Huszár Sándor újságíróból lett író Bukarestből települt át Magyarországra. A tatabányai napilapnak adott interjúban hasonlította össze a két rokonszakmát. Arra a következtetésre jutott, hogy „Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális.” (24 Óra, 1994.12.31.) Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Fiala János ehhez tartja magát.

A Spirit FM műsorvezetője az országgyűlési választáson sikeres Navracsics Tibortól egy faluról érdeklődött, ahol az újdonsült honatya telket vásárolt. Ezt kérdezte: „Hol van Rigács?” A Fidesz-politikus pikírten válaszolt: „Ez fővárosi kérdés volt. Nézzen utána!” A műsorvezető önérzetesen berzenkedett: „Ahhoz szoktam, hogy ha valamit nem tudok, akkor megkérdezem.” S kikérte magának, hogy Navracsics őt is ama „pesti” újságírók közé sorolta, akik lenézik a vidéki Magyarországot. A friss országgyűlési képviselő pedig azt fejtegette, hogy a „pesti” véleményformálók a negyedik kétharmad után végre megismerhetnék az országot.

Úgy rémlik, szakmánkban vannak, akik megengedik maguknak, hogy nem néznek utána a részleteknek, holott már a múlt héten is meg akarták kérdezni. A purparlénak mégse tulajdonítottam volna különösebb jelentőséget, csakhogy a Klubrádióban is elhangzott egy szintén épületes párbeszéd. Kun Zsuzsa interjút készített a 89 éves Gergely Ágnessel, és a huszadik perc táján azt firtatta, milyen érzés volt 1962-ben, a Ki mit tud?-on Koncz Zsuzsával együtt énekelni a Gézengúz című dalocskát. A telefon másik végén dermedt csönd, aztán a kitűnő költő szelíden elmagyarázta, hogy hatvan éve ő már angolt tanított egy iskolában, amidőn a két gimnazista lány duettet énekelt a tévében.

A műsorvezető alig leplezte a csalódottságát. Milyen jól jött volna neki, ha a két későbbi Kossuth-díjas együtt gézengúzozott volna. A mulatságos, bár szakmánkra azért jellemző tévedést sem akarom persze föltupírozni. A műsorvezető tévedése mögött ugyanis segítőkészség rejlik. Például nemrégiben Heller Tamással beszélgetett, és a neves kabarészínész elmesélte, hogy pályakezdőként Debrecenben Truffaldinót „játszta” a Két úr szolgájában. Igen ám, de nem jutott eszébe a szerző, Goldoni neve. Kun kollegina előzékenyen sietett a segítségére, mondván, hogy „Goldini”.

Tíz mondat a tévedésről

Fiatal politikusként voltak nagy tévedéseim, hibákat is elkövettem. (Gyurcsány Ferenc üzletember, volt politikus, Népszabadság, 1990. február 23.)

Az elfogadott tévedések rendszere a tudomány. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1993. március 27.)

Az én nemzedékem valamennyi közéleti tagjának, így nekem is voltak fatális tévedéseim, de sötét folt nincs az életemben. (Pozsgay Imre politikus, Napi Délkelet, 1993. október 1.)

A politikus fenntartja magának a tévedés jogát. Könnyű neki, ha a tévedések terheit nekünk kell viselni. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1995. január 18.)

Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Bodor Pál publicista, Esti Hírlap, 1996. október 1.)

A hülyeségeimmel, a tévedéseimmel azoknak ártottam a legtöbbet, akiket szeretek. (Zalatnay Sarolta énekesnő, Nők Lapja, 2006. október 25.)

Egyik tévedésemet se sértem meg azzal, hogy valamelyiket kiemeljem. (Kuncze Gábor liberális politikus, ATV, 2012. november 1.)

Az orvos eltemeti, a fogorvos kihúzza a tévedéseit. (Temesi Ferenc író, Magyar Hírlap, 2013. június 22.)

A legutóbbi tíz évben az MSZP története a politikai tévedések története. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, ATV, 2018. július 27.)

Az én életemben a Heti hetes egy tévedés. (Verebes István rendező, Partizán, 2021. január 8.)

 A magyar költészetet továbbra sem Brüsszelben fogják írni, hanem Magyarországon. (Jánosi Zoltán irodalomtörténész, Kelet-Magyarország, 2003. április 12.)

A költészeti minisztériumot vezettem, de nagyon prózai módon. (Csillag István volt gazdasági miniszter, Népszava, 2005. augusztus 27.)

Hogy mi a költészet, nem tudom. De azt, hogy milyen a költészet, azt sokkal inkább tudom. (Csoóri Sándor költő, Irodalmiszemle.sk, 2010. március 12.)

