„Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját.” - lepett meg bennünket egy furcsa kijelentéssel  az olimpiai bajnok úszó. Ami akkor is figyelemre méltó mondat, ha az Amerikában diplomázott Hosszú Katinka a róla készült dokumentumfilm bemutatója előtt promóciós célzattal szólalt meg. A ügyesen tálalt ellentmondással akarta eladni a portékát, saját magát.

Tegnap megnéztem egy bokormozi közepes nagyságú termében, ahol összesen tizenketten voltunk kíváncsiak rá. Most pedig bocsánatos véteknek vélem a marketinges fogást, elvégre a mondás hallható a filmben is. Eredetileg a bajai Duna-holtágban hangzott el, egy ütött-kopott csónakban. A világszerte ismert úszónő hazalátogatott szűkebb pátriájába, és első edzőjének, a nagyapjának mondta. Azt is láttuk, hogy első otthonát a főváros tőszomszédságában, Szentendrén rendezte be. Innen ugyanis könnyebb intézni a klub (üzlet) ügyeit, mintha hazaköltözött volna a százötven kilométernyire lévő Bajára.

Mindkét város a Duna partján terül el, az egyikben hónapokig edzőtáboroztam, a másikban telket vettem a Pismány „hegyen”. Talán ezzel magyarázható, hogy zavar, amiért az eddigi kritikák szerzői sokallták a gyerekkori emlékképeket. Az a benyomásom, hogy a dunai keret hitelesen adta vissza a Katinka című film mondandóját. Egy tehetséges, de már a visszavonuláson töprengő magyar úszólány üzletemberséget tanult a kaliforniai egyetemen, majd amerikai barátja a bajai Katinkából pesti Iron Lady-t faragott. Különleges módszerével (versenyeknek álcázott edzésekkel) három olimpiát nyert és tetemes vagyont szerzett a kísérlet tárgya.

Egyszer azonban elpanaszolta a férjének, edzőjének és menedzserének, hogy a nagy hajtásban elveszítette a nőiségét. Mire az élettárs így nyugtatta meg: „Nem is nő vagy, hanem sportoló.” A második élettárs már a nőt is látja benne, ennek ára viszont az, hogy Iron Lady lassanként Katinkává alakult vissza. S ami ezzel egyet jelentett: elveszítette kivételes helyét és helyzetét a világ élvonalában. Lehet persze azon tűnődni, vajon mit hozott volna ki e tanulságos történetből a legjobb magyar dokumentumfilmes, Almási Tamás. Már sose tudjuk meg, szót értett volna-e a saját magát megjelenítő - eljátszó? - úszónővel és üzletasszonnyal.

Csakhogy az 560 millió forintot nem Almási rendező kapta a Magyar Nemzeti Filmintézettől. Egy másik csapat tagjai is megdolgoztak a pénzünkért.    

Tíz mondat a vízről

Az ember hiába dolgozik sokat, ha egész nap vizet gereblyéz. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az ellenzéki létről, 168 Óra, 1992. június 9.)

A Dunában, sajnos, már régtől politika folyik víz helyett. (Moldova György író, Kelet-Magyarország, 1998. szeptember 10.)

A politika olyan, mint a víz: ha elzárjuk az útját, indul másfelé, és valahol kitör. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, 168 Óra, 2012. január 12.)

Egy lavór alján lakunk, a környező országok majd’ mindegyikéből hozzánk folyik a víz. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2013. június 8.)

A vízilabdázók egyforma magasak, mert mindegyiknek nyakáig ér a víz. (Aranyosi Péter humorista, Magyar Rádió, 2015. február 28.)

Ahol szétnyílt a tenger, ott nem lehet vízen járni. (Balla D. Károly költő, Facebook.com, 2017. június 15.)

Időről időre követ dobunk a vízbe. (Hiller István szocialista politikus az MSZP ellenzéki tevékenységéről, ATV, 2018. szeptember 4.)

Katinka kiemelkedik a habokból, de a vízen ő sem képes járni. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. április 2.)

Csúszott a víz a kezeim között. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó a formánkívüliségről, Nemzeti Sport Online, 2021. október 14.)

Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Mandiner.hu, 2022. május 12.)

A legutóbbi napokban majd’ mindenki az új kormány helyzetét latolgatta. Lázár János pedig   országolt, Márki-Zay Péter téglázott, Jakab Péter színezett, Ujhelyi István nyugalmazott, és Lendvai Ildikó elmarasztalt. Lefülelt mondatok.

Tőkesúlyos lesz az új kormány. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, miniszterelnökségi államtitkár, 24.hu, május 9.)

A NER nem omlik össze magától. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Pesti TV, május 9.)

Az ellenzéknek egységesnek kell maradnia, de meg kéne mutatni a sokszínűségét. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, május 9.)

Muszáj az MSZP-t a politikatörténet polcára helyezni, és helyette egy szociáldemokrata mozgalmat indítani. (Ujhelyi István szocialista politikus, Jelen-media.hu, május 10.)

