A sajtótörténet fintora, hogy A Hét című hetilap 1970. október 23-án jelent meg először. Alapítója, Huszár Sándor utólag megírta: a romániai döntéshozók gyanútlanul adták áldásukat a magyar ’56 napjára.

Azonnal a bukaresti újság olvasójául szegődtem. Voltak ugyan benne olyan benyalások Ceausescunak, amelyek az itteni diktátor kívánságlistájából kivesztek. Akadt viszont néhány szerzője, akik naprakészebbnek és nagyvilágibbnak hatottak, mint a mi akkori publicistáink. Arról nem is szólva, hogy a főszerkesztő szerződtetett egy vidéki fizikatanárt a természettudományos rovatba, aki a mi bölcsész gyakorlatunkhoz képest új színt vitt a magyar nyelvű hetilapok életébe. A Hét három és fél évtizedig működött, az utolsó esztendőkben már inkább csak tengődött.

Tudományos szerkesztője napra pontosan két évvel ezelőtt támasztotta fel. Ágoston Hugó azt írja, hogy az ÚjHét.com csaknem kilencezer cikket közölt, ebből 3265 jegyzetet. Minden harmadik tehát a publicisztika műfajába sorolható. Azt már én fűzöm hozzá, hogy körülbelül minden tizedik médianaplós bejegyzés volt. Ez alighanem azzal magyarázható, hogy az „online haver” - Hugó így jellemezte kapcsolatunkat - fontosnak tartott egy sajtórovatot. Márpedig a szinte kizárólag nyilvánossággal foglalkozó Médianapló bejegyzései alkalmasak a hely kitöltésére.

A szerkesztő kollégának van egy szokása, kövéríti a neki tetsző mondatokat. Éjjel fél három körül pityegésre ébredek. Jelzi a telefon, hogy Marosvásárhelyről átlőtte az UHC mai számát. A mobil parányi képernyőjén megnézem, vajon mit emelt ki a szövegemből. Érdekel az ízlése, s ami ezzel egyet jelent: az értékrendje. Mellesleg az erdélyi portál jelentősége egyik napról a másikra fel is értékelődött. Az Orbán-kormány egy tollvonással megszüntette a magyar nyelvű újságok támogatását. (A legutóbbi fél évtizedben hét és félmilliárd forintot költött rájuk.)

Az ÚHC épp úgy tájékozódási pont lett, ahogy annak idején a papírra nyomtatott elődje volt - legalábbis az értelmiségi olvasók számára. S bár online haverom azt írja, hogy soha nem kért anyagi támogatást, jó volna, ha immár hézagpótló tevékenységére az itteni (ellenzéki) döntéshozók is felfigyelnének. Már ha csakugyan komolyan gondolják, hogy érdekli őket a határon túli magyarok sorsa és véleménye.

Mondatok Ágoston Hugó születésnapi cikkéből (ÚjHét.com, 2022. október 23.)

Minden seggberúgás egy lépés előre.

Az Új Hét számomra életformává vált.

A szerkesztői munka legfontosabb hozadéka, hogy az ember barátokat szerez.

Nem rossz egyszemélyes szerkesztőségnek lenni.

Kezdettől fogva leszögeztem: támogatást nem fogok kérni. De magamban néha arra gondolok: ha adódna, aligha utasítanám vissza.

A Magyar Szocialista Párt tisztújító kongresszusra készül, helyzetét az egyetlen ellenzéki napilap foglalta össze. A Népszava idézte a társelnöknek jelentkező edelényi munkásembert, Komjáthi Imre szerint „Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt.”

Mintha már hallottam, olvastam volna ezt. Némi böngészés után sikerült is összegyűjteni tíz hasonló mondást. Nem kívülállóktól, hanem olyan közéleti személyiségektől, akik pozícióra akartak szert tenni az MSZP-ben vagy annak révén a kormányban. Aztán megválasztották őket elnöknek, alelnöknek, miniszterelnöknek, és erőfeszítéseik ellenére minden maradt a régiben. Például a jó öreg sajtótájékoztató, amikor egy teremben kiálltak néhány kornyadozó újságíró elé, és este bementek „Olgához” vagy „Egonhoz” az Egyenes beszédbe.

Azt vettem észre, hogy az MSZP elnökségében majd’ mindig a legfiatalabb lett a sajtófelelős. Amikor ezt szóba hoztam egy régi motoros előtt, akit még a diákkorunkból ismertem, elmagyarázta, hogy azért a legtapasztalatlanabb felel a nyilvánosságért, mert ő még nem képes zavarni az öregek személyes kapcsolatait az újságírókkal. Ők viselnek láthatósági mellényt. E magyarázathoz egy szervezeti szempontot fűznék. Az MSZP platformok szövetségének indult, és feltűnt benne szinte az összes politikai áramlat.

