Az Újnépszabadság.com alapítója mindig megtalálja a témáimhoz illő illusztrációkat. Tegnap például a pártsajtó-jelenségről tűnődtem, és Kereszty András meglelte hozzá Marabu karikatúráját. A fa ágain ötven veréb ül. Hasonlítanak egymásra, csupán egy üt el tőlük. Pottyantott valamit lefelé, alant pedig egy zömök, terebélyes úr dühöngve tisztítja a kalapját.

Az 1 a 49-hez arányt szoroztam kettővel, így jött ki a 2:98. Ez túlzó, egyúttal azonban kifejezőbb aránypár is, mint régebben a 20:80, mostanában meg a 10:90. Az ellenzéki véleményformálók e számokkal próbálták érzékeltetni a kormányzati médiafölényt. Értelmes emberek, és megértem, hogy minél rosszabb a helyzet, annál kevésbé érik be a túlsúly brutális, elsöprő, fojtogató, iszonyatos, nyomasztó, őrületes jelzőjével. Elkeseredésüket hatásosabban adja vissza egy kerekített szám.

A 80 úgy jött ki, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai 2019 őszén összeszámolták a hirdetési bevételeket, és arra jutottak, hogy a kormánypárti médiumok 78 százalékkal uralják a reklámpiacot. Az ellenzéki értelmezők ezt kerekítették 80-ra. Oké, ahányan voltak azonban, annyiféle következtetést vontak le a kormányzati üzenetek hatékonyságáról, a jobb sorsra érdemes médiafogyasztók becsaphatóságáról. Következtetéseik nem feleltek meg a valóságnak. Nem magát a tényt cáfoltam, a kormányzati túlsúlyt, hanem a mérték értelmezését.

A 2022-es választási vereség értelmezésében már a 90 százalék lett a divat, nem is ok nélkül. Mint a 80-nak volt, a 90-nek is van alapja, és szintén a Mérték kínálatából származik. A szellemi műhely vezetője, Polyák Gábor elárulta, hogy „2021-ben, a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt.” Mármint a nyilvánosság kormánypárti fórumainál. S mert az ellenzéki véleményformálók a média-túlsúlyban vélték megtalálni a vereség fő okát, ezt az arányszámot értelmezték félre. Két gondom is van vele.

Az összegzés csak 2022 elején készülhetett el, ezért az idén megfogalmazott 90 százalékokat érdemes komolyabban venni. A másik pedig az, hogy még az idei értelmezők is egy más célra szánt számításból jutottak arra, hogy az ellenzéki médiumok mindössze a választópolgárok 10 százalékát érték el. Ennél árnyaltabb a kép, amelyet terjedelmi okból csak a holnapi bejegyzésben vázolok fel. Annyi persze már most is megírható, hogy a választási vereségben kisebb jelentőséget tulajdonítok a kormánypárti sajtó túlsúlyának. 

Tíz mondat a kormányzati médiafölényről

Valamitől elterjedt ez a 80 százalék. Én ebben nem hiszek, inkább 90 százalék (Vágó István DK-politikus, volt műsorvezető, ATV, 2020. január 27.)

A magyar lakosság mintegy 90 százalék gyakorlatilag csak a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódhat, (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

A kormányméfda adja az országos sajtótermékek 90 százalékát. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. augusztus 10.)

A magyar média 90 százalékát birtokolják reggeltől estig. (Kéri László poltológus, Klubrádió, 2021. október 25.)

A médiafelületek 90 százaléka a kormánypropagandát sulykolja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. november 17.)

Mára a kommunikációs csatornák 90 százalékát az ellenőrzésük alá vonták. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Népszava, 2022. január 7.)

A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtó ne is említse a titkosítást! Nehogy az emberek gondolkodni kezdjenek rajta. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2022. január 12.)

2021-ben a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava, 2022. március 21.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (Németh Péter újságíró, ATV, 2022. március 25.)

A kommunikációs térben a Fidesz uralja a csatornák 90 százalékát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, 2022. április 13.)

Ha össze kéne foglalni a helyzetet, úgy fogalmaznék, hogy a polgári demokráciában nem érdemes, sőt káros pártszolgálatos sajtót létrehozni. Mert ha pártatlanul is lehetne kormányozni a nyilvánosság fórumait, a pártok miért akarják befolyásolni őket? A kérdést árnyalja, hogy az országgyűlési választás közeledtével fölértékelődik a politikai elkötelezettség. A pártsajtó kialakításában a Fidesz előbbre tart, mint a választási szövetségbe tömörült ellenzéki szervezetek.

Sokan ezzel magyarázzák Orbánék április 3-i sikerét. Haraszti Miklós médiapolitikus például arra buzdítja a választási veszteseket, hogy építsék föl a sajtójukat. A pártos sajtó szorgalmazása nem illik egy liberális szakpolitikushoz, mentségére szóljon azonban, hogy nem lehet pontosan tudni, mire gondolt. Arra-e, hogy minden ellenzéki párt teremtse meg a saját nyilvánosságát? Vagy inkább közösen hozzanak létre egy országos médiumot, amely hat párt érdekeit képviselné a nyilvánosságban? Ha az utóbbira gondolt, akkor ideológiailag annyira különböznek egymástól az Orbán-ellenes pártok, hogy az értékeiket nehéz volna képviselni a nyilvánosságban. De ha megtalálnák is a tartalmi minimumot, a választási vereség szétzavarta őket.

