Önmagában is provokáció, ha valaki a száguldó infláció korában arra emlékeztet, hogy a múlt század hatvanas éveiben az aprópénznek még volt értéke. Ballai József fészbukos bejegyzésében fel is sorolja, mit adtak érte. Tíz fillérért rajzlapot, húszért stollverket, negyvenért egy doboz gyufát, ugyancsak negyvenért kiflit, de hetvenért már paprikás kiflit is, nyolcvanért pedig újságot.

Itt megakadtam. Nem emlékszem ugyan, hogy például az Esti Hírlapot mennyiért árulták, arra viszont nagyon is, hogy az apám reggelenként adott rá egy forintot. Kecskemétre délután négykor érkezett az Esti Hírlap, ő fél ötkor ült le a konyhaasztalhoz, és ragaszkodott hozzá, hogy várja a friss példány. Nem kért vissza a pénzből, ezért minden hétköznap félretehettem negyven fillért. Ebből vettem egy német-magyar zsebszótárt huszonhat forintért. Itt van tőlem méternyire, a könyvespolcon, mind a mai napig használom.

Ettől persze Ballai Jóskának még igaza lehet, mert fiatalabb nálam, és az ő gyerekkorában már fölemelhették az újságok árát. Aligha árt egy kis kiruccanás a magyar sajtó múltjába az Arcanum.hu segítségével. Nos, 1960-ban az Esti Hírlap csakugyan hatvan fillérbe került, a Népszabadság és a Népszava azonban már nyolcvanba. Vagyis a politikai napilapok többet kóstáltak, mint az úgynevezett szocialista bulvár. Ráadásul Jóska nem is Kecskeméten gyerekeskedett, hanem a tizenöt kilométernyire lévő Nagykőrösön, amely nem Bács-Kiskun megyéhez tartozott, hanem Pesthez.

Arra pedig nem találtam utalást, vajon a szintén politikai napilap Petőfi Népe és Pest Megyei Hírlap mennyibe kerülhetett. Ennek nincs is különösebb jelentősége, hisz’ a különbség csupán két rajzlapnyi vagy egy stollverknyi. Kollégám azonban megkapta a magáét. Az egyik kommentelő feltételezte róla, hogy visszasírja a Kádár-korszakot. Jóska önérzetesen válaszolta: „Amit írtam, nem a Kádár-rendszerről szólt, hanem a gyerekkoromról.” Én se ajnározom a múlt század hatvanas éveit, valamit mégis a javára kell írnom.

Ballai József azt írta, hogy ötödikes korában kinézett magának egy Mátra-kerékpárt, amely lámpa és dinamó nélkül nyolcszáz-valahány forintba került. Az egyforintos iskolai takarékbélyegek segítségével összegyűjtötte a bicikli árát, amely ugyanannyi volt négy évvel később, a nyolcadik végén is. Ez stimmel. 1960 nyarán Z. Sándor debreceni cukrászmestertől kaptam egy Mátra-kerékpárt. A nagybátyám kerek ezer forintot fizetett érte, mert volt rajta lámpa és dinamó is.             

Tíz mondat a pénzről

Minél több a pénzügyminiszterünk, annál kevesebb a pénzünk. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 1995. április 7.)

Pénzhez úgy lehet juttatni az embereket, hogy többet hagyunk a zsebükben. (Gere Ádám közgazdász, Magyar Narancs, 1997. január 23.)

A pénznek nincs pártállása. (Lengyel László közgazdász. 168 Óra, 2011. január 6.)

Már az aprópénzért is lehajolnak a fiúk. (Lakos Imre DK-politikus a Fidesz-politikusokról, ATV, 2017. augusztus 4.)

Horthy és Kádár kezéhez vér tapad, Orbán kezéhez pénz. (Bozóki András volt Fidesz-politikus, a Gyurcsány-kormány kulturális minisztere, Mozgó Világ, 2019/1.)

Orosz pénzből vett kínai susogós mackóban tolja a lopott biciklit a közös piacra. (Para-Kovács Imre publicista a Fideszről, hvg.hu, 2019. március 17.)

A pénz mindent visz a politikában. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. június 11.)

A magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. január 21.)

A forint már inkább játékpénz. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. szeptember 17.)

Az aprónak akkor még volt értéke, adtak érte valamit. (Ballai József újságíró, Facebook.com, 2022. október 28.)

Tavaly egy szakmai tanácskozáson a Válaszonline.hu-tól érkezett Bódis András ezt találta mondani: „Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is.” (Múosz.hu, 2021.11.10.) Már a helyszínen is kapiskáltuk a kijelentés horderejét, de nálam csak most esett le a tantusz.

