Nehéz eldönteni, vajon mit is jelent. Az utcai politizálás talán a parlamenti ellenzék elkeseredését, kiábrándultságát: a benti eszköztelenség kinti következményét jelenti? Vagy a legöntudatosabb választópolgárok kint kezdeményeznek tüntetést, élőláncot vagy villámcsődületet, és az országgyűlési képviselők bent igyekeznek átvenni az akciót?
Azt vettem észre, hogy az ellenzékben lévő politikusok szívesebben rezdülnek együtt az utcán politizálókkal, mint a kormányzók. Az utóbbiak valaha szintén voltak ellenzékiek, de most inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem az a igazi politikus, aki kiviszi az embereket az utcára, hanem aki haza is hozza őket. Van benne igazság, bár ellenzékben ugyanazok hallgatják el a mondat második felét, akik kormányzati helyzetben a teljes mondatot ajánlják a figyelmünkbe. A másik következtetés a bejegyzésem utáni összeállításból rajzolódik ki.
A hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje pályakezdő, ellenzéki politikus korában hajszálpontosan fogalmazta meg az utcai kormánybuktatás szempontjait: a demokratikus intézmények felszámolását és a konfliktuskereső külpolitikát. Orbán Viktor kijelenése óta három évtized telt el. Immár 16 és fél éve miniszterelnök, negyedszer kormányoz kétharmaddal, és művészi tökélyre fejlesztette a demokratikus intézmények kiürítését meg a világot végigprovokáló külpolitikát. Nem lehet rá azt mondani, hogy pályakezdő korában fogalma sem volt a kormánybuktatás utcai előfeltételeiről.
Voltaképpen azt valósította meg, amitől annak idején óvott bennünket. Sőt, a rendeleti kormányzással nemcsak az ellenzéket fokozta le biodíszletté, hanem a kormánypárti képviselőket is utólagos bólogatójánossá silányította. A fokozódó válsághelyzetben óhatatlanul előtérbe kerül az utcai politizálás, amelyhez országszerte épp élőláncot alkotnak a tanárok, diákok és szülők. A kormánypárti képviselők egyelőre elviselik a megaláztatást. Az ellenzékiek jó pénzért érzik rosszul magukat az ország házában. S bár kacérkodnak az utcán politizálókkal, közülük egyetlen tartózkodik állandó jelleggel a parlament falain kívül.
Hadházy Ákos sátrat vert a közszolgálati rádió és televízió székháza előtt. A miniszterelnök előrelátására jellemző azonban, hogy a belvárosból a külvárosba telepítette a két állami médiumot. Farkasordító hidegnek kéne lennie, és az inflációnak is tetőfokra hágnia, hogy a tiltakozók utat találjanak a nehezen megközelíthető épülethez.
Tíz mondat az utcáról
Két olyan ok képzelhető el, amiért mégis meg kellene buktatni a kormányt, akár az utcán is. Ha erőszakos eszközökkel próbálná meg felszámolni a demokratikus intézményeket, vagy ha a kormányzat konfliktuskereső külpolitikát folytatna. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1992. október 24.)
Olyan politikát fogunk folytatni, hogy ne adjunk okot az emberek utcára vitelére. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Somogyi Hírlap, 2002. augusztus 10.)
Megbuktatni az utca fogja, ha már nem sikerül tovább titkolni a gazdaság gyengülését. (Béndek Péter publicista az Orbán-kormányról, 168 Óra, 2014. július 10.)
A parlamentet azért tartják, hogy az emberek ne az utcán öljék egymást. (Botka László szocialista politikus, ATV, 2016. november 30.)
Egyetlen tere nyílik ezután az ellenzéknek, ha már minden demokratikus intézményből kiűzték: az utca. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2018. április 12.)
Ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, mint a Parlamentben az ellenzék. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, PestiSrácok.hu, 2018. december 22.)
Süket csönd az utcán. A kutyák is hallgatnak, nincs kire ugatni. (Pór Vilmos újságíró a kijárási tilalomról, Facebook.com, 2020. november 15.)
Orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2022. augusztus 2.)
Ennyi embert az utcán aludni még nem láttam. (Nádas Péter író, Népszava, 2022. október 4.)
Utcára magyar! (Magyar Bálint volt SZDSZ-politikus. Facebook.com, 2022. október 18.)