Három évtized alatt azonban úgy alakult a helyzet, hogy „Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus, Jelen.media.hu, 2022. július 8.) A platformokból a politikai áramlatok átszivárogtak a 2010 után létrejött ellenzéki pártokba. Az 1990-ben még ötvenezres MSZP tagsága mára négy számjegyűre zsugorodott. A pártból kilépett Szanyi Tibor szerint 1500-ra, de ez talán túlzás. Mindazonáltal megszűnt a Magyar Szocialista Párt néppárti jellege.

Ha a kommunikáció közlés, a kommunikál meg az, hogy valaki közöl valamit, a kommunikatív pedig azt jelenti, hogy közlékeny, akkor az egyre kevésbé közlékeny MSZP-nek fölösleges az összes társadalmi réteget megszólítania. Elég, ha megbarátkozik a kispártiság gondolatával. Ez szomorú következmény ugyan, de legalább feloldható az ellenmondás, amelyet az egyik legrokonszenvesebb szocialista politikus, Gőgös Zoltán így fogalmazott meg: „A legszegényebb helyekre nincsen mondásunk.” (ATV, 2015. április 13.)

A kispártiság végre lehetővé teszi, hogy az MSZP azokat szólítsa meg, akiket a többi párt az út szélén hagyott. Ráadásul a hatalmat gyakorló Fidesz még az árokba is lökte őket.

Tíz mondat az MSZP kommunikációjáról

Az MSZP a kommunikációban rossz, a Fidesz pedig a kormányzásban. (Kiss Péter, Heves Megyei Nap, 1998. október 9.)

Az MSZP kommunikációja pocsék. (Medgyessy Péter, MTV, 2001. május 10.)

A kommunikációnk sokszor jobb, mint a politikánk. (Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. január 24.)

Sosem a kommunikáció volt a legerősebb oldalunk. (Lendvai Ildikó, Népszava, 2008. augusztus 23.)

Az MSZP-nek tradicionálisan kevésbé hatékony a kommunikációja. (Mesterházy Attila, Népszava, 2009. május 23.)

Az MSZP kommunikációs tevékenysége kritikán aluli. (Tabajdi Csaba, Népszabadság, 2009. június 30.)

Gyenge volt a kommunikációnk. (Szekeres Imre, Népszabadság, 2009. december 31.)

A jelenlegi, cikkcakkos kommunikációnkat kiegyenesítenénk, egységesítenénk. (Molnár Gyula, Origo.hu, 2016. július 1.)

Az MSZP kommunikációjában voltak hézagok. (Bárány Balázs, ATV, 2017. június 27.)

Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt. (Komjáthi Imre, Népszava, 2022. október 20.)

Egy politikus akkor veszít a nyilvánosság fórumain, ha szavaiból és viselkedéséből az derül ki, hogy a legszívesebben ő készítene magával interjút. E mentalitást a legszellemesebben Henry Kissinger fogalmazta meg, amikor egy sajtókonferencián az amerikai külügyminiszter így fordult az újságírókhoz: „Uraim! Kinek van kérdése a válaszaimra?”

A bejegyzésem utáni összeállításban tíz mondatot idézek Gyurcsány Ferenctől. Nem a pályakezdő politikustól, aki megtiszteltetésnek vette, ha újságírók álltak szóba vele. Nem is a miniszterelnöktől, aki a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként a hatalom csúcsáról ereszkedett le a nyilvánosság képviselőihez. Ellenzéki újságnak elvétve adott interjút, és még a bukása előtt két hónappal is bojkottot hirdetett a Széles Gábor-féle Magyar Hírlap ellen. Mondván, hogy „Nem szeretném, ha egy ilyen lapban az állam akár csak hirdetőként megjelenjen.” (Kapcsolat.hu, 2009.02.11.)

Az idézetek a legutóbbi évtizedből valók, amidőn ellenzéki politikusként állt szóba újságírókkal. Ha az olvasó most egy pillantást vet ama bizonyos összeállításra, olyan közéleti személyiség arcéle rajzolódik ki, aki élvezettel minősítette a beszélgetőpartnerét. Vagy a kérdéseit, vagy magát a kérdezőt. Egyik sem váltott ki lelkesedést a kérdezőkből és a médiafogyasztókból. Szomorú látlelet ez egy amúgy tehetséges politikusról, aki néhány napja a közösségi üzenőfalára fölírt egy mintegy 40 sornyi okfejtést, amelyből kiderült számomra, hogy nincs tisztában az interjú műfajával.