Tegnap este az ATV stúdiójában szóba került, hogy a kormányzat igyekszik a magyar társadalmat szembe állítani az Európai Unió szankciós politikájával. A kampány kulcseleme egy plakát, középpontjában a ránk zuhanó bomba, rajta a felirat: „SZANKCIÓK”. Az egyik vendég kétszer is döbbenetét fejezte ki. Németh Péter azt az ellentmondást feszegette, hogy miközben a kormány szerint a szankciók tesznek tönkre bennünket, ama bizonyos bombát orosz repülőgépek dobják Ukrajnára. A műsorvezető nem újságíróként mutatta be, hanem mint a Népszava főszerkesztőjét.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy a lapjában ma reggel jelent meg tizedszer az említett kormányzati hirdetés. A mintegy tízmillió forintot hozó politikai reklámról írta Marnitz István: „A bombás plakátokat a kormánypropaganda eddigi erkölcsi mélypontjának érzem.” (Népszava, 2022.10.27.) Az újságíró Németh Péter a szívemből beszélt az ATV-ben, a főszerkesztő Németh Péter viszont magyarázattal tartozik. Kár, hogy erre Szöllősi Györgyi épp úgy nem kérte, mint a múlt héten, egy másik vitaműsorban Bodacz Balázs, aki ugyancsak a Népszava főszerkesztőjeként mutatta be.

Az ATV-ben hajlamosak arra, hogy behívnak egy-egy közéleti személyiséget a stúdióba, előre megbeszélik vele a témát, majd a műsorvezető váratlanul fölteszi azt a kérdést, amely kínos ügyet érint. Ez most kétszer is elmaradt. Lehetséges, hogy azért, mert az ATV műsorvezetői nem olvassák a Népszavát? Ezt nem nézem ki belőlük. Elképzelhetőbb, hogy az ATV vezetői kértek tapintatot tőlük. Ha nem firtatják a főszerkesztő álláspontja és az újság hirdetéspolitikája közti ellentmondást, akkor talán a sokat megélt stúdióvendég sem kérdez vissza élő adásban az ATV hirdetési gyakorlatára.

A képviseleti demokráciában ugyebár politikusok hozzák meg helyettünk a döntéseket, és az újságírónak az a dolga, hogy indoklásra késztesse a döntéshozókat. Igen ám, de ha az újságíró kerül döntési helyzetbe - például többször is megjelenteti az utóbbi hónapok leghazugabb, legízléstelenebb kormányzati hirdetését -, akkor őt is indoklásra kéne késztetni. A Rogán-féle minisztérium hirdetéspolitikájáról pedig az a benyomásom, hogy a Népszava és az ATV nem szerves része a NER propagandagépezetének. Inkább szervetlen.   

Tíz mondat az ATV-ről

Az ATV ellenzéki televízió marad. (Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Magyar Narancs, 2011. május 5.)

Az ATV vitatévé. (Simon András műsorvezető, Népszava, 2014. május 21.)

2010 óta folyamatosan tűntek el az ATV képernyőjéről azok a közéleti szereplők, akiknek a fizimiskája nagyon nem tetszett a kormánynak. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2016. május 30.)

Nálunk megférnek eltérő meggyőződésű, vallású, identitású emberek egymás mellett. (Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, Média1.hu, 2020. november 23.)

Tök mindegy, hogy mit gondolunk az ATV szerepéről, de az ATV nem létezik az ellenzéki politikusok és véleményformálók nélkül. (Dévényi István újságíró, Facebook.com, 2021. május 3.)

A választásig nem várható, hogy az ATV-t átalakítják Hír TV-vé. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. január 5.)

Az ATV-t az a közönség nézi, amely a Fidesszel szimpatizál. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2022. január 28.)

Az ATV alapjában mégiscsak ellenzéki beállítottságú, az neki üzleti érdeke. Így van jelentős nézettsége, és így van mindig elegendő reklámja. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2022. február 20.)

A kialakult szekértáborokon szerintem rég túllépett az ATV. (Németh S. Szilárd vezérigazgató, Index.hu, 2022. július 6.)

Hova írnék, ha nem volna Népszava, hova járnék, ha nem volna ATV? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Válaszonline.hu, 2022. szeptember 12.)

A bölcsészkari dékán megvédte a pécsi gimnazistát, aki a fővárosban felszólalt az október 23-i tüntetésen. Az érettségire készülő Pankotai Lili csúnya szavakat használt, amelyektől elhatárolódott az alma mátere, egy máskülönben jó nevű pécsi gimnázium. Csak az igazgató kioktató megnyilvánulásából tudtam meg, hogy egyházi iskola lett. Amikor még ismertem, nem volt az. A diákjai felekezeti megalapozás nélkül is gyakran nyertek országos tanulmányi versenyeket.

