Halász Bence az egyik reménységünk. Másodmagával ő képviseli hazánkat az Egyesült Államokban megrendezendő atlétikai világbajnokságon. Az ELTE szombathelyi tagozatán pallérozódik, de nem a szavak embere. Egyik mondatát föl is vettem az elszólások gyűjteményébe, így hangzott: „A szombathelyi ELTE kihelyezett karján tanulok.” (Sport TV, 2020. május 4.) Most a Magyar Rádióban szólaltatták meg. Esti műsorban 13-szor mondta, hogy „igazából”. Percenként kétszer.
Mindenkinek vannak gyakran használt szavai, de ha unos-untalan, ráadásul funkciótlanul használja őket, a mondandója egyhangúvá, érdektelenné válik. Szurkolok a kitűnő kalapácsvetőnek, hogy a vébén túldobja a bűvös 80 métert, meg kéne azonban tanítani arra, hogy eladja magát a nyilvánosság fórumain. Mi, újságírók ugyanis kedveljük a szabatosan és érdekesen fogalmazó interjúalanyokat. Följegyeztem néhány stúdióvendég szavajárását, akik nem profi sportolók és amatőr interjúalanyok, hanem a gondolataikból élnek.
Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, vérbeli értelmiségi és kulturáltan fogalmazó értelmező. Teljesítményét beárnyékolja, hogy pergő nyelvvel használja a „természetesen” kifejezést akkor is, ha az, amit joggal bírál, korántsem természetes. Ha pedig befejezi az okfejtést, a kijelentő mondat végére kérdő hangsúllyal biggyeszt egy „nemde” szócskát. Mintha bólogatást várna a láthatatlan tévénézőtől.
Mesterházy Attila politikust gyakran szólaltatják meg mostanában, leginkább a kormánypárti nyilvánosság fórumain. Érdekeseket mond az ellenzékről és pártjáról, az MSZP-ről. Észrevettem, hogy az egyesből halad az általános felé. Majd rájön, hogy össze kéne foglalni a mondandóját, és a következtetést e szóval kezdi: „magyarul”. Az eszmefuttatást lefordítja azok nyelvére is, akik jobban járnának, ha azonnal a „magyarul” után következő mondattal kezdené a gondolatmenetét.
A tévések fölfedeztek egy Szalai Szabolcs nevű kerek arcú, mosolygós újságírót is. Szavajárása az „ilyen szempontból”. Ami azt sejteti, hogy a politikai fejleményeket sajátos nézőpontból látja és láttatja. Ez rendben is volna ilyen szempontból, fölösleges azonban állandóan hangsúlyozni. Egyszóval baj van az unos-untalan hangoztatott szavainkkal. Ez a korlátozottan nyilvános fórumokon is kiderül. A társasházunk mosókonyhájában részt vettem egy megbeszélésen. A házkezelőség vezetője másfél óra alatt 136-szor használta az „egyébként” kifejezést. Vétek volna meghívni egy tévé- vagy rádióstúdióba, bár nem lógna ki a sorból.
Tíz mondat a szavakról
A szavak, amelyekkel beszélek, a köznyelvben kialakult szavak. Az különbözik, amit mondok velük. (Varga Imre szobrász, Tolnai Népújság, 2001. március 11.)
Ha a mondatok elég szorosan fűződnek egymáshoz, akkor már nem szavakat, hanem gondolatokat közlünk. (Gáspár Tibor színész, Zalai Hírlap, 2003. január 13.)
A szavaknak nem a kimondásához kell bátorság, hanem a megfogalmazásához. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)
Rúzsa Magdi jobban tenné, ha az éneklésnél marad. Neki nem az a kenyere, hogy szavakkal játszva, mondatokat csűrve, gondolatait fényes köntösbe öltöztetve hasson ránk. (Nagy Zsófia diák-újságíró, Klubháló.hu, 2009. január 20.)
A választó talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2011. március 2.)
Az elmúlt tíz évben a szavakat tettük tönkre. (Mundruczó Kornél rendező, Hír TV, 2015. szeptember 30.)
A politikusok között is sokan elnyelik a szavakat, befelé beszélnek. (Lukács Sándor színész, Heti Válasz, 2016. április 21.)
Birkózik a szavakkal. (Majláth-Mikes László humorista Németh Szilárd Fidesz-politikusról, a Magyar Birkózó Szövetség elnökéről, Magyar Hang, 2018. november 23.)
A szavak közt elvesznek a mondatok. (Bakonyi Péter újságíró, Facebook.com, 2018. október 5.)
Főleg az s végű szavakat szereti, mert azokat jól lehet sziszegni: liberális, migráns, Soros, vírus. (Farkasházy Tivadar újságíró Orbán Viktorról, Válaszonline.hu, 2020. május 8.)
