Hajdani rádiókritikusként figyeltem föl Krusovszky Dénes működésére. A hazai sajtóban ma már szinte egyedüliként műveli ezt a szép mesterséget. Íráskészségét, esztétikai érzékét és társadalomismeretét kamatoztatja a Magyar Narancs hasábjain. A legutóbbi számban ezt írta a Klubrádióról: „A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle.”

Azokkal ért tehát egyet, akiknek a felfogását úgy foglalnám össze, hogy a hatalmon lévők kiszúrtak ugyan a legközszolgálatibb magánrádióval, de akaratlanul is lehetőséget teremtettek arra, hogy munkatársai végre abban a közegben próbálják ki magukat, amelytől sokáig ódzkodtak: az online térben. Megelégedtek azzal, hogy az érdeklődők országszerte hallgatták őket. Bár amikor a legnagyobb volt az akciórádiuszuk, keleten és délen akkor sem érték el az országhatárt, nem is beszélve a határon túli magyarokról.

Az Orbán-kormány a Klubrádiót visszaszorította a fővárosra és környékére. Majd amikor a hagyományos frekvenciáját átjátszotta egy másik rádiónak, a digitális hullámhosszra fanyalodott klubrádiósok előtt kinyílt az egész világ. Én pedig vásároltam egy digitális sugárzásra alkalmas készüléket, noha a dolgozószobában lévő asztali számítógéppel hallgathattam volna az adást. Csakhogy nappal mással foglalkozom, az éjszakai ismétlésekhez kellett a hálószobában egy online szerkentyű.

Azt hallgatom, ami a Klubrádió veszte lett. A médiahatóság ugyanis egy másik cég ismétlési gyakorlatát jobbnak tartotta, ez volt a „visszaminősítés” egyik hivatalos indoka. Egyébként a Klubrádióban vannak olyan műsorok, amiket szívesen hallgatok, és vannak, amiket hanyagolok. Éjszaka azonban csak a legjobbakat mentik át az ismétlési rendszerbe. Például Szénási Sándor műsorát, a Három az igazságot, amelyben az író Spiró Györgyöt és a történész Hatos Pált szólaltatja meg.

A legmagasabb szellemi szinten adják közre a mondandójukat, legutóbb az antiszemitizmusról, majd a giccsről. A nem egészen egyórás műsort reggel hat és hét között szoktam hallgatni. Ugyanezt, ha jól számoltam, az izraeli Haifában reggel héttől kísérte figyelemmel a barátom, a vőm Dubajban reggel nyolctól, a sógorom özvegye a texasi Dallasban este tizenegytől, a középiskolai osztálytársam a kaliforniai San Diegóban este kilenctől, az ifjúkori barátnőm pedig Hawaii szigetén este héttől.  Út közben, a kocsiban, a munkahely felé, vagy munka után, már otthon. Az a benyomásom, hogy a „rossz” ismétlési rendszer mögött átgondolt elképzelés rejlik, ami föl sem túnt a médiahatóságnak.  

Nem öröm persze, hogy néhány magyarországi megye és Kárpát medencei tájegység magyar lakossága anyagi és technikai okból kiesett a Klubrádió hatósugarából. Mindazonáltal örvendetes, hogy az online száműzetés „jóvoltából” új hallgatóréteget hódíthatott meg a  vidéki Magyarországon és a határon túl rekedt vagy kitelepült magyarok között. Nappal az órás sávokba gyömöszölt műsorokat színvonalas hírblokkok szakítják meg, vagy választják el egymástól. Az éjszakai adásból a műsorszerkesztő kiszedi a híreket, és az órás sávrendszerben néhány perces lyukak jönnek létre.

E hézagokat tölti ki Göczey Zsuzsa zenével. A zenei szerkesztő merész dallamú és elgondolkoztató szövegű magyar számokkal, többnyire fiatal és jó hangú színészek közreműködésével. Olyan zenei világba pillanthatunk be, mellyel e sorok írója ritkán találkozhat a budapesti hangversenytermekben. A határon túli hallgatók pedig végképp nem szembesülhetnének vele.            

Médianapló - Tíz mondat a Klubrádióról

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

Kétszáz-kétszázötvenezer napi hallgatóból nagyjából húszezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető a digitális átállításról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Baloldali propagandarádió. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, 2021. február 16.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A Klubrádió húsz éve szól, miközben már nem először „hallgattatták el”. (Bréhm-Nagy Ferenc újságíró, Magyar Hírlap Online, 2021. február 20.)