A pécsi dékán ellenérve az volt, hogy a pécsi diáklány merénylete a jólneveltség ellen „generációs beszédmodor”. Ezt tanúsíthatom. Egyetlen lányunokám a négy közül gimnazista. Aranyos, okos, jól nevelt, szeretek vele sétálni és beszélgetni. Nemrégiben azonban fültanúja voltam, hogy egyik osztálytársa felhívta. A két kamaszlány csicsergett, és három perc alatt olyan szavak hagyták el imádott unokám száját, hogy leesett az állam. Kiderült, hogy van egy titkos nyelve, a mondandóját leegyszerűsítő-nyomatékosító bazmegekkel. Ha az alulfizetett tanárokkal szolidáris középiskolások szerveznek egy hatvan-nyolcvanezres tüntetést, akkor óhatatlanul elhangzanak olyan szövegek is, amelyek illenek e generációs beszédmodorhoz.

Ettől nem vagyok boldog, a nyilvánosság fórumain ugyanis leginkább azok használnak csúnya szavakat, akik ebben találták meg a népszerűség-hajhászás legegyszerűbb módját. Vagy pedig nem elég bő a szókincsük ahhoz, hogy árnyaltan fejezzék ki a véleményüket. Vajon a pécsi diáklány melyik kategóriába tartozik? Mindenesetre az egyetemi dékán számít rá az érettségi után. Utalva a kereszténység nevében hadakozó gimnáziumigazgatóra így fogalmazott: „Könnyebb változtatni a stíluson, mint a szervilizmuson.”

Heidl György bejegyzése 2022. október 24-én, 17.58-kor jelent meg a fészbukos üzenőfalán. Ez fölmenti a pécsi Dunántúli Napló munkatársát, Bóka Mátét a szakmai elmarasztalás alól. Mert igaz ugyan, hogy kormánypárti egyoldalúságban foglalta össze a fejleményeket, miután azonban a megyei napilap online változatában október 24-én 17.10-kor jelent meg a cikke, aligha vádolható azzal, hogy elhallgatta a bölcsészkari dékán figyelemre méltó megnyilvánulását.

Más a helyzet a Hír TV-vel. Tegnap este, vagyis egy nappal később a híradóban úgy dolgozta föl a pécsi gimnazista felszólalását, hogy „kifelejtette” belőle a bölcsészkari dékán bejegyzését. Pedig nélküle az országos visszhangú ügy tálalása szomorú (és hiteles) látlelet a magyarországi nyilvánosság állapotáról.

Tíz mondat a durva szavakról

Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)

A trágárság ízléstelenség, de nem minden ízléstelenség trágárság. (Háy János író, Színház, 2006. július 1.)

Az internet felszínre hozza azokat a gondolatokat, amelyeket nem kéne közkinccsé tenni. (Anger Zsolt színész, Népszabadság, 2010. november 15.)

Az ember hörög egyet, és már lájkolják is. (Bächer Iván író, Vasárnapi Hírek, 2011. szeptember 18.)

Morális kritikát ilyen tömören és trágáran még senki nem öntött szavakba. (Keszthelyi András politológus Simicska Lajosról, Magyar Narancs, 2015. május 28.)

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

Míg a kései Bayernél a „patkány” tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a „koton”. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2016. április 21.)

Én sose trágárkodom öncélúan. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 24.hu, 2019. február 18.)

Ha kiírom a Facebookra, hogy f@sz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)

Szépen kell csúnyán beszélni. (Hadházi László humorista. Magyar Hang, 2022. június 24.)

Kovács László, a veterán szocialista politikus egyszer, egy háttérbeszélgetésen elmagyarázta, hogy az ellenzéki párt miért nem engedheti meg magának a többfejűséget. Korlátozott lehetőségek között irányíthatóbb a párt, ha egy kézben van az elnöki és a frakcióvezetői poszt. Ehhez képest a tizenharmadik éve ellenzékben lévő MSZP áttért a társelnöki rendszerre. Ráadásul volt társelnöke, Tóth Bertalan megtartotta magának az országgyűlési képviselőcsoport vezetését. Ő van a pénzcsapnál.

Néhány hónap múlva kiderül, vajon ez a szerkezet előnyére vagy hátrányára vált-e a válságos helyzetben lévő pártnak. Nem lepődnék meg, ha bebizonyosodna, hogy az MSZP erős emberei azért kerítették elő Komjáthi Imrét, mert csak így akadályozhatták meg a hervadó szegfűvel kampányoló Ujhelyi István társelnökségét. Kezelhetőbbnek vélik az edelényi munkást, mint a szőregi rózsatermesztőt. Rokonszenvesebb a hatgyerekes borsodi férfi, mint a szintén hatgyerekes csongrádi, aki egyébként is kilépett a pártból.