Az egyik oldal mindent megszavaz, a másik oldal pedig mindent leszavaz. (Fekete-Győr András újdonsült országgyűlési képviselő a parlamentről, Facebook.com, május 11.)

Van most már egy kormány, amely rájött, hogy magyar fejjel kell gondolkodni. (Boris Kálnoky újságíró, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskola igazgatója, Borsod Online, május 11.)

Nemcsak a kormányt, de az ellenzéket is alapjaiban kellene újjászervezni, hogy ne csak Orbán találjon ki az erdőből. (Dobszay János újságíró, hvg.hu, május 12.)

Az ellenzék a választás óta gyakran nem a rokonszenves és főleg nem az akcióképes arcát mutatta. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, május 12.)

Az ellenzék is tudja, hogy még évekig nem lesz versenyképes. (Odze György író, 168 Óra, május 12.)

Miért kell ennyi vezető, helyettes, jegyző és egyéb pozíció a parlamentben? (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Magyar Narancs, május 12.)

A szivárogtatások és a találgatások néha találkoznak. (Kiszelly Zoltán politológus, ATV, május 12.)

Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Mandiner.hu, május 12.)

Miért ne lehetne egy olyan ellenzék, amely nem korszakdöntő akar lenni, hanem csak rendszerkritikus? (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Index.hu, május 13.)

Tégla-e, aki szóba áll egy fideszessel? (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, május 13.)

Országépítésre mindig vállalkozom. (Lázár János újdonsült építési és beruházási miniszter, Promenád24.hu, május 13.)

Ez egyemberes show. (Gerő András történész az új Orbán-kormányról, ATV, május 13.)

Novák Katalin csereszabatos. (Pápay György publicista, Magyar Hang, május 13.)

Hamarosan kinevezhetem az új kormány tagjait. (Novák Katalin újdonsült köztársasági elnök, Hír TV, május 14.)

Ablakot se pucoljon, szendvicset se kenjen kamera előtt! (Kabai Domokos Lajos újságíró Novák Katalinról, Bekiáltás.blog, május 14.)

Csak nyertes meccsre fut ki. (Balassa Tamás újságíró Orbán Viktorról, Népszava, május 14.)

A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, Magyar Nemzet Online, május 14.)

Szerintem nincs, ettől azonban a világ szeme még rajtunk lehet. Kormányunk meghívta Budapestre a legtekintélyesebb konzervatív politikusokat, filozófusokat és egyéb véleményformálókat. A szervezők vezetője interjút adott, amely ezzel a címmel jelent meg: „Nem kevesebb a feladatunk, mint a Nyugat megmentése”. E kormányzati szándék keltette föl az érdeklődésemet.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója „a progresszió és a woke szerelemházasságából kinőtt globális fősodor”-ról beszélt a Magyar Nemzet tegnapi számában. Már a woke is zavarba hozott, arról nem is szólva, hogy a társadalmi érzékenység és a haladás nászából miért nem születik inkább az utód, például egy fősodor, ami ugyebár globális. Csakhogy a nyilatkozó fokozta a zavart, mert a szomszédos Ukrajnában dúló harcok ürügyén e mondat hagyta el a száját: „A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé.”

Vajon a globális fősodor és a háborús farvíz (melléksodor) között lehet-e összefüggést teremteni? Az is kérdés, hogy a bot helyett miért ék került a küllők közé. A szekeret vagy kerékpárt ugyanis a mozgásában bottal lehet megakadályozni. Az ék pedig arra való, hogy a lejtőn álló kerék alá nyomva hiúsítsa meg a elindulást. Házi könyvtáram ékében, Benedek Marcell 1927-es keltezésű Irodalmi lexikonjában találtam magyarázatot: „A képzavar úgy keletkezik, hogy két képes kifejezés egymásba nyomul. Ilyenkor egymáshoz nem illő fogalmak kerülnek kapcsolatba.”

Azt a fránya farvizet Zoltán András nyelvész részfordításnak, féltükörszónak vélte, és a német Fahrwasserből származtatja. A Wassert aligha kell magyarázni, a fahren meg azt jelenti, hogy járni, menni, utazni. Második jelentése fuvarozni, szállítani, vinni, a Fahrwasser (hajózó út, hajózható víz) tehát azt is jelenti, hogy idegen vízre evezni, más mederbe terelni a beszélgetést. A magyar publicisztikában gyakran használt farvíz csupán a hangzás alapján azonosítható a Fahrwasserrel, és a nyelvész azt is megjegyzi, hogy „dicsérőleg nemigen alkalmazzák”.

A globális fősodort ostorozó és háborús melléksodorral párosító Szánthó Miklós nemcsak egy kormány által kistafírozott civil szervezet vezetője. A KESMA-lapok kuratóriumi elnökeként több száz magyar újságíró főnöke, akiknek legalább a stílusérzékből kéne példát mutatnia. Félő, hogy zavaros képeiből nem stílusparádé, hanem stílusparódia kerekedett.

