A körülötte lévő szakértők profizmusából akkor ábrándultam ki, amikor a ’22-es választás kampányában megérkezett Kecskemétre. Kiállt az érdeklődők elé, és mondott valami mérsékelten elmarasztalót a kormánypárti polgármester „úr” működéséről. Szinte reflexszerűen pontosította egy idősebb hölgy az első sorban, hogy „polgármester asszony”.

A DK miniszterelnök-jelöltje úgy érkezett a hírös városba, hogy a kommunikációs stábja elfelejtette fölvilágosítani: Kecskeméten évek óta nő a polgármester. Ráadásul egy köztiszteletben álló matematikatanár családtagja. Bandi bácsi a múlt század hatvanas éveiben bennünket is tanított a Katona József Gimnáziumban. A kínos epizód onnan jutott eszembe, hogy Dobrev Klára tegnap megszólalt az Indexben.

A DK árnyékkormányának miniszterelnöke kifejtette, hogy ő és a pártja nem az ellenzéknek maradt tortarészt akarja tovább szeletelni. Inkább az Orbán hatalomgyakorlásából kiábrándult és a bizonytalan szavazókhoz csapódott százezreket szeretné a Demokratikus Koalícióhoz kapcsolni. Ehhez képest arról beszélt, hogy a legújabb kampányában már eljutott Miskolcra, Pécsre, Nyíregyházára, és készül Szombathelyre. A négy város közül háromban, Miskolcon, Pécsett és Szombathelyen ellenzéki többség van az önkormányzati testületben. Lehetséges, hogy a dékás kampány-szakértők nem föltétlenül a bizonytalanok megszólítását javasolták neki?

A tegnapi interjúban azt is állította, hogy 2022 elején „A DK belegebedt a kampányba.” A választási eredmény nem ezt igazolja, de az állítás akár még igaz is lehet. Kár, hogy szinte ez volt az egyetlen konkrétum, amely Dobrev Klára száját elhagyta. A kirakatban lévő politikus ugyanis megtanult kedvesen és kulturáltan mellébeszélni. Az újságíró például azt firtatta, hogy az árnyékkormány feje miként vélekedik a Gyurcsány-kormány hatalomgyakorlásáról.

Meg az ellenzéki előválasztásról, az Európai Egyesült Államokról, a Karmelita-kolostor előtti kordonbontásról (és a Momentumról), valamint a tavalyi választási vereségből levonható tanulságról. A „válasz” bekezdésnyi gondolatmenet lett, sok fölösleges szóval és kevés konkrétummal. Lehet erre azt mondani persze, hogy Dobrev Klára az ellenzéki pártok iránti tapintatból és/vagy taktikai okból nem akarta tovább élezni a vetélytársak közti helyzetet.

De akkor is kerülte az egyértelmű választ, ha az újságíró személyekre kérdezett. Az árnyékormány feje Karácsony Gergely főpolgármesteri tevékenységére hosszan és általánosítva, vagyis semmitmondóan reagált, Márki-Zay Pétert azzal intézte el, hogy nem kommentálja a volt ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. A Ráczné Földi Judittal kapcsolatos Momentum-álláspontot pedig szintén nem minősítette. Már-már megbékéltem azzal, hogy kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferencet nem érezte politikai tehertételnek. Mi mást is mondhatna, ha a férjéről faggatják?

Az újságíró azonban nem hagyta magát, és az interjú végén visszatért Gyurcsányra. Többször is visszakérdezhetett volna.

Tíz mondat Dobrev Klárától Dobrev Kláráról

Betegesen hiányzik belőlem a pozíció- és tekintélytisztelet. (Népszabadság Online, 2004. december 11.)

Mindig is kiskosztümös nő voltam. Kivéve hétvége, akkor farmer. (Velvet, 2004. december 27.)

/Hogyan kell önt szólítani?/ Klárának, a Klára asszonyt kicsit mesterkéltnek érzem. (Népszava, 2007. március 31.)