Érdeklődéssel figyelem Komjáthi Imre vegyes megnyilvánulásait. Kíméletlenül hozza szóba az MSZP gyöngeségeit, de a politikusi tapasztalataiból már arra is telik, hogy találjon olyan mozzanatokat, amelyekben a legjobbnak nevezheti ki a parlamenti küszöb alatt lévő pártját. A szocialisták két frissiben megválasztott társelnöke nyilvánosan osztozkodik a feladatokon. Komjáthi ezt mondta kolléganőjéről: „Ő biztos, hogy nagyobb hangsúlyt fog helyezni a külügyi munkára.” (HírKlikk.hu, 2022. október 23.)

Milyen nyelven? Kunhalmi Ágnes évekig nem vehette át a diplomáját, mert angolból nem volt meg a középfokúja. Idestova két esztendeje társelnökként irányít egy ellenzéki pártot, aligha volt ideje és energiája arra, hogy tárgyalási szinten tanulja meg a nemzetközi érintkezés nyelvét. De ő is mondott valami érdekeset Komjáthiról. Szerinte a szervezés, az országos hálózatépítés lesz a dolga, ami azért figyelemre méltó megjegyzés, mert az újdonsült társelnök egy interjúban bevallotta, hogy a szervezés a gyengéje. A női társelnök egyébként ezt mondta róla: „Ebben a munkában nagyon számítok Imrére.” (HírKlikk.hu, 2022. október 23.)

A ’számítok’ tűnődésre késztet. Az interjút Millei Ilona készítette, és nem képzelhető el róla, hogy falhoz akarta volna állítani a beszélgetőpartnerét. Kunhalmi Ágnes elszólása inkább azt sejteti, hogy a magyar szocialisták háromfejű pártjában megkezdődött az elsőségért való küzdelem.

Tíz mondat Komjáthi Imrétől és az MSZP-ről

Az MSZP-t baráti körök működtetik. (Népszava, 2016. január 11.)

Gyűlölöm, hogy megint magunkkal foglalkozunk. (ATV, 2017. július 27.)

Az MSZP még mindig az ellenzék legszervezettebb pártja. (ATV, 2022. augusztus 31.)

Elindulok, mert én ezt a közösséget szeretem. (HírKlikk.hu, 2022. augusztus 31.)

Azzal biztattak, hogy ha már elindultunk azon az úton, hogy a nevünkhöz méltóan valódi szociáldemokrata párt leszünk, akkor az egyik vezetője legyen egy ízig-vérig baloldali, alulról, a munka világából érkező ember. (HírKlikk.hu. 2022. szeptember 16.(

Nem ez a párt legsikeresebb korszaka. (Népszava, 2022. október 20.)

Abban nem értek egyet az elemzőkkel, hogy temetik az MSZP-t. (Népszava, 2022. október 20.)

Egy modern szocdem pártot kell felépítenünk. (Népszava, 2022. október 20.)

Önkormányzati szinten az MSZP a legerősebb demokrata ellenzéki párt. (Index.hu, 2022. október 22.)

Az MSZP az igazi baloldal. (Index.hu, 2022. október 22.)              

Falunkhoz, Erdőhegyhez a legközelebbi város Nagyszalonta. Ennek szülöttje Székely Ervin jogász, politikus, közíró. Ezért is olvastam érdeklődéssel jegyzetét az Erdélyi Médiatér Egyesület által szervezett projekt megkurtításáról. Ezt írta: „Nem lennék meglepődve, ha a magyarországi döntéshozók úgy értékelnék, hogy az EME-projekt nem valósította meg Demeter Szilárd merész álmait. (ÚjHét.com, 2022. október 23.)

Arra utalt, hogy az Erdélyből áttelepült Fidesz-kultúrpolitikus közreműködésével Orbánék felvásárolták az erdélyi nyilvánosság nagyobbik részét, majd bejelentették, hogy hamarosan megszüntetik a hagyományos sajtó hozzájuk került szerkesztőségeit. Nos, az a benyomásom, hogy az EME-projekt megvalósította Demeter úr egyik álmát. Azt a politikai célt sikerült elérni, hogy az erdélyi magyarság kettős állampolgárságú része április 3-án az Orbán-kormányra szavazott. Azon lepődtem volna meg, ha az országgyűlési választás után a magyar kormány nem kezdett volna profiltisztításba Erdélyben is.

Ugyanez a folyamat már lezajlott az itteni nyilvánosságban. Például a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány egy időben az erdélyi magyar sajtó gleichschaltolásával (egybehangolásával) átvette a 30 milliárd forint értékű megyei laphálózatot. Kiirtotta belőle a helybéli újságírók politikai jegyzeteit, és a központi szerkesztőség vonalas publicisztikáit közölte. Majd a 2019-es önkormányzati választás utáni napon ezek az írások is eltűntek. Már nem volt rájuk szükség. A megyei lapok így szabadultak meg a hét hat napjára jutó mellékletektől is, amelyek vonzották ugyan az olvasókat, de sok pénzbe kerültek.