Tíz mondat a farvízről

Antall farvizén úszott fel. (Csurka István MDF-politikus Boross Péterről, Magyar Fórum, 1994. március 17.)

A rossz politikus csak pénzt akar mások „farvizén”. (Gálszécsy András volt titkosszolgálati miniszter, Kurír, 1994. július 30.)

Ma politikusaink egy része sodródik különféle erők farvizén. (Bíró Zoltán volt MDF-politikus, Demokrata, 1996. augusztus 22.)

Lényegében a férfiak farvizén utazunk. (Faragó Tamás, a női vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, Magyar Nemzet, 2001. június 14.)

Az sem lehetetlen, hogy a sok kis baloldali pártocska mégis összefog, és a Jobbik meg a Fidesz acsarkodásának farvizén kormányt alakítanak. (Toroczkai László ásotthalmi polgármester, Jobbik-politikus, Magyar Idők, 2017. március 27.)

Most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2017. október 24.)

Egy intenzív homofób cirkusz farvizén úszott be a téma. (Gusztos Péter civil aktivista, volt SZDSZ-politikus, 24.hu, 2019. augusztus 13.)

Jelenleg szabadon úszom saját farvizemen. (Balla D. Károly ironikus költő, Facebook.com, 2019. augusztus 29.)

Orbán a járvány farvízén újabb manipulációra készül. (Szél Bernadett volt LMP-politikus a nemzeti konzultációról, Népszava, 2020. június 18.)

A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium elnöke, Magyar Nemzet Online, 2022. május 14.)

Tegnap reggel 7.15-kor Márki-Zay Péter figyelemre méltó mondattal vétette észre magát a fészbukos üzenőfalán. Az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltje azt firtatta, vajon „Tégla-e, aki szóba áll egy fideszessel?” Arra utalt, hogy egy volt politikus (hajdani ombudaman), szintén a közösségi üzenőfalán Orbán téglájának nevezte.

Szerintem se volt szép tőle, a szóbeszéd azonban hónapok óta téma a világhálón, az ellenzéki véleménybuborékokban. Nem föltétlenül a durva, otromba börtönszlenget idéző téglás formájában, hanem úgy, hogy a konzervatív, katolikus, hétgyermekes politikus „az Orbán-rendszer Orbán nélkül”. Egyszer majd meg kéne írni az MZP-jelenséget, alighanem kapós könyv volna. Most mégis az a benyomásom, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester okkal verte vissza az elmarasztalást. Azt fejtegette, hogy ha a választókörzet országgyűlési képviselője (Lázár János kormánypárti politikus) találkozóra hívja, akkor neki kutyakötelessége, hogy képviselje a vásárhelyiek érdekeit. Egyszerűbben szólva lobbizzon a városáért.

Ízléstelen persze, hogy a bejegyzést azzal zárja: legközelebb majd ő írja meg, hogy kik a miniszterelnök téglái az ellenzéki pártokban. Már azzal is beszállnék a kölcsönös sárdobálásba, ha értelmezném a furcsa és közéletünket jellemző vitát. Van viszont valami, ami érdekel ebben a purparléban: maga a tégla kifejezés. Eredetileg a latin tegula szóból származik, amely a tegere (befed, betakar) igéből való. A jelentése tetőcserép. Néhány évszázad múlva falazókővé változott, és malterrel (habarccsal, vakolattal) épült be a falakba. Majd rendészeti jelentést is kapott, és besúgó, spicli, tágabb értelemben ügynök lett belőle.

Csakhogy immár harmadik jelentése nem olyan régi keletű, hogy közmondássá váljon. Például Margalits Ede irodalomtörténész 1895-ös alapkönyve nem is utal rá. S ami meglepőbb, a másik alapműből, Bárdosi Vilmos 2015-ös mondásmagyarázó szótárából is kimaradt. Holott az utóbbiban már csak korjellemző jelentése miatt is benne kéne lennie. Új keletűségével magyarázható, hogy olvasható ugyan a rendszerváltás óta gyűjtött ütős mondatok között, szállóigének azonban egyiket se nevezném. De az aligha véletlen, hogy a bejegyzésem utáni összeállításban négy mondat is a börtönszlenget idézi.

Ez bizony 40 százalékos arány. Azt sejteti, hogy a hajdani falazókő leginkább átvitt értelemben, beépített téglaként számíthat kesernyés, szellemes, érvekkel is alátámasztott megfogalmazásokra.       

Tíz mondat a tégláról

Decembertől 12 százalékkal drágul a tégla. Csődbe megy a rendőrség. (Szilvás István egri újságíró, Heves Megyei Hírlap, 2000. november 25.)

A téglának is füle van. (Mátyás Győző újságíró, 168 Óra, 2003. augusztus 28.)