Bokros Lajos a megszüntetett Klubrádióban szörnyülködött a magyar gazdaság helyzetén. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. augusztus 13.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

A legutóbbi napokban Gyurcsány Ferenc orbánozott, Dobrev Klára futott, Karácsony Gergely szükségelt, Gyöngyösi Márton túlélt, Csányi Sándor pedig kiállított.

Mi épp egy autokráciában küzdünk a túlélésért. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Válaszonline.hu, április 17.)

Mi, vörösek. (Komjáthi Imre, az MSZP társelnöke, ATV, április 17.)

A pécsi polgármester szíve-joga, hogy mivel bántja meg ismét a pécsieket. (Dr. Kamarás Péter KDNP-politikus Pressman amerikai nagykövet látogatásáról, Bama.hu, április 17.)

Olaj a tűzre. (Mellár Tamás közgazdász, független országgyűlési képviselő a kormány gazdaságpolitikájáról, Klubrádió, április 18.)

Nekünk ma már tényleg Riviéra a Balaton, ha csak az árak felől közelítünk. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, április 18.)

Pártját ritkító intellektus. (Föld S. Péter újságíró Deutsch Tamásról, HírKlikk.hu, április 18.)

Az MSZP tovább szaporodik osztódással. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, április 18.)

Önálló pártalapításával halvány kísérletet tett arra, hogy leváljon a Gyurcsány-féle köldökzsinórról. (Fricz Tamás politológus Mesterházy Attiláról, Magyar Nemzet Online, április 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, az árnyékkormány miniszterelnöke, Klubrádió, április 19.)

Csak a révész cserélődött, maradtunk kompország. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, április 19.)

Orbán védi Putyint. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, április 20.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, április 20.)

Magyarország jelenleg átok a világban. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, április 20.)

A Fidesz nem csupán kormánypárt, hanem állampárt is. (Sebők Éva Momentum-politikus, ATV, április 20.)

A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, április 21.)

Nem a médiának, hanem a médiáért bontunk kordont. (Kele János Momentum-politikus, Magyar Hang, április 21.)

Jó irány rozsdából kultúrát csinálni. (Bardóczi Sándor budapesti főtájépítész, Klubrádió, április 21.)

Marco Rossinak megígértem, ha kijutunk a világbajnokságra, a halála után kiállítjuk a Nemzeti Múzeumban. (Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, M4Sport.hu, április 21.)

A pártoknak nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester az ellenzéki pártokról, Népszava, április 22.)

Gyurcsány Ferenc nagyon aktív korszakát éli. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, április 22.)

Ma már Rogán Antalnak akkora az árnyéka, hogy a fél országot betakarja. (Fiala János riporter, Klubrádió, április 23.)

Megújítható-e utoljára az MSZP? (Gáspár Kristóf politológus, ATV, 2022. április 25.)

A megújulással csúsztak vagy tíz-tizenkét évet. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2022. április 25.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus, Jelen.media.hu, 2022. július 8.)

Hiller István elfogadható személyisége a pártnak, de nem tudnék mást mondani, akivel leülnék beszélgetni az MSZP-ből. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2022. október 19.)

Az MSZP megszűnt, noha két elnöke is van. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. október 23.)

Az MSZP tíz ember üzleti klubja. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Hír TV, 2022. október 25.)

A régi-új vezetés inkább tűnik a párt felszámolóbiztosának. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2022. október 28.)

Menthetetlen. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, ATV, 2023. február 2.)

Sokkal tökösebb MSZP-t képzeltem volna el. (Mesterházy Attila volt szocialista politikus, ATV, 2023. április 4.)

Az MSZP tovább szaporodik osztódással. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. április 18.)

Egy Dunára néző erkélyt is építenek majd, ahonnan a miniszterelnök a vendégeinek megmutathatja a budapesti panorámát. (Csordás Lajos újságíró, Népszabadság, 2016. április 22.)

Kolostorba költözik a miniszterelnök. (Kovács András újságíró, Origo.hu, 2018. december 24.)