A hagyományos sajtó a 2022-es választási kampányban még elérte a kistelepülések elöregedett lakóit, akiket azonban április 3-a után már nem érdemes megszólítani. A következő (uniós) választás csak két év múlva lesz, és ki tudja, hányan maradnak életben. E folyamatot felgyorsította a papírárak 30-70 százalékos emelése, az infláció, az energiaválság. A lényeg azonban nem változott. A 2022-es választás volt az utolsó alkalom, amikor az Orbán-kormány még élhetett a papír alapú sajtóban rejlő lehetőségekkel.

Vajon a vázolt folyamat milyen állapotban találja az erdélyi magyar társadalmat? Ha például a Székelyföld napilap nélkül marad, a magyar kormány üzenetei aligha jutnak el a csekély lélekszámú falvakban élőkhöz, akik nem föltétlenül a digitális térben tájékozódnak. Erről már nem mernék vitatkozni Székely Ervinnel.                 

Tíz mondat Erdélyről

Magyarország a hazánk, de nem a szülőföldünk. Erdély a szülőföldünk, de nem a hazánk. (Beke György író, Erdélyi Napló, 1994. március 30.)

Orbán visszacsatolta Erdélyt, de jött vele egész Románia. (Bretter Zoltán SZDSZ-politikus, Új Dunántúli Napló, 2002. január 10.)

Erdély sokkal románabb, mint ahogy azt a magyarok gondolják, és sokkal magyarabb, mint ahogy a románok gondolják. (Sütő András író, Magyar Hírlap, 2002. június 22.)

A Magyarországon keresett forintokból Erdélyben jobban meg lehet élni. (Orbán János Dénes költő, Irodalmi Jelen, 2004/augusztus)

Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)

A Fidesz lenyelte Erdélyt. (Gál Mária újságíró a romániai magyar nyilvánosságról, Népszava, 2018. november 13.)

Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. (Demeter Szilárd Fidesz-politikus, Előretolt Helyőrség, 2018. december 1.)

A független újságírásra Erdélyben is szükség van. (Székely Ervin volt RMDSZ-politikus, ÚjHét.com, 2022. február 16.)

A hajdani liberális örök szégyenünkre Erdélyben hirdette meg az illiberális állam elveit. (Ágoston Hugó újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, 2022. március 16.)

Ami Erdélyben elhangzott, az Texasban visszhangzott. (Parászka Boróka újságíró Orbán Viktor előadásairól, Napunk.sk, 2022. augusztus 5.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Lázár János ötvenhatozott, Horn Gábor nagyimrézett, Botka László pártatlankodott, Medgyessy Péter kakaskodott, Hegyi Gyula pedig medgyessyzett. Lefülelt mondatok.

A DK az egyetlen pártként működő ellenzéki párt. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, ATV, október 17.)

A polgári engedetlenség törvényben nem védett lehetőség. (Tóth András szociológus, Népszava, október 17.)

A baloldali média kéjelegve írta meg, hogy a miniszterelnök egykori iskolája is csatlakozott a pedagógusok tiltakozó akciójához. (Tihanyi Tamás újságíró a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumról, Feol.hu, október 17.)

Orbán és züllött csapata ki sem látszik az agresszor hátsójából. (Varga Zoltán DK-politikus, Facebook.com, október 18.)

A bevételi oldalért ma mindenre képes a kormány. (Z. Kárpát Dániel Jobbik-politikus, ATV, október 18.)

Nagy Imre személye nem fontos a Fidesznek. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, október 19.)

Ő volt az utolsó, aki nagyjából olyan volt, mint egy normális ország normális miniszterelnöke. (Hegyi Gyula szocialista politikus a 80 éves Medgyessy Péterről, Facebook.com, október 19.)

Még mindig ott tart az ellenzék, hogy próbálja lerendezni, ki a kakas a szemétdombon. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, október 19.)

Az ellenzéki térfélen a DK diktálja a tempót. (Unyatyinszki György újságíró, Magyar Narancs, október 20.)

Ebben az ellenzékben nem tudom és nem is akarom megtalálni a helyem. (Botka László volt szocialista politikus, hvg.hu, október 20.)

Abban nem értek egyet az elemzőkkel, hogy temetik az MSZP-t. (Komjáthi Imre, az MSZP társelnök-jelöltje, Népszava, október 20.)

Rogán Antalnak ma akkora az árnyéka, hogy betakarja a fél országot. (Fiala János újságíró, Klubrádió, október 20.)

Itt az emberek nem akarnak konfrontálódni, csak túlélni. (Nagy Zsolt színész, Jelen, október 20.)

A melegedők hidegek lesznek. (Rónai Egon műsorvezető a hajléktalanok helyzetéről, ATV, október 20)

Megint viszik majd a szajrét. (Bruck András író a kormány közeli üzletemberekről, Facebook.com, október 21.)