Haraszti politikustársa, Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő ennél szűkebben fogalmaz: „Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni.” Vajon megengedheti-e magának a pártsajtó alapítására utaló mondatot? S ha belül valamelyik parlamenti párt frakciójába, milyen módszert javasol a nyilvánosság meghódítására? Mindkettőjük álláspontjából nem az rajzolódik ki, hogy rajonganak a pártos sajtóért, tudomásul veszik azonban a politikai realitást. A látszólag független szerkesztőségek például úgy készültek föl a választási kampányra, hogy a tulajdonosaik újragombolták a kabátot.

Az ellenzéki előválasztás utáni napon így került vissza a Népszava főszerkesztői székébe Németh Péter. Friss Róbertet váltotta fel, aki a hajdani Népszabadságtól érkezett. Ama redakcióból, amelynek XXI. századi története az MSZP-től való eltávolodás. Németh Péter másként szocializálódott, bár neki sem lehetett könnyű összehangolni a hat ellenzéki párt és Márki-Zay Péter szempontjait. A jelek szerint az egyetlen ellenzéki napilap válaszút elő került. Vajon melyik párt jut neki a választékból? Ha viszont marad az ellenzéki együttműködés hirdetésénél, honnan lesz pénz a működtetésére?

A múlt század 90-es éveiben szerkesztettem egy hetilapot, amely az MSZMP egyik volt irodájában kapott helyet. Az MSZP platformjai között megindult a harc érte. Egy idő után Horn Gyula pártelnök megunta a lökdösődést, és elvonta a pénzt. Kíváncsian várom a pártosodás friss fejleményeit.

Tíz mondat a pártsajtóról

A pártsajtót egyáltalán nem tartom fennmaradásra alkalmasnak. (Antall József miniszterelnök, MDF-politikus,  Magyar Nemzet, 1990. június 6.)

Egy pártnak nem lapra, hanem szimpatizáns sajtóra van szüksége. (Egri György szociáldemokrata politikus, Népszava, 1992. január 8.)

A sajtó akkor segít, ha nem pártoskodik, hanem a távolságtartásban jeleskedik. (Németh Miklós szocialista politikus, volt miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2000. május 30.)

Ahogy a Fidesznek van pártsajtója, úgy nem lehet eleve lemondani róla. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2005. június 16.)

Nem célunk pártlapot csinálni a Népszabadságból. (Kránitz László szocialista politikus, eMasa.hu, 2012. szeptember 13.)

A magyar sajtóban 25 év alatt stabilizálódott a pártosan kormánypárti és ellenzéki kategória. (Varga G. Gábor újságíró, Népszabadság, 2015. március 14.)

Az nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz kötődő, ahhoz köthető pártsajtót a Fidesz ilyen-olyan módon finanszírozza. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2018. január 27.)

Az lenne a jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

A valódi sajtó nem pártsajtó. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2020. június 24.)

Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Nincs más megoldás: sajtót kell építeni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Klubrádió, 2022. április 7.)

Évtizedek óta foglalkozom mások mondataival, és a nyilvánosságnak szánt szövegekben kiszúrom a jó mondatot. Tűnődve az országgyűlési választás eredményén nem azt állítom, hogy az ellenzéki politikusok híján vannak az ütős, velős, emészthető gondolatoknak. Talán még felül is múlják a kormánypárti papagájkommandót, amelynek zsoldosai rutinosan ismételgetik az állami boszorkánykonyhában kifőzött mondatokat. Egyen üzeneteik épp azzal jutnak el a választópolgárokhoz, hogy nem hiányzik belőlük az a fránya igei állítmány.

Ezt Orbánék nagyon megtanulták a portéka eladásából élő marketingesektől. Nem fogalmakkal házalnak ugyanis, hanem húzómondataikban mindig van cselekvésre biztató, ösztönző, sarkalló állítmány. Erre lehet persze azt mondani, hogy „A Fidesz propagandagépezete a leegyszerűsítéseket az ostobaságokig fokozza.” (Karácsony Gergely, Telex.hu, 2022. április 13.) Csakhogy a végletekig leegyszerűsített kampánymondat befészkeli magát a köznapi tudat szférájában létező választópolgárok tudatába. Az eredményt április 3-án megtapasztaltuk.

Elismerem, hogy a választási programban szükségszerű olyan fogalmakkal operálni, mint a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság vagy a kisebbségek védelme. De programfüzetet csupán a politikai elemzők és a sok forrásból tájékozódó médiafogyasztók olvasnak. A Fidesz nem is strapálta magát választási programmal. Az ellenzéki pártoknak viszont csak a kampány utolsó hetében jutott idejük arra, hogy három (igei állítmányt is tartalmazó) mondatba tömörítsék az amúgy nehezen összehangolt elképzeléseiket. Arra már nem maradt energiájuk, hogy be is véssék az urnához járulók tudatába.

A politikai portéka eladásában szenvedtek vereséget. Egyetlen kivétel volt. Az országot felszántó Márki-Zay Péter ezt nyilatkozta a szegedi napilapnak: amerikai-kanadai éveiben „Házalóként naponta legalább ötven emberrel beszélgettem.” (2009. november 26.) Parlamenti biodíszletként edződött politikustársai az ellenzékben eltöltött 12 év alatt beleragadtak az értelmiségiekre jellemző fogalmi gondolkodásba. Két hete ezzel értek el sikereket a budai polgárok körében, visszaestek azonban a pesti lakótelepeken, a vidéki Magyarországot pedig Szeged és Pécs kivételével elvesztették.