/Lenne miniszterelnök?/ Nem. (Index, 2008. május 1.)

Nincs olyan ambícióm, hogy egy oldal első számú vezetője legyek. (Magyar Narancs, 2016. november 10.)

Hát én nem leszek miniszterelnök-jelölt. (Hír TV, 2017. november 8.)

Nem azért lettem listavezető, mert Gyurcsány felesége vagyok, hanem annak ellenére. (444.hu, 2019. június 19.)

Bizonyos értelemben három hete vagyok a politikában. (ATV, 2019. június 20.)

Mindig mindent kiszámolok. (ATV, 2021. május 20.)

Nem hiszek abban, hogy a politika nem nőnek való. (Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

 A mögöttünk hagyott hét mondataiból kihagytam az egyik legérdekesebbet. A kézilabda NB I-ben a debreceni lányok nem a maguk legjobb színvonalán játszottak, és az edzőjük ezt mondta róluk: „Egy bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá.” (Nemzeti Sport Online, 2023. április 27.)

Tapintatból nem tettem bele a Lefülelt mondatok című összeállításba. Az edző is rokonszenves, és volt debreceni egyetemistaként a lokis lányoknak is szurkolok. Ráadásul nem vagyok biztos benne, vajon Szilágyi Zoltán tudta-e, hogy kitől idéz. Hallott valahol egy szellemes gondolatot, alkalomadtán előhúzta, talán még el is hitte, hogy ő találta ki. De nem ő, hanem Esterházy Péter, és a Termelési kissregényből való. Van, aki a könyv kulcsmondatának is tartja.

Meglepődtem, amikor sikerült kideríteni, hogy az 1979-ben megjelent kötet előtt két évvel látott napvilágot, önálló közleményként az Új Írás című folyóiratban. Akkor még nem volt kultusza a 27 éves szerzőnek, akinek korai mondata azonban karriert csinált a hazai nyilvánosságban. Ma már nyakra-főre idézzük, ám a múlt században csak az irodalmi ínyencek tudtak róla. Például a szegedi Farkas Csaba, aki literátus újságíróként háromszor is szóba hozta. Kétszer interjúalany szájába adta, akik úgy adták elő, mintha ők találták volna ki. Egyszer pedig értelmezte a sokjelentésű mondatot.

Még három mozzanatot figyeltem meg. A második az, hogy a leginkább szellemi körökben idézett szállóige 2010 után azok jelmondata lett, akik nem akartak leszállni a kormánypárti nyilvánosság karaktergyilkos színvonalára. Különösen akkor emlegették, amikor Bayer Zsolt állami kitüntetése idején 71 közéleti személyiség visszaadta a saját kitüntetését. A harmadik mozzanat az, hogy a mondás igazi karrierjét a szerző már nem érhette meg. A szállóige ugyanis a kiteljesedett NER-t övező polgári ellenállás kifejeződése lett. Hatására jellemző, hogy még politikusok is a szájukra vették, köztük ellenkező előjellel egy kormánypárti is.

A negyedik mozzanat pedig, hogy amennyire emlegették a vajdasági nyilvánosságban, annyira nem honosodott meg az erdélyiben. Talán azért nem, mert a volt jugoszláviai magyar szellemi élet közelebb van a posztmodernhez, és így Esterházy Péterhez is, mint az erdélyi. Egyébként az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban. Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár-kel. Hivatalos útjain nem ajánlatos berúgni, mert ha fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás során ki akarják majd közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhatna ellene.

Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy Péter a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. E kritikai felfogás napjainkban lett ismét érvényes. Friss fejlemény, hogy háromnapos magyarországi látogatásáról hazautazott Ferenc pápa. A Karmelita-kolostorban Őszentségét fogadta Álszentsége is.          

Tíz mondat egy Esterházy-szállóigéről

Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. (Esterházy Péter: Ha én főnök lennék, Új Írás, 1977/5.)

