Amikor tegnap reggel Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester megtudta, hogy a rá váró újságírók közül az egyik a PestiSrácok.hu munkatársa, választhatott. Vagy hazamegy, és helyette az ATV műsorszerkesztője áll az újságírók elé. Vagy tudomásul veszi a nemszeretem szerkesztőség jelenlétét, és válaszol a „propagandaeszköz” kérdéseire is. A második megoldást választotta. A nyilvánosságot is beavatta, vajon újságírás-e az, amit a kormánypárti médiumok művelnek. Botrányt csinált, hogy elmondhassa, szerinte ki vélhető újságírónak.

Nem a polgármesterek (politikusok) dolga eldönteni, ki az újságíró, ettől azonban még firtatható a szakmai kérdés. A XVIII. század elejétől beszélhetünk a szó mai értelmében vett újságírásról, amely a következő száz évben a politikusok szolgálatában telt el. A napoleoni háborúk után azonban a nyilvánosság szempontjából is két részre vált Európa. Az Elbától nyugatra a sajtó gazdasági vállalkozás lett, a kevésbé polgáriasult Elbától keletre viszont politikai vállalkozás maradt.

Még a múlt században is azt írta Huszár Sándor, hogy „Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen - ugye - pártember is.” (1960. április 30-i naplójegyzetéből, ÚjHét.com, 2021. november 6.) A munkáskáderből lett „pártember” alapította meg tíz év múlva A Hét című bukaresti hetilapot. Szerkesztőként odáig jutott, hogy emigrálnia kellett Magyarországra. A pártos újságírás művelői közül sokan hagyták el a beidegződéseiket, ám a maradék ortodoxokból jutott a másik politikai oldalnak is. Egyszerűbb volt világnézetet váltani, mint szakítani a politikának alávetett újságírással.

Ezzel magyarázható, hogy Baranyi Krisztinával ellentétben mindenkit újságírónak tartok, aki ezt a mesterséget hivatásszerűen műveli. A propaganda is az újságírás része, és elég sokan vannak, akik még nem gyógyultak ki belőle. Az állapotuknak megfelelő beleérzéssel kéne kezelni őket - mint szakmánk egy fázissal elmaradott részét. Az idősek már aligha változnak, a fiatalok pedig még változhatnak. De ismerünk olyan konzervatív értékrendű szerkesztőségeket is, például a Válaszonline,hu-t és a Magyar Hangot, amelyek a pártos újságírás helyett a függetlent választották.

Vállalták ezzel a tengődést. Meg azt, hogy a kormányzat részéről nagyobb nyomásnak vannak kitéve, mint az ellenzéki pártok által pénzelt portálok, amelyek ellenkező előjellel ugyan, de a hatalmon lévők számára ismerős pártos újságírást művelik.

Tíz mondat az újságírásról

Az újságíráshoz elsősorban nem telefon, fax, íróasztal, magnetofon és szövegszerkesztő kell, hanem hittel, valódi érdeklődéssel figyelő ember, akinek megnyílnak az ajtók és a szívek. (Gyarmati Béla miskolci újságíró, Észak-Magyarország, 1999. szeptember 27.)

A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)

Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

Van még idehaza színvonalas szöveges és audiovizuális újságírás. Más kérdés, hogy egyre inkább csak előfizetésekkel elérhető. (Forgács Iván kritikus, Népszava, 2021. december 18.)

A hatalmi viszonyoktól teljesen független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)

A pártos újságírás csúcsra járatása, az azzal járó színvonalesés riasztja a közönséget. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. október 7.)

A mostani újságíráshoz már nem kell sajtóigazolvány. (M. Vadas Zsuzsa miskolci újságíró, Facebook.com, 2022. október 19.)

A hangfelvételt valamikor októberben rögzítették Sepsiszentgyörgyön. Az egyházi intézmény imatermében elhangzott szavak a kolozsvári Transtelex.ro közvetítésével jutottak el a marosvásárhelyi ÚjHét.com-hoz, az erdélyi szerkesztők azonban tapintatból kipontozták a kivégzendő újságírónő nevét. A „felakasztására” áhítozó politikus teljes szövege először a Telex.hu tegnapi számában jelent meg.

Érdekesek a körülmények is. A Mi Hazánk Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjének vezetője székelyföldi körúton próbálta erősíteni a szélsőjobboldali párt hadállásait. Ama összejövetelről nemcsak hangfelvétel készült, hanem fénykép is. A hetedik résztvevő fotózta az asztalnál ülőket. A fényforrások azt sejtetik, hogy égett a villany, de hogy falikarból áradt-e vagy csillárból, az nem látható. A kabinetfőnök, akit csak a bejegyzésem utáni összeállításban nevezek meg, hozta azt a formát, amelynek révén a rendszerváltás óta kielégíthető a magyar társadalom mintegy tíz-tizenöt százaléka.

Egy kis zsidózás, cigányozás, az MTV, az RTL Klub, az ATV és a „most már az ide sorolható” Duna TV mételye megfertőzte a székely néplelket is, itt van például Parászka Boróka, aki... A hátborzongató eszmefuttatásnak nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, ha az immár parlamenti párt egyik kulcsembere nem fenyegetne létében is egy publicistát. Az idézetcsokorban olvasható, hogy több politikus vette szájára az akasztást, de volt annyi eszük, hogy csupán metaforaként használták. Némelyik még viccelődött is vele.