A költészet kifejezi a kimondhatatlant, s elmondja azt, amit csak érezni lehet. (Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, Veszprémiérsekség.hu, 2014. június 24.)

Ady költészete felülírja téves politikai elképzeléseit. (L. Simon László Fidesz-kultúrpolitikus, Magyar Távirati Iroda, 2019. január 27.)

A költészet értelme: pucér betűk a megszentelt szavakban. (Markó Béla költő, Élet és Irodalom, 2019. december 19.)

A költészet az, amely a legkésőbb vált el társművészetétől, a zenétől. (Weiner-Sennyei Tibor költő, Adrót.hu, 2020. szeptember 19.)

Van, aki arra teszi föl az életet, hogy a költészetből fogok megélni, ha beledöglöm is. (Kemény István költő, Klubrádió, 2022. február 25.)

Csik Richárd önkormányzati képviselő (Fidesz-KDNP) arról is beszélt, hogy a költészet áldozat, mert a költő a saját lelki érzéseit, vívódásait tárja fel az olvasónak. (Marton Attila veszprémi újságíró, Veol.hu, 2022. április 11.)

A költészet szirénapróba az életünkben. (Erdős Virág költő, Klubrádió, 2022. április 11.)

Minden zug fontos, ahol a kultúrának otthona lehet. (Magyar Hírlap, 2002. május 18.)

A munkáját vegye komolyan az ember, ne önmagát. (Népszava, 2002. július 6.)

Karácsony előtt bejglit enni amorális. (Magyar Rádió, 2002. december 27.)

Kultúra nélkül Magyarország szürke folt lesz Európa testén. (Békés Megyei Hírlap, 2003. május 26.)

A kabaré a polgár véleményének humorba foglalt, kritikus fóruma. (Népszava, 2011. július 2.)

Magamról tudom, hogy elég nehéz átvészelni a miniszteri posztot. (Klubrádió, 2011. november 14.)

Három rákom volt. (Bors Online, 2015. október 6.)

Az első Orbán-kormány idején a mostani hihetetlen korrupció-tengernek csak a tengerszeme működött. (FüHü.hu, 2018. szeptember 1.)

/A helyzetről/ A bicepsz és a gól fontosabb, mint bármilyen kiválóság a kultúra világából. (FüHü.hu, 2018. szeptember 1.)

Humorérzék nélkül semmi se ment volna. (Nők Lapja, 2021. október 9.)

Több digitális ismerősöm is tudakolta, vajon miért nem jelent meg üzenőfalamon a Lefülelt mondatok című összeállítás a mögöttünk hagyott hét sajtójából. Megszokták, hogy vasárnap délután öt körül szembesülhetnek a terméssel, és kibosszankodhatják magukat, vagy eltűnődhetnek rajta. Akadt köztük, aki arra gyanakodott, hogy mint oly sokan a magyar értelmiségiek közül, a választási vereség után e sorok írója is visszavonul a nyilvánosságtól.

Megfordult a fejemben, mégis úgy döntöttem, hogy egyelőre változatlanul dokumentálom a legjobb/legrosszabb mondatokat. Kirajzolódik ugyanis belőlük a véleményformálók közérzetivé stilizált magánérzete. E megfogalmazásban nincs elmarasztalás. Azt javaslom kiolvasni belőle, hogy érdemes figyelemmel kísérni azokat a (köz)véleményformálókat, akik saját magukon szűrik át a velük és a másokkal történteket. A benyomásaikat pedig megosztják másokkal is, többnyire a közösségi fórumok valamelyikén, leginkább persze a Facebookon.

A késést egyébként, a Lefülelt mondatok mai közlését az magyarázza, hogy hosszú idő után az unokáimat előnyben részesítettem azzal a fránya közélettel szemben, amely megint csalódást okozott. Ami pedig az immár közösségi oldalra föltett összeállítást illeti, a választás utáni hét termése arról árulkodik, hogy a politikusok, politológusok, újságírók és publicisták kibeszélték magukból a munkahelyi feszültségeket. Abban a korban vagyok, amikor az embernek már kialakul az életstratégiája. Arra jöttem rá, hogy kezelhetőek a munkával óhatatlanul együtt járó súrlódások.

Ha szívesen jártam be a szerkesztőségbe vagy a felsőoktatási intézménybe, akár másfél évtizedig is maradtam. De ha azt vettem észre, hogy a legszívesebben képen törölném a munkatársamat vagy a főnökömet, akkor azonnal más munkahelyet kerestem. Ahogy elnézem, így vannak ezzel az ellenzéki politikusok is. Külső körülmények (az ellenzéki választók és a hatalmon lévők módosított választási törvénye) arra kényszerítették őket, hogy összefogjanak. Az együttműködés hónapjai alatt felhalmozódtak a feszültségek, amelyek most, a kiadós vereség utáni héten sülnek ki.