Veszítettünk egy nemzeti ünnepet. (Dévényi István újságíró 1956-ról, Magyar Hang, október 21.)

Nem engedünk sem a 48-ból, sem az 56-ból. (Hende Csaba szombathelyi Fidesz-politikus, Vaol.hu, október 22.)

Mi lett volna 1956 őszén, ha az amerikaiak nem árulják el Európát ismét, és mondjuk Budapestet választják Szuez helyett? (Lázár János Fidesz-politikus Makón, Promenád24.hu, október 22.)

Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, és ha a Nyugat nem árul el bennünket, akkor sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök Zalaegerszegen 1956-ról, Origo.hu, október 23.)

Minden seggberúgás egy lépés előre. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, október 23.)

Az MSZP megszűnt, noha két elnöke is van. (Kardos András filozófus, Facebook.com, október 23.)

Ha az értékelésben nem mondjuk ki, hogy a felkelést, népfelkelést ellenforradalmi veszély követte, akkor joggal keltünk lelkiismereti válságot nagyon sok emberben. (Horn Gyula MSZMP-politikus, a Németh-kormány külügyminisztere, Népszabadság, 1989. április 9.)

Vitatkoznom kell Pongrátz Gergellyel, mikor kijelenti, hogy a nevével fémjelzett 56-os Világszövetségnek 500 ezer tagja van világszerte. De hát csak 200 ezer magyar ment ki. (Király Béla, az 56-os Nemzetőrség egykori főparancsnoka, Somogyi Hírlap, 1993. október 22.)

Ha ötvenhatban csak fele annyi hős lett volna Budapest utcáin, mint amennyi most emlékéremért jelentkezik, az oroszok még mindig nem vették volna be a várost. (Moldova György író, 168 Óra, 1996. szeptember 24.)

A magyar kormány ötvenhatos alapon áll, amely az 1945 és 1956 közötti polgári ellenállásban gyökerezik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1999. június 26.)

Ötvenhat nincs a helyén. Hivatalosan ünnepsorozat - lélek nélkül. (Mécs Imre volt SZDSZ-politikus, ATV, 2013. szeptember 23.)

Ez az az ünnep, amikor évről évre elővesszük a lyukas lobogót, és ezen át tekintünk vissza a múltba. (V. Németh Zsolt Fidesz-politikus, Vas Népe, 2016. október 24.)

Nem tudjuk, hogy mit kéne rakni a lyuk helyére. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2017. október 23.)

Most éppen Nagy Imrét akarják kiretusálni a forradalomból. (Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere, Népszava, 2019. június 15.)

Ha a Nyugat nem árul el bennünket, 1945 után másodszor is, sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök, Telex.hu, 2022. október 23.)

Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, és ha a Nyugat nem árul el bennünket, akkor sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2022. október 23.)

A sajtótörténet fintora, hogy A Hét című hetilap 1970. október 23-án jelent meg először. Alapítója, Huszár Sándor utólag megírta: a romániai döntéshozók gyanútlanul adták áldásukat a magyar ’56 napjára.

Azonnal a bukaresti újság olvasójául szegődtem. Voltak ugyan benne olyan benyalások Ceausescunak, amelyek az itteni diktátor kívánságlistájából kivesztek. Akadt viszont néhány szerzője, akik naprakészebbnek és nagyvilágibbnak hatottak, mint a mi akkori publicistáink. Arról nem is szólva, hogy a főszerkesztő szerződtetett egy vidéki fizikatanárt a természettudományos rovatba, aki a mi bölcsész gyakorlatunkhoz képest új színt vitt a magyar nyelvű hetilapok életébe. A Hét három és fél évtizedig működött, az utolsó esztendőkben már inkább csak tengődött.

Tudományos szerkesztője napra pontosan két évvel ezelőtt támasztotta fel. Ágoston Hugó azt írja, hogy az ÚjHét.com csaknem kilencezer cikket közölt, ebből 3265 jegyzetet. Minden harmadik tehát a publicisztika műfajába sorolható. Azt már én fűzöm hozzá, hogy körülbelül minden tizedik médianaplós bejegyzés volt. Ez alighanem azzal magyarázható, hogy az „online haver” - Hugó így jellemezte kapcsolatunkat - fontosnak tartott egy sajtórovatot. Márpedig a szinte kizárólag nyilvánossággal foglalkozó Médianapló bejegyzései alkalmasak a hely kitöltésére.

A szerkesztő kollégának van egy szokása, kövéríti a neki tetsző mondatokat. Éjjel fél három körül pityegésre ébredek. Jelzi a telefon, hogy Marosvásárhelyről átlőtte az UHC mai számát. A mobil parányi képernyőjén megnézem, vajon mit emelt ki a szövegemből. Érdekel az ízlése, s ami ezzel egyet jelent: az értékrendje. Mellesleg az erdélyi portál jelentősége egyik napról a másikra fel is értékelődött. Az Orbán-kormány egy tollvonással megszüntette a magyar nyelvű újságok támogatását. (A legutóbbi fél évtizedben hét és félmilliárd forintot költött rájuk.)