A világ legszebb munkahelyéről mentem egy kolostorba. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Micsoda jelkép minden huhogás ellenére, hogy a magyar miniszterelnök és munkatársai egy volt kolostor tereiben működnek a nemzetért. (László Tamás építészmérnök, Magyar Hírlap, 2019. augusztus 6.)

A labda a Karmelita kolostor erkélyén éppen a mai Nemzeti Sportot lapozgató Orbán Viktorhoz kerül. Kedves miniszterelnök úrnak sem kell több, mellel leveszi, majd akkorát bikáz bele, hogy a négy kilométerre lévő Puskás Stadion lelátóján landol. (Vágvölgyi Bálint szombathelyi újságíró egy reklámfilmről, Úgytudjuk.hu, 2019. november 15.)

Orbán Viktor a dőzsölés szimbólumában tölti mindennapjait. (Iványi Gábor metodista lelkész, HVG, 2020. augusztus 1.)

Orbán Viktor várbeli bunkere. (Ráczné Földi Judit DK-politikus, dkp.hu, 2020. november 22.)

Haramiatanyává lett kolostorépület. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2023. február 15.)

Orbán színháza, a Karmelita. (Mizsei Zsuzsa volt KDNP-politikus, 2023. április 12.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, 2023. április 20.)

Hajdani edzőpartneremmel, a kitűnő négyszázas atlétával a madridi repülőtéren futottam össze. A közgazdász diploma megszerzése után külkereskedő lett, és épp új állomáshelyére indult. Azt újságolta, hogy a fiát sikerült beíratni egy indiai angol iskolába, jól jön majd neki a nemzetközi érintkezés nyelve.

A fiú azóta felnőtt, és politikus lett belőle. Az Európai Parlamentben kamatoztatja perfekt angolját és nemzetközi kapcsolatait. Itthon pedig újraszervezte a pártját. Egy tegnapelőtt megjelent interjúban azt fejtegette, hogy a megtámadott Ukrajnából először ő küldte haza az oroszokat. Ez nem felel meg a valóságnak. Néhány héttel a háború kirobbanása után Németh Zsolt kormánypárti politikus a fészbukos üzenőfalán már használta a „Ruszkik, haza!” állandósult szókapcsolatot.

Kétségtelen, hogy gesztusát elkésettnek vélte az egyetlen ellenzéki napilap munkatársa. Arról azonban legalább tűnődhettünk, hogy a Fidesz-politikusból vajon az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszélt-e, vagy a kormánypárt atlantista vonulatának vezéralakja. Azaz hivatalosnak tekinthető-e a figyelemre méltó megnyilvánulása. Egyébként a „Ruszkik. haza!” szállóigének több évtizedre visszanyúló története van.

A második világháború végén a szovjet hadsereg nemcsak keresztülverekedte magát Magyarországon, hanem itt is maradt. Egyelőre homályos, hogy ki használta először a gimnasztyorkás katonákat hazaküldő kifejezést, annyi azonban kiolvasható a dokumentumokból, hogy a kétszavas szólás akkor rajzolódott ki a házak falán, amikor a szovjet csapatok 1955-ben kivonultak Ausztria általuk megszállott részéből. Ha a „sógoroknak” sikerült megszabadulni tőlük, nekünk miért ne sikerülhetne? Ezzel magyarázható a kétszavas üzenet 1956-os karrierje.

November 4-e után persze kiszorult a nyilvánosság államilag ellenőrzött fórumairól, és csak a nyolcvanas évek végén tért vissza a médiába. Az utolsó szovjet csapatok 1991-es kivonulása után megint mintha nyoma veszett volna. A XXI. század második évtizedében bukkant fel, amikor a kormánypárt egyik megmondó-embere, Deutsch Tamás szóba hozta. Nem teljesen függetlenül attól, hogy Putyin orosz elnök népszavazást szervezett a Krimben, és a félszigetet néhány nap múlva el is vette Ukrajnától. A Fidesz-politikus figyelmeztetése a közösségi médiában látott napvilágot, és ismét tűnődhettünk rajta, vajon a magyar kormány hivatalos álláspontját tükrözi-e.

Azóta felgyorsultak az események. A bejegyzésem utáni összeállítás arról árulkodik, hogy a népérzületet kifejező szállóigét a hivatásos véleményformálók (a politikusok és az újságírók) újra a szájukra vették. Köztük Gyöngyösi Márton is.                      