Némely szavak, fordulatok használata vagy kerülése éppily pontossággal jelzi a beszélő műveltségi fokát, tekintve, hogy az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá. (Farkas Csaba szegedi közíró, Délmagyarország, 1988. november 14.)

Az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá, mert akkor már nem művész, hanem iparos. (Csiky László szentesi karikatúraszobrász, Reggeli Délvilág, 1993. augusztus 7.)

Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró a Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozókról, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

/”A kistelepüléseken élőket lenézik, semmibe veszik sokan, hogy ők ’agymosáson’ esnek át. Vajon miért nem tiltakoznak a kisvárosok vezetői?”/ Feltételezem, hogy amiatt, amit Esterházy Péter szállóigévé vált mondata fogalmaz meg: „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” (Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Magyar Fórum, 2018. május 3.)

Ahogy Esterházy Péter mondta: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Szóval a Magyar Időket ne tekintsük hiteles forrásnak! (Tóth Bertalan szocialista politikus a félhivatalos kormánylapról, Népszava, 2018. szeptember 15.)

Egy bizonyos szint fölött nem migráncsozunk. (Pressburger Csaba vajdasági újságíró, Családi Kör, 2018. november 15.)

A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy a tudtom nélkül szólássá vált egy irodalmi alkotás kulcsmondata? (Fehér Miklós vajdasági író, Magyar Szó, 2019. április 11.)

Hol vannak már a mai politikából a rendszerváltás utáni évek olyan csillogó intellektusú, talpig úriember véleményformálói, politikusai, mint Kis János, Tamás Gáspár Miklós vagy Tölgyessy Péter? … Rájuk igaz volt a gyakran idézett író, Esterházy Péter mondása, amely szerint „van az a szint, ami fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. (Kárpáti András újságíró, Magyar Nemzet, 2020. november 16.)

Esterházy mondata a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Nagy Bandó András ácsolt, Ungár Péter korholt, Szekeres Imre csúszott, Mezey György détárizott, Rúzsa Magdi pedig dalolt.

Tichy Lajos a maga nemes egyszerűségével a következőt mondta: „Ha nem b…tok el, világklasszis lehet belőle.” (Mezey György, a labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitánya a 60 éves Détári Lajosról, Origo.hu, április 24.)

Krisztus is egy szakmunkás, egy ács volt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, április 24.)

Ez most tüntetésszerű tüntetés. (Nagy Erzsébet pedagógus szakszervezeti aktivista, ATV, április 24.)

Néhány tornából fölmentett hülyegyerek fönt, a Várban rohangált. (Boros Bánk Levente politológus, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója, Hír TV, április 25.)

Minden ellenzéki politikusnak a pedagógusok ügye mellett, a pedagógusok mögött kell állnia. De nem a pedagógusok előtt. (Ungár Péter LMP-politikus. Facebook.com, április 25.)

A fiatalabb orvosok lábbal szavaznak. (Pék Szabolcs politológus, ATV, április 25.)

Dalokat írok Istenről vagy neki. (Rúzsa Magdi énekesnő, Magyar Kurír, április 25.)

Politikai szempontból Magyarország egyfajta világítótoronnyá vagy motorrá vált a konzervatívok számára. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Magyar Nemzet Online, április 26.)

Az önkormányzatiság a régi tanácsrendszer szintjére esett vissza. (Raskó György agrár-közgazdász, volt MDF-politikus, ATV, április 26.)

2022 márciusához képest visszacsúsztunk, de nem estünk össze. (Szekeres Imre szocialista politikus az MSZP-ről, Népszava, április 27.)

Ma börtönbe vonult Lagzi Lajcsi. Szinte pontosan negyedszázada indította a Dáridó című „műsort”. Tényleg lassú a magyar igazságszolgáltatás. (Hont András publicista, Facebook.com, április 27.)

A nosztalgia az elme G pontja. (Rudas Dóra kritikus, Magyar Narancs, április 27.)