Ami elég kínos egy olyan közszereplő esetében, aki négy és fél évig vezette az országot, és talán még most sem tett le arról, hogy ismét a kormányrúdhoz álljon. Ha ennél udvariasabban fogalmaznék, még kínosabb volna a helyzet. Azt jelentené ugyanis, hogy kizárólag hatalmi szempontból hajlandó megítélni az újságírókkal folytatott beszélgetést. Készítettem néhány száz és szerkesztettem egy-két ezer interjút. Azt tapasztaltam, hogy mi, újságírók is hajlamosak vagyunk félreérteni az interjú műfaját. Kérdezés helyett állítunk valamit, és ügyésznek képzeljük magunkat. Ilyenkor megérdemeljük a beszélgetőpartner iróniába csomagolt korholását.

Ha politikussal beszélgetünk, el kéne ismernünk: azért választották meg, hogy döntsön. Nekünk pedig nem több, de nem is kevesebb a dolgunk, mint hogy a választópolgárok nevében a döntés indoklására késztessük, Kár, hogy ez a szereposztás Gyurcsánynak nincs ínyére.

Tíz mondat Gyurcsány Ferenctől

Ha ezt még háromszor megkérdezi, akkor unalmas beszélgetésünk lesz ma este. (ATV, 2010. június 2.)

Maga nagyon imádni való, amikor ilyen naivan kérdez tőlem. (ATV, 2012. április 18.)

Nem értek egyet a kérdésbe foglalt állítással. (ATV, 2013. február 26.)

Túl sok a feltett kérdés. (FN24.hu, 2013. május 23.)

Felteheti ezt a kérdést, csak ne az írásommal kapcsolatban. (Hír24.hu, 2015. szeptember 14.)

Ön a kérdéseivel beszáll a karaktergyilkosságba. (Klubrádió, 2015. október 22.)

/Krug Emíliához/ Inkább járom az országot, mint időnként buta kérdésekre válaszolok a stúdióban. (ATV, 2017. március 14.)

Szinte falhoz állít egy ilyen kérdéssel. (Klubrádió, 2017. július 11.)

Ügyesen kitértem a kérdése elől. (ATV, 2018. március 26.)

A beszélgetéshez partnerség, közös téma, közös érdeklődés kell, remény, hogy megértjük egymást, de legalább tiszteletben tartjuk egymás személyét és álláspontját. Ha erre nincs reális esély, akkor nem kell beszélgetni. (Facebook.com, 2022. október 14.)

Orbánnak van egy mondata, mely épp akkor jut eszembe, amikor az immár 80 esztendős Medgyessy Péterről tűnődöm. Az ország jelenlegi első embere ezt mondta: „Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink - megölték, meghalt, megőrült -, nem túl vonzó a feladatkör.” (Új Hírnök, 1997.11.22.) Néhány hónappal később pedig elvállalta a „nem túl vonzó” feladatot. Némi kihagyás után, amidőn épp Medgyessy, majd Gyurcsány állt a kormányrúdnál, visszaszerezte a miniszterelnökséget, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodik.

Több volt rendszerváltás utáni miniszterelnökünk ágyban, párnák közt halt meg. Aki pedig életben van, békésen öregszik, és legalább a kerek születésnapokon újságírók kérdezgetik. Mint például Medgyessy is, aki a bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint alaposan kifejtette a véleményét. Tíz mondatát idéztem a tegnap megjelent interjúból, köztük egy-két beszólást is, ami annak a jele, hogy a hajdani kormányfő 80 éves korában is szellemi teljesítményre képes.

Ez méltánylandó olyan ember esetében, aki az életkora miatt a Kádár-korszakbeli politikusok közé sorolható. Akik még nem azt tanulták, hogy a nyilvánosság fórumain minél világosabban és közérthetőbben fejezzék ki önmagukat. Épp ellenkezőleg azt, hogy eltitkolják a gondolataikat. Ráadásul neki van még egy ballasztja, a D/209-ség. Erről írta szellemesen és tapintatosan egy újságíró, hogy „Sebezhető pontjait márkás öltönyökkel takarja. (Lakat T. Károly, Népszava, 2003.05.27.) Jól hangzik, mégis igaztalan megállapítás.

Medgyessynek vannak ugyan sebezhető pontjai, ami azonban az öltözékét, tágabb értelemben a megjelenését illeti, az nemcsak arra való, hogy eltakarja a titkolni valót. Például az alakján nincs mit eltitkolni. Az utódjai (Gyurcsány és különösen Orbán) már a nyilvános szereplésre szocializálódtak, és ebben előnyösen különböznek tőle. Az alakjuk azonban elformátlanodott a hatalomgyakorlásban, ami az önuralom hiányát sejteti. Az a benyomásom, hogy Medgyessy Péter volt az utolsó magyar miniszterelnök, aki családi hagyományaihoz híven úgy viselkedett és öltözködött, mint egy úriember.