Tíz mondat a „Ruszkik, haza!” szólásról

A „Ruszkik, haza!”-szerű szélsőséges, érzelmek diktálta megnyilvánulásnak úgy lehet a legegyszerűbben elejét venni, ha kivonják a szovjet csapatokat. (Márok Tamás szegedi újságíró, Délmagyarország, 1989. december 9.)

A ruszkik, haza tömeglélektanilag pontosan annyit tesz, mint a privát szférában a bazdmeg. (Megyesi Gusztáv publicista, Élet és Irodalom, 1990. február 9.)

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Kövért jól ismertem 1989-ben, akkor azt mondta: „Ruszkik, haza!” Ma azt mondja: „Ruszkik, gyertek vissza!” (Charles Gati amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2014. november 6.)

„Ruszkik, haza!” Akkor ők mondták, most meg nekik. (Farkas Judit szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. április 13.)

Ruszkik, haza? Ugyan már. Mintha újra 1956-ban lennénk: csak hazamennek az oroszok, és akkor minden jóra fordul. De hát 1989-ben hazamentek, és mégsem fordult minden jóra. (Szilágyi Ákos költő, 168 Óra, 2017. május 11.)

Ruszkik, haza! (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Facebook.com, 2022. március 17.)

Hetekig tartott, amire 12 év összenövés után sikerült kimondani egy fideszesnek, hogy Ruszkik, haza! (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2022. március 26.)

Az igazságos békéhez ki kell mondani, hogy ruszkik, haza. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Facebook.com, 2023. március 19.)

Azt az üzenetet, hogy „Ruszkik, haza!”, én fogalmaztam meg először a magyar politikában a jelenlegi orosz agresszió kapcsán. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Válaszonline.hu, 2023. április 17.)

Magyar György blogjában néha érdekes mondatok tűnnek föl. Most például ezt találtam Orbán Viktorról: „Valaha a parlamentben bekiabálta, hogy csuhások térdre. (Magyarügyvéd, 2023. április 14.) Arra utalt az ellenzéki körökben véleményformálónak elismert blogger, hogy a miniszterelnök pályakezdő honatya korában kigúnyolta a szenteskedő kereszténydemokrata politikusokat, most pedig nemcsak velük kormányozza az országot, hanem a mögöttük álló egyházakat is kistafírozza.

Értem Magyar doktor indulatát, amely azonban nemcsak őt jellemzi. Olvasólevelekben, kérész életű hozzászólásokban (kommentekben) a liberális pályakezdő politikus és az illiberális miniszterelnök kétarcúságát gyakran a csuhás szállóigével értelmezik. Nem bonyolódnak bele a rendszerváltást közvetlenül követő évek parlamenti csatáiba, egyszerűen Orbánnak adományozzák a csúfondáros megjegyzést. Erre készteti őket, hogy a nyilvánosság fórumain csak röviden írhatják meg a véleményüket. De van más ok is az indulatos (és felületes) megnyilvánulásokra.

A digitális korban annyira megszemélyesedett (perszonifikálódott) a közéleti vitakultúra, hogy a rendszer ellenzői majdnem mindent a rendszer névadójához vezetnek vissza. Aki egyébként maga is tesz arról, hogy majdnem minden róla szóljon. Ettől persze a hivatásos véleményformálók, a politikusok és az újságírók tényszerűbbek is lehetnének. Például utánanézhetnének a részleteknek, vagy ha már restek erre, figyelembe vehetnék az eredetkutatás megállapításait. Nem kecsegtetem őket a megoldással, de talán mégis érdemes figyelemmel kísérni a szállóige fejlődéstörténetét.

A „Csuhások! Térdre, imához!” 1991-ben ütötte meg az országgyűlési képviselők fülét. A parlamenti jegyzőkönyv szerint Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató utalt vissza rá 1992. február 25-án: „Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.” Az Antall-kormány kulturális minisztere mögött a Fidesz frakciója ült, vezetőjét Orbán Viktornak hívták.

