Voltak, akik számon kérték, miért írtam kétszer is egy „tökismeretlen” atlétalányról. Sokáig nem volt ésszerű magyarázatom rá, most végre leesett a tantusz.

Abby Ohio államból érkezett a tőle délnyugatra fekvő Kentucky-be, melyet Bluegrass State-nek (kékfű államnak) neveznek az ott tenyésző réti perje színéről. Kék pólóban, nadrágocskában, melegítőben fényképezték a végzős egyetemistát, aki az idén 10.90 másodpercet futott százon. Kétszázon 21.77-tel nyert amerikai bajnokságot. Négyszázas váltóban pedig 30 méteres hátrányt dolgozott le az egyetemi bajnokságon. Rosszul rajtol, de olyan utazó sebességet vesz föl, hogy fél távnál szinte állva hagyja a többi sprintert. A négyszáz lesz az igazi száma, a hamarosan kezdődő világbajnokságon azonban még valószínűleg kétszázon indul.

Akár meg is nyerheti, ami azért volna szenzáció, mert kifehérlik az esélyesek közül. Most kihagyom azt a bekezdést, amelyben a különleges genetikai adottságokkal megáldott fekete atlétákról morfondíroznék, akik uralják a rövid távokat. Néhány napja kiderült, hogy a Puma szerződést kötött Abby-vel évi kétmillió dollárról. A 398 forint 47 filléres mai árfolyammal számolva ez csaknem 800 millió forint. Az amerikai influenszerek persze parázs vitába keveredtek. Feltűnt nekik, hogy jóval nevesebb sprinterekkel a Puma csupán egy- vagy félmilliós szerződést kötött, igaz, hogy ők nem fehérlenek ki a döntőre esélyes hölgyek közül. Rasszizmust orrontanak.

A Puma német cég. Elődjét 1924-ben alapította két testvér. Ők látták el futócipővel az 1936-os berlini olimpia német és amerikai résztvevőit. Majd kisebb-nagyobb mértékben közösséget vállaltak Hitler rendszerével, és az azonosulás különbsége kenyértörést eredményezett. 1948-ban szétváltak, az egyik alapította az Adidast, a másik meg a Pumát. Abby vezetékneve Steiner, és ahonnan érkezett a Kentucky-i egyetemre, ott sok a német eredetű család. A 800 millió forintos szerződés aláírását világkampány előzte meg, például az első bejegyzésem óta a Puma érdeklődött, vajon számítok-e további információkra. Eltűnődtem, hogy miért éppen a Puma, de igennel válaszoltam. Azóta Herr Algorítmus háttér-anyagokkal lát el.

A digitális képcsarnokban fél évre visszamenőleg néztem  meg Abby Steiner fotóit. A szíve fölött 47-szer látszott a közismert jel. Ezzel szoktuk a tennivaló elintézését kipipálni. A nagy hírre vergődött diáklánynak most már „csak” a vébét kéne megnyernie kétszázon, hogy a fehér vásárlók még inkább bekapcsolódhassanak a Puma vérkeringésébe.