S ami még ennél is fontosabb: betartotta a választási ígéreteit. Bele is bukott. Lehet, hogy épp ezért nevezhető amatőr miniszterelnöknek? Mégis rokonszenvesebb az utódjainál, akiknek sebezhető pontjait a legjobb minőségű szövetből készült és legjobban szabott öltönyök sem takarják el. 

Tíz mondat a 80 éves Medgyessy Pétertől (Index.hu, 2022. október 19.)

A Bokros-csomag szükséges és járható rossz volt.

A miniszterelnökségre nem lehet készülni. Az ember vagy az lesz, vagy nem lesz az.

Próbáltam európai módon viselkedni.

Még mindig ott tart az ellenzék, hogy próbálja lerendezni, ki a kakas a szemétdombon.

Hiller István elfogadható személyisége a pártnak, de nem tudnék mást mondani, akivel igazán szívesen leülnék beszélgetni az MSZP-ből.

Feri az MSZP-ből szívta el az erőt a saját pártjába.

Minél kevesebbet szerepel, annál kisebb lesz a teher Klárinak.

Klári jobban tudja használni a politikai eszköztárát, mint Gyurcsány.

Viktor megszagolta a világpolitika illatát, és ez nagyon megtetszett neki.

Donáth Annában tényleg látok lehetőséget.

A maga módján egy Antall József, javított kiadásban. (Lengyel László politológus, Fejér Megyei Hírlap, 2001. jún. 30.)

Én vehemensebb vagyok, ő kompromisszumképesebb. (Horn Gyula szocialista politikus, volt miniszterelnök, 24 Óra, 2002. április 5.)

Dévalahánypéter. (Kerényi Imre rendező, Magyar Nemzet, 2003. április 10.)

Sebezhető pontjait márkás öltönyökkel takarja. (Lakat T. Károly újságíró, Népszava, 2003. május 27.)

A kampányban azért vettem részt, hogy néha együtt legyek a férjemmel. (Medgyessyné Csaplár Katalin feleség, Heti Válasz, 2003. december 19.)

Túlságosan is ember volt miniszterelnöknek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2004. augusztus 28.)

Csendes, emberi hangon próbálta kormányozni a kocsmai verekedéstől a bolondok háza felé tartó politika világát. (Géczi József szocialista politikus, Népszabadság, 2006. október 20.)

Az ő személyisége, bizonytalanságaival együtt éppen arra volt alkalmas, hogy megkontrázza a gátlástalan, fölényeskedő, lehengerlő és erőszakos Fidesz-kormányzást. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2009. október 9.)

Magyarország nem volt érett az ő személyiségére. (Tornóczky Anita nevelt lány, ATV, 2011. december 8.)

A Pétert igazából senki sem akarta megbuktatni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Az egyetlen ellenzéki napilap a legutóbbi fél évtizedben ötször cserélt főszerkesztőt. Tavaly végre több lett a bevétele, mint a kiadása. Bár az egyenleg attól függ, hányszor jelennek meg benne állami és kormányzati hirdetések, amelyek a bevétel felét teszik ki. Úgy tartja tehát bennünk a lelket, hogy elfogadja a miniszterelnök és a propagandagépezetet irányító Rogán Antal anyagi támogatását.

Október 13-án újságoldalnyi hirdetés jelent meg arról, hogy töltsük ki a népszámlálási kérdőívet. Oké, a Központi Statisztikai Hivatal részvételre ösztönöz bennünket. Belefér. Tegnapelőtt azonban azonos terjedelmű hirdetés látott napvilágot arról, hogy „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket!” A mondat két része között bomba látható, rajta a felirat: „SZANKCIÓK”. A jobb alsó sarokban a Nemzeti konzultáció kör alakban szedett betűi, a bal sarokban a feladó közleménye: „Készült Magyarország kormánya megbízásából.” Tegnap és ma megismétlődött ugyanez a hirdetés.

Szintén tegnapi fejlemény, hogy miközben az ATV vitaműsorában Németh Péter, a Népszava főszerkesztője kifejtette, miért nincs ínyére a nemzeti konzultáció és az Orbán-kormány szankcióellenes politikája, a háta mögötti kivetítőn feltűnt a bombás hirdetés. De nem azért, hogy a műsorvezető tudatosítson egy ellentmondást, amely a Népszava hirdetéspolitikája és publicisztikája között tátong. Pedig tudom a veterán, sokat megélt újságíró válaszát a föl nem tett kérdésre. Megírta, idézem is a bejegyzés utáni összeállításban. A lényege: bár korántsem boldogítják a nemszeretem hirdetések, vigasztalja az a tudat, hogy a többi tizenöt oldalon olyan híreket és véleményeket ad közre, amelyeket igényelnek a Népszava olvasói.

