag képezendő lokálpatriótákat.                    

Tegnap azzal fejeztem be, hogy kisebb jelentőséget tulajdonítok a kormánypárti sajtó túlsúlyának. Ma pedig elgondolkoztató interjú jelent meg a Telex.hu-n, Ungár Péter ezt fejtegette: „Tényszerűtlen ezt a vereséget a médiafölényre fogni.” Mármint a kormánypártira.

Az LMP-s politikus családi vagyonból való része 2 milliárd forint, ebből évente 80 milliót használhat föl. A képviselői jövedelmével együtt 100 millióból támogathatja a sajtóját. Telik belőle a fővárosban szerkesztett Azonnali.hu-ra és a szombathelyi Úgytudjuk.hu-ra. A politizáló milliárdosok közül Gyurcsány Ferenc mellett ő az, akinek a véleményét érdemes ismerni a nyilvánosság szerkezetéről. Az interjúban kifejthette volna, hogy szombathelyi képviselőjelöltsége idején mit tapasztalt, egyszer ezt is megtudjuk talán. Az előválasztáson azonban kikapott Czeglédy Csaba DK-s ügyvédtől, de portáljával a közös ellenzéki jelölt mellé állt.

A kormány közeli alapítványhoz, a KESMÁ-hoz tartozó megyei napilap, a Vas Népe Orbánék nótáját fújta. A szocialista polgármester több százmillió forintból működtette az önkormányzati médiumokat. Szombathelyen van még egy Nyugat.hu nevű portál is, amely megírja azt, amit a politikailag többé-kevésbé elkötelezett három nyilvánosságközpont nem ad közre. E viszonylag kiegyensúlyozott médiakörnyezetben szenvedett Czeglédy Csaba vereséget a Fidesz emberétől, Hende Csaba volt honvédelmi minisztertől.

Ungár Péter másik példasort bontott ki az interjúban. 2019-ben, az önkormányzati választáson a dunaújvárosiak leváltották a fideszes polgármestert. Utódja átalakította a helyi nyilvánosság szerkezetét, és valamelyest sikerült ellensúlyoznia a KESMÁ-hoz tartozó helyi napilap egyenirányított üzeneteit. E viszonylag kiegyensúlyozott környezetben nyert 2020-ban, az időközi választáson országgyűlési mandátumot az ellenzék. Majd az idén, április 3-án veszített a Fidesz jelöltje ellen, aki a helybéli kórház köztiszteletben álló főigazgatója.

Az LMP-s politikus mindebből azt vonta el, hogy „A mi szempontunkból még javult is ott, helyben a médiakörnyezet, mégis kikaptunk.” E megállapítást általánosítanám. A médiában szívós munkával kialakított kormányzati túlsúly természetesen szerepet játszott az ellenzék vereségében, de csak az egyik oka volt az eredménynek. Ha a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok kihasználták volna a nyilvánosságban rejlő lehetőségeket, akkor a vereséget nem akadályozták volna meg, de a kétharmadot igen.

Tíz mondat a nyilvánosság szerkezetéről

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

Az ellenzék nem spórolhatja meg egy saját médiahálózat kiépítését. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Népszava, 2018. augusztus 22.)

Változtatni kell a jelenlegi médiastruktúrán, az erőforrásbeli fölényen. (Ungár Péter LMP-politikus, Azonnali.hu, 2018. augusztus 27.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki irányítású városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Nincs olyan, hogy ellenzéki média. Az RTL Klub nem fogja Márki-Zay Pétert ajnározni, sem a 444, a HVG vagy a Telex független újságírói. (Polyák Gábor médiajogász, az Egységben Magyarországért médiapolitikai kabinetjének vezetője. Népszava, 2022. március 21.)

A propaganda nyerte meg ezt a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Bebizonyosodott a fideszes propaganda ereje. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

A sajtó abszolút fő ok. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus a választási vereségről, Klubrádió, 2022. április 7.)

Amíg a nyilvánosságban nem tudunk egyensúlyt teremteni, addig majdhogynem mindegy, hogy milyen a választási rendszer. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

A művész számára nincs olyan őszinte beszéd, amelynél ne lenne őszintébb a munkája. (168 Óra, 1996. február 27.)

Ha lemegy a függöny, a barátaimon kívül csak a kutyám visel el. (24 Óra, 1996. május 28.)

A sors kegyetlen tréfája, hogy a táncos harminc körül érik be művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. (Heves Megyei Nap, 1997. március 27.)

Egy kicsit mindenki én vagyok. (Népszava, 1999. március 10.)

Legfőbb támogatónk a Jóisten. (Délmagyarország, 2001. szeptember 29.)

/A táncosairól/ Olyan vagyok, mint egy úri szabó. Mindenkire azt szabom, ami a legjobban illik rá. (Napló, 2002. május 18.)

A színház az istenről és a diktatúráról szól. (Tolnai Népújság, 2003. április 20.)

A tánc lehetőség a szó nélküli beszédre. Testbeszéd. (Magyar Hírlap, 2011. április 23.)

/Orbán Viktorhoz/ Miniszterelnök úr! Csak egyet kérek magától: szeresse Magyarországot, s ha lehet, tegye boldoggá. (Heti Válasz, 2012. október 18.)

Nálam többet ebben a hivatásban nem dolgozott senki. (Patika Magazin, 2020. március 30.)