Az ÚHC épp úgy tájékozódási pont lett, ahogy annak idején a papírra nyomtatott elődje volt - legalábbis az értelmiségi olvasók számára. S bár online haverom azt írja, hogy soha nem kért anyagi támogatást, jó volna, ha immár hézagpótló tevékenységére az itteni (ellenzéki) döntéshozók is felfigyelnének. Már ha csakugyan komolyan gondolják, hogy érdekli őket a határon túli magyarok sorsa és véleménye.

Mondatok Ágoston Hugó születésnapi cikkéből (ÚjHét.com, 2022. október 23.)

Minden seggberúgás egy lépés előre.

Az Új Hét számomra életformává vált.

A szerkesztői munka legfontosabb hozadéka, hogy az ember barátokat szerez.

Nem rossz egyszemélyes szerkesztőségnek lenni.

Kezdettől fogva leszögeztem: támogatást nem fogok kérni. De magamban néha arra gondolok: ha adódna, aligha utasítanám vissza.

A Magyar Szocialista Párt tisztújító kongresszusra készül, helyzetét az egyetlen ellenzéki napilap foglalta össze. A Népszava idézte a társelnöknek jelentkező edelényi munkásembert, Komjáthi Imre szerint „Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt.”

Mintha már hallottam, olvastam volna ezt. Némi böngészés után sikerült is összegyűjteni tíz hasonló mondást. Nem kívülállóktól, hanem olyan közéleti személyiségektől, akik pozícióra akartak szert tenni az MSZP-ben vagy annak révén a kormányban. Aztán megválasztották őket elnöknek, alelnöknek, miniszterelnöknek, és erőfeszítéseik ellenére minden maradt a régiben. Például a jó öreg sajtótájékoztató, amikor egy teremben kiálltak néhány kornyadozó újságíró elé, és este bementek „Olgához” vagy „Egonhoz” az Egyenes beszédbe.

Azt vettem észre, hogy az MSZP elnökségében majd’ mindig a legfiatalabb lett a sajtófelelős. Amikor ezt szóba hoztam egy régi motoros előtt, akit még a diákkorunkból ismertem, elmagyarázta, hogy azért a legtapasztalatlanabb felel a nyilvánosságért, mert ő még nem képes zavarni az öregek személyes kapcsolatait az újságírókkal. Ők viselnek láthatósági mellényt. E magyarázathoz egy szervezeti szempontot fűznék. Az MSZP platformok szövetségének indult, és feltűnt benne szinte az összes politikai áramlat.

Három évtized alatt azonban úgy alakult a helyzet, hogy „Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus, Jelen.media.hu, 2022. július 8.) A platformokból a politikai áramlatok átszivárogtak a 2010 után létrejött ellenzéki pártokba. Az 1990-ben még ötvenezres MSZP tagsága mára négy számjegyűre zsugorodott. A pártból kilépett Szanyi Tibor szerint 1500-ra, de ez talán túlzás. Mindazonáltal megszűnt a Magyar Szocialista Párt néppárti jellege.

Ha a kommunikáció közlés, a kommunikál meg az, hogy valaki közöl valamit, a kommunikatív pedig azt jelenti, hogy közlékeny, akkor az egyre kevésbé közlékeny MSZP-nek fölösleges az összes társadalmi réteget megszólítania. Elég, ha megbarátkozik a kispártiság gondolatával. Ez szomorú következmény ugyan, de legalább feloldható az ellenmondás, amelyet az egyik legrokonszenvesebb szocialista politikus, Gőgös Zoltán így fogalmazott meg: „A legszegényebb helyekre nincsen mondásunk.” (ATV, 2015. április 13.)

A kispártiság végre lehetővé teszi, hogy az MSZP azokat szólítsa meg, akiket a többi párt az út szélén hagyott. Ráadásul a hatalmat gyakorló Fidesz még az árokba is lökte őket.

Tíz mondat az MSZP kommunikációjáról

Az MSZP a kommunikációban rossz, a Fidesz pedig a kormányzásban. (Kiss Péter, Heves Megyei Nap, 1998. október 9.)

Az MSZP kommunikációja pocsék. (Medgyessy Péter, MTV, 2001. május 10.)

A kommunikációnk sokszor jobb, mint a politikánk. (Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. január 24.)

Sosem a kommunikáció volt a legerősebb oldalunk. (Lendvai Ildikó, Népszava, 2008. augusztus 23.)

Az MSZP-nek tradicionálisan kevésbé hatékony a kommunikációja. (Mesterházy Attila, Népszava, 2009. május 23.)

Az MSZP kommunikációs tevékenysége kritikán aluli. (Tabajdi Csaba, Népszabadság, 2009. június 30.)