Egyik elődje (és jelenlegi helyettese) ennél határozottabban fogalmazott. Egy interjúban elmondta, hogy a tulajdonostól vétójogot kapott az állami és kormányzati hirdetések megszűrésére, és élt is eme jogával. Az igazsághoz tartozik, hogy az a tulajdonos nem azonos a mostanival, és a jelenlegi főszerkesztő nem kötötte az orrunkra, milyen feltételekkel vállalta a patinás napilap irányítását. Ha nincs vétójoga, más az újság helyzete, mintha volna. S akkor föltehető a kérdés, nem kéne-e különbséget tenni az állami intézmények (a KHH, az MVM és a Szerencsejáték Zrt) ártalmatlanabb, illetve a kormányzat propagandisztikus, hazug közleményei között.

Elismerem persze, hogy az is kérdés, vajon az egyetlen ellenzéki napilap életben tartására vállalkozó miniszterelnök mit szólna e tökös döntéshez.         

Tíz mondat a hirdetésekről

A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban. (Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Népszabadság, 1996. augusztus 3.)

A reklám arra szolgál, hogy megteremtse a média függetlenségét. (Bolgár György újságíró, ATV, 2014. június 30.)

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

A Fidesz hirdetésekkel tartja lélegeztetőgépen a Népszavát. (Volner János Jobbik-politikus, ATV, 2017. június 19.)

Felálltam a főszerkesztői székből, mert már nem tudok felelősséget vállalni a lap minden oldaláért. (Kertész Anna, a Vasárnapi Hírek volt főszerkesztője, Vasárnapi Hírek, 2017. december 23.)

Olykor van benne kormányzati hirdetés, ami javítja a kiadó mérlegét. (Horváth Gábor főszerkesztő, Népszava, 2018. január 29.)

Akik például 2017-ben megrendelték a nemzeti konzultáció hirdetéseit, azt a célt is akarták elérni, hogy hiteltelenítsék az olvasók szemében a Népszavát. (Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője, Kreatív.hu, 2019. március 4.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A „Magyarország előre megy!” közlemény fontos része az újság életének, és annak, hogy a lap tartalmas és nívós maradjon. Hogy a további 15 oldalon olyan valódi információkkal - írásokkal, hírekkel, véleményekkel - találkozhassanak az olvasók, amelyekre valóban igényt tartanak. (Németh Péter főszerkesztő, Népszava, 2021. november 16.)

Az állami hirdetések megjelenése a Népszavában mindaddig nagyon fontos kiegészítője a létünknek, ameddig a tartalmat nem befolyásolja. (Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, Média1.hu, 2021. november 29.)          

Harmadik napja tart fogva egy film. Kritikusként láttam néhány ezret, és Az elveszett transzportot nem sorolom a kiemelkedők közé. A holland rendező (Saskia Diesing) azt próbálja elhitetni, hogy három fiatal nő a második világháború utolsó napjaiban miként jutott el a gyűlölködés állapotából a barátságéba. Az egyik (a zsidó fogoly) elveszítette a férjét, a másik (a német fruska) az anyját, a harmadik (a szovjet mesterlövész) pedig önmagát. A sok férfias film után egy női sorsokat összerakó, valóságtól elrugaszkodott modell miért is tartana a fogságában?

Beugrott egy történet, amelynek mellékszereplője voltam négy és kilenc éves korom között. Anyám huszonéves „gyüttment”, ahogy a falubeliek nevezték. Egy bolt raktárában laktunk, lavórban mosakodtunk, vécé az udvaron. Baráti köre a munkahelyén alakulgatott. Elza néni hasonló korú, a helybéli mozis lánya, egyedül jött haza Auschwitzból. A koncentrációs tábor nevét az ötvenes évek első felében még nem hallottam. Azt a szót pedig, hogy zsidó, hallottam ugyan, de nem tudtam, hogy Elza néni miért éppen az.

Marika néni szintén huszonéves, és a szerb partizánok elől menekült a déli Bácskából a határon inneni Bácskába. Halottam róla, hogy sváb, de nem tudtam, hogy az mit jelent. Azt is hallottam, hogy férje az SS-ben harcolt a partizánok ellen, akik egy adriai szigeten őrzik. De hogy mi az az SS, és mi az, hogy Adria, azt nem tudtam. Anyám néha kölcsönadott Marika néninek. Aki fürdőszobában, igazi fürdőkádban szappanozott, és a könnye potyogott a vízbe. Tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy ilyenkor két otthon hagyott kislányára gondol.