Az országgyűlés legkisebb pártja polgárpukkasztó jelmondatokkal hívta föl magára a figyelmet, ezek egyike volt a csuhás is. Ha a kormánypárti KDNP valamelyik politikusa megszólalt, akkor bizony kórusban csuházták az ellenzéki Fidesz-képviselők. Hiteles forrást mégse leltem arra, hogy a frakcióvezető személyesítette volna meg a kórust. Amíg ilyen dokumentum nem tűnik föl, az Orbán Viktor kétségtelen pálfordulására utaló mondást szóbeszédnek, vándormotívumnak, városi legendának tartom.

Nem zárom ki, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek jutott eszébe gúnyolódni a kereszténydemokratákon. De úgy ismertem meg a közéleti működését, hogy szívesebben irányítja a kórusból azokat, akik helyette is használják a nem szalonképes kifejezéseket. A csuhás szállóige idővel közhely, panel, klisé lett. Kimondóját a jelek szerint sokan hajlamosak Orbán Viktornak elképzelni. Egyelőre nem kéne.

Tíz mondat a Csuhások! Térdre, imához! szólásról

Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: „Térdre, imához!” Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott. (Ilkei Csaba volt MDF-es országgyűlési képviselő, Népszabadság, 2000. szeptember 11.)

Baloldali liberális erőként féktelenül gyalázták a nemzeti oldalt. Én magam többször is hallottam ordítani őket, hogy csuhások, ki a házból, meg Jézus Krisztus, térdre, imára. Például amikor Andrásfalvy Bertalan az egyházi iskolák létrehozása érdekében mondott beszédet. (Torgyán József kisgazda politikus, az első Orbán-kormány minisztere a Fidesz-képviselőkről, 168 Óra, 2004. május 27.)

Talán tényleg nincs más hátra, mint egy jó kis kutatóintézet, amely majd kimutatja, hogy míg a többiek paktumoztak, a Fidesz hótisztán vívta harcait. Orbán nem ordította be a kereszténydemokratáknak, hogy térdre csuhások, és Deutsch Tamás sem hordott fülbevalót. (N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2013. március 25.)

Az utolsó őszinte szó keresztényügyben a miniszterelnöki ajakról az volt, hogy „Csuhások, térdre!” (Esterházy Péter író, Vasárnapi Hírek, 2014. június 16.)

Nincs mindent elsöprő bizonyíték arra, hogy mindez valóban ebben a formában valaha is elhangzott. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2015. február 11.)

A kereszténydemokratákat fricskázó beszólást Orbán Viktornak tulajdonítja a politikai folklór. (Szabó C. Szilárd szegedi újságíró, Délmagyarország, 2015. március 20.)

Az Országgyűlésben azt kiabálták: „Csuhások, ki a házból! Jézus Krisztus térdre, imához!” Ebből a jegyzőkönyvvezető annyit hallott meg, hogy „térdre, imához”. (Torgyán József volt kisgazda politikus, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

A parlamentben megkérdeztem Orbántól, hogy ez mégis mire jó. „A választóink ezt akarják hallani” - válaszolta röviden. (Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió munkatársa, Népszava, 2018. január 17.)

Az Orbán Viktornak tulajdonított „térdre, csuhások!” bekiabálás valószínűleg sosem hangzott el ebben a formában, de jól jelzi a Fidesz akkori hozzáállását a vallási és egyházi ügyekhez. (Kövesdi Péter és Markotay Csaba újságírók, Vasárnapi Hírek, 2018. január 20.)

Orbán Viktor, aki a KDNP hasznos idiótáinak köszönhetően már jó húsz évvel ezelőtt eljutott a „csuhások, térdre, imához” parlamenti beszólástól a püspökök barátságáig. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2019. június 7.)

A legutóbbi napokban Gelencsér Ferenc orbánozott, Lendvai Ildikó dajcsozott, Deutsch Tamás hajkurászott, Kubatov Gábor fradizott, Aranyosi Péter fábryzott, Farkasházy Tivadar pedig kasztingolt.

Ma egész Magyarország egyetlen bűnügyi helyszín. (Bruck András író, Facebook.com, április 9.)

Amit mond, azt sokan adják tovább. (Bacskai Sándor publicista Bayer Zsoltról, Szombat.org, április 9.

Fábry Sándor a büfében még mindig legyőzhetetlen. (Aranyosi Péter humorista, Klubrádió, április 10.)

Utcai harcosból lett békegalamb. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, április 11.)

Hitler utolsó csatlósából a kommunista Kína első európai csatlósa szeretnénk lenni? (Gömöri György Angliában élő író, Népszava, április 11.)

