A tegnap bizonyára lábjegyzet lesz a magyar oktatáspolitika történetében. A parlamenti többség megszavazta a „bosszútörvényt”, amely rendfenntartó alakzatba sorolta a jobb sorsra érdemes pedagógusokat. Ama írástudók, akiknek nem tetszik az új jogszabály, kifejtették az álláspontjukat. Közéjük tartozik Juhász Dániel, a Népszava oktatási szakírója is.
Ismeri az iskolák világát, és az immár csak egyetlen ellenzéki napilap mai számában ostorozta a kormánypárti képviselőket. Akik vezényszóra nyomják meg a gombot, lett légyen szó bármiről az ország házában. Imigyen fogalmazott róluk: „Valójában fingjuk sincs, miről szavaztak aznap.” Értem a felháborodását. Azt is érteni vélem, hogy érzetének olyan szóval akart hangot adni, mely nagyot szól. (Hogy stílusosan fogalmazzak.)
Másképpen fejeztem volna ki a nemtetszésemet, de hallottam már az úgynevezett gonzó-újságírásról, amely nem a finomkodó (mesterkélt) nyelvhez közelíti a sajtót, inkább a köznapi nyelvhasználathoz. Mielőtt azonban eltűnődnék egy tehetséges kolléga szokatlan megnyilvánulásáról, arra próbálok válaszolni, vajon a Népszavába illenek-e a nép keresetlen szavai.
A bejegyzésem utáni összeállításban négy idézet való a Népszavából. Az elsőben egy író-szociográfus beszélteti az alanyát. A másodikban egy szociológus végzettségű volt miniszter beszélteti a rovott múltú alanyát. A harmadikban pedig egy ex-színházrendező és a hatáselemeket jól ismerő újságíró beszélteti a riportalanyát. A bő szókincsű szerzők szűk szókincsű emberek jellegzetes szavajárásával jellemzik őket. A negyedik Népszava-idézet szerzője a saját véleményét fejezte ki az inkriminált szóval. Nem biztos, hogy jól tette.
Az összeállításban található két olyan idézet is, amikor a szerzők azt írják, hogy valakinek nincs fogalma, illetve dunsztja valamiről. Majd érzik, hogy ennél nyomatékosabban kéne fogalmazni, ezért az iménti két kifejezéshez biggyesztik a témában olvasható szókészlet legnépiesebb elemét is. Egyébként a német der Dunst párát, gőzt jelent. Átvitt értelemben kigőzölgést, amely illik is az emlegetett életfunkcióhoz. A szerzők az unalomig ismételt ’fogalmuk sincs’ helyett használhatták volna például a gőzük (lila gőzük, halvány lila gőzük), lövésük, ötletük, sejtelmük sincs kifejezést.
Nem vonom kétségbe, ha egy pályakezdő újságíró az egyetlen ellenzéki napilapban a szellentés népies szinonimájával ostorozza a kormánypárti törvényhozókat. Mégis az a benyomásom, hogy jobban jártunk volna, ha a nemtetszését árnyaltabban és kulturáltabban fogalmazta volna meg.
Tíz mondat egy durva szóról
Állítom, hogy a góréknak halvány fingjuk sincs, hogy mi megy itt lenn - nevet a szobafestő-mázoló-mérlegkocsis. (Tábori Zoltán szociográfus, Mozgó Világ, 1998/5.)
Olyanok hozzák ezt a törvényt, akiknek fingjuk sincs, mi megy az utcán. (Csányi Viktor blogger a drogtörvényről, Wanted, 1998/11.)
A megzavarodott állampolgároknak fogalmuk sincs arról, hogy ki mond igazat és ki hazudik. Fingjuk sincs arról, hogy kire szavazzanak. (Szabados Gábor miskolci humorista, Új Hírnök, 2002. január 12.)
Ha Vitray Tamás vagy Szilágyi János írna tévékritikát, arra biztos, hogy odafigyelnék. De ha mondjuk a Népszabadságban egy Murányi András ír tévékritikát vagy György Péter az Élet és Irodalomban, azon csak nevetek, mert fingjuk sincs a szakmáról. (Havas Henrik tévés műsorvezető, Vasárnapi Kelet, 2009. július 12.)
Akik nem élnek ebben, fingjuk sincs az egészről - csak ugatnak, mint kutya a holdra. (Kőbányai János szociográfus egyik riportalanya a beatkorszakról, Népszava, 2015. február 7.)
Nem is ismerik a sport világát, az utolsó emlékük az uszodáról az volt, amikor kijöttek a zuhany alól, és összeszedtek egy lábgombát. Fingjuk sincs arról, amiről írnak. (Lévai Katalin író egyik regényhőse, Népszava, 2016. szeptember 24.)
Az ELTE hallgatóinak fingjuk sincs arról, milyen Kányádi költészete, de órákig tudnak beszélni Esterházyról. (Orbán János Dénes költő és publicista, Magyar Hang, 2018. augusztus 3.)
Halvány dunsztjuk, fingjuk nem volt arról, hogy elkerülhető lett volna a fújó paripák átszáguldása anno a 26 és fél éves költő teteme fölött, ha pénze van, ha nem kell eladnia a lovát. (Simó Márton író a Petőfi-kultusz ápolóiról, Látó, 2021/6.)
Fogalmuk sincs semmiről, mert csak a híradót nézik, és ha elmondom nekik, hogy mit összeloptak az Orbánék, akkor engem néznek hülyének Érti? Fingjuk sincs semmiről, és mégis én vagyok a hülye városi. (Ungár Tamás riportjában egy Gizella nevű, 71 éves asszony 82 ezer forint nyugdíjjal a falusi rokonokról, Népszava, 2021. november 22.)
Valójában fingjuk sincs, miről szavaztak aznap. (Juhász Dániel újságíró a pedagógusi státusztörvény megszavazóiról, Népszava, 2023. július 6.)