Egykor együtt bontogattunk egy elénk húzott falat, most a leomlott fal tégláival dobáljuk egymást. (Nagy Bandó András humorista, Délmagyarország, 2004. október 2.)

Gyurcsány Ferenc téglát tett a gázpedálra, majd az „út vége” tábla előtt kiugrott a vezetőülésből. (Kiss Ádám újságíró, Hírszerző.hu, 2010. január 5.)

Fél téglákkal könnyebb dobálózni, mint építkezni. (Malonyai Péter újságíró, Nemzeti Sport, 2010. szeptember 9.)

Kiütöttük az első téglát a kommunizmus falából, és ezen a résen a huzat kivitte az egész rendszert. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2011. január 22.)

Téglát és maltert hordunk, másra nem futja szakértelmünkből. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök az országjárásról, Facebook.com, 2012. október 13.) 

A téglát Medgyessy bedobta a kirakatba. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2016. december 29.)

A pufajkás hordott pufajkát, de a tégla nem hordott téglát. (Ungváry Krisztián történész, N1 TV, 2022. február 12.)

Tégla-e, aki szóba áll egy fideszessel? (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, 2022. május 13.)

A miniszterelnök legutóbbi interjúja szelet vetett, és vihart aratott. Azt találta mondani a Putyint megfegyelmezni kívánó brüsszeli olajembargóról, hogy tengerünk „nekünk is lenne, ha nem vették volna el”. A teljes idézet olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban. Úgy foglalnám össze Orbán Viktor mondandóját, hogy a többi uniós országnak könnyebb megszavazni azt a fránya büntetést, hozzájuk ugyanis nem csövön kell eljuttatni az olajat, hanem hajón. Bezzeg, ha volna még tengerünk.

A médiafogyasztók ritkán szoktak belegondolni miniszterelnökünk történelmi jellegű kijelentéseibe. Annyit mégis hallottak harangozni, hogy valaha három tenger mosta a lábunkat. Ebből annyi igaz, hogy a XIV. században, Nagy Lajos országlása idején volt némi közünk a lengyel királysághoz is, ám a Balti-tengertől a német lovagrend elszigetelte a lengyel-magyar perszonáluniót. Más időpontban pedig volt egy ütközőállamunk bánsági besorolásban, a moldvai, melynek lába kétségkívül belelógott a Fekete-tengerbe. Leginkább a horvát bánság tartozott Magyarországhoz, de speciális jogokat vívott ki magának. A dalmáciai tengerpart (Orbán kedvenc nyaralóhelye) nevezhető királyságunk hajdani részének, bár a miniszterelnöki kijelentés ellen tiltakozó horvát politikusok ezt is vitatják.

Itt tartunk most. De a kormányfői megjegyzés vitájában felbukkant egy másik mozzanat is. Akik az államférfiúi nagyság megnyilvánulásának vélik a magyar tenger orbáni említését, egy másik államférfi elhíresült mondatára hivatkoznak. Kossuth Lajoséra, aki ugyebár azt fejtegette, hogy „Tengerre magyar!” Kár, hogy ezt sohasem mondta. Tóth Béla, a szállóigék tudós értelmezője már 1901-ben bebizonyította, hogy ama bizonyos eszmefuttatás a Hetilap című újság 1846/8. számában látott napvilágot. A „Tengerhez magyar!” tőmondat többször is megjelent benne, a hozzá fűzött toldalékokból azonban az derül ki, hogy amennyiben sikerülne kiépíteni a vasutat Fiuméig, akkor a magyar mezőgazdasági termékek az Adriai tengeren keresztül eljuthatnának más földrészekre is.

A pesti kávéházak törzsasztalánál a nemcsak mai szemmel nézve dagályos eszmefuttatást lerövidítették. Így lett belőle Tengerre magyar! Az immár Kossuth Lajosnak tulajdonított mondás olyannyira meghonosodott a köztudatban, hogy néhány éve a legnagyobb tavunkat körbebetonozó Mészáros Lőrincről ezt nyilatkozta Nagy Bandó András humorista a 24.hu, 2017. július 18-i számában: „A Balatont magyar tenderré tette.”

Tíz mondat a tengerről

Kevesen vagyunk a szláv tengerben. (Pálos Miklós KDNP-politikus, Napló, 1993. június 12.)

A tenger nem ismétli önmagát. (Fa Nándor világkörüli vitorlázó, Vas Népe, 1996. július 17.)

Inkább vagyok matróz egy olyan hajón, amely biztosan halad a tengeren, mint kapitány egy elsüllyedt roncson. (Semjén Zsolt kereszténydemokrata politikus az akkori KDNP elnökségéről, Magyar Nemzet, 1997. május 24.)

A szocialista miniszterelnök, amint a Karib-tenger partján telelve, két koktél között megbeszéli famulusaival a gázár-emelést. (Bächer Iván író Medgyessy Péterről, Népszabadság, 2003. február 1.)

Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2012. február 13.)

Csendes tengerek nem nevelnek tehetséges matrózokat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. február 16.)

Amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket. (Giró-Szász András kormányszóvivő, Magyar Televízió, 2012. október 5.)

A rezsicsökkentésben - mint cseppben a tenger - benne van minden. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. március 30.)

A rezsicsökkentés olyan, mint cseppben a tenger - egész politikánk sűrítménye. (Orbán Viktor miniszterelnök, Duna TV, 2014. szeptember 15.)

Akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. május 6.)

Ágh Attila filozófusból lett politológus. Közéleti megszólalásai serkentenek a továbbgondolásra. Tegnap például Az Orbán-rezsim összeomlása című cikkel vétette észre magát a Népszava hasábjain. Az ellenzék negyedik kétharmados veresége után öt héttel a rendszer szétporladásáról értekezik. Pontokba foglalt okfejtéséről akkor nyilváníthatunk hiteles véleményt, ha majd bekövetkezik az ellenzéki győzelem. Csak győzzük kivárni.

A rendszer leválthatósága előtt tornyosuló akadályok közül megemlíti „a hatalom koncentrációját” és „a médiamonopóliumot”. Az utóbbi szó azért lep meg, mert a szerző felkészültségéből telt volna pontosabb megfogalmazásra is. Az ógörög monopolion a mono (egyedüli) és a polein (eladni) szavak összevonásából származik. Az eredetileg gazdasági kifejezés azt jelentette, hogy egy kereskedő kizárólagos jogot szerzett valamelyik portéka eladására. Márpedig az országunkat uraló rendszerben vannak ellenzéki orgánumok is, amelyek szintén árulják a maguk portékáját, ráadásul nem a pult alól.

Vajon mennyire képesek ellenőrizni a hatalmat, indoklására kényszeríteni a döntési helyzetben lévőket? A kormányzati médiafölény mértéke vitatéma, de inkább hegemóniának nevezném. A szintén ógörög hégemonia vezetést jelent, mai értelemben a döntnök (hégemon) hatalmi fölényét. Ha a kormánypárti orgánumok kizárólagosságot (monopóliumot) élveznének, akkor hogyan lehetne megmagyarázni azt a kommunikációs alaphelyzetet, hogy Budapesten és környékén hallható, nézhető, olvasható az összes médium? Ezért aztán a 2019-es önkormányzati választáson a főváros mintegy hatvan kilométernyi vonzáskörzetében ellenzéki többségű övezet alakulhatott ki.

E hárommilliós körzetben az ellenzéki fórumok képesek voltak ellensúlyozni a kormányzati sajtó nyomasztó befolyását. Ez még akkor is igaz, ha most, két és fél évvel később a Fidesz Budapesten sokat dolgozott le a hátrányából, a vonzáskörzetben pedig visszavette a hatalmat. Ágh Attila a helyzet jellemzésére a rezsim kifejezést használja. A francia régime uralmat jelent, de rosszalló árnyalattal. Az önkényuralomba hajló hatalomgyakorlás azonban megítélésem szerint még nem jutott el odáig, hogy ellehetetlenítse, megsemmisítse, megszüntesse (gleichschaltolja) a nyilvánosság ellenzéki fórumait.

Mielőtt teljesen összeomlana a negyedik kétharmadát ünneplő Orbán-rezsim, a kormányzati médiamonopólium helyett érdemes volna a médiahegemónia kifejezést használni.  

Tíz mondat a rezsimről

Olyan rezsim épült ki, amely akkor is megtartja a hatalmat, ha a többség már mást választott. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Népszabadság, 2012. október 26.)

Az Orbán-rezsim makacsul hajt szembe a forgalommal, és szidja a rávillogókat.  (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. január 25.)

A rezsim fő jellemzője az erőszakosság, a központosítás, a kíméletlenség. (Sólyom László volt köztársasági elnök, Index.hu, 2016. április 27.)

Erkölcsi és pszichológiai értelemben a gyűlölt Orbán-rezsimnek vége. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2017. április 14.)

Az Orbán-rezsimben eddig a kormány leváltható volt. (Körössényi András politológus, 168 Óra, 2018. április 26.)

Olyan rezsimben élünk, ahol a kormányt csak a társadalmi nyomás érdekli. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd budapesti főpolgármester-jelöltje, Magyar Hang, 2019. január 11.)

Az a rendszer rezsim, amelynek saját csőcseléke van. (Miklós Gábor újságíró, Facebook.com, 2019. október 12.)

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

Én már a negyedik rezsimet emésztem. (Nádas Péter író, Magyar Narancs, 2021. június 10.)

Az Orbán-rezsim csúfos összeomlásával nemcsak hazánk polgárai, hanem a széles nemzetközi közvélemény is nagyon meg fog könnyebbülni. (Ágh Attila politológus, Népszava, 2022. május 11.)