Gyenge volt a kommunikációnk. (Szekeres Imre, Népszabadság, 2009. december 31.)

A jelenlegi, cikkcakkos kommunikációnkat kiegyenesítenénk, egységesítenénk. (Molnár Gyula, Origo.hu, 2016. július 1.)

Az MSZP kommunikációjában voltak hézagok. (Bárány Balázs, ATV, 2017. június 27.)

Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt. (Komjáthi Imre, Népszava, 2022. október 20.)

Egy politikus akkor veszít a nyilvánosság fórumain, ha szavaiból és viselkedéséből az derül ki, hogy a legszívesebben ő készítene magával interjút. E mentalitást a legszellemesebben Henry Kissinger fogalmazta meg, amikor egy sajtókonferencián az amerikai külügyminiszter így fordult az újságírókhoz: „Uraim! Kinek van kérdése a válaszaimra?”

A bejegyzésem utáni összeállításban tíz mondatot idézek Gyurcsány Ferenctől. Nem a pályakezdő politikustól, aki megtiszteltetésnek vette, ha újságírók álltak szóba vele. Nem is a miniszterelnöktől, aki a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként a hatalom csúcsáról ereszkedett le a nyilvánosság képviselőihez. Ellenzéki újságnak elvétve adott interjút, és még a bukása előtt két hónappal is bojkottot hirdetett a Széles Gábor-féle Magyar Hírlap ellen. Mondván, hogy „Nem szeretném, ha egy ilyen lapban az állam akár csak hirdetőként megjelenjen.” (Kapcsolat.hu, 2009.02.11.)

Az idézetek a legutóbbi évtizedből valók, amidőn ellenzéki politikusként állt szóba újságírókkal. Ha az olvasó most egy pillantást vet ama bizonyos összeállításra, olyan közéleti személyiség arcéle rajzolódik ki, aki élvezettel minősítette a beszélgetőpartnerét. Vagy a kérdéseit, vagy magát a kérdezőt. Egyik sem váltott ki lelkesedést a kérdezőkből és a médiafogyasztókból. Szomorú látlelet ez egy amúgy tehetséges politikusról, aki néhány napja a közösségi üzenőfalára fölírt egy mintegy 40 sornyi okfejtést, amelyből kiderült számomra, hogy nincs tisztában az interjú műfajával.

Ami elég kínos egy olyan közszereplő esetében, aki négy és fél évig vezette az országot, és talán még most sem tett le arról, hogy ismét a kormányrúdhoz álljon. Ha ennél udvariasabban fogalmaznék, még kínosabb volna a helyzet. Azt jelentené ugyanis, hogy kizárólag hatalmi szempontból hajlandó megítélni az újságírókkal folytatott beszélgetést. Készítettem néhány száz és szerkesztettem egy-két ezer interjút. Azt tapasztaltam, hogy mi, újságírók is hajlamosak vagyunk félreérteni az interjú műfaját. Kérdezés helyett állítunk valamit, és ügyésznek képzeljük magunkat. Ilyenkor megérdemeljük a beszélgetőpartner iróniába csomagolt korholását.

Ha politikussal beszélgetünk, el kéne ismernünk: azért választották meg, hogy döntsön. Nekünk pedig nem több, de nem is kevesebb a dolgunk, mint hogy a választópolgárok nevében a döntés indoklására késztessük, Kár, hogy ez a szereposztás Gyurcsánynak nincs ínyére.

Tíz mondat Gyurcsány Ferenctől

Ha ezt még háromszor megkérdezi, akkor unalmas beszélgetésünk lesz ma este. (ATV, 2010. június 2.)

Maga nagyon imádni való, amikor ilyen naivan kérdez tőlem. (ATV, 2012. április 18.)

Nem értek egyet a kérdésbe foglalt állítással. (ATV, 2013. február 26.)

Túl sok a feltett kérdés. (FN24.hu, 2013. május 23.)

Felteheti ezt a kérdést, csak ne az írásommal kapcsolatban. (Hír24.hu, 2015. szeptember 14.)

Ön a kérdéseivel beszáll a karaktergyilkosságba. (Klubrádió, 2015. október 22.)

/Krug Emíliához/ Inkább járom az országot, mint időnként buta kérdésekre válaszolok a stúdióban. (ATV, 2017. március 14.)

Szinte falhoz állít egy ilyen kérdéssel. (Klubrádió, 2017. július 11.)

Ügyesen kitértem a kérdése elől. (ATV, 2018. március 26.)

A beszélgetéshez partnerség, közös téma, közös érdeklődés kell, remény, hogy megértjük egymást, de legalább tiszteletben tartjuk egymás személyét és álláspontját. Ha erre nincs reális esély, akkor nem kell beszélgetni. (Facebook.com, 2022. október 14.)