Meddig lehet élni passzív rezisztenciában? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, április 11.)

Optimistán nézve siralmas a helyzet. (Róder Miklós ingatlanközvetítő, Klubrádió, április 11.)

Az egyik szekértábor állandóan nyilakat lődöz rám, mert azt hiszi, hogy a másikban vagyok. (Vámos Miklós író, Index.hu, április 11.)

Itt statiszták tolonganak azért, hogy ők lehessenek Hamlet, Antonius vagy Bánk bán. (Farkasházy Tivadar újságíró az ellenzéki politikusokról, HírKlikk.hu, április 12.)

Inkább az egymásra mutogatás megy. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő az ellenzékről, HírKlikk.hu, április 13.)

Még a törpe urak egyike-másika is nagyzol. (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, április 13.)

Minősíthetetlen pályán nem lehet minőségi edzést tartani. (Szabó István kecskeméti fociedző, 24.hu, április 13.)

A helyzet romlik. (Orbán Viktor miniszterelnök a világháború esélyéről, Magyar Rádió, április 14.)

Dúl a megélhetési válság, csak a fél ország nem tud róla. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, április 14.)

A randalírozás nem jog, hanem megszüntetendő evidencia. (Ágoston Balázs újságíró, Magyar Nemzet Online, április 14.)

Eddig rendre mindig a baloldali kormányok idején kerültünk bajba. (Kubatov Gábor, az FTC elnöke, Fidesz-politikus, Magyar Hírlap Online, április 15.)

Mi már hazaküldtük a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket, és végül a ruszkikat is. Óvatosan Mr. Pressman! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, április 15.)

Nyilván mindet Deutsch Tamás zavarta haza. Kivéve az oroszokat, mert azokat Orbán. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, április 15.)

Semmi sem az, aminek látszik. (Pelsőczy Réka színész-rendező, Klubrádió, április 15.)

Itt olyan világ lett, hogy az orgazda nyilvánosan büszkélkedik a lopott holmival. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, április 16.)

A magyar zsidóság egyért hálás lehet a kormánynak: nem kell tankokkal megvédeni a zsinagógákat. (Weisz Péter, a Barankovics Alapítvány izraelita műhelyének vezetője, Mandiner.hu, április 16.)

/1944. április 16. és július 10. között 437 ezer zsidót deportáltak Magyarországról/

Amíg az antiszemitizmusra csupán igény van, de nincs hozzá megfelelő parlamenti összetétel, addig kár is beszélni róla. (Bagossy László rendező, Színház.hu, 2011. november 4.)

Az antiszemitizmus egyre jobban jövedelmező politikai befektetés. (Sándor Klára nyelvész, Galamus.hu, 2012. július 9.)

Nem az az antiszemitizmus, hogy elgázosítjuk a zsidókat, hanem az, ami oda vezet. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, 2012. augusztus 14.)

Magyarországon az antiszemitizmus társadalmi szinten nem létezik. (Balczó Zoltán Jobbik-politikus, Hír TV, 2012. december 9.)

Az antiszemitizmus folyamatos hangoztatásával szavazatokat nem lehet nyerni, inkább veszíteni. (Stefka István újságíró, Magyar Hírlap, 2014. január 27.)

Az antiszemitizmus bekúszott a kertek alatt. (Sándor Erzsi író, Népszabadság, 2014. február 14.)

Nekem akkor fáj legjobban az antiszemitizmus, ha megpróbálják elvenni a jogomat, hogy magyarnak érezhessem magam. (Bojár Gábor informatikus, hvg.hu, 2014. április 18.)

Magyarország kormánya a zéró tolerancia politikáját követi az antiszemitizmus kérdésében. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2018. december 6.)

Az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Index.hu, 2020. január 27.)

Amíg ez a nemzetre átalakított történelem narratíva működik Magyarországon, minden erőfeszítés az antiszemitizmus elleni harcban kudarcra van ítélve. (Berend Nóra történész, Fühü, 2022. augusztus 25.)

Péntekenként 7.33 és 7.59 között övé a Magyar Rádió műsorideje. A legutóbbi 13 év alatt több műsorvezető is kikopott mellőle. Ma reggel a magyar-amerikai kapcsolatokról, az orosz-ukrán háborúról és az inflációról beszélt. Közben tizenhétszer köszörülte a torkát.