Egy Kolozsvárról érkezett magyar, egy Auschwitzot túlélt zsidó és egy Bácskából menekült sváb fiatalasszony idegennek, jöttmentnek számított a tótok lakta községben. S mert ugyanabban a boltban dolgoztak, a háborús szenvedéseik fontosabbnak bizonyultak, mint az, ami a háború előtt elválasztotta őket. Anyám 2009-ben bekövetkezett haláláig tartotta velük a kapcsolatot. Elza néni Pestre költözött, és idős korára megvakult. Anyám meg-meglátogatta, ha eljött hozzánk látogatóba. Ilyenkor kibeszélgették magukat. Marika néni ’56 után visszaköltözött Dél-Bácskába. A férje hazajött a börtönszigetről, majd néhány hónap múlva meghalt. Ő fölnevelte a lányait, és néha meglátogatta anyámat Szegeden.

Nyilván már ők sincsenek életben, mert a múlt század húszas éveiben születtek. Történelmi-politikai szempontból indokolatlan barátságukat pedig fölidézte bennem egy már nem is annyira valóságtól elvonatkoztatott film.

Tíz mondat a háborúról

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 27.)

A háború az ember leépülése. (Markó Iván koreográfus, Kisalföld, 1995. december 23.)

Minden háború népszerű az első hónapban. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2008. július 12.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, 2020. március 16.)

Háború idején még sose kergettek el diktátort. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. április 16.)

A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Andor Mihály szociológus a kormány emlékezetpolitikájáról, Facebook.com, 2020. december 25.)

Minden hasonlatából, szófordulatából nyilvánvaló, hogy katonának érzi magát egy pontosan nem meghatározott háborúban. (Odze György író Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, 2022. március 3.)

Majdnem ott tartunk, mint a legutóbbi világháború kitörésekor. (Závada Pál író, Népszava, 2022. március 18.)

A háború az akaratok összecsapása. (Szenes Zoltán volt vezérkari főnök, Magyar Narancs, 2022. március 24.)

Az ötletet az adta, hogy miniszterelnökünk péntek reggeli interjúja után egy szegedi publicista kesernyésen jegyezte meg: „Ismét szégyent hozott Kossuthra a róla elnevezett rádió.” Ekkor ötlött fel, hogy a rendszerváltás óta gyűjtött házi archívumban érdemes volna utánanézni, vajon Kossuth Lajos milyen szerepet játszott a nyilvánosság fórumain. A keresőbe beírtam a vezetéknevét, és érdekes számok jöttek ki. A figyelemre méltó mondatok között ötvennél valamivel többször olvashattam, a legkülönbözőbb összefüggésben.

Az nem lepett meg, hogy a leggyakrabban művészek és műkritikusok emlegették a Kossuth-díj ürügyén. A művészek áhítoztak rá, a kritikusok pedig elmagyarázták, hogy X. Y. vagy Z. miért (nem) érdemli meg. Az sem lepett meg, hogy a második helyen a róla elnevezett tér tűnt fel. Különösen azóta, mióta az épp ellenzékben lévő volt és jelenlegi miniszterelnök a Parlament előttit kinevezte a nemzet főterévé. Az sem lepett meg túlzottan, hogy a harmadik helyre a Kossuth-rádió került, elvégre a közszolgálatinak csúfolt rádió főadója. Az viszont meglepett, hogy magáról Kossuth Lajosról alig sikerült összekotorni tíz mértékadó idézetet.

Félő, hogy az utókor nem adott igazat egy máskülönben kitűnő jegyzeteket író egri kollégának, aki húsz éve fejtegette: a politikusok és a publicisták hajlamosak arra, hogy Kossuthot elővegyék a „turkálóból”. A jelek arra utalnak, hogy meglepően ritkán vették elő. Vagy ha elővették is, nem önmagában értékelték, hanem hasonlítgatták más politikusokhoz, hogy aztán követendő példát ajánlhassanak a saját koruknak. Elismerem, hogy amit találtam a legutóbbi három évtized terméséből, abból nem érdemes mélyen szántó következtetést levonni.

Csak akkor tehetném meg, ha segítséget kérnék az Arcanum.hu-tól, és a XIX. század negyvenes éveiig visszamenőleg vizsgálnám Kossuth Lajos jelenlétét a hazai nyilvánosságban. Kezdetben ugyebár újságíróként és szerkesztőként formálta a közvéleményt. Rövid ideig kormányzóként lett a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Majd több mint négy évtizedig a torinói száműzetésből befolyásolta az itthon élők tudatát, nem is eredménytelenül.

Akkor még nem nevezték el róla a legmagasabb rangú művészeti díjat, de a rá ácsingózó színészek és írók magatartásformájáról Kardos G. Györgytől hallottam egy mondatot, amely egyáltalán nem lepett meg. Így hangzott: Ferenc Jóskától várják a kitüntetést és Kossuthtól a gratuláló levelet.        

Tíz mondat Kossuth Lajosról

Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. (Végh Antal író, Magyar Tükör, 1993. május 12.)