A jelenlegi miniszterelnök pedig a Bach-korszak kiközösítési formáját emlegette, amidőn az üldözés elől külföldre menekült magyar politikusok arcképét in effigie (jelképesen) függesztették az akasztófára. A nemzetpolitikai kabinetvezető a buta politikusok közé tartozik, mert képzettársításra sarkalló hasonlat helyett nevesített. Arra a kis időre, amíg a felháborodás mégis arra kényszeríti a pártját, hogy kizárja a soraiból, nem érdemes megjegyezni a nevét.

Az ATV kora esti vitaműsora tegnap azért néhány percet szentelt a visszhangos epizódnak. A hozzászólók elmarasztalták az ostobaságig őszinte politikust. A műsorvezető pedig azzal csökkentette a kínos és szánalmas epizód jelentőségét, hogy elmondta, csupán néhányan tették tiszteletüket az imatermi megnyilvánuláson. Az élő adás hevében így jellemezte a sepsiszentgyörgyi helyzetet. „Nem lógtak a csillárról is emberek.” Ennél stílusosabban nem is kapcsolódhatott volna az akasztásos hangfelvételhez.

Tíz mondat az akasztásról

Én úgy érzem magam nyakkendőben, mint akit akasztani visznek. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Pesti Riport, 1995. július 12.)

Minden rendszer gyilkos. Az egyik akasztófára, a másik intenzív osztályra juttat embereket. (Verebes István rendező, Magyar Hírlap, 1995. augusztus 22.)

Akasztani inkább a jobboldaliak óhajtanának, a balosok jobbára börtönben szeretnék látni az ellenfeleiket. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Népszava, 2001. december 27.)

Ötvenhat után akasztottak himbálóztak bennem. (Eörsi István költő, Népszabadság, 2001. december 31.)

Nálunk előbb akasztanak, aztán jön a tárgyalás, és végül nyomozni kezdenek. (Moldova György író, Magyar Hírlap, 2002. április 8.)

A kommunisták és a nácik olyanokat is meggyilkoltak, akiket egy jogállamban szintén felakasztottak volna. (Ungváry Krisztián történész, Heti Válasz, 2012. augusztus 9.)

Andrássy Gyula az egyetlen miniszterelnökünk, akit előbb felakasztottak, és utána lett miniszterelnök. A többiek fordítva jártak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2016. november 11.)

Senki sem fog lámpavason lógni. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Népszava, 2020. augusztus 25.)

Meg lehet nézni egy Parászka Borókát, meg lehet hallgatni a Marosvásárhelyi Rádióból, hát ha az ilyeneket a magyarok nem tudják felakasztani, maguk közül nem tudják kiiktatni, akkor nem csoda, hogy oda jutunk, ahova jutunk. (Bartha Barna, a Mi Hazánk Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjének vezetője, Telex.hu, 2022. november 3.)

A Mi Hazánk fantáziája ennyi: darálni, agyonverni, akasztani. (Majtényi László alkotmányjogász, volt ombudsman, Facebook.com, 2022. november 3.)

Tegnap este megszólaltatták az ATV-ben Komjáthi Imrét. A Magyar Szocialista Párt frissiben megválasztott társelnöke mintha a férfi kvóta megtestesítője volna. A Kádár-korszak országgyűlésében a női kvótát testesítette meg a fejőnő, aki hozta az ifjúságit és a mezőgazdaságit is. Az edelényi politikus akaratlanul is hozza a férfi kvótát az MSZP társelnöki rendszerében, a kétkezi munkást, a hatgyerekes családapát és a keresztényt is.

Szereplését a baloldali párt kongresszusán az Isten engem úgy segéljen!-nel fejezte be. S ha alkalom adódik rá, mint tegnap este, azok figyelmét is igyekszik magára irányítani, akiket épp a vallásosságuk ábrándít ki az álszent Orbán-rendszerből. Ahogy elnézem, a válságos helyzetben lévő szocialisták alapos munkát végeztek az új vezető beharangozásában. Elővették Horn Gyula és Botka László egy-egy tételmondatát. De megtetszett nekik Ceglédi Zoltán politológus akkumulátoros hasonlata is.

A gyári munkában jártas társelnök azt a következtetést vonta le belőle, hogy az együttműködésre szövetkezett ellenzéki pártok a választási kampányban „leszívták” az MSZP erejét, majd a vereség után mérgezőnek nyilvánították. Lehet, hogy ebben igaza is van, az akkumulátoros hasonlat azonban furcsa karriert csinált a nyilvánosság fórumain. Először mintha a női társelnök használta volna anélkül, hogy megemlítette volna a forrást.

Aztán Komjáthival közös műsorban beszélt április 3. tanulságairól. Újra szóba hozta, de a jelenlétében már nem tulajdoníthatta magának, ezért bejelentette, hogy „Imrétől” kölcsönözte. A bejegyzésem utáni összeállításban pedig Gyurcsány Ferenc közölte, hogy „A politikában nincs szerzői jog.” Másként én se foglalhatok állást. A szállóigék eredetét gyakran tanulmányozóként ugyanis arra jutottam, hogy eredeti gondolata utoljára Ádám ősapánknak volt.