Egy okkal több, hogy legalább utólag megértsék: hiába fognak össze, a „népnek” szánt üzenetek sulykolása nélkül semmire se mennek.                   

Tíz mondat a politikusról és az értelmiségiről

A származásomat tekintve én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz: van bennem talán valami alulról jött nyersesség. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 1993/október)

A politikus pilóta, az értelmiségi az irányító toronyban ülő navigátor. (Rigó Béla költő, Halasi Hét, 1994. február 24.)

Az értelmiségi a tudásából él. A politikus az elveiből. (Bródy András közgazdász, Népszabadság, 1998. december 11.)

Az értelmiségi közönség előtt elegánsan érvel, de a nagy tömegek nyelvezetét kevésbé ismeri. (Almási Csaba újságíró Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május 20.)

Az értelmiségi dolga olyasmire rávenni a politikusokat, amit nem szeretnének megtenni. Másrészt arra akarja rávenni őket, hogy ne tegyék azt, amit szívesen tennének. (Majtényi László alkotmányjogász, Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember 27.)

Túl értelmiségi, túl tépelődő, túl bonyolult volt a köznép számára. (Bonifert Mária nyelvtanárnő Gyurcsány Ferencről, 168 Óra, 2009. április 9.)

Egy valóságos értelmiségi röstelli, ha ismételgeti önmagát. Egy politikusnak ez munkaköri kötelessége. (Konrád György író, ATV, 2012. december 28.)

Ildikó? Ő megmaradt pesti értelmiséginek - is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Lendvai Ildikóról, Klubrádió, 2017. július 11.

A demokratikus ellenzéket azért lehetett egymásután háromszor ripityára verni, mert a mögötte álló értelmiségi kultúra vált életképtelenné. (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Ahaza.blog, 2018. október 7.)

A politikusnak nem tesz jót, ha közben értelmiségi is akar maradni. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)

A Camillo Cienfuegos álnevű kommentelő vitatja tegnapi bejegyzésemet. Szerinte nincs független sajtó, azt azonban elismeri, hogy „Vannak persze páran, akik a meggyőződésüknek megfelelően próbálnak független tájékoztatást nyújtani.” Megemlíti e sorok íróját és „Kabai Domokos”-t, a Bekiáltás.blog gazdáját is. Köszönöm az elismerést, és Domokos Lajos újságíró kollégám is bizonyára örül neki. Csakhogy akadnak még néhányan, akik szintén nem függnek pártoktól vagy milliárdos médiavállalkozóktól.

Például Ágoston Hugó, Balla D. Károly, Bognár László, Bruck András Juhász Róbert, Kereszty András, Korbely György, Lévai Júlia, Parászka Boróka, Raskó György, Sándor Erzsi, Szekeres István és Veress Jenő. Ahányan vannak, annyi félék, szellemi függetlenségüket azonban nincs okom kétségbe vonni. Ezért adok a fészbukos véleményükre. Abban viszont vitatkoznék a valószínűleg szakmabeli kommentelővel, hogy nincs független sajtó. Van, legföljebb a függetlenség mértéke különböző. Szívesen faggatnám politikai és gazdasági kapcsolatrendszerükről a médiavállalkozások tulajdonosait.

Arató Andrást, akinek most utaltak át a hallgatók 120 millió forintot a Klubrádió féléves működtetésére. Leisztinger Tamást, aki a Népszavát tartja fenn úgy, hogy a hirdetési bevételek fele állami cégektől érkezik. Milkovics Pált, aki épp most fokozta le a Pesti Hírlapot, de a bukszájából csordogál még a 168 Órára. Ungár Pétert, aki az Azonnali.hu-n kívül magáénak mondhatja a szombathelyi Úgytudjuk.hu-t is. Varga Zoltánt, aki egyelőre szilárd támasza a 24.hu-nak. De megkérdezném az országgyűlési választás utáni szándékairól Németh Sándort, az ATV és Vaszily Miklóst, az Index tulajdonosát is. Azt firtatnám, vajon üzlet-e nekik a médiumuk. Ha pedig esetleg nem nyereséges, akkor miért éri meg a működtetése?

Igen ám, de nemcsak őket érdemes számon tartani a függetlenség különböző fokozatait képviselő sajtó szempontjából. Néhány hete Szabadhírek.hu néven megalakult egy portálszövetség 12 taggal. Azt feltételezem róluk, hogy egyenlő távolságot tartanak a kormánytól és az ellenzéktől. Íme, a függetlenség letéteményesei: Borsod24.hu, Debreciner.hu, Egriszin.hu, Enyugat.hu, 7300.hu, Kapos-t.hu, Kecsup.hu, Media1.hu, Nyugat.hu, SzabadPécs.hu, Szegeder.hu és Veszprémkukac.hu. E bejegyzést kétségkívül elcsúfítják, szárazzá teszik a felsorolások, mégis remélem, kedves Camillo Cienfuegos, hogy elgondolkoztatják a listák.      