A zöldpárti politikus fél éve azt fejtegette, hogy ő és szintén ellenzéki társai kétharmadra készülnek. S bár nem derül ki a bejegyzésem után szó szerint idézett tőmondatából, hogy kinek a kétharmadára, a szöveg-összefüggésből nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok választási szövetségét tartotta a túlzásig esélyesnek.

Megnyilvánulása kirítt az ellenzéki politikusok jövendöléseiből. De abból, hogy egész munkabizottságok latolgatták, vajon kis arányú győzelemmel lehet-e majd a Fidesz kétharmados törvényeit megsemmisíteni, arra következtetek, hogy ők visszafogottabban gondolkoztak az esélyekről. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt például csak odáig jutott, hogy nem lesz Orbánéknak kétharmaduk. Igen ám, de ha a kampányban ezzel a tudattal szántotta föl az országot, akkor talán megengedhető a feltételezés, hogy ama hetedik párt alapítása volt az ő B-forgatókönyve. Az ellenzéki pártok elintézték, hogy egyelőre visszavonulót fújjon, de a kampány révén az ország egyik legismertebb lakosa lett, és most, a választás után végre párttá alakíthatja a mozgalmát.

Ha így gondolkodott, a hat ellenzéki pártban politizáló vezetőktől se vehető zokon, hogy miközben a győzelemért kampányoltak, nekik is volt egy B-forgatókönyvük. Amennyiben mégis a Fidesz nyer, akkor minél népesebb frakcióval ülhessenek be a parlamentbe. Sőt, azt se kérném számon a vereségekben megedződött politikusokon, hogy megfordult a fejükben: az ellenzéki pártok között ki kéne harcolni az elsőséget. Nem kéne csodálkozni, hogy ilyen és ehhez hasonló elképzelések is foglalkoztatták őket. Azon sem, hogy a kampány idején óvatosan latolgatták a választási esélyeket, utólag pedig bevallották, hogy inkább csak a Fidesz-győzelem mértéke lepte meg őket.

Az ellenzéki kétharmadra készülő zöldpárti politikus is megszólalt április 3-a után. A Telex.hu digitális felületén fejtegette, hogy „Sok erős mondásunk hullott a semmibe.” (2022. április 19.) Óvatosabb politikustársai nem verték ugyan nagydobra a kampányban, hogy számításba veszik a vereség lehetőségét is, de az a benyomásom, hogy kevésbé rugaszkodtak el a valóságtól. Tordai Bence akár egyes szám első személyben is gyakorolhatott volna önkritikát. Mentségére szóljon, hogy beszélgetőtársa, a tapintatos újságíró „elfelejtette” szembesíteni a kétharmados ellenzéki győzelmet jövendölő kijelentésével.     

Tíz mondat a 2022-es országgyűlési választásról

Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Pábeszéd-politikus, ATV, 2021. szeptember 10.)

Biztos, hogy nem lesz a Fidesznek kétharmada. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2022. március 18.)

Ma úgy néz ki, hogy a Fidesz nyer, ha nem is kétharmaddal. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Helyben.hu, 2022. március 24.)

Ezt a választást megnyeri a Fidesz. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Azonnali.hu, 2022. március 29.)

Már egy kis vereség is nagy pofon lenne a Fidesznek. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. március 31.)

Nem valószínű, hogy újabb kétharmada lesz a Fidesznek. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Telex.hu, 2022. április 3.)

Ekkora arányúra nem számítottam. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Karc FM, 2022. április 7.)

A Fidesz szorosabb győzelmére tippeltem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, 2022. április 30.)

Az volt a benyomásom, hogy szoros győzelem lesz. Hogy kinek, azt nem mertem megtippelni. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. május 5.)

/”Kétharmad lett volna akkor is, ha nem tör ki a háború?”/ Annak a közelében, igen. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, 24.hu, 2022. május 9.)

A jelek arra utalnak, hogy befejeződött Mesterházy Attila politikai pályafutása. Az előválasztáson nem ő lett az ellenzék veszprémi képviselőjelöltje, listán pedig nem kapott pártjától olyan helyet, ahonnan befért volna az MSZP amúgy is megfogyatkozott, mindössze tízfőnyi parlamenti frakciójába. Ha győzött volna az ellenzék, talán akadt volna neki egy intézményvezetői állás, a vereség után azonban kereshet magának helyet a civil életben. Addig is be-behívják a kormánypárti stúdiókba, hátha mond valami elmarasztalót azokról, akik a partvonalon kívülre szorították.

Az MSZP hajdani elnöke a 2014-es vereségért vállalta a felelősséget, és a lemondása óta a jelenlegi pártvezetés belső ellenzékeként működött. Most ügyesen kerülte ki a Pesti TV csapdáit. A sörözőnek berendezett stúdióban kólát iszogatott, és hol az egyik, hol a másik műsorvezető felé fordulva fejtette ki az álláspontját. Vigyázott azonban arra, hogy párton belüli ellenfeleit ne személyükben ítélje meg. Egyszer lépett volna ki a visszafogottságból, amidőn a fiatalabbik műsorvezető, Szarvas Szilveszter Gyurcsány Ferenc iránt érdeklődött.