Szellemi pofánvágások révén egymásban keresik a bűnbakot, nem is minden ok nélkül. Előbb-utóbb elérkezik azonban az igazi elemzések ideje, midőn a vereség szervezeti-szerkezeti okait is feltárhatják. Ezt még kivárom, és ha rajtam múlik, akkor dokumentálom is.

Lefülelt mondatok - MZP: „Gyurcsány alig várta, hogy elbukjuk a választást”

A legutóbbi napokban majd’ mindenki az országgyűlési választás eredményét latolgatta. Orbán Viktor diadalt ült, Gyurcsány Ferenc dobrevezett, Karácsony Gergely kételkedett, Donáth Anna és Lendvai Ildikó nem keresett bűnbakot, Ungár Péter pedig nem kerülte el a Parlamentet. 

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, április 3.)

Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 4.)

Nem szabad most egy-egy bűnbakot keresnünk. (Donáth Anna Momentum-politikus, Facebook.com, április 4.)

Ahogy szokta, a „baloldal” „megújul”. (Bödőcs Tibor humorista, Facebook.com, április 5.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, április 6.)

A magyarországi baloldal belehergelte magát egy véleménybuborékba. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, Magyar Rádió, április 7.)

Budapest lehet, hogy buborék, de annak elég nagy. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, április 7.)

Lehet-e parlamenti választás útján leváltani ezt a rendszert? (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, ATV, április 7.)

Miként irányíthat egy félcivil, körön kívüli vezető hat áporodott, rutinba merevedő, legitimációs válsággal küzdő pártot? (Buják Attila újságíró Márki-Zay Péterről, 168 Óra, április 7.)

Az ellenzék idestova húsz éve nem találja Orbán Viktor ellenfelét. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Karc FM, április 7.)

Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, április 7.)

Ez az ember a múltat jelenti. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, Klubrádió, április 7.)

Alig várta, hogy elbukjuk a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, 24.hu, április 8.)

Márki-Zay Péter a kétharmad felelőse. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Facebook.com, április 8.)

Már mindenki megtartotta a sajtótájékoztatóját arról, hogy a másik a hibás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, április 8.)

Ellenzékváltás nélkül nincs kormányváltás. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, április 8.)

Örülnék, ha az ellenzéki képviselők bejárnának a munkahelyükre. (Nagy Attila Tibor politológus a parlamenti munkáról, ATV, április 8.)

Nemcsak Márki-Zaynak, hanem a pártpolitikusoknak is menniük kell. (Lengyel László publicista az ellenzéki pártvezetőkről, Népszava, április 9.)

Dobrev Klárával győztünk volna. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, YouTube.com, április 9.)

Mindenkinek jobb lenne, ha ez a baloldal a sokadik vereség tán végleg távol tartaná magát a politikától. (Kiss Ferenc újságíró, Magyar Nemzet Online, április 10.)

Nem fogunk bojkottálni semmit, mert az ellenzék korlátozott lehetőségeinek a megoldását nem a további önkorlátozásban látjuk. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, április 10.)

 A legutóbbi napokban majd’ mindenki az országgyűlési választás eredményét latolgatta. Orbán Viktor diadalt ült, Gyurcsány Ferenc dobrevezett, Karácsony Gergely kételkedett, Donáth Anna és Lendvai Ildikó nem keresett bűnbakot, Ungár Péter pedig nem kerülte el a Parlamentet. Lefülelt mondatok.  

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, április 3.)

Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 4.)

Nem szabad most egy-egy bűnbakot keresnünk. (Donáth Anna Momentum-politikus, Facebook.com, április 4.)

Ahogy szokta, a „baloldal” „megújul”. (Bödőcs Tibor humorista, Facebook.com, április 5.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, április 6.)

A magyarországi baloldal belehergelte magát egy véleménybuborékba. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, Magyar Rádió, április 7.)

Budapest lehet, hogy buborék, de annak elég nagy. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, április 7.)

Lehet-e parlamenti választás útján leváltani ezt a rendszert? (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, ATV, április 7.)

Miként irányíthat egy félcivil, körön kívüli vezető hat áporodott, rutinba merevedő, legitimációs válsággal küzdő pártot? (Buják Attila újságíró Márki-Zay Péterről, 168 Óra, április 7.)

Az ellenzék idestova húsz éve nem találja Orbán Viktor ellenfelét. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Karc FM, április 7.)

Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, április 7.)

Ez az ember a múltat jelenti. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, Klubrádió, április 7.)

Alig várta, hogy elbukjuk a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, 24.hu, április 8.)

Márki-Zay Péter a kétharmad felelőse. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Facebook.com, április 8.)

Már mindenki megtartotta a sajtótájékoztatóját arról, hogy a másik a hibás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, április 8.)

Ellenzékváltás nélkül nincs kormányváltás. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, április 8.)

Örülnék, ha az ellenzéki képviselők bejárnának a munkahelyükre. (Nagy Attila Tibor politológus a parlamenti munkáról, ATV, április 8.)

Nemcsak Márki-Zaynak, hanem a pártpolitikusoknak is menniük kell. (Lengyel László publicista az ellenzéki pártvezetőkről, Népszava, április 9.)

Dobrev Klárával győztünk volna. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, YouTube.com, április 9.)

Mindenkinek jobb lenne, ha ez a baloldal a sokadik vereség tán végleg távol tartaná magát a politikától. (Kiss Ferenc újságíró, Magyar Nemzet Online, április 10.)

Nem fogunk bojkottálni semmit, mert az ellenzék korlátozott lehetőségeinek a megoldását nem a további önkorlátozásban látjuk. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, április 10.)

Olga firtatta ezt, csipkelődve, nem is titkolt iróniával. Egyetemi csoporttársam Messengeren küldött át részletet a Mi Hazánk nevű, újdonsült országgyűlési pártot vezető politikus hivatalos életrajzából. A Toroczkai Lászlóként megismert közéleti személyiség kifejtette benne, hogy 1997-ben lett a szegedi József Attila Tudományegyetem levelező hallgatója. A fővárosi kihelyezett tagozatra járt, azt már én fűzöm hozzá, hogy a gazdátlan iskolaépületben berendezkedett Budapest Média Intézetbe.

Mint írta, „Több tanárunk (Havas Henrikre és Zöldi Lászlóra név szerint is emlékszem) kifejezetten javasolta, hogy a Nagy, Kovács, illetve Tóth vezetéknevűek újságíróként használjanak olyan nevet, amellyel meg tudják különböztetni magukat az azonos nevűektől. Így lettem hivatalosan is Toroczkai László, az erdélyi felmenőim után vettem fel ezt a vezetéknevet.” Ezek szerint a keresztapaságon megosztozom Havas kollégával, akinek azonban nem jártam be az óráira. Nem tudhatom, vajon miket mondott a magas, jó kiállású fiatalembernek, aki nemcsak az újságírással kacérkodott, hanem olimpiai bajnok kenusnak is készült.

Arra viszont emlékszem, hogy mit mondtam neki. Az első sorban ült, majdnem az ablaknál, de a legszélső helyet a barátja foglalta el. Toroczkai úr úgy fogalmazott a hivatalos életrajzában, hogy az idő tájt, idestova negyedszázada írt már a Magyar Fórumba, Csurka István lapjába. Ezt megerősíthetem. Szemináriumi dolgozatára épp négyest adtam, mert láttam benne a tehetség felvillanását. Erre kérdeztem tőle, vajon hová valósi a családja. „Torockóra” - válaszolta. „Akkor mától kezdve nem Tóth, hanem Torockai László” - mondtam.

Ő csodálkozásának adott hangot, elvégre már publikált a miépes Csurka lapjában, és tőlem, talán tőlünk is, ha a tanári karra gondolt, nem várt szakmai segítséget. „És a jobboldalnak nincs szüksége jó újságírókra?” - kérdeztem tőle. Eme párbeszéd maradhatott meg benne, ha még a hivatalos életrajzában is megemlített. Hát így lettem egy szélsőjobboldali politikus keresztapja, vagy társ-keresztapja. Nem röstellem, de nem is szoktam dicsekedni vele, bár talán a Médianaplóban egyszer, évekkel ezelőtt mintha utaltam volna rá.

Arról azonban biztosíthatom a tisztelt olvasókat, hogy az új nevébe csempészett z-ről nem tehetek. A régies, nemesi származást sejtető cz az ő leleménye, noha becsületére válik, hogy a név végi y-t már nem erőltette.

Tíz mondat Toroczkai Lászlóról

Van, aki változtatni akar, van, aki nem. Toroczkai pedig változást hoz. (Márki József ny. határőr, az ásotthalmi DK-szervezet tagja, Magyarnarancs.hu, 2013. december 12.)

Az amúgy rasszista, antiszemita alak helyben ellenzékinek számít, erősen Fidesz-ellenes hangot ütött meg. (Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője, Hírhatár Online, 2013. december 16.)