A jól hangzó mondatokat addig formálgatjuk a kávéházi törzsasztalnál, napjainkban a digitális kávéházként működő közösségi médiában, amíg ki nem csontozzuk, és egy-egy közismert személyiség a nevére nem veszi őket. Az eljárást a politikusok azzal tetézik, hogy még a közismert személyiségtől is át-átveszik a tételszerű mondást. A körülményektől függ, hogy egyáltalán megemlítik-e a nevét. Szinte mindegyik parlamenti párt gyakorlatában dívik ez, az MSZP még a visszafogottabbak közé tartozik.

Ami zavar benne, az inkább csak az, hogy a haldokló szervezet újraélesztését talán mégsem ezzel kéne kezdeni.

Tíz mondat a hívószavakból

Olyan Magyarországot kell teremteni, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. (Horn Gyula szocialista politikus, az MSZP volt elnöke, volt miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2003. március 29.)

Fizessenek a gazdagok! (Botka László szocialista politikus, az MSZP miniszterelnök-jelöltje Miskolcon, YouTube.com, 2017. március 14.)

A magyar szocialisták olyan országot akarnak, ahol nemcsak megszületni, hanem élni is érdemes. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, hvg.hu, 2017. május 2.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt szocialista politikus, az MSZP volt elnöke, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, 2022. július 8.)

Az MSZP legközelebb nem lesz „akkumulátorpárt”, hogy mindenki leszívja az erejét, tudását, a hozzáadott értékét, az embereit, az eszközeit. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, az MSZP társelnöke, HírKlikk.hu, 2022. október 23.)

Imrétől tanultam, hogy az MSZP nem lesz többé akkumulátorpárt. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, az MSZP társelnöke, InfoRádió, 2022. október 24.)

Mint az MSZP társelnöke azon leszek, hogy még egyszer ne legyen akkumulátorpárt az MSZP. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Spirit FM, 2022. október 26.)

Az ellenzéki pártok gyakorlatilag rácsatlakoztak az MSZP-re, mint egy akkumulátorra, leszívtak minket. (Komjáthi Imre szocialista politikus, az MSZP újdonsült társelnöke, PécsiStop.hu, 2022. október 30.)

Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre szocialista politikus, az MSZP társelnöke, Hírklikk.hu, 2022. október 30.)

Föld S. Péter érdekes talány. Ő maga előszeretettel nevezi magát dalszövegírónak, egy évtizedek óta működő rockzenekar szerves részének. Eközben újságírással-szerkesztéssel keresi a kenyerét. Publicistának és humoristának is nevezhető. Három évtizede gyűjtöm a szállóigéket, és huszonegy jó (szellemes, korjellemző) mondatával az élmezőnybe tartozik. Ezek egyike a „Kis sértett járja be Európát.”

Az eredetét ismerjük, a Kommunista Kiáltványban jelent meg 1848. február 26-án. Így hangzott: „Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete.” Azért idézem németül is („Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Kommunismus.”), mert szegény németek nem viccelődhettek vele. Az eredetiből hiányzik a kísértet és a kis sértett kísérteties hasonlósága. FSP tegnapi, fészbukos bejegyzésében Árkus Józsefről emlékezik, és a hajdani Lúdas Matyi-főszerkesztő ürügyén megjegyzi, hogy a vicclap szerkesztőségi értekezletén a kistermetű palesztin vezetőn, az Európát „végigtarháló” Arafaton köszörülték a nyelvüket.

Hozzáfűzi, hogy a Kádár-rendszerrel jó kapcsolatot ápoló arab politikusról nem lehetett újságban viccelődni, a mondás csupán a rendszerváltás után futhatott be karriert a nyilvánosság kaján fórumain. Ezt nem vitatom, sőt a bejegyzésem utáni összeállításban bizonyítom is. Van azonban egyetlen kivétel, aki már a Kádár-korszakban is ironizált a Kommunista Kiáltvány szellemesen torzított mottójával. Hary Márta újságíró, a Népszava rádiókritikusa, egyébként pedig Fekete Sándor szerkesztő-publicista felesége.

De ő nem Arafatban látta a „kis sértettet”, hanem Ceausescuban. Nem nevezi meg, ám az idő tájt minden értelmes újságolvasó tudta, hogy a kondukátor szó kit takar. A dátum is árulkodó, 1989 eleje. Néhány hónap múlva a román diktátor halott. Őszintén szólva nem tudom, vajon Ceausescu hány centi magas volt, és már Hary Mártát sem kérdezhetem meg erről. Elég nyilvánvaló azonban, hogy nem feltétlenül a termetére gondolt, amikor azt vázolta nyilvánosan, hogy a kondukátor hibájából éhező-fázó Románia előbb-utóbb rászorul a külföldi segélyre (kölcsönre, hitelre).

Többen Orbán Viktorban fedezték föl a Kommunista Kiáltvány parafrázisát, talán nem is ok nélkül..Egyedül a kormánypárti Lázár János kísérletezett azzal, hogy ellenzéki politikusok sértettségében találja meg a hazaárulás okát. Az a benyomásom, hogy nem sikerült neki.

Tíz mondat a kis sértettekről

Egy „kis sértett” járja be majd jövőre Európát, ha egyik szomszédos országunk vezető kondukátora útnak indul. (Hary Márta rádiókritikus Ceausescuról, Népszava, 1989. január 2.)