Az egyéni csúcsot 2021. július 16-án állította fel, 26 perc alatt 34-szer cirákolt, harákolt, hertyegett, kerregett, krákogott. A népnyelv sokféleképpen jellemzi azt a fránya torokköszörülést. Mégsem országunk első embere a csúcstartó, egy óbudai kisnyugdíjas taszította le a trónról. Huszár Tamás ellenzéki aktivista arról nevezetes, hogy a Klubrádió 2022. február 10-i műsorában tíz perc alatt negyvenszer krákogott. Ez felülmúlhatatlan, ráadásul azt is jelzi, hogy a torokköszörülés ökumenikus jelenség. Nem a világnézettől függ, hanem valami egészen mástól.

Sokáig azt hittem, hogy idegrendszeri tikkelés, erre azonban egy mégiscsak országért felelős miniszterelnök esetében nem szívesen tippelnék. Helyette inkább azt feltételeztem, hogy a koronavírus-járvány idején nem feküdte ki a légzőszervi betegséget, és torokköszörülés maradt meg belőle. De aztán feltűnt, hogy amikor előre megírt beszédet olvas föl, akkor nem is krákog.

S bár a meggyőzésnek kevésbé hatékony eszköze a rutinosan felolvasott szöveg, ám ha a fejből mondott beszéd gyakori torokköszörüléssel párosul, az eredmény nem igazán élvezhető. Orbán Viktor becsületére válik, hogy ha élő adásban szólal meg, nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva beszél, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A jelenség nyitjára a múlt héten jöttem rá.

A hatodik emeleti mosókonyhában tartottunk lakógyűlést, a házkezelőség vezetője órányit beszélt a mögöttünk hagyott évről és az előttünk torlódó akadályokról. Érti a dolgát, a szövege mégis ellankasztott, mert 128-szor használta az egyébként kifejezést. Nem várható el tőle, hogy a szókincsét rokon értelmű szavakkal bővítse. Amúgy is a különben, a mellesleg, a nemkülönben, a tetejében vagy a továbbá nem is pontosan azt fejezi ki, hogy az illető mellékesnek gondolja azt, amiből él. Ettől persze még fogalmazhatott volna változatosabban is.

Kezdem kapiskálni, hogy a nyögésnek is beillő ööö-zés, az amerikaias am-ozás, a magyaros krákogás és például az egyébkéntezés mit is jelent valójában. Mindössze azt, hogy embertársaink keresik a szavakat, aztán vagy meglelik, vagy nem.          

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2023. április 14.)

Az Egyesült Államok a barátunk és a fontos szövetségesünk.

Amerika nem egységes.

/Pressman nagykövetről/ Azt küldenek, akit akarnak.

Nem fogjuk engedni, hogy beleszorítsanak, belepréseljenek bennünket a háborúba.

Mi a béke oldalán vagyunk, ott is maradunk.

Sajnálom, hogy a baloldal háborúpárti.

A szankciókat tudomásul vesszük és betartjuk

/Az inflációról/ Van ez a vakcina, és várjuk, hogy kifejtse a hatását.

Ami eddig történt, az kevés.

A kereskedők ne most akarják életük legjobb üzletét megcsinálni.

Az ellenzék szanaszét van. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2023. január 9.)

Az ellenzék a kormányzat politikájára veszélytelen. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2023. február 20.)

Soha ekkora szükség nem volt épkézláb ellenzékre. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen, 2023. február 24.)

Nagyon kevés dolog működik az ellenzékben. (Hann Endre szociológus, közvélemény-kutató, Klubrádió, 2023. március 8.)

Ellenzék nincs, demokrácia nincs, a civil ellenállás minimális. (Kardos András filozófus, Klubrádió, 2023. március 20.)

Az országos ellenzék ramaty állapotban van. (Csőzik László érdi polgármester, Népszava, 2023. március 20.)

Az ellenzék láthatóan nem tud mit kezdeni magával. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, 2023. április 3.)

Az ellenzék nem tudta feldolgozni a választási vereséget. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, 2023. április 5.)

Az ellenzék nemigen tud mit csinálni. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2023. április 5.)

Nem olyan borzalmas az ellenzék helyzete, mint amilyennek tűnik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, 2023. április 6.)