Mesterházy valaha államtitkára volt a Medgyessy-kormány sportminiszterének, de aligha működtek zavartalanul együtt, mert később, 2010-től szembe fordultak egymással. Amidőn pedig Gyurcsányék kiváltak az MSZP-ből, és új pártot alapítottak, akkor jelentős szerepet játszott abban, hogy a Demokratikus Koalíció ne alakíthasson képviselőcsoportot az országgyűlésben. A másik műsorvezető azonban elrontotta za érdekesnek ígérkező kitárulkozást. A Gyurcsány-ügyet azzal intézte el, hogy „elszabadult ágyúgolyónak” nevezte a volt miniszterelnököt.

Bizonyára hajóágyút akart mondani, melynek szabott útja van az alagsorban. De ha a másik cirkálóról átlőnek egy ágyúgolyót, akkor hajlamos leszakadni a kötelékéről, és átrendezni a körletet. Ám a sörözős interjúban volt ennél furcsább mozzanat is. A 79 éves Stefka István úgy faggatta az ellentáborból érkezett politikust, hogy a mellkasán összekulcsolta a karjait. Márpedig a keresztbe font kar a kommunikációs tankönyvek szerint a zártságot (ellenkezést, elutasítást) jelzi. Egy újságíró viszont azért készít interjút, mert kíváncsi a beszélgetőpartner véleményére.

A kormánypárti sajtó egyik legtapasztaltabb munkatársa nem segített a korántsem párton, hanem „csak” parton kívüli politikusnak, hogy végre elengedhesse magát, és kedvére gyurcsányozhasson.

Tíz mondat Mesterházy Attilától

Tőlünk mindig kiszivárog valami. (Népszava, 2009. május 23.)

A válságban nincs líra, csak próza. (168 Óra, 2009. április 9.)

A hitelesség olyan tőke, amit könnyű felélni, de nehéz újrateremteni. (Magyar Narancs, 2010. április 8.)

A jóslás akkor nehéz, ha a jövőre vonatkozik. (Napló, 2010. szeptember 25.)

Magyarország mindig húsz évre van a jóléttől. (ATV, 2013. március 9.)

Klasszikus korban élünk. A fideszeseknek klassz, a többieknek pedig kuss. (Népszava, 2014. március 25.)

Néha folytatni sokkal nehezebb, mint abbahagyni. (ATV, 2014. május 26.)

Egy tökösebb MSZP-t akarok. (Hír TV, 2018. június 14.)

Nem érdemes tovább szeletelni az MSZP-t, lassan már nincs hová. (Hír TV, 2020. augusztus 24.)

A NER nem omlik össze magától. (Pesti TV, 2022. május 9.)

A választás eredménye rendszerré avatta az Orbán-féle hatalomgyakorlást. Ezzel magyarázható, hogy tűnődésre késztet Sz. Bíró Zoltán eszmefuttatása. Az Oroszoszág-szakértő így jellemezte a putyini hatalomgyakorlást: „Ha háborúra készülsz, akkor a kis oknyomozó portálok, a kivéreztetett és idegen ügynöknek nyilvánított civil szervezetek is kockázatot jelenthetnek.” (Népszava, 2022.04.23.) Sokan vádolják Orbán Viktort azzal, hogy némi fáziskéséssel másolja Putyint. Azokkal értek egyet, akik nem érik be a helyzet hasonlóságával.

Országunk első embere vezérkari főnöknek képzeli magát. Szókészlete tobzódik a katonai kifejezésekben, és egyre több pénzt áldoz a hadsereg fejlesztésére. Egyik (történész) tanácsadója pedig azt fejtegette a minap, hogy megint be kéne vezetni a sorkötelezettséget, de most már nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is. Mindez még akkor is hátborzongató, ha a készülődés jelei egyelőre nem állnak össze háborús iránnyá. Négy unokám közül féltem a három fiút, bár talán az egyetlen lányt nem szippantja be a hadsereg. Nem ilyen jövőt képzelek nekik.

Sz. Bíró Zoltán mondata elgondolkoztatott, Szerető Szabolcsé azonban szíven is ütött. Szerinte „A rendszer nem tűri a rendszerkritikát.” Az is benne van, hogy a kormánykritikát viszont elviseli, ha nem terjed túl egy véleménybuborékon. Az a benyomásom, hogy közös szakmánk, az újságírás lényegét érintette. A sors íróniája, hogy ő és konzervatív értékrendű társai a Magyar Hangnál nehezebb helyzetben vannak, mint a rendszerváltásra elvileg alkalmasabb baloldali sajtó munkatársai. Ők ugyanis az Orbántól elvett Magyar Nemzet romjain hozták létre a hetilapjukat, miután a tulajdonosuk, Simicska Lajos a ’18-as választási vereség után kivonult a közéletből. Nem akartak visszatérni a frontszolgálatos újságírók közé.