A szélsőjobb üdvöskéje. (Máté T. Gyula újságíró, Magyar Hírlap, 2013. december 17.)

Miért is ne lehetne rá szavazni, ha nem korlátozták a választhatóságát? (Domina Kristóf politológus, Népszava, 2013. december 17.)

Felborult mindenfajta értékrend. Olyanok lesznek polgármesterek, akiknek éppen valahol a büntetésvégrehajtás környékén kellene tartózkodniuk. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2013. december 17.)

Ha Toroczkait szalonképtelennek tartaná az ország egésze, akkor ilyen kis településen se fordulhatott volna elő, hogy több mint 900 ember rá szavaz. (László Róbert választási szakértő, Délmagyarország, 2013. december 18.)

Ki merné vitatni, hogy Toroczkai nyilván változást hoz Ásotthalom életében, ahogyan közvetve változást hozott az MTV-székház homlokzatában, belső termeinek, büféjének állagában is. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2013. december 19.)

Jót tenne Toroczkai imázsának, ha kizárnák a Jobbikból. (Nagy Ervin filozófus, volt Jobbik-politikus, Echo TV, 2018. május 20.)

Nem érte el azt a kritikus tömeget, amivel érdemes volna új pártot alapítani. (Kiszelly Zoltán politológus, Zoom.hu, 2018. május 22.)

Ahová ő tart, ott nincsenek választók. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2018. május 26.)

Tegnap lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból emlékezett meg róla barátja (és utódja a kormányfői székben). Boross Péter egyik mondata ez volt: „A televízióban néztem, illetve néztem volna az eskütételt, de felháborító módon valamilyen futballmeccs miatt nem közvetítették.” (Index.hu, 2022.04.08.) Az interjúalany augusztusban lesz 94 éves, e matuzsálemi korban már körülményes az emlékezés. Hadd segítsek neki a történtek felidézésével.

Antall József több mint kétórás beszédben ismertette 1990. május 22-én a kormányprogramot. Másnap folytatódott a parlamenti vita, és 42-en szóltak hozzá. Mindenki csak öt percet kapott, összesen azonban mintegy 200 percet. A miniszterelnök-jelölt 18.30-tól válaszolt nekik, fejtegetése 19.50-ig tartott. Majd az országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és következett az eskütétel, amire a Híradó visszakapcsolt ugyan néhány másodpercre, de kétségtelen, hogy az immár kormányfőt lekeverték. Este 8-kor kezdődött az AC Milan-Benfica BEK-döntő.

Az MDF irányította kulturális bizottság föl is kérte az MTV-t, hogy „az Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésre nagyobb figyelmet fordítson”. Ezzel nem értett egyet a Fidesz és az SZDSZ, ám akciójukra nem térek ki, mert a történteket nem a korabeli pártviszonyok felől érdemes megközelíteni. Egyetlen tévé sugárzott ugyanis országos adást, egy nagy nézettségű földfelszíni és egy kis nézettségű műholdas programmal. Az utóbbi nem jöhetett számításba a kormányeskü szempontjából. Az előbbi szerkesztőinek el kellett dönteniük, vajon a közszolgálati jellegű eseményt sugározzák-e, vagy a meccset közvetítsék.

Az egészből aligha lett volna purparlé, ha a Magyar Televíziónak lett volna elnöke. Csakhogy Nemeskürty István már lemondott, Hankiss Elemér pedig még nem foglalta el a helyét, amelyet Antall József az SZDSZ-es Tölgyessy Péterrel kötött paktum értelmében szánt neki. Ki húzza a rövidebbet? A miniszterelnök, akivel ellentétbe kerülhet a közintézmény? Vagy a szurkolók milliói, akik nem bocsátanák meg, hogy lemaradnak a BEK-döntőről? Az ügyeletes szerkesztő Antall Józsefet keverte le. Vajon az újdonsült miniszterelnök politikai összeesküvés áldozata lett?

Ezt Chrudinák Alajostól már nem kérdezhetjük meg. Információm szerint ő volt az ügyeletes szerkesztő. Igen ám, de nem titkolta, hogy a hatalomra került kormánypártokkal rokonszenvezik. Miért ne feltételezhetném róla, hogy ebben a helyzetben mégis szakemberként döntött?    

Tíz mondat Antall Józsefről

A miniszterelnök úr ismét a felhőkből beszélt. (Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus, Kurír, 1993. július 2.)

Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)

Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)

Mielőtt Antall József miniszterelnök lett, egy nap legfeljebb tíz percet lehetett beszélni másról, mint politikáról. Amikor megválasztották, öt percet. Amikor beteg lett, már csak két percet. (Varga Domokos György újságíró, Magyarország, 1995. szeptember 22.)

Hosszú beszédei, hosszú mondatai megértése minimum egy diplomát követelt. (Molnár Attila szociológus, Demokrata, 1996. április 4.)

Gyakran tartott interjúnak álcázott történelemórákat. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 1996. április 9.)

Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. De ez legyen a legkisebb baj, mert amit tett, az annál nagyobb volt. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)

Izolált, sokbeszédű ember volt, inkább visszafelé nézett. (Nádas Péter író, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 29.)

Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)

Ha szegény Antallnak volt negyedórányi mondanivalója, az másfél órás monológba fordult át. (Tőkés Rudolf amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2018. szeptember 27.)

Haraszti Miklós médiapolitikust tegnap megszólaltatták a Klubrádióban. Négy pontban értelmezte a választási kudarcot, kettőt vélt fő oknak. Az egyik Gyurcsány volt, aki „a múltat jelenti”, a másik a sajtó „mint abszolút fő ok”. Akik eddig a vereség okait keresték, legalábbis az országgyűlési választást övező nyilvánosság ügyében egyetértettek vele.

Például érdekes interjú látott napvilágot a 444.hu-n. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, aki harmadszor nyerte meg a csepeli-soroksári körzetet, sokat beszélt az ellenzék szórványos nyilvánosságáról. Amikor pedig az újságíró azt firtatta, vajon „Kifejezetten az ellenzéki pártok által finanszírozott, az ellenzék mondandóját megjelenítő sajtóra gondol?”, azt válaszolta, hogy „Igen.” Ez csakugyan hiányzott a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok fegyvertárából.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy ennek következtében a kormánypárti propaganda-gépezet csúsztatásait, hazugságait, torzításait legföljebb a független hír- és véleménybuborékok fújói próbálták cáfolni. Gyakran színvonalasan, de az elszigetelt körülmények miatt korántsem átütő erővel. Igaza van Haraszti Miklósnak, Szabó Szabolcsnak és a hozzájuk hasonlóan vélekedő Hadházy Ákosnak is, amidőn abból indulnak ki, hogy az ellenzék saját sajtó építése nélkül ugyanolyan kudarcra számíthat, mint április 3-án. Eme álláspontot nehéz volna vitatni, kérdéseim azonban vannak.

A két és fél éve megrendezett helyhatósági választáson néhány megyei jogú városban és tucatnyi kisvárosban, valamint főleg Budapesten az ellenzék átvette a hatalmat. A győztes polgármesterek bejelentették, hogy létrehozzák a Szabad Városok Szövetségét, a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter pedig javasolta, hogy a kormányzathoz lojális Magyar Távirati Iroda hír- hegemóniájának ellensúlyozására alapítsák meg az ellenzéki MTI-t. Mindegyik önkormányzat büdzséjében akadt néhány száz- vagy „csak” néhány tízmillió forint a kommunikációra. Ebből egy fillér se jutott az Ellenzéki Távirati Irodára.

Az államilag stafírozott ellenzéki pártok egyetlen fillért sem adtak a kistelepüléseket információval ellátó civil kezdeményezés, a Nyomtassteis!-mozgalomnak. S ha pontosak az információim, akkor az ellenzéki politikusok csupán a Facebook üzenőfalára föltett üzenetekre 300 millió forintot költöttek. Kizárólag a saját véleményüket finanszírozták. Ellentétben a kormányzattal, amely nemcsak a politikusait fizette be a legolvasottabb közösségi oldalra, hanem a hozzá húzó publicisták hangját is fölerősítette.

Tíz mondat az ellenzéki sajtóról

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, tv2, 2018. február 5.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

A kereskedelmi alapon működő médiumok közül leginkább a Facebook képes a vélemények frontján ellensúlyozni a kormányzati nyilvánosságot. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 21.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, 168 Óra, 2020. november 6.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Több mint egy éve könyörgök, hogy indítsunk ellenzéki MTI-t. Még mindig nem sikerült. (Márki-Zay Péter, az öt ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyike, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

A Facebookon kihozzuk nagyjából nullára a meccset. (Karácsony Gergely ellenzéki politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2022. január 6.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

Van egy viszonylag szűk független média, és nincsen ellenzéki média. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Bödőcs Tibor elbúcsúzott a nyilvánosságtól. Országunk pillanatnyilag legdivatosabb humoristája tegnapelőtt videóüzenetben fejtette ki, hogy alkotószabadságra megy. Bár még nem tudja, vajon könyvet ír-e, vagy előkészíti a következő műsorát. Mindenesetre megcsipkedte mindkét politikai oldalt. Leginkább az a mondata ragadta meg az érdeklődésemet, amelyet a választási vesztesről imígyen fogalmazott meg: „Ahogy szokta, a ’baloldal’ ’megújul’.”