Vagy tizenöt évvel ezelőtt, amikor egy Arafat nevű úr körbekalapozta kontinensünket, mondtam valami hasonlót, jelesül: kis sértett járja be Európát. Igaz, akkor ezt nem lehetett nyomtatásban megjelentetni. (Föld S. Péter újságíró, Kurír, 1992. december 29.)

Kis sértett járja be Európát. (Vágó István műsorvezető Orbán Viktorról, Facebook.com, 2010. július 20.)

Konok kis sértett járja be Európát. De a legnagyobb sértést, mondhatni vétket a magyar szellem és össznemzeti érdek ellen pont Orbán Viktor és a Fidesz követi el. (Ágoston Hugó újságíró, Új Magyar Szó, 2011. január 21.)

Orbán Brüsszelben harcolt a magyar emberekért. Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. október 26.)

Előttem fiatalok, piros pólóban. A hátukon felirat: „Kis sértett járja be Európát.” (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu,.2018. szeptember 17.)

Ma is kísértet járja be Európát, és bizony kis sértettek járják be Európát, akik feljelentik a saját hazájukat. (Lázár János Fidesz-politikus az ellenzéki politikusokról, YouTube.com, 2018. október 23.)

Kísértet járja be Európát, vagyis inkább kis sértett, ráadásul nem is annyira kísértet, mint inkább vírus. Az illiberalizmus és populizmus vírusa. (Ille István blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2019. január 29.)

Kis sértett járja be Európát. (Gulyás Balázs publicista Orbán Viktorról, Magyar Hang, 2021. július 2.)

A kis sértett járja be Európát szlogen akkor született, amikor Jasszer Arafat palesztin vezető, az akkori magyar vezetés jó barátja európai körútra indult, hogy kontinensünk vezetőinek jóindulatát és pénzügyi támogatását elnyerje. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. november 1.)

Már nem azt firtatják a közösségi médiában, hogy október 23-án miért nem Budapesten beszélt a miniszterelnök. Egy hozzászóló fölelevenített egy Fidesz-toposzt (közismertnek vélt fordulatot), amely idestova 33 éve kering a nyilvánosság fórumain: Orbán Viktor 1989 őszén, egy zalaegerszegi nagygyűlésen „agyagba döngölte” a kommunistákat.

Ő maga is mondott valamit egy hete, a Mindszenty bíborosról elnevezett emlékház avatóján: „A sorsnak van humora. Az ellenzék akkori jelöltjét, aki azóta Zalaegerszeg díszpolgára lett, Dr. Marx Gyulának hívták. Emlékszem, fiatalon még nekem is volt szerencsém kampányolni Gyula bácsi mellett. Végül csak megvalósult a marxizmus, hiszen egy Marx győzte le a marxistákat.” (Miniszterelnök.hu, 2022.10.23.) Majd köszöntötte a közönség soraiban ülő, 92 éves orvost.

A korabeli sajtó alapján rajzolódott ki a társadalmi háttér. Az ellenzéki csoportosulások 1989 nyarán kezdeményezték, hogy a „levitézlett” MSZMP-politikusok adják vissza az országgyűlési mandátumukat. Például Aczél György Baranyában, Pap János Veszprém megyében, Varga Gyula pedig Zalában. Október 12-én, kedden délután nagygyűlést tartottak az egerszegi Dísz-téren. A Zalai Hírlapban megjelent fényképen emberfejek sokasága látszik, mögöttük villanyoszlopok és zászlók. A pódiumon Dr. Marx Gyula nyugalmazott körzeti orvos beszélt, majd a közeli Keszthelyen lakó Csengey Dénes, az MDF alelnöke is.

A Fidesz képviseletében Orbán Viktor szólalt meg, és kifejtette, hogy a szocializmus miként emelt falat az emberek közé. A kommunistákat azonban nem döngölte agyagba. Pontosabban szólva nem ő, hanem a mellette álló Németh Zsolt döngölte agyagba őket. A kiszólástól Marx doktor elhatárolta magát a megyei napilap másnapi számában. A helyzet megértéséhez tudni érdemes, hogy október 7-én megalakult az MSZP, amelyet sokan Pozsgay Imre pártjának tartottak, márpedig az MDF ügyvezető elnöke Bíró Zoltán volt, Pozsgay régi harcostársa a művelődési minisztériumból.

A Zalai Hírlapban megjelent két hozzászólás is. „A Ganz Szerelvény és Gépgyártó Vállalat összevont MSZMP-taggyűlése” nyílt levelet intézett az agyagba döngölő politikushoz: „Németh Úr! A Fiatal Demokraták Szövetségének még sokat kell tapasztalnia, hogy ’felnőtt’ módon, az országért érzett valódi felelősséggel politizáljon.” A másik levelet 13 MDF-közeli személyiség írta alá, és 33 év múltán sem érdektelen: „Csak a vak, illetve az elvakult ember nem látja, mire számíthat egy fideszesek által esetlegesen uralt demokratikus, békés, vérontás-mentes, szebb jövőben.”

Tíz mondat a kommunistákról

A kommunista párt összeomlásával a baloldalon vákuum keletkezett, amelynek a betöltése a Magyar Szocialista Párt felelőssége. (Pozsgay Imre szocialista politikus, Népszabadság, 1990. május 15.)

Ez a mostani többpártrendszer büdös. Bele van pecsételve a kommunista étlap minden szaftja. (Csurka István MIÉP-politikus, író, Magyar Fórum, 1994. február 17.)