Hol van a felismerés, hogy a háborút, az indulatokat hűteni kell, és nem fűteni? (Novák Katalin köztársasági elnök, Sándorpalota.hu, április 28.)

Az RTL nevű szennykanálist nézi pár százezer honfitársunk. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, április 28.)

A média jelentős része már csak szócsőként funkcionál. (Gerendai Károly üzletember, Magyar Hang, április 28.)

A postai újságárusítás megszüntetése a nyilvánosság korlátozását jelenti. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, április 28.)

Igazodási pont a zavaros magyar valóságban. (Bartus László újságíró Vágó Istvánról, Amerikai Népszava, április 29.)

A kormány tovább szeretné rombolni a Nemzeti Bank önmaga által is lerombolt hitelességét. (Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke, Klubrádió, április 29.)

Szeretném emlékeztetni Szentatyát, hogy ezekben a napokban - minden kimutatás szerint - az Európai Unió legkorruptabb országában tartózkodik. (Gábor György vallástörténész levele Ferenc pápához, Népszava, április 29.)

Van saját pápánk, mi hunglikánok vagyunk. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, április 29.)

Krisztus urunk, ha lenne ács szakmunkás, akkor is a legismertebb pályaelhagyóként emlegethetnénk. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, április 30.)

Moderátornak jó, csillagnak fénytelen. (Sutyák Tibor tévékritikus, Hajdú-bihari Napló, 2003. április 13.)

Közkedvelt tévéseink közül talán a legkiválóbb metakommunikátor. (Bodor Pál publicista, Klubháló.hu, 2009. március 1.)

A politika padkájára tévedt játékmester. (Végh Alpár Sándor publicista, Magyar Nemzet, 2013. április 27.)

Hajlamos magánál tartani a szót. (Forgács Iván tévékritikus, Népszava, 2020. július 4.)

Vágó elmúlt független értelmiségi lenni. (Tardos János újságíró, Facebook.com, 2020. október 27.)

Elkötelezetten függetlennek maradni - ezt írta egyik műsorunkra reagáló üzenetében. (Rónai Egon műsorvezető, Facebook.com, 2023. április 29.)

Nem sikerült méltósággal viselnie a méltatlanságot. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2023. április 29.)

Nem akart mindenkivel jóban lenni. (Pikó András újságíró, józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2023. április 29.)

Igazodási pont volt a zavaros magyar valóságban. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2023. április 29.)

Képes volt tömegek számára kedvet csinálni a tudáshoz. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2023. április 29.)

Nincs annál bosszantóbb, mint egészségesen meghalni. (Kisalföld, 2003. január 16.)

Tudomásul veszem, hogy amikor meghalok, akkor a játéknak vége. (Napló, 2004. július 24.)

Nem a tudatlanság zavar, hanem a görcsös ragaszkodás a tudatlansághoz. (Utazóna.hu, 2005. június 8.)

/Orbán Viktorról/ Kis sértett járja be Európát. (Facebook.com, 2010. július 20.)

Talán nem is baj, hogy van közöttünk árok, mert különben megfojtanánk egymást. (Index.hu, 2011. október 23.)

/A kattintós sajtóról/ Fő a fika. (Facebook.com, 2014. február 16.)

A válogatott kedden együtt imádkozott a győzelemért. Pénteken kikaptak. Isten tudja, miért. (Facebook.com, 2018. március 24.)

Az újságírónak médiuma van, a politikusnak világnézete. (ATV, 2019. május 3.)

Minden Amerikából indul ki. (Partizán, 2021. február 1.)

Ha számomra a pénz volna fontos, akkor fideszes lennék. (Klubrádió, 2021. február 13.)

A Fidesz klerikális tagozata. (Ripp Zoltán történész, Mozgó Világ, 2009/1.)

Püspöklila párt. (Vajda Péter újságíró, Népszava, 2011. július 18.)

Jó lenne, ha a KDNP szembenézne azzal, hogy ez nem egy koalíciós kormány. (Lázár János Fidesz-politikus, Népszabadság, 2011. július 18.)

