Az újságíró szemináriumon megmutattam azt a fényképet, amely a Magyar Nemzetben jelent meg. Orbán Viktor kezet csókol egy Sarkadi Ella nevezetű békéscsabai tornászlánynak. Megmutattam a Népszavát is. Az ellenzéki újság másodközlésben hozta a kormánypárti lapban megjelent fotót, mellette pedig a nevezetes fényképet tavaly augusztusból, amidőn egy kihelyezett kormányülés előtt a miniszterelnöknek kezet csókolt a mezőkövesdi körorvos özvegye.

A kommunikáció szakos főiskolások egymás ellen fordultak. A lányok azt pedzegették, vajon a fotóriporter kapott-e honoráriumot a másodközlésekért. Egyikük úgy fogalmazott, hogy ha a miskolci fotóriporter Amerikában élne, meggazdagodott volna az ügyesen elkapott pillanatfelvételből. Csakhogy Magyarországon élünk, és az a gyanúm, hogy a másodközlő szerkesztőségek még csak engedélyt sem kértek a publikálásra.

A fiúk arra összpontosították a figyelmüket, hogy egy fényképet mi mindenre lehet fölhasználni. Egyikük ugyanis észrevette, hogy a kormánypárti napilapban megjelent fotó mintegy válaszként készült a mezőkövesdi malőrre. A miniszterelnök ugyebár „véletlenül” ellátogat a Héraklész-programot beharangozó ünnepségre. Kezet fog az államilag támogatott sportolókkal, és „véletlenül” éppen akkor kattint a magyarnemzetes fotóriporter, amikor egy vékonycsontú tornászlány nyújtja kezét a közjogi méltóságnak.

Orbán öregasszonynak nem csókolhat kezet, mert akkor mindenki arra gondolna, hogy ellensúlyozni szeretné a mezőkövesdi öregasszony kínos kézcsókját. A száznegyven centis tornászlány épp jól jön kommunikációs szempontból. Nem emlékeztet az ősz hölgyre, ráadásul hozzá képest a miniszterelnök óriásnak látszik.