A letűnt után az új kurzus politikusai és propagandistái is olcsó turkálónak tekintik a történelmet. (Kovács János újságíró Kossuth emlegetéséről, Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember 21.)

Orbán Viktort például Kossuth reinkarnációjának tartom. (Széles Gábor milliárdos vállalkozó, Heti Válasz, 2008. január 17.)

Széchenyiről Kossuth mondta, hogy a legnagyobb magyar, Bartókról a világ. (Temesi Ferenc író, Magyar Hírlap, 2011. március 19.)

A magyar történelemben az utolsó és egyetlen karizmatikus politikus Kossuth Lajos volt. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2012. június 30.)

A Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémiába Kossuthot fel sem vették volna, mert ő is külföldről bírálta a magyar kormányt. (Fischer Ádám karmester, 168 Óra, 2013. április 4.)

Kossuth Lajos mellett itt született a rendszerváltó kormány miniszterelnöke, Németh Miklós is. (Csordás Ferenc monoki polgármester, Napkeletnépe.hu, 2018. január 17.)

Vágytam a Lajosra. (Kútvölgyi Erzsébet színésznő, FüHü.hu, 2018. december 25.)

Deák Ferencek kellenek, nem Kossuth Lajosok. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. március 23.)

Ismét szégyent hozott Kossuthra a róla elnevezett rádió. (Cservenák Zoltán újságíró Orbán Viktor pénteki interjúiról, Szeged.hu, 2022. október 14.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor putyinozott, Schmidt Mária orbánozott, Lázár János szüretelt, Hadházy Ákos forintozott, Liptai Claudia lihegett, Shane Tusup pedig katinkázott. Lefülelt mondatok.

Nálunk katonák vezetik a kórházakat, rendőrök smasszerolják az iskolákat. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, október 10.)

Demeter Szilárd nagy részt vállal a magyar kultúra irányításából. (Radnóti Sándor filozófus, Klubrádió, október 10.)

A divat megy ki leginkább a divatból. (Homoki Gábor kárpátaljai képzőművész, Magyar Rádió, október 10.)

Bár az öltözőben halkabb, mint Szalai Ádám, a pályán már jobb. (Bognár György fociedző Ádám Martin válogatott középcsatárról, M4, október 11.)

Engem egyáltalán nem érdekel Vlagyimir Putyin. (Orbán Viktor miniszterelnök Berlinben, Miniszterelnök.hu, október 11.)

Lenyűgöző intellektuális képességekkel rendelkezik. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Orbán Viktorról, Mandiner.hu, október 12.)

A Nép Pártján Mozgalom nem párt. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, ATV, október 12.)

Az ellenzéknek meg kell ragadnia minden alkalmat, hogy látszódjon. (Polyák Gábor médiajogász, HírKlikk.hu, október 12.)

A forint lassan vécépapírnak sem jó. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, október 12.)

Közintézményekben telefont tölteni és segget törölni már tilos. (Tóta W. Árpád publicista, ÚjHét.com, október 12.)

Katinka még mindig bármire képes. (Shane Tusup úszóedző Hosszú Katinkáról, Blikk.hu, október 12.)

Az 1985/86-os tanévben a porcsalmai általános iskola csapatából a magyar serdülőválogatottba fociztam be magam. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, október 13.)

Jobb lett volna, ha az államtitkárok és a miniszterelnök fizetését emelik 2025-ben és a tanárokét most. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, október 13.)

Én egy menhelyi kutya vagyok. Aki szépen néz, arra visszalihegek. (Liptai Claudia színésznő-műsorvezető, Klubrádió, október 13.)

Én olyan öreg vagyok, hogy még hallottam Orbán Viktort igazat mondani.(Bródy János 76 éves rockzenész, Magyar Hang, október 14.)

Ismét szégyent hozott Kossuthra a róla elnevezett rádió. (Cservenák Zoltán újságíró a miniszterelnöki interjúról, Szeged.hu, október 14.)

Liberálnáci. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, október 14.)

A mi Kósa Lajosunk Hoppál Péter. (Babos Attila pécsi újságíró, Újnépszabadság.com, október 14.)

Nem szeretném magam minden oldalon látni. (Nyirati Klára Momentum-politikus, bajai polgármester a önkormányzati újságról, Index.hu, október 14.)

Jó lenne, ha felbukkanna valaki, akiben hinni lehet. Aki nem az ellenfél testmagasságával viccelődik. (Bándy Sándor publicista, Népszava, október 15.)

A birs fanyarédes, épp olyan, mint én. (Lázár János Fidesz-politikus, Facebook.com, október 16.)