Minden tisztességes ember legalább egyszer életében kommunista volt. (Horn Gyula miniszterelnök, Napló, 1994. június 4.)

Aczél György kommunista úriember volt. Azokra is odafigyelt, akiket utált. (Bertha Bulcsu író, Magyar Nemzet, 1995. március 25.)

A kommunista dzsentrik bonvivánja. (Bayer Zsolt publicista Medgyessy Péterről, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 30.)

Amikor elszegényedik egy ország, a kommunista már alig jelent többet, mint hogy a szegények pártján áll. (Moldva György író, Népszava, 2009. március 12.)

A halál az utolsó kommunista, mindenkinek ugyanannyit mér. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2015. október 7.)

Ön egy lánglelkű fiatal demokratából kiégett kommunista lett. (Vona Gábor Jobbik-politikus Orbán Viktorról, Index.hu, 2017. június 6.)

A liberális nem más, mint kommunista diplomás. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2020. február 16.)

A kommunisták zöldre festik magukat. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet, 2020. március 7.)

Nehéz eldönteni, vajon mit is jelent. Az utcai politizálás talán a parlamenti ellenzék elkeseredését, kiábrándultságát: a benti eszköztelenség kinti következményét jelenti? Vagy a legöntudatosabb választópolgárok kint kezdeményeznek tüntetést, élőláncot vagy villámcsődületet, és az országgyűlési képviselők bent igyekeznek átvenni az akciót?

Azt vettem észre, hogy az ellenzékben lévő politikusok szívesebben rezdülnek együtt az utcán politizálókkal, mint a kormányzók. Az utóbbiak valaha szintén voltak ellenzékiek, de most inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem az a igazi politikus, aki kiviszi az embereket az utcára, hanem aki haza is hozza őket. Van benne igazság, bár ellenzékben ugyanazok hallgatják el a mondat második felét, akik kormányzati helyzetben a teljes mondatot ajánlják a figyelmünkbe. A másik következtetés a bejegyzésem utáni összeállításból rajzolódik ki.

A hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje pályakezdő, ellenzéki politikus korában hajszálpontosan fogalmazta meg az utcai kormánybuktatás szempontjait: a demokratikus intézmények felszámolását és a konfliktuskereső külpolitikát. Orbán Viktor kijelenése óta három évtized telt el. Immár 16 és fél éve miniszterelnök, negyedszer kormányoz kétharmaddal, és művészi tökélyre fejlesztette a demokratikus intézmények kiürítését meg a világot végigprovokáló külpolitikát. Nem lehet rá azt mondani, hogy pályakezdő korában fogalma sem volt a kormánybuktatás utcai előfeltételeiről.

Voltaképpen azt valósította meg, amitől annak idején óvott bennünket. Sőt, a rendeleti kormányzással nemcsak az ellenzéket fokozta le biodíszletté, hanem a kormánypárti képviselőket is utólagos bólogatójánossá silányította. A fokozódó válsághelyzetben óhatatlanul előtérbe kerül az utcai politizálás, amelyhez országszerte épp élőláncot alkotnak a tanárok, diákok és szülők. A kormánypárti képviselők egyelőre elviselik a megaláztatást. Az ellenzékiek jó pénzért érzik rosszul magukat az ország házában. S bár kacérkodnak az utcán politizálókkal, közülük egyetlen tartózkodik állandó jelleggel a parlament falain kívül.

Hadházy Ákos sátrat vert a közszolgálati rádió és televízió székháza előtt. A miniszterelnök előrelátására jellemző azonban, hogy a belvárosból a külvárosba telepítette a két állami médiumot. Farkasordító hidegnek kéne lennie, és az inflációnak is tetőfokra hágnia, hogy a tiltakozók utat találjanak a nehezen megközelíthető épülethez.                

Tíz mondat az utcáról

Két olyan ok képzelhető el, amiért mégis meg kellene buktatni a kormányt, akár az utcán is. Ha erőszakos eszközökkel próbálná meg felszámolni a demokratikus intézményeket, vagy ha a kormányzat konfliktuskereső külpolitikát folytatna. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1992. október 24.)

Olyan politikát fogunk folytatni, hogy ne adjunk okot az emberek utcára vitelére. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Somogyi Hírlap, 2002. augusztus 10.)

Megbuktatni az utca fogja, ha már nem sikerül tovább titkolni a gazdaság gyengülését. (Béndek Péter publicista az Orbán-kormányról, 168 Óra, 2014. július 10.)

A parlamentet azért tartják, hogy az emberek ne az utcán öljék egymást. (Botka László szocialista politikus, ATV, 2016. november 30.)

Egyetlen tere nyílik ezután az ellenzéknek, ha már minden demokratikus intézményből kiűzték: az utca. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2018. április 12.)

Ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, mint a Parlamentben az ellenzék. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, PestiSrácok.hu, 2018. december 22.)

Süket csönd az utcán. A kutyák is hallgatnak, nincs kire ugatni. (Pór Vilmos újságíró a kijárási tilalomról, Facebook.com, 2020. november 15.)

Orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2022. augusztus 2.)

Ennyi embert az utcán aludni még nem láttam. (Nádas Péter író, Népszava, 2022. október 4.)

Utcára magyar! (Magyar Bálint volt SZDSZ-politikus. Facebook.com, 2022. október 18.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor uniózott, Varga Judit amerikázott, Gyurcsány Ferenc dékázott, Kunhalmi Ágnes akuzott, Szanyi Tibor pedig szocizott. Lefülelt mondatok.