Tíz mondat a polgári sajtóról

A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Azonnal kitalálta az egyik párt, hogy a másiké vagyunk, a harmadik pedig azt, hogy a negyediké. (Porcsin Zsolt újságíró, a Debreciner portál főszerkesztője az ellenzéki pártokról, Azonnali.hu, 2019. augusztus 14.)

Az Index, amely témaválasztásával, stílusával képes átnyúlni a politikai táborokon, fokozatosan bedarálódik. (Polyák Gábor médiajogász, 168 Óra, 2020. július 22.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter LMP-politikus, az Azonnali.hu tulajdonosa, ATV, 2020. július 24.)

Szomorú, hogy az Index eltűnik, de van még Magyar Hang, 444.hu, hvg.hu, 24.hu. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. július 31.)

A Klubrádión kívül független rádió a Tilos, a Civil és számos vidéki netrádió. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, 2021. február 14.)

A Klubrádió ellenállt a legelkötelezettebb közönsége nyomásának, és nem vált ellenzéki pártrádióvá. (Pikó András újságíró, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Üzleti modellünk a csoda. (L. László János, a Nyomtass Te is! című digitális hetilap főszerkesztője, YouTube.com, 2021. szeptember 15.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie. (Bruck András író a Nyomtass Te is!-ről, Facebook.com, 2022. április 12.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter orbánozott, Lázár János márkizayzott, Karácsony Gergely hiányolt, Schiffer András pedig baloldalozott. Lefülelt mondatok.

A Megváltó megint nem jött el. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, április 10.)

Amerikai befektetéssel magyar baloldalt biztos, hogy nem lehet csinálni. (Schiffer András volt LMP-politikus, InfoRádió, április 11.)

A vidék jobban érti Budapestet, mint Budapest a vidéket. (Galló Béla politológus, Magyar Rádió, április 11.)

Mostanra a csapból is államháztartási hiány csöpög. (Balázs Zsuzsanna újságíró, Qubit.hu, április 11.)

A költészet szirénapróba az életünkben. (Erdős Virág költő, Klubrádió, április 11.)

Az ellenzék gyakorlatilag fővárosi nagypárttá vált. (Lánczi Tamás politológus, Pesti TV, április 12.)

A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, április 12.)

Amúgy rendszeresen elő szokott állni a hivatalos propaganda-üzenetekben foglaltaktól többé-kevésbé eltérő véleményekkel. (Gazda Albert újságíró Bencsik Gáborról, 444.hu, április 13.)

Nem az összefogás, hanem annak hiánya okozta a vereséget. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, Telex.hu, április 13.)

Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc nem akart nyerni Márki-Zaynak. (Gergely Márton újságíró, ATV, április 13.)

Könnyebb elmagyarázni, mint megérteni. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász a választási eredményről, 168 Óra, április 14.)

Nem volt kormányváltó hangulat. Az embereknek jó, ami van. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, vesztes ellenzéki képviselőjelölt, Klubrádió, április 14.)

Nem üti meg a hatalomgyakorlás azt a mértéket, ami miatt muszáj lenne lázadni. (Kovách Imre szociológus, Magyar Narancs, április 14.)

Az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, április 14.)

Orbánnak kell választania, hogy Rákosi- vagy Kádár-féle egypártrendszert épít-e. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, április 14.)

Vásárhely még mindig Márki-Zay kampányirodájaként működik. (Lázár János hódmezővásárhelyi Fidesz-politikus, Rádió 7, április 14.)

12 éve vagyok polgármester egy Somogy megyei településen, ahol azóta ellenzéki politikus nem járt. (Prukner Gábor kaposmérői polgármester, Magyar Hang, április 15.)

Eljön a pillanat, amikor a külföldi otthontalanság nem lesz akadály, hogy azzal megszüntethető az itthoni. (Hodász András jutuber lelkipásztor, Válaszonline.hu, április 15.)

Orbán Viktor végleg bebizonyította, hogy egy bunkó. (Forgács Iván tévékritikus Zelenszkij ukrán államelnök ellenséggé nyilvánításáról, Népszava, április 16.)

A Fidesz-KDNP-nek nemcsak parlamenti, hanem társadalmi többsége is van. (Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, április 17.)

Ez nem választás volt, hanem kivégzés. (Bruck András író, Facebook.com, április 17.)

A papír alapú sajtó csak a leghagyományosabb része a nyilvánosság eszközrendszerének. A médiához tartozik még a rádió, a tévé és a világháló is. Vannak azonban, akik független sajtón azt értik, amit legpontosabban egy chrisred álnevű kommentelő fogalmazott meg: „A független sajtó az államhatalmon kívüli médiát jelenti.” (Blog.hu, 2019. június 12.) Vagyis nem függetlenek az ellenzékinek nevezett orgánumok, amelyek állami-kormányzati hirdetéseket közölnek.

Ezért vitatkozom Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselővel, aki egy interjúban kifejtette: „Van egy viszonylag szűk független média, és nincs ellenzéki média.” (444.hu, 2022. április 7.) Szerintem van, a választási kampányban is volt ellenzéki média, mely az említett ok miatt aligha nevezhető függetlennek. Ennek oka, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodhattak, mint a kormányoldalon lévők. Ezzel magyarázható, hogy erőforrásaikat a saját sajtójukra (nyilvánosságukra) fordították. A Demokratikus Koalíció például a Nyugati Fényre, az MSZP a HírKlikkre, az LMP az Azonnalira, a Jobbik az Alfahírre.