 Bejegyzésem után két összeállítás is olvasható. A válogatásokból kiderül, hogy az idézett személyiségek a rendszerváltás óta sokáig az MSZP-vel azonosították a baloldalt. A számítógép merevlemezén úgy néztem meg a több mint három évtized alatt összegyűjtött mondatokat a rendszerváltó pártról, hogy a keresőbe ezt írtam be: megúj. Így rajzolódik ki ugyanis, hogy a szocialista politikusok hányszor használták önmagukról és pártjukról a megújulás vagy megújítás kifejezést. Nos, 69-szer, ami azt sugallja, hogy működésük egyik varázsszavával van dolgunk.

Abban nincs semmi rendkívüli, ha egy politikai szervezet állandóan változik. Elvégre a folyamatos megújulás, megújítás akár a fejlődés záloga is lehet. Az arányokból azonban az is kisejlik, hogy az MSZP minél kevésbé lett a baloldal vezető ereje, a politikusai annál görcsösebben szerettek volna megújulni és megújítani. Keresték önmagukat, a baloldaliság mibenlétét, a győzelmi vagy a túlélési lehetőségeket. A négyszeri kétharmados kudarc arról árulkodik, hogy nem nagyon találták. Még valami kiderült az összeállításokból. Ahányan vannak, annyiféleképpen jellemezték a baloldalt, a baloldaliságot.

A meghatározások, körülírások annyira szerteágazóak, hogy nem is kísérletezem az összefoglalásukkal. Az a következtetés azonban levonható, hogy a 2010 utáni fejlemények nyomán immár Orbán-korszakról is beszélhetünk. Ezzel összefüggésben a baloldal és a „baloldal” közti különbséget abban vélem fölfedezni, hogy az igazi, tényleges baloldal a rendszer ellensége, az idézőjeles pedig a kormány ellenfele. Az előbbi a kapitalizmus Orbán-féle változatát teljes mértékben elutasítja, az utóbbi képviselői viszont 2010 óta jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben.

Csodálkoznék, ha most, a legsúlyosabb vereség után vonulnának ki a parlamentből. A legújabb fizetésemelés (lekenyerezés) a mezei képviselőket is havi 1,3 milliós alapjövedelemmel kecsegteti.

Tíz mondat a baloldalról

Körmünkkel kapartuk ki a baloldalt a sztálinizmus romjai alól. (Géczi József szocialista politikus, Népszabadság, 1990. június 23.)

Nekünk újra szóba kell állni az emberekkel, mert ez a baloldal legfőbb ereje. (Horn Gyula szocialista politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 2004. február 27.)

Amit itthon demokratikus baloldalnak neveznek, az egy derék, ügyetlen társaság. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, 168 Óra, 2008. június 5.)

Baloldaliként mit várjak egy olyan baloldaltól, amely belső életet él, nincs igazán kapcsolata a lakossággal? (Csányi Vilmos magatartáskutató, Népszava, 2011. március 28.) 

Az MSZP-nek kiszorító ereje volt a baloldalon, más szervezet nem kapott lábra mellette. (Lakner Zoltán politológus, Népszava, 2011. július 9.)

A régi-új baloldal úgy akarja legyőzni Orbán Viktort, hogy eközben megspórolta a győzelemhez szükséges munkát. (G. Fodor Gábor politológus, Heti Válasz, 2014. április 3.)

Nagyon régóta nem hallottam a baloldaltól baloldali mondatot. (Szunyogh Szabolcs újságíró, Klubrádió, 2016. október 31.)

A legtágabban értelmezett baloldalon három évtized után megszűnt az MSZP dominanciája. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, 2020. augusztus 21.)

A baloldal egyre inkább a rendszer ellenzéke. (Vajnai Attila volt munkáspárti politikus, Facebook.com, 2020. augusztus 31.)

A tényleges baloldalt Magyarországon nagyítóval, ha nem mikroszkóppal kell keresni. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, február 24.)

Tíz mondat a megújulásról

Mire éppen meg akartunk volna újulni, megint megnyertük a választást. (Géczi József szocialista politikus, Magyar Hírlap, 2004. október 11.)

Az MSZP-nek nincs ereje a megújuláshoz. (Rózsa András újságíró, Klubháló.hu, 2010. október 11.)