Az MSZP legközelebb nem lesz „akkumulátorpárt”, hogy mindenki leszívja. (Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, HírKlikk.hu, október 23.)

Könnyebb változtatni a stíluson, mint a szervilizmuson. (Heidl György, a pécsi egyetem bölcsészkari dékánja Pankotai Liliről és a tőle elhatárolódó gimnáziumigazgatóról, Facebook.com október 24.)

Nem lesz ennek jó vége. (Kéri László politológus az ország helyzetéről, Klubrádió, október 24.)

Sokszor nehezen kezelhető, de mégis egyre jelentősebb tagjává váltunk az utóbbi időkben az Európai Uniónak. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 25.)

Az MSZP tíz ember üzleti klubja. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Hír TV, október 25.)

Márki-Zay Péter változatlanul amatőr a politikában. (Németh Péter újságíró, ATV, október 26.)

Magyarnak lenni a legjobb a világon. (Varga Judit igazságügyi miniszter az amerikai magyarok körében tett látogatásáról, Magyar Rádió, október 26.)

A szólásszabadságba a meghökkentő előadásmód is beletartozik. (Molnár Péter slemmer, hajdani Fidesz-alapító Pankotai Liliről, Klubrádió, október 26.)

A káromkodásról idővel le lehet szokni, a megalkuvásról és szervilizmusról nem. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Facebook.com, október 26.)

A balliberálisok egy kiskorú fedezékéből támadják a kormányt. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, október 27.)

Versenyképességünk alapja ma még mindig az olcsó munkaerő. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, október 27.)

Ami kötelező az Unióban, az általában rossz a magyaroknak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, október 28.)

A régi-új vezetés inkább tűnik a párt felszámolóbiztosának. (Nagy Attila Tibor politológus az MSZP-ről, Magyar Hang, október 28.)

A szocialista pártot tíz éve temetik. (Juhász Ferenc szocialista politikus, ATV, október 28.)

Az aprónak akkor még volt értéke, adtak érte valamit. (Ballai József újságíró a fémpénzekről, Facebook.com, október 28.)

A Fidesszel szemben csak egy töredezett izé van, amelynek még a közös nevét se sikerült megtalálni. (Lakner Zoltán politológus az ellenzékről, Népszava, október 29.)

Az átlag életkor ránézésre hatvan fölött volt. (Cseke Balázs újságíró a Demokratikus Koalíció kongresszusáról, Telex.hu, október 29.)

Annyian támogatnak minket, mint a többi ellenzéki pártot összesen! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, október 30.)

Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre, az MSZP újdonsült társelnöke, HírKlikk.hu, október 30.)

Lehet törvényellenesen utcára szólítani kiskorú diákokat, s elszórakozni azon, hogy nyomdafestéket nem tűrő szónoklatokat tartanak. (Kondor Katalin újságíró, Magyar Hírlap Online, október 30.)

Mázlim volt, mindig jókkal dolgoztam. (Stohl András színész, Klubrádió, október 30.)

Hargitai Miklós eltűnt a Népszava impresszumából, de nem tűnt el a nyilvánosságból. A felesége állást kapott egy mediterrán országban, ő pedig elkísérte. Lemondott az ellenzéki napilapnál viselt főszerkesztő-helyettességről, de nem mondott le arról, hogy formálja az olvasók véleményét. Jó ötlet. Akadnak olyan kollégáim, akik külföldről néznek haza, és velünk ellentétben a fák nem takarják el előlük az erdőt.

Tegnapi cikkének Hargitai a Lenézés címet adta. Utal a kormánypárti sajtóra, mely a miniszterelnök zalaegerszegi beszéde után azt sugallja, hogy „a baloldal lenézi a vidéket”. Ebből fejti ki azt, ami engem is foglalkoztat: „Szóval amit én érzek, az nem lenézés: egyszerűen zavar, hogy sokan gondolkodás nélkül ráteszik a következő négy évüket (meg a miénket) olyasmire, aminek kétpercnyi internetes keresgéléssel simán ellenőrizhetnék az igazságtartalmát.” Azt firtatja, vajon a vidéken élő, alacsony iskolázottságú, idősebb emberek miért hisznek a politikusoknak. Nemcsak a jelenlegi miniszterelnöknek. Annak is, aki saját bevallása szerint a 2006-os országgyűlési választás előtt nem bontotta ki a valóság minden szeletét.

Van nekem egy unokatestvérem. Együtt töltöttük a gyerekkorunkat, majd fiatalasszonyként házi koszttal pótolta a kollégiumi menza szűkös kínálatát. Hálával tartozom neki, ezért a nyugdíjasoknak járó Erzsébet-utalványokat neki küldtem el. Mindig Orbánra szavazott, mert hisz benne (vagy neki). Ő az a vidéki választópolgár, aki soha nem szánt két percet sem a miniszterelnöki igazságtartalmak ellenőrzésére. A jelenséget pontosan vázolta Hargitai Miklós, megtévesztő azonban a statisztika, miszerint majd’ mindenkire jut egy mobiltelefon. Unokatestvéremnek is van mobilja, de ama százezrek egyike, aki a világhálót nem politikai tájékozódásra használja.