Az ellenzéki költségvetésből nem jutott pénz ama médiumokra, amelyeket az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a félreérthető mondatokkal kampányoló Márki-Zay Péter így intézett el: „Ezeket azok a megmondó-emberek fújják fel, akik kifelé az ellenzékiség látszatát mutatják, de valójában a Fidesz keze alá dolgoznak.” (Szeretelnmagyarország.hu, 2022.01.23.) Lényegében ugyanezt fogalmazta meg egy bécsi „félreértés” után Kunhalmi Ágnes szocialista politikus is. Szavai a bejegyzésem utáni dokumentációban olvashatóak.

Nem lepett meg, hogy az ellenzéki döntéshozók az amúgy is szűkös forrásokból nem adtak a „viszonylag szűk független médiának”. Elvégre a kormánypárti és az ellenzéki nyilvánosság közé szorult független sajtó úgy rokonszenvezett Orbán Viktor ellenfeleivel, hogy nem tett lakatot a szájára, ha valami butaságot, mutyiságot vagy turpisságot vett észre az ellenzéki politikusok megnyilvánulásaiban. Az a benyomásom, hogy a választás nem rajta ment el, bár az se lepne meg, ha az értékelők őt is felelősségre vonnák a vereségért. Holott a filléres gondokkal küszködő független sajtó csak a dolgát tette.

Nem vonta kétségbe a politikusok döntési jogát, indoklásra kényszerítette azonban a hatalmon lévőket. S persze azokat is, akik őfelsége ellenzékeként jó pénzért érzik rosszul magukat az Orbán-rendszerben.

Tíz mondat a független sajtóról

Az úgynevezett független sajtó csak tőlünk független, az ellenzéktől nem. (Gyuricza László, az MSZMP Veszprém megyei első titkára, Napló, 1989. szeptember 30.)

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 24.)

A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független. (Haraszti Miklós SZDSZ-politikus, Napló, 1991. december 28.)

A független sajtó hatalma a szó, a szöveg hatalma. (Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)

Nyilván mértéktartó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2013. február 21.)

Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)

A független sajtó lehetőségei egyre szűkülnek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2021. június 9.)

2010-ben azért is veszített az akkori koalíció, mert magára hagyta a független sajtót. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2021. szeptember 13.)

Ha a Fidesz vagy a fideszes sajtó szándékosan félreértelmezi a szavaimat, azon már nem lepődöm meg. De azon igen, hogy a független sajtó is. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2022. március 22.)

Sokan szokták piszkálni a független sajtót, de hát az a dolguk, hogy leírják, hogy mi történik, kérdezzenek, kritizáljanak, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)        

Ha beírjuk a digitális keresőbe, hogy üveges tót, a szócikkek mellett fényképet is találunk Karácsony Gergelyről. A budapesti főpolgármester így foglalta össze az ellenzéki pártok vereségét: „Az ég szerelmére, akkorát buktunk, mint az üveges tót.” Ezzel aztán elvoltak a kaján kommentelők.

A politikusok gyakran anélkül használják a szólásmondásokat, hogy utánanéznének az eredetüknek. Ennél már csak arra hajlamosabbak, hogy a vereségben is találjanak olyan mozzanatot, amelyből kimutathatják, hogy tulajdonképpen győztek. Karácsony azonban nem tévedett, és nem is beszélt mellé. Eredeti értelmének megfelelően használta a közmondást, az április 3-i vereség ugyanis „Úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.” Ő már a gyerekeim korosztályába tartozik, de én még találkoztam ablakos (vagy üveges) tóttal.

A múlt század ötvenes éveiben a szüleim nyaranként kicsaptak a kalocsai nagyanyámhoz, aki az első világháborús hadirokkantaknak épített telepen lakott. A húszas évek elején felhúzott egyenházak ablaküvegei épen maradtak ugyan, a tót vándoriparosnak mégis akadt munka, mert három évtized múltán szinte egyszerre száradt ki a gitt az ablakkeretben. A gittelés több napig tartó munkát jelentett a zempléni Hegyközből érkezett férfiúnak, aki hatalmas fakerettel a hátán jelent meg a Rokkant-telepen. Ma már tudom egyetemi évfolyamtársam, a néprajzos Petercsák Tivadar tanulmányaiból, hogy a hegyközi szlovák falvak férfi lakosai Trianon után a felvidéki üveges tótoktól örökölték az immár csonka Magyarországot.

Gyalogosan indultak útnak, és a háton hordott üvegtáblákat vékony deszkával választották el egymástól, hogy ne törjenek össze. De ha nem lépkedtek megfontoltan, ha nem egyensúlyoztak hosszú botra támaszkodva, akkor bizony a mintegy félmázsányi súly hátra húzta őket. Karácsony Gergely azért nem érdemli meg az elmarasztalást, mert az „ég szerelmére” utalással érzékeltette, hogy a részgyőzelmek ellenére a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok súlyos vereséget szenvedtek. Ezt kár, sőt vétek tagadni. Egyébként pedig azt a mellébeszélést kárhoztatja, melynek első hangadója megítélésem szerint egy korábbi kétharmados vereség után Kunhalmi Ágnes volt.