Azóta úgy dolgoznak, hogy fillérnyi hirdetést se kapnak állami cégektől, sőt az újságjukat hazai nyomda nem is merte vállalni. Előbb érzik meg, hogy mi a különbség a rendszerkritika és a kormánykritika között. Az utóbbiból meg lehet élni, mert a jóllakáshoz kevés, de az éhenhaláshoz sok, ha csurran-cseppen az állami hirdetés. „Csak” azt kell vállalni, hogy a rendszer lényegét ne firtassák. Ezt már megéltem a Kádár-rendszer utolsó évtizedében. Nem gondoltam volna, hogy több mint három évtizeddel a rendszerváltás után hasonló gonddal  küszködnek a mai újságírók.

Tíz mondat a rendszerről

A rendszer ellenzékének kell lennünk, nem a kormányénak. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Beszélő.hu, 2013. november 29.)

Milyen rendszer az, amelyik nem engedi meg, hogy kritizáld? (Kulka János színész, ATV, 2014. május 27.)

Jobban szeretné megdönteni Orbán rendszerét, mint egyszerűen csak magának kikaparni a gesztenyét. (Dobrev Klára feleség Gyurcsány Ferencről, hvg.hu, 2014. szeptember 16.)

Az Orbán-rendszer ellen nem lehet az Orbán-rendszerben harcolni. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, 2018. február 26.)

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2020. január 23.)

Ennek a rendszernek a művészet a legnagyobb ellensége. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2020. október 25.)

Én meg a többi magyar nem vagyunk politikusok, mi nem élünk meg abból, hogy az Orbán-rendszer ellenzéke vagyunk. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2022. január 21.)

Az ilyen rendszerek kitermelik maguk számára az ellenzéket. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Klubrádió, 2022. február 11.)

Meg fogjuk találni az ellenállás valódi, működő, hatékony formáit. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok volt miniszterelnök-jelöltje, Facebook.com, 2022. május 1.)

A rendszer nem tűri a rendszerkritikát. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. május 6.)

A legutóbbi napokban Lázár János és Márki-Zay Péter tárgyalt, Áder János jósolt, Lendvai Ildikó tippelt, Ujhelyi István benézett, Hiller István pedig kinézett. Lefülelt mondatok.

A Fidesz szorosabb győzelmére tippeltem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, április 30.)

Ha az esküvődre meghívod a sajtót, a válópereden is ott lesznek. (Erős Antónia tévés műsorvezető, Index.hu, május 1.)

Gazdasági válság készül ránk törni az ajtót. (Áder János volt köztársasági elnök, Hír TV, május 2.)

Az ellenzék nem tudott egységet mutatni a bojkott kérdésében. (Árpási Bence újságíró az országgyűlés alakuló üléséről, Népszava, május 3.)

Fegyverszünetet kötöttünk. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, május 3.)

A puskaporos hangulatot talán sikerül az együttműködés felé terelni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Lázár Jánossal folytatott beszélgetésről, ATV, május 3.)

Nem győzött bakizni. (Farkasházy Tivadar publicista Márki-Zay Péterről, Facebook.com, május 4.)

A számat nem akarják befogni, mert már rég befogták az emberek szemét és fülét. (Pápai Gábor nemzetközi díjjal kitüntetett karikaturista, Népszava, május 4.)

Sosem volt ennyi fideszes az országban. (Papp Attila újságíró, 24.hu, május 4.)

A Fidesz hatalma immár tartósnak mondható. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, május 4.)

Az egybesült ellenzék a már többszörösen elutasított múltat kínálta. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, PestiSrácok.hu, május 4.)

Ezt nagyon benézte az ellenzék. (Ujhelyi István szocialista politikus, 168 Óra, május 5.)

A Rózsadombot megnyertük, a Havanna lakótelepet elvesztettük. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, május 5.)

Az ellenzék az egész országban visszaesett. (Róna Dániel szociológus, ATV, május 5.)

Jelenleg a szétszakadó Ukrajna felé robogunk. (Feledy Botond politológus, Magyar Narancs, május 5.)

A rendszer nem tűri a rendszerkritikát. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, május 6.)

A végén egyedül szoktunk maradni. (Orbán Viktor miniszterelnök az Unión belüli vitákról, Miniszterelnök.hu, május 6.)

Mindenképpen Orbán Viktor regnálása alatt szeretnék elmenni. (Koncz Gábor 83 éves színész, Blikk.hu, május 7.)

Talán örökmozgó vagyok, aki persze lemerül néha. (Porkoláb Gyöngyi debreceni mediátor, Kósa Lajos felesége, Hajdú Online, május 7.)

A közönség nem az ároknak tapsol. (Jávori Ferenc színházi zenész, Népszava, május 7.)

A gasztrobloggerkedés egyelőre abban merül ki, hogy zsírban süti a zsírt. (Hanula Zsolt újságíró Boldog István Fidesz-politikusról, Telex.hu, május 8.)