A messziről kéklő óriásplakát alapszíne arra utal, hogy köze van az SZDSZ-hez. Rajta egy kissé kócos, szemüveges, harminc körüli úr. Polgárnak is nevezhetném, ha a kifejezést nem koptatta volna el a „polgári” kormány kommunikációs gépezete. Kulturált városlakó néz velem szembe.

Afféle értelmiségi, de nem a köldöknéző fajtából. Menedzsernek rémlik inkább, szabadfoglalkozásúnak, az államtól kevésbé függőnek. Sötét zakóban és világos ingben látható, a nyakrészen, legfölül be van gombolkozva. Ez különbözteti meg egy szocialista reklámfigurától, aki kigombolt inghez viseli legényesen azt a fránya nyakkendőt. A liberális nyakravaló egyébként szintén sötét, de korántsem komor színű. A felsőtest tehát konszolidált, de nem aggályosan precíz polgár képét mutatja.

Meglepő viszont a folytatás. A városi polgárral egyenlő „nadrágos emberen” nincs nadrág. Kilátszik a gatyája, amely tisztának, rendezettnek látszik. Nevezhető akár fehérneműnek is, elvégre a kontraszthatás miatt muszáj világosnak lennie. A plakáton olvasható szöveg pedig ez: „Rámegy a gatyád? Válts!” Alatta meg ez: „Az SZDSZ csökkenti az adókat.” Eddig tökéletes. A képmező nem zsúfolt, kitölti a karcsú és felemás alak. A betűk magukhoz vonzzák a tekintetet,és a három mondat nem beszéli agyon a mondandót.

S ami feltűnő - például az MSZP választási üzeneteihez képest -, hogy mindhárom mondatban van igei állítmány. A rámegy, a válts és a csökkenti ösztönöznek a cselekvésre. Az alsónemű váltására, ha úgy tetszik: a kormányváltásra. Az SZDSZ kampányában Geszti Péter az ötletember, ezen az óriásplakáton ráismerni az észjárására. Dalszövegíróként, előadóként és reklámszakemberként megtanulta, ha hatni akar a köznapi tudat szférájában élő emberekre, akkor egyszerű mondatokkal kell dolgoznia.

Máskülönben nem veszik meg a lemezeit, nem kap megbízatásokat a reklámcége. Kerüli hát a névszókat, az egymást mellé helyezett fogalmakat. Ama kifejezéseket, amelyeket értelmiségiként szívesen használna, ha csupán a fogalmi gondolkodású értelmiségieket kéne meghódítania. A közös kormányzásra törekvő ellenzéki párt azonban növelni szeretné befolyását a majdani koalícióban, és több szavazóra, erősebb társadalmi háttérre van szüksége.

Lehetséges partnere, az MSZP a bérből és fizetésből élő milliókat akarja képviselni. Vajon ugyanezeket a hatáselemeket miért nem alkalmazza a választási kampányában?