Beéri a Kossuth Rádióval, az M1-gyel és a megyei napilappal. Azokkal a médiumokkal, amelyek a kormány nótáját fújják. Hatékonyságuk oka, hogy zökkenőmentesen adják vissza, erősítik fel a központi üzeneteket. Ezúttal például nem is azt, amit Orbán mondott Zalaegerszegen. Október 23-án úgy fogalmazott, hogy a vidékieket „lesajnálja” a baloldal. A nyelvérzékem azt sejteti, hogy az idézett szó enyhébb, beleérzőbb, közelebb áll a könyörülethez és a szánalomhoz. Nem azonos a lenézéssel, amelyet a kormányzati propagandagépezet aligha véletlenül használ.

Meghamisítja a miniszterelnököt, hogy a szociális bérlakásban élő unokatestvérem sok százezer sorstársával együtt hivatalban tarthassa Orbán Viktort.

Tíz mondat a vidékről

A Fidesz igazi erőssége nem is igazán a főváros, hanem a vidék. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1992. július 6.)

A liberális szó helyett inkább a szabadelvűt használom, hiszen vidéken semmit sem értenek abból, ha azt mondom, hogy liberális. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Kritika, 1994/március)

A választások eredménye azt mutatta, hogy a vidéknek nagyobb szüksége van a változásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Somogyi Hírlap, 1998. december 24.)

Erőforrásokat most elsősorban autópálya-építésre, a vidék fölemelésére fordítunk, és kevésbé a metró építésére. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 1999. július 8.)

Nem tagadom, nekem a vidék a legkönnyebb terep. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2005. február 17.)

Fáj nekem, ahogy a vidék tespedt és mozdulatlan. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Rádió, 2006. április 16.)

Erős vidékre van szükség, amely képes biológiailag és gazdaságilag fenntartani az országot. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Vas Népe, 2007. március 12.)

Ezzel a bürokratikus gondolkodásmóddal nemhogy egy európai gazdaságot, de egy vidéki kócerájt sem lehetne eligazgatni. (Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Bizottságról, Privátbankár.hu, 2012. március 8.)

Az államról is pontosan ugyanúgy kell gondolkodni, mint ahogy az ember gondolkodik vidéken a saját portájáról. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. július 9.)

A bennünket, vidékieket lesajnáló baloldal szerint nem helyénvaló ma Zalaegerszegen ünnepelni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. október 23.

A Klubrádió tegnapi adásába belelefonált egy hajdani kolléganőm. Nem újságíróként, hanem a műsor rendszeres hallgatójaként mutatkozott be. Egy készülő jogszabály és a kormányzati szándék összefüggését abban találta meg, hogy „a főkolompos és tettestársai” megint terveznek valamit a szegény emberek ellen. Ebben valószínűleg igaza van, a fülemet mégis sértette az idézett kifejezés. Ennél többre is képesnek tartom, bár elismerem, hogy nem föltétlenül egy népszerű beszélgetős műsorban kéne a miniszterelnöki műhely törvényalkotói tevékenységét elemezni.

Ismerős a szókapcsolat előzménye, az „Orbán és bandája”. Az Arcanum.hu tanúsága szerint a múlt század közepén, 1949-től 1956-ig a „Rajk és bandája” 437-szer tűnt fel az egyenirányított sajtóban. Ez lett a Rákosi Mátyás által kivégeztetett és máskülönben szintén kommunista külügyminiszter, Rajk László kötelező elmarasztalása. A cikkírók gondolkodás nélkül vetették papírra, a szerkesztők pedig gondolkodás nélkül fogadták el. Ehhez képest az „Orbán és bandája” a maga 40 említésével csúfolódásnak számít az óvodai homokozóban. De tanulságai azért vannak.

Úgy lett belőle az ellenzéki sajtó toposza (közismert fordulata), hogy mértékadó elemzésekben szóba sem került. Az „Orbán és bandája” kifejezéssel leginkább olvasólevelek szerzői foglalták össze érzelmi benyomásaikat: elkeseredésüket, kiábrándultságukat. Tőlük senki sem várt árnyalt fogalmazást. Például egy Fábri Ferenc nevű mérnök a 168 Órában, a Vasárnapi Hírekben és a Népszavában nyolcszor is így hozta össze szűkebb környezetével a miniszterelnököt. Akkor fajult el a helyzet, amikor az ellenzéki politikusok is rákaptak a bandázásra.

Érteni vélem, hogy 2018-ban sokkolta őket a harmadik kétharmad, de annál többre becsülöm őket, hogy beérjék az „Orbán és bandája” jól hangzó általánosságával. A velük beszélgető újságírók közül csupán egy kérdezett vissza, mondván, hogy „Sokan elhatárolódnának a banda kifejezéstől.” Erre fejtette ki Horváth Csaba zuglói polgármester: „Nem tudom másnak tekinteni azt a kormányzó elitet, akik az elmúlt tíz évben végigrabolták az országot.” (ATV, 2020. október 25.) Már az is eredmény, hogy a szocialista politikus indoklásra kényszerült. Kár, hogy ilyesmire mostanában hivatásos kérdezők és szerkesztők ritkán késztetik az ellenzéki véleményformálókat.

Tíz mondat a bandáról

Csak nem ekkorra tervezi Orbán és bandája a jegybanki tartalékok elrablását? (Zsebesi Zsolt újságíró, Népszava, 2011. december 3.)