A választási vereség okait vitatta meg az MSZP választmánya, és a pályakezdő politikus elmagyarázta, hogy miért arattak diadalt. Ekkor dörrent rá az elnöklő Botka László: „Legyen már világos, Ági, nem győztünk!” (Index.hu, 2014. október 19.)

Tíz mondat a bukásról

Ha az ellenzék nem tudja megnyerni a választást, akkor megbukott. (Bauer Tamás DK-politikus, Magyar Narancs, 2014. április 3.)

Tavasszal bukni fognak, mint az ólajtó. (Gulyás Márton civil aktivista a Fideszről, ATV, 2017. szeptember 22.)

Lehet, hogy nem a 20. századi pártok buktatják meg a Fideszt, hanem a 21. századiak. De én inkább a 22. századiakra tippelnék. (Hell István közíró, Facebook.com, 2018. szeptember 18.)

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

A bukásra az ellenzéknek még nagyobb az esélye. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. december 3.)

Én semmit nem minősítek bukásnak, az egy tanulási folyamat. (Gattyán György digitális vállalkozó, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, InfoRádió, 2022. január 28.)

Az Orbán-kormány rászolgált a bukásra. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. április 1.)

Valójában nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. (Jakab Péter Jobbik-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. április 3.)

Sajnos a háború úgy felülírt mindent, hogy az abszolút körzeteket is buktuk. (Márki-Zay Péter az ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje, SzabadEurópa.hu, 20212. április 13.)

Az ég szerelmére, akkorát buktunk, mint az üveges tót. (Karácsony Gerely Párbeszéd-politikus, Telex.hu, 2022. április 13.)

A címben olvasható igei állítmányt akár nagy F-fel is írhatnók. Egy zsákfalu a csereháti térségben azzal vált a 2022-es választás jelképévé, hogy a fáji választópolgárok közül mindenki a Fideszre szavazott. Nem véletlen, hogy téma lett tegnap az ATV egyik vitaműsorában is. Vogyerák Anikó műsorvezető ezzel kezdte: a kormánypárt alelnöke, „Németh Szilárd lelátogatott Fájra.”, hogy megköszönje a helybéliek támogatását. Zavar az ’le’ igekötő.

A Hernád-folyó és a szlovák határ közé szorult, 447 lakosú település a Budapest-kőbányai tévészékháztól északkeletre, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, a főváros vízszintes vonalától legalább 80 kilométernyivel magasabban. Értem, hogy a képernyőn otthonosan mozgó műsorvezető pestiségéből nem telik a földrajzi látásmódra, de ha javasolhatom az egyébként rokonszenves újságírónőnek, a biztonság kedvéért kerülje a ’le’ és a ’föl’ igekötőket. Jobban jár, ha a pőreségében is pontos, tárgyszerű látogatni kifejezést használja. Ezzel nem horzsolja a vidéki nézők érzékenységét.        

Ezt azonban csak mellékesen jegyzem meg. Sokkal inkább foglalkoztat, hogy az aprófalvak, az úgynevezett kistelepülések milyen szerepet játszottak a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok április 3-i vereségében. Fáj községről annyit érdemes tudni, hogy közelebb van Kassához, mint Miskolchoz, BAZ-megye székhelyéhez. Trianon után azonban a helybéli gazdák nem vihették terményeiket a kassai piacra, és a legutóbbi száz évben fokozatosan elszegényedett a község. Mostani helyzetét érzékletesen jellemzi az önkormányzati képviselőtestület egyik ülésén készült jegyzőkönyv.

Kiderül belőle, hogy a polgármester asszony az egyenlőség híve. Elfogadtatta, hogy minden fáji családnak jusson egy-egy közmunka-lehetőség. 99 közmunkás varr lábtörlőt és szőnyeget, fon drótot és nevel tojótyúkot. Ha hozzájuk vesszük a 18 éven felüli családtagokat is, akkor pedig kibontakozik a magyarázat ama bizonyos 100 százalékra. Ezzel a fáji választópolgárok megdöntötték a saját rekordjukat, a 2018-as országgyűlési választáson ugyanis még „csak” 92 százalékuk szavazott a Fideszre. Vendégük, Németh Szilárd, a kormánypárt egyik alapembere talán nem tudja, vagy ha tudja, nem érdekli, hogy a fáji tarolás nemcsak az ellenzéki vereség jelképe.

Történelmi nevezetesség is, amennyiben a hajdani egypárt-rendszerben Kádárék még adtak a látszatra. Megelégedtek a 95-96 százalékkal.

Tíz mondat a kistelepülésekről

Hiányzott a szocialista párt szervezettsége, különösen a kistelepüléseken. (Botka László szocialista politikus, szegedi polgármester, ATV, 2014. április 10.)

A kicsiért is lehajolunk. (Vona Gábor kistelepüléseken kampányoló Jobbik-politikus, Magyar Narancs, 2015. április 9.)

A falu legutolsó házába százszor, ezerszer is el kell juttatni azt, amit gondolunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Fidesz-politikus, Magyar Rádió, 2018. április 20.)

Az ellenzék nem tudta megvetni a lábát a kistelepüléseken. (Pungor András újságíró, ATV, 2019. október 21.)

A cél áttörni a kistelepülések világa köré felhúzott narancssárga falon. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Magyar Hang, 2019. december 20.)

Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor szociológus, közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)

A Fidesz hűbéri rendszere kiépült, a kistelepüléseken különösen jól működik. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, hvg.hu, 2021. február 15.)

