A negyedik kétharmad után a rendszert bíráló véleményformálók filléres gondokkal küszködnek. Anyagi támogatást kérnek tőlünk. Sokan vannak, és a nyugdíjból aligha tarthatom el őket. Megnézem, kinek a számlájára utalok pénzt.

A Kolozsvári Szalonna nevű blog majd’ mindig kecsegtet egy-egy csípős, szellemes, ütős mondattal. Most pedig arról számolt be, hogy a működéséhez havi 3 millió forintra volna szükség. Ebből összegyűlt már 1382046, és hiányzik még 1617054 forint. Összeadtam a két számot, és 2999100 jött ki. De nem ezért odázom el az átutalást, hanem azért az odavetett félmondatért, amely kilógott a máskülönben indokolt és elgondolkoztató kormánybírálatból. Íme: „(ha el nem basztam a titulusokat)”. Nálam inkább elszúrta.

A Magyar Hang című hetilap interjút készített a standuposok idősebb nemzedékéhez tartozó Hadházi Lászlóval. Az 58 éves humorista kifejtette tapasztalatait a közbeszéd és a humor kapcsolatáról is. Elmesélte, hogy a régebbi helyükön túl közel volt hozzájuk a közönség, és „a fikciós humor nem ment át”. A szöveget személyesebbé kellett tenni, ha úgy tetszik: perszonalizálni, és az előadóval megesett történetet „megdobta egy megfelelő helyre illesztett káromkodás”. Azóta több év telt el. A standuposok tágasabb helyen fogadják a közönséget, és a humorista is sokat tanult a szakmájából. Úgy véli, immár nem kell trágárságokkal rásegítenie a produkcióra. A interjúnak azt a címet adta a szerkesztőség, hogy „Szépen kell csúnyán beszélni.”

Újságíróként nem élek a trágárság stíluseszközeivel, tudomásul veszem azonban, ha valóban stílusosak. Akadnak ugyanis helyzetek, amikor egy-egy durva mondat kiszakad belőlünk. Máig előttem van a fiam megdöbbenést tükröző arca, aki három évtizede nem csinált meg valamit, ami a család szempontjából fontos lett volna. Akkor bizony az a b betűvel kezdődő szókapcsolat hagyta el a számat, amelyet nagyon sokan igekötőként használnak. Először és talán utoljára hallott tőlem ilyesmit, és azonnal megértette az indulati jelentését.

Az iménti látszat ellenére sem ódzkodom a leírásától, ha annak drámai funkciója van. Egy élmény kívánkozik ide. Álltam a pesti Nagykörút és a Baross utca sarkán, és a zebránál vártam a zöld lámpára. Mellettem várakozott egy harmincas férfi. Kézen fogta a kisfiát, aki arról csacsogott, hogy mit hallott az óvodában. Például egy káromkodást, amelyet idézett is. A papa megrántotta a fiú karját, és imigyen utasította rendre: „Ne káromkodj, baszd meg!”

Tíz mondat a trágárságról

Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)

A trágárság ízléstelenség, de nem minden ízléstelenség trágárság. (Háy János író, Színház, 2006. július 1.)

Fábry Sándor műfajának ellenállhatatlan sztárjai: a trágár szavak. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. szeptember 6.)

Ami helyénvaló ábrázolás céljából, azt ne akarja senki általános érvényűnek elfogadtatni. (Bencédy József nyelvész, Könyv és nevelés, 2010/2.)

Morális kritikát ilyen tömören és trágáran még senki nem öntött szavakba. (Keszthelyi András politológus az O1G-t mondó Simicska Lajosról, Magyar Narancs, 2015. május 28.)

Egy közszolgálati csatornán lehet hallani a legtöbb trágár szót. (Bakos András szegedi újságíró a bajnoki labdarúgó mérkőzések közvetítéséről, Délmagyarország, 2015. augusztus 14.)

Én sose trágárkodom öncélúan. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 24.hu, 2019. február 18.)

Bayer trágár fröcsögése nem mentség Bangóné butaságára. (Veres Zsolt kommentelő, Facebook.com, 2019. április 30.)

Miért van, hogy ugyanaz a profi véleményformáló az egyik felületen nekiereszti a gusztustalanságot és anyázást, a másikon viszont tökéletesen tud disztingválni? (Joó István publicista, Mandiner.hu, 2021. március 29.)

A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. június 26.)