A bölcsészkari dékán megvédte a pécsi gimnazistát, aki a fővárosban felszólalt az október 23-i tüntetésen. Az érettségire készülő Pankotai Lili csúnya szavakat használt, amelyektől elhatárolódott az alma mátere, egy máskülönben jó nevű pécsi gimnázium. Csak az igazgató kioktató megnyilvánulásából tudtam meg, hogy egyházi iskola lett. Amikor még ismertem, nem volt az. A diákjai felekezeti megalapozás nélkül is gyakran nyertek országos tanulmányi versenyeket.
A pécsi dékán ellenérve az volt, hogy a pécsi diáklány merénylete a jólneveltség ellen „generációs beszédmodor”. Ezt tanúsíthatom. Egyetlen lányunokám a négy közül gimnazista. Aranyos, okos, jól nevelt, szeretek vele sétálni és beszélgetni. Nemrégiben azonban fültanúja voltam, hogy egyik osztálytársa felhívta. A két kamaszlány csicsergett, és három perc alatt olyan szavak hagyták el imádott unokám száját, hogy leesett az állam. Kiderült, hogy van egy titkos nyelve, a mondandóját leegyszerűsítő-nyomatékosító bazmegekkel. Ha az alulfizetett tanárokkal szolidáris középiskolások szerveznek egy hatvan-nyolcvanezres tüntetést, akkor óhatatlanul elhangzanak olyan szövegek is, amelyek illenek e generációs beszédmodorhoz.
Ettől nem vagyok boldog, a nyilvánosság fórumain ugyanis leginkább azok használnak csúnya szavakat, akik ebben találták meg a népszerűség-hajhászás legegyszerűbb módját. Vagy pedig nem elég bő a szókincsük ahhoz, hogy árnyaltan fejezzék ki a véleményüket. Vajon a pécsi diáklány melyik kategóriába tartozik? Mindenesetre az egyetemi dékán számít rá az érettségi után. Utalva a kereszténység nevében hadakozó gimnáziumigazgatóra így fogalmazott: „Könnyebb változtatni a stíluson, mint a szervilizmuson.”
Heidl György bejegyzése 2022. október 24-én, 17.58-kor jelent meg a fészbukos üzenőfalán. Ez fölmenti a pécsi Dunántúli Napló munkatársát, Bóka Mátét a szakmai elmarasztalás alól. Mert igaz ugyan, hogy kormánypárti egyoldalúságban foglalta össze a fejleményeket, miután azonban a megyei napilap online változatában október 24-én 17.10-kor jelent meg a cikke, aligha vádolható azzal, hogy elhallgatta a bölcsészkari dékán figyelemre méltó megnyilvánulását.
Más a helyzet a Hír TV-vel. Tegnap este, vagyis egy nappal később a híradóban úgy dolgozta föl a pécsi gimnazista felszólalását, hogy „kifelejtette” belőle a bölcsészkari dékán bejegyzését. Pedig nélküle az országos visszhangú ügy tálalása szomorú (és hiteles) látlelet a magyarországi nyilvánosság állapotáról.
Tíz mondat a durva szavakról
Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)
A trágárság ízléstelenség, de nem minden ízléstelenség trágárság. (Háy János író, Színház, 2006. július 1.)
Az internet felszínre hozza azokat a gondolatokat, amelyeket nem kéne közkinccsé tenni. (Anger Zsolt színész, Népszabadság, 2010. november 15.)
Az ember hörög egyet, és már lájkolják is. (Bächer Iván író, Vasárnapi Hírek, 2011. szeptember 18.)
Morális kritikát ilyen tömören és trágáran még senki nem öntött szavakba. (Keszthelyi András politológus Simicska Lajosról, Magyar Narancs, 2015. május 28.)
A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)
Míg a kései Bayernél a „patkány” tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a „koton”. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2016. április 21.)
Én sose trágárkodom öncélúan. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 24.hu, 2019. február 18.)
Ha kiírom a Facebookra, hogy f@sz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)
Szépen kell csúnyán beszélni. (Hadházi László humorista. Magyar Hang, 2022. június 24.)