Sokan úgy érzik, hogy Orbán és bandája hamarosan elmenekül. (Böjte József dokumentum-filmrendező, Népszabadság, 2014. december 16.)

Sokszor leírtam már, hogy Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, FüHü.hu, 2018. február 14.)

A képzeletbeli ring jobb sarkában Orbán és a bandája. (Horváth Csaba szocialista politikus, ATV, 2020. október 25.)

Orbán és bandája fél. És joggal félnek. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2021. szeptember 3.)

Orbán és bandája csak a tünet. A betegség maga az ország. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Facebook.com, 2022. január 17.)

Orbán és bandája erkölcsileg és politikailag is megbukott. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, Hang.hu, 2022. február 6.)

Orbánék és tettestársaik. (Palotás János volt MDF-politikus, Népszava, 2022. október 9.)

Miket beszél Orbán és bandája Budapesten az európai és amerikai szövetségeseiről. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2022. október 18.)

Orbán és züllött csapata ki sem látszik az agresszor hátsójából. (Varga Zoltán DK-politikus, Facebook.com, 2022. október 18.)

Önmagában is provokáció, ha valaki a száguldó infláció korában arra emlékeztet, hogy a múlt század hatvanas éveiben az aprópénznek még volt értéke. Ballai József fészbukos bejegyzésében fel is sorolja, mit adtak érte. Tíz fillérért rajzlapot, húszért stollverket, negyvenért egy doboz gyufát, ugyancsak negyvenért kiflit, de hetvenért már paprikás kiflit is, nyolcvanért pedig újságot.

Itt megakadtam. Nem emlékszem ugyan, hogy például az Esti Hírlapot mennyiért árulták, arra viszont nagyon is, hogy az apám reggelenként adott rá egy forintot. Kecskemétre délután négykor érkezett az Esti Hírlap, ő fél ötkor ült le a konyhaasztalhoz, és ragaszkodott hozzá, hogy várja a friss példány. Nem kért vissza a pénzből, ezért minden hétköznap félretehettem negyven fillért. Ebből vettem egy német-magyar zsebszótárt huszonhat forintért. Itt van tőlem méternyire, a könyvespolcon, mind a mai napig használom.

Ettől persze Ballai Jóskának még igaza lehet, mert fiatalabb nálam, és az ő gyerekkorában már fölemelhették az újságok árát. Aligha árt egy kis kiruccanás a magyar sajtó múltjába az Arcanum.hu segítségével. Nos, 1960-ban az Esti Hírlap csakugyan hatvan fillérbe került, a Népszabadság és a Népszava azonban már nyolcvanba. Vagyis a politikai napilapok többet kóstáltak, mint az úgynevezett szocialista bulvár. Ráadásul Jóska nem is Kecskeméten gyerekeskedett, hanem a tizenöt kilométernyire lévő Nagykőrösön, amely nem Bács-Kiskun megyéhez tartozott, hanem Pesthez.

Arra pedig nem találtam utalást, vajon a szintén politikai napilap Petőfi Népe és Pest Megyei Hírlap mennyibe kerülhetett. Ennek nincs is különösebb jelentősége, hisz’ a különbség csupán két rajzlapnyi vagy egy stollverknyi. Kollégám azonban megkapta a magáét. Az egyik kommentelő feltételezte róla, hogy visszasírja a Kádár-korszakot. Jóska önérzetesen válaszolta: „Amit írtam, nem a Kádár-rendszerről szólt, hanem a gyerekkoromról.” Én se ajnározom a múlt század hatvanas éveit, valamit mégis a javára kell írnom.

Ballai József azt írta, hogy ötödikes korában kinézett magának egy Mátra-kerékpárt, amely lámpa és dinamó nélkül nyolcszáz-valahány forintba került. Az egyforintos iskolai takarékbélyegek segítségével összegyűjtötte a bicikli árát, amely ugyanannyi volt négy évvel később, a nyolcadik végén is. Ez stimmel. 1960 nyarán Z. Sándor debreceni cukrászmestertől kaptam egy Mátra-kerékpárt. A nagybátyám kerek ezer forintot fizetett érte, mert volt rajta lámpa és dinamó is.             

Tíz mondat a pénzről

Minél több a pénzügyminiszterünk, annál kevesebb a pénzünk. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 1995. április 7.)

Pénzhez úgy lehet juttatni az embereket, hogy többet hagyunk a zsebükben. (Gere Ádám közgazdász, Magyar Narancs, 1997. január 23.)

A pénznek nincs pártállása. (Lengyel László közgazdász. 168 Óra, 2011. január 6.)

Már az aprópénzért is lehajolnak a fiúk. (Lakos Imre DK-politikus a Fidesz-politikusokról, ATV, 2017. augusztus 4.)

Horthy és Kádár kezéhez vér tapad, Orbán kezéhez pénz. (Bozóki András volt Fidesz-politikus, a Gyurcsány-kormány kulturális minisztere, Mozgó Világ, 2019/1.)

Orosz pénzből vett kínai susogós mackóban tolja a lopott biciklit a közös piacra. (Para-Kovács Imre publicista a Fideszről, hvg.hu, 2019. március 17.)

A pénz mindent visz a politikában. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. június 11.)

A magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. január 21.)

A forint már inkább játékpénz. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. szeptember 17.)

Az aprónak akkor még volt értéke, adtak érte valamit. (Ballai József újságíró, Facebook.com, 2022. október 28.)