Több mint 1300 kistelepülés nyert támogatást a Modern Falu Program 20 milliárd forintos keretösszegű, helyi életminőséget javító intézkedéseit támogató pályázaton. (Gyopáros Alpár modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. október 11.)

Az ellenzék a kistelepüléseket elmulasztotta kiemelni a buborékból. (Novák Zoltán szociológus, ATV, 2022. március 30.)

A külső források nélkül, amelyek többnyire az EU-s támogatásokat jelentik, a kistelepülések sora nem tudna megélni. (Kovách Imre szociológus, Magyar Narancs, 2022. április 14.)

A határon túlról azt firtatták, vajon ki a tegnapi bejegyzésben említett, de meg nem nevezett publicista, aki hozzászólt az immár nagy hírre vergődött Bencsik Gábor-féle megnyilvánuláshoz. Azt írtam róla, hogy „Okfejtése hiába figyelemre méltó az itteni nyilvánosságról, már-már megható tájékozatlansága miatt nem vehető komolyan.”

Azért nem neveztem meg Parászka Borókát, mert a publicisztikáját máskülönben nagyra becsülöm. A kitűnő Mozgó Világ-sorozat, a Hónapló egyik határon túli (marosvásárhelyi) szerzője hónapról hónapra elgondolkoztat azzal, ahogy kívülről lát bennünket. Szépírói teljesítményéhez képest másodlagos, hogy tegnap rosszul fogalmazott, amikor ezt jegyezte föl az üzenőfalára: „A magyar hatalom egyik legalázatosabb szolgája.” (Facebook.com, 2022.04.12.) Okfejtésének alanya Bencsik Gábor volt, lehetséges azonban, hogy összetévesztette a testvérével, Bencsik Andrással, a Magyar Demokrata főszerkesztőjével, akire jobban illik az idézet.

De ha mégis az ifjabbik Bencsik-fiúra gondolt, akkor viszont eltévedt a magyarországi sajtóban. Gábor ugyanis ama néhány jobboldali véleményformáló közé tartozik, akik úgy kedvelik a miniszterelnököt, és úgy tekintik magukénak az Orbán-rendszer értékvilágát, hogy nem rejtik véka alá, ha valami nem tetszik nekik. A bejegyzésem után dokumentációból kiderül, hogy akadnak mások is, akik hasonlóképpen vélekednek róla. Ami pedig Bencsik Gábor kritikai megnyilvánulásait illeti, az összeállításban olvashatóak mellett találtam még egyet. Azért nem helyeztem el a dokumentációban, mert a 2018 augusztusából való fészbukos bejegyzést nem leltem a világhálón.

De ha a korabeli sajtóértelmezés pontos, akkor ezt írta arról, hogy az oktatási kormányzat megszüntette a társadalmi nemek tanulmánya című szakot, az egyetemi genderképzést: „Eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől.” Alább közölt és lelőhellyel is feltüntetett véleményeiből kirajzolódik a habitusa, melyet nem könnyű a magyar hatalom egyik legalázatosabb kiszolgálásának vélni.

Értem persze, hogy a megalázó választási vereség után nyalogatjuk a sebeinket, és hajlamosak vagyunk a másik oldalról mindenkit egy kalap alá venni. De ideje volna a maga árnyaltságában érzékelni és érzékeltetni a hatalmon lévők korántsem egyszínű szellemi közegét. Még ha a határon túlról ez tájékozódási nehézségekbe ütközik is.

Tíz mondat Bencsik Gábortól

/A Fidesz-politikusokról/ Nem azért álltunk ki mellettetek minden fórumon, hogy ti meggazdagodjatok. (Mandiner.hu, 2014. december 3.)

/A Momentumról/ Az új politikai Győzike. (Mandiner.hu, 2017. március 2.)

/Az előválasztásról/ Júniusi Karácsony. (Facebook.com, 2019. június 26.)

Nemcsak az ellenzéki pártok nem beszélik a vidék nyelvét, de a Fidesz sem a budapestiekét. (Facebook.com, 2019. október 15.)

Nagyon sok embernek nagyon tele van a hócipője a Fidesszel. (Facebook.com, 2019. november 11.)

/Puzsér Róbertről/ A szórakoztatóipart a politikával keresztezi. (Facebook.com, 2019. november 29.)

Az igazán fontos dolgokban Orbánnak rendre igaza van. (Facebook.com, 2021. május 14.)

Az ellenzéki térfélen minden lényeges kérdés Jakab Péter és a Gyurcsány-házaspár egyeztetésén dől el. Ki a csudának kellene ebben a felállásban Karácsony? (Facebook.com, 2021. június 3.)

Márki-Zay Péterre ráégett a kispályás minősítés. (Facebook.com, 2021. szeptember 12.)

A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan. (Facebook.com, 2022. április 12.)

Tíz mondat Bencsik Gáborról

A jobboldal inkább szürke, mint gyakran idézett publicistája. (Lévai Júlia publicista, Facebook.com, 2022. április 12.)

Ha ma egy rövid bekezdésben hirtelen demokrataként szólalsz meg, azzal egy pillanat alatt megsemmisíted a tekintélyed a saját táborotok túlnyomó többsége előtt. (Elek István publicista, Facebook.com, 2022. április 12.)