Gondolatok nélkül a sokat emlegetett „megújulás” nem volna más, mint a belső huzakodások fedőneve. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2011. július 9.)

A megújulást csak úgy lehet hitelesíteni, ha új arcok képviselik ezt a politikát. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2011. november 14.)

Amióta csak léteznek, ezt csinálják: megújulnak. (Nagy N. Péter újságíró a baloldalról, Népszabadság, 2014. május 3.)

Az MSZP minden hét végén megújul, elvan magával. (Kéri László politológus, ATV, 2014. május 7.)

Nem látunk olyan megújulást a baloldalon, ami bármiféle optimizmusra adna okot. (Szél Bernadett, az LMP társelnöke, InfoRádió, 2016. július 20.)

Most jutottunk el oda a sok-sok megújulási vargabetű után, hogy a talpáról a fejére állítsuk, no nem a világot, hanem magunkat. (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, 2020. február 19.)

A baloldal próbálja megújulásként eladni önmagát. (Gajdics Ottó újságíró, Hír TV, 2021. december 14.)

Ahogy szokta, a „baloldal” „megújul”. (Bödőcs Tibor humorista, Facebook.com, 2022. április 5.)

Arató András üzletember a kétezres évek elején alapított egy rádiót. Azóta tartja életben, nehezedő körülmények közepette. Idestova egy esztendeje a kormányzat a hallgatottabb analóg tartományból a korszerűbb, bár egyelőre kevésbé hallgatott digitális régióba száműzte a Klubrádiót. A tulajdonos tegnap délután négy és öt között beült a Bolgár-féle beszélgetős műsorba, és beszámolt az úgynevezett Túlélési gyakorlatról.

A pénzgyűjtést évente kétszer szervezik, pillanatnyilag 108 millió forint jött össze. Arató úr szerint 120 millió cél, és ha idén, a második gyűjtésnél sikerül majd összehozni ugyanennyit, akkor a gyéren csordogáló hirdetésekkel együtt 280-300 millió forintnyi költségvetésből lehetne működtetni a hangos vállalkozást. Azt is elmondta, hogy most több hallgatójuk van, mint tavaly ilyenkor volt. A legutóbbi hetekben, a választási kampány miatt ugyanis 25-30 százaléknyival nőtt az érdeklődés. De mihez képest? Van két bázisadat, vagy legalábbis kiinduló pont a méricskéléshez.

A digitális válság előtt a szerkesztőség legtekintélyesebb munkatársa, Bolgár György 200-250 ezerre becsülte az analóg hallgatók számát, és számítva a digitális száműzésre ennek töredékével, 20 ezerrel számolt. Gábor György vallástörténész, a támogatói kör szintén tekintélyes tagja pedig azt írta, hogy a mintegy 300 ezer hallgató 8 százaléka nevezhető aktívnak. Ez 24 ezret jelent. Azóta több ezer online rádiókészüléket vásároltunk, hogy figyelemmel kísérhessük a műsorokat. Nagyjából 30 ezerre saccolom tehát azokat, akikhez képest a választási kampány idején 25-30 százalékkal nőtt az érdeklődök száma. Nem lepődnék egy, ha kiderülne, hogy úgy 40 ezren hallgatják az online sugárzó Klubrádiót.               

A „közszolgálati magánrádió” fölerősítette a kormány tevékenységét bíráló értelmiségiek hangját. Műsorvezetői között vannak, akiket szívesen hallgatok, és vannak, akiket hanyagolok. De a Klubrádió mint közösség rokonszenves, és cégként leleményes. A piacról próbál megélni, erről árulkodik a Túlélési gyakorlat is. S van még egy sajátos módszerem a minősítésére: jó (szellemes) mondatok lelőhelyeként is fontos szerepet tölt be a mindennapi munkámban. A kényszerű átállás óta 62 ütős, korjellemző mondatot jegyeztem föl a műsoraiból. Összehasonlításul: az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava 85-tel vétette észre magát.

Tíz mondat a Klubrádióról

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az esetleges digitális átállásról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

A Klubrádió ezen a frekvencián 3 millió emberhez juthatott el, ennek hetente 10 százaléka élt a lehetőséggel, s 8 százaléka számított aktív hallgatónak. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2021. február 15.)

A Klubrádió élő paradoxon. Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt munkatársa, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A Klubrádió bezárásával lényegében a Népszava maradt az egyetlen, ahol még valóban van baloldaliság. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2021. március 8.)

Ma több hallgatónk van, mint a frekvencia elvétele előtt volt. (Arató András tulajdonos, a Klubrádió igazgatóságának elnöke, Klubrádió, 2022. április 5.)