Szép szokás, ha egy külföldi politikus-látogató nemcsak a miniszterelnökkel tárgyal, hanem az ellenzék vezetőjével is. E megbeszéléseket a választási vetésforgóba vetett hit táplálja. Az, hogy akik a másik politikai oldalon vannak, nem hazaárulók, csak másként képzelik el az ország kormányzását. Mindez úgy is szép szokás, ha a miniszterelnökünk Berlinbe, a legbefolyásosabb uniós ország fővárosába látogat, és beszélget a kancellárral. Aki pedig fogadja a magyar árnyékkormány miniszterelnökét is.

A megbeszélésekről Orbán Viktor szűkszavúan, Dobrev Klára összetett mondatban számolt be. Miniszterelnökünk azzal intézte el, hogy „Jó vele beszélgetni. Hogy nem értem el semmit, az egy másik dolog.” Az árnyékkormány első embere szerint a kancellár ragaszkodott ahhoz, hogy az Európai Unió csak akkor utaljon  pénzt, ha kormányunk megfékezi a korrupciót. A politikusok hajlamosak saját szájuk íze szerint értelmezni a zárt ajtók mögött elhangzottakat. Abból azonban, hogy Scholz kancellár és Orbán miniszterelnök nem tartott közös sajtótájékoztatót, inkább az a következtetés adódik, hogy Dobrev értelmezése áll közelebb a valósághoz.

A bejegyzésem utáni összeállításból két összefüggésre hívom fel a figyelmet. A Visegrádi országok közös hírügynöksége már augusztus 17-én jelezte, hogy nyomoznak Németországban egy választási kampány finanszírozásáról, amely „az elmúlt évtized egyik legnagyobb adócsalási ügye”. Az ’egyik’-ből lett Kocsis Máté Fidesz-politikus fészbukos üzenőfalán „a német történelem legnagyobb adócsalási botránya”. A kormánypárti sajtóban e poszt megjelenése után indult hadjárat a német kancellár ellen.

A Magyar Nemzet és az Origo cikkeit átvette a KESMA kezében és a Mediaworks gondozásában lévő megyei laphálózat is. Kiemelte Kocsis Máté okfejtését, majd Scholz-aktákról és egy róluk készült könyvről értekezett, sőt a kancellár mellé helyezte az Európai Unió szintén német származású vezetőjét is. A megyei sajtót még mindig több mint egymilliónyian olvassák. A 18 napilapból annak idején az angolokhoz tartozó győri Kisalföld és szegedi Délmagyarország kivételével a többit német befektetők privatizálták. Hajdani újságjaik most is eljutnak hozzájuk.

Vajon mit szólnak a tegnap lezajlott lejárató akcióhoz? Ahhoz, hogy a miniszterelnökünk üres kézzel jött haza Berlinből, ezért a tőle függők itthon lekorruptozzák az idetelepedett 6000 német befektető érdekeit képviselő kancellárt.

Tíz mondat a Scholz-ügyről

Jó vele beszélgetni. Hogy nem értem el semmit, az egy másik dolog. (Orbán Viktor miniszterelnök egy berlini panelbeszélgetésen, a Cicero nevű folyóirat szerkesztőségében, Miniszterelnök,hu, 2022. október 11.)

Csak akkor támogatja az uniós források megindítását, ha a magyar kormány valódi eredményeket tud elérni a jogállamiság helyreállítása és a korrupció megfékezése terén. (Dobrev Klára DK-politikus, az árnyékkormány miniszterelnöke, Facebook.com, 2022. október 15.)

A témában készült reprezentatív felmérések azt mutatják, hogy a válaszadók mintegy 70 százaléka kételkedik a kancellár „emlékezetkiesésében”. (Egy Scholzról megjelent könyv fogadtatásáról, Magyar Nemzet Online, 2022. október 15.)

Gyurcsányné Berlinben megtekintette a két lábon járó korrupciót. (Kocsis Máté, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője, Facebook.com, 2022. október 15.)

Kocsis Máté: Gyurcsányné Berlinben megtekintette a két lábon járó korrupciót. (Origo.hu, 2022. október 15.)

Scholznál járt Dobrev - Gyurcsányné Berlinben megtekintette a két lábon járó korrupciót. (Mediaworks megyei laphálózata, 2022. október 15.)

Scholz-akták: könyv készült a német kancellár botrányáról. (Mediaworks megyei laphálózata, 2022. október 15.)

Lengyel közgazdász: Németország agressziót alkalmaz, és Ursula von der Leyen az eszköze. (Mediaworks megyei laphálózata, 2022. október 15.)

A találkozó a hivatalos magyar diplomácia valószínűleg tíz éve legnagyobb kudarcát mutatja. (Szűcs Gábor Róbert volt diplomata, Facebook.com, 2022. október 15.)

Ez a korrupt alak nem ugyanaz, akivel Orbán is találkozott előtte két nappal? (Mattyasovszky Brigitta kommentelő, Facebook com, 2022. október 15.)