Örülök a „Kisbencsik” bejegyzésének. (Dávid Ferenc DK-politikus, HírKlikk.hu, 2022. április 12.)

Ki-ki gondolhat sok mindent az okokról, az időzítésről, a szerző korábbi tevékenységéről, de ez egy tisztességes megszólalás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 12.)

Kétségtelen, hogy jobboldali, de olyan, akivel lehet és kell is vitatkozni. (Kulcsár István újságíró, Facebook.com, 2022. április 12.)

Olyan jobboldali értelmiségi képzetét kelti, akinek eddig is volt füle a másik oldal érveihez. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2022. április 13.)

Amúgy rendszeresen elő szokott állni a hivatalos propaganda-üzenetekben foglaltaktól többé-kevésbé eltérő véleményekkel. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, 2022. április 13.)

Legelkötelezettebben Fidesz-párti posztjaidban is mindig képes vagy megtartani a mértéket. (Fábri Péter költő, Facebook.com, 2022. április 13.)

Ez nem pálfordulás, hanem a túlzott siker kiváltotta neurotikus szorongás. (Dalos György író, Facebook.com, 2022. április 13.)

A Fidesz üdítő színfoltjának számító Bencsik Gábor is szóvá tette a nyilvánvalót,, hogy a magyar közmédia botrányosan egyoldalú. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2022. április 14.)         

Akadt, aki bombának minősítette a jobboldali publicista élénk visszhangot kiváltó bejegyzését, miszerint „A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan.” (Facebook.com, 2022.04.12.) Ha bomba, akkor repeszdarabjai szétröpültek a digitális térben. Sokunkat ért találat. Rengetegen értelmezték a nagy hírre vergődött mondatot. Még inkább a szerzőjét.

Vagy azt feltételezték, hogy a hatalom bizalmi embereként szólalt meg. Vagy partizán akciónak vélték a megnyilvánulását, és keresetlen szavakkal tagadták ki a kormánypárti táborból. Mindkét álláspontnak lehet létjogosultsága a világhálón. Abból azonban nem sok jó sül ki, ha egy közismert értelmiségi Bencsik Gábort összetéveszti a testvérével, Bencsik Andrással, és számon kéri rajta a Magyar Demokrata főszerkesztőjének tévés sajtóklubbeli szereplését. Abból sem sül ki sok jó, ha határon túli honfitársunk úgy fejti ki az álláspontját, hogy ő is az idősebb testvért látja a Bencsik-fiúban. Okfejtése hiába figyelemre méltó az itteni nyilvánosságról, már-már megható tájékozatlansága miatt nem vehető komolyan.

Nincs különösebb baj, mert állítólag a Facebook nem sajtó, elvégre nem szerkeszti senki. Szerintem inkább a zsigeri megnyilvánulások terepe. Digitális kocsma, ahol kifüstölögjük magunkból az indulatainkat. Talán jobban járnánk, ha átmennénk a digitális épület kávéházi részébe, ahol polgárok üldögélnek a törzsasztalnál, és kicserélik az információikat. Gondolatokat is cserélnek persze, és azzal a megnyugtató érzéssel térnek haza a vasárnapi ebédhez, hogy a részletek ismeretében formálhatnak véleményt a nyilvánosság fórumain.

Ami pedig a címben föltett kérdést illeti, a bejegyzések közül Lévai Júliáé a legpontosabb: Bencsik Gábor „A jobboldal inkább szürke, mint gyakran idézett publicistája.” (Facebook.com, 2022.04.12.) Azt már én fűzöm hozzá, hogy most lépett ki a szürkeségből. Olyan jobboldali értelmiségi képzetét kelti, akinek eddig is volt füle a másik oldal érveihez, csak nem vettük észre. Nem vitte túlzásba, de eddig is kilógott a kormányzati kommunikáció hívószavait megzenésítő publicisták közül. Azt viszont aligha érdemes számon kérni rajta, hogy megvárta az országgyűlési választás végét, és a számára kedvező eredmény után fejtette ki a bennünket meglepő, eszmetársait pedig megbotránkoztató álláspontját.

Tisztességét épp az elvakult kommentelők átkozódásai, gyalázkodásai hitelesítik.        

Tíz mondat a Facebookról

Az ellenzék átköltöztette a köztársaságot az utcáról a Fészbukra, nagy szolgálatot téve ezzel a Fidesznek. (Böcskei Balázs politológus, Szuverén.hu, 2013. október 21.)

A Facebook felerősítve tükrözi a társadalom karaktervonásait. (Szalai Erzsébet szociológus, Népszava, 2018. február 20.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

„Mi lenne Hacsek, ha végre megszűnne a Facebook?” „Mi lenne, mi lenne Sajókám? Megint kocsmába járnának az emberek.” (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2019. július 13.)

Kedvenc kocsmánk, a Facebook. (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2020. december 15.)

A járvány óta 800 ezerrel nőtt a Facebook-felhasználók száma. (Róna Dániel szociológus, ATV, 2021. május 6.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka publicista, Facebook.com, 2021. május 30.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs Gábor Róbert közgazdász, volt diplomata, Facebook.com, 2021. október 23.)

Nem minden a Facebookon dől el, de az kétségtelen, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége itt megtalálható és üzenetekkel elérhető. (Lévai Richárd marketing szakértő, Index.hu, 2022. február 28.)