Falunkhoz, Erdőhegyhez a legközelebbi város Nagyszalonta. Ennek szülöttje Székely Ervin jogász, politikus, közíró. Ezért is olvastam érdeklődéssel jegyzetét az Erdélyi Médiatér Egyesület által szervezett projekt megkurtításáról. Ezt írta: „Nem lennék meglepődve, ha a magyarországi döntéshozók úgy értékelnék, hogy az EME-projekt nem valósította meg Demeter Szilárd merész álmait. (ÚjHét.com, 2022. október 23.)
Arra utalt, hogy az Erdélyből áttelepült Fidesz-kultúrpolitikus közreműködésével Orbánék felvásárolták az erdélyi nyilvánosság nagyobbik részét, majd bejelentették, hogy hamarosan megszüntetik a hagyományos sajtó hozzájuk került szerkesztőségeit. Nos, az a benyomásom, hogy az EME-projekt megvalósította Demeter úr egyik álmát. Azt a politikai célt sikerült elérni, hogy az erdélyi magyarság kettős állampolgárságú része április 3-án az Orbán-kormányra szavazott. Azon lepődtem volna meg, ha az országgyűlési választás után a magyar kormány nem kezdett volna profiltisztításba Erdélyben is.
Ugyanez a folyamat már lezajlott az itteni nyilvánosságban. Például a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány egy időben az erdélyi magyar sajtó gleichschaltolásával (egybehangolásával) átvette a 30 milliárd forint értékű megyei laphálózatot. Kiirtotta belőle a helybéli újságírók politikai jegyzeteit, és a központi szerkesztőség vonalas publicisztikáit közölte. Majd a 2019-es önkormányzati választás utáni napon ezek az írások is eltűntek. Már nem volt rájuk szükség. A megyei lapok így szabadultak meg a hét hat napjára jutó mellékletektől is, amelyek vonzották ugyan az olvasókat, de sok pénzbe kerültek.
A hagyományos sajtó a 2022-es választási kampányban még elérte a kistelepülések elöregedett lakóit, akiket azonban április 3-a után már nem érdemes megszólítani. A következő (uniós) választás csak két év múlva lesz, és ki tudja, hányan maradnak életben. E folyamatot felgyorsította a papírárak 30-70 százalékos emelése, az infláció, az energiaválság. A lényeg azonban nem változott. A 2022-es választás volt az utolsó alkalom, amikor az Orbán-kormány még élhetett a papír alapú sajtóban rejlő lehetőségekkel.
Vajon a vázolt folyamat milyen állapotban találja az erdélyi magyar társadalmat? Ha például a Székelyföld napilap nélkül marad, a magyar kormány üzenetei aligha jutnak el a csekély lélekszámú falvakban élőkhöz, akik nem föltétlenül a digitális térben tájékozódnak. Erről már nem mernék vitatkozni Székely Ervinnel.
Tíz mondat Erdélyről
Magyarország a hazánk, de nem a szülőföldünk. Erdély a szülőföldünk, de nem a hazánk. (Beke György író, Erdélyi Napló, 1994. március 30.)
Orbán visszacsatolta Erdélyt, de jött vele egész Románia. (Bretter Zoltán SZDSZ-politikus, Új Dunántúli Napló, 2002. január 10.)
Erdély sokkal románabb, mint ahogy azt a magyarok gondolják, és sokkal magyarabb, mint ahogy a románok gondolják. (Sütő András író, Magyar Hírlap, 2002. június 22.)
A Magyarországon keresett forintokból Erdélyben jobban meg lehet élni. (Orbán János Dénes költő, Irodalmi Jelen, 2004/augusztus)
Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)
A Fidesz lenyelte Erdélyt. (Gál Mária újságíró a romániai magyar nyilvánosságról, Népszava, 2018. november 13.)
Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. (Demeter Szilárd Fidesz-politikus, Előretolt Helyőrség, 2018. december 1.)
A független újságírásra Erdélyben is szükség van. (Székely Ervin volt RMDSZ-politikus, ÚjHét.com, 2022. február 16.)
A hajdani liberális örök szégyenünkre Erdélyben hirdette meg az illiberális állam elveit. (Ágoston Hugó újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, 2022. március 16.)
Ami Erdélyben elhangzott, az Texasban visszhangzott. (Parászka Boróka újságíró Orbán Viktor előadásairól, Napunk.sk, 2022. augusztus 5.)