Gyulladás a Fidesz szervezetében. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2012. december 9.)

Oldalfutó-párt. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2014. november 11.)

Pártnak álcázott világnézeti dumaszínház. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2016. április 17.)

Csupán díszbojt az állampárt mundérján. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2019. június 6.)

A kistesó. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, 2020. augusztus 11.)

Szili Katalin belelépett a KDNP-be. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2023. március 31.)

Árnyékpárttá sorvadt. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, 2023. április 26.)

Sinkó Zoltán író 1990-ben települt át Romániából. Veszprémben talált szerkesztőségre, és szellemessége miatt a Napló című újság egyik legolvasottabb szerzője lett. Heti válogatásban adta közre meg nem írt cikkeiből a legjobb mondatokat. Korjellemző hangulatuk miatt gyakran idéztem tőle, feltüntetve persze a nevét. Most épp a nevével van baj.

A Klubrádiót megszólította egy hallgató, aki a szerkesztőség figyelmébe ajánlott egy cikket, amely 1992. november 5-én látott napvilágot a Napló cmű veszprémi újságban. A Kiskorú nemzet a Ceausescu-diktatúrából érkezett szerző gondolatait tükrözi, de akár a mai Magyarországra is vonatkozhatna. Annyira megtetszett az online rovat szerkesztőjének, hogy utánanézett az Arcanumban, és közölte a beszkennelt eredetit is. Az újságban látható alatta a szerző neve is: a Kvári Sinkó Zoltán. A következő sorban pedig a klubrádiós szerkesztő harmadszor is módosította: „Kvázi Sinkó Zoltán”. Talán úgy gondolta, hogy ennek legalább van értelme?

A kvázi ugyebár azt jelenti, hogy csaknem Sinkó, körülbelül Sinkó, majdnem Sinkó, szinte Sinkó, úgyszólván Sinkó. A Kvári pedig akár azt is jelentheti, hogy például kaposvári Sinkó. Nos, az erdélyi humorista, kabarészerző, színdarab-író, publicista kolozsvári. Amikor letelepedett a dunántúli városban, a Kvári rövidítéssel sugallta, hogy kiábrándult ugyan Romániából, de szülővárosa változatlanul a szíve csücske. A sors iróniája, hogy miközben a Klubrádió online szerkesztője időt és energiát szentelt az eredeti írás felkutatására, tájékozatlannak bizonyult erdélyismeretből.

Az eltorzított név tegnap délután ötkor jelent meg a Klubrádió címoldalán. Azóta tizenhét és fél óra telt el, és a munkatársak közül senki nem vette észre a pontatlanságot. Figyelmetlenségüket mégis köszönöm, elvégre alkalmat teremtettek arra, hogy összeállítást közölhessek egy erdélyi író ama mondataiból, amelyek a halála után két évtizeddel is érvényesek.

Tíz mondat Kvári Sinkó Zoltántól

A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Napló, 1994. május 7.) 

A pénzügyminiszter ne adjon pénzt szamárságokra, azokra a kultuszminiszter adjon pénzt. (Napló, 1994. június 16.)

Konspiráció, ha összebeszélnek, forradalom, ha visszabeszélnek, és demokrácia, ha össze-vissza beszélnek. (Napló, 1994. június 28.)

A sajtó remegő lábú nagyhatalom. (Napló, 1994. november 26.)

Nem tudom zsebre tenni a kezem, mert állandóan benne van az állam keze. (Napló, 1995. február 11.)

Az a jó a demokráciában, hogy bárki nyugodtan tiltakozhat, nem történik semmi. (Napló, 1995. április 19.)

A könyv régen a legjobb barát volt, ma a legdrágább barátnő. (Napló, 1995. június 7.)

A tények beszélnek, a svindli ordít. (Napló, 1995. szeptember 11.)

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Napló, 1995. október 27.)

A demokrácia nagy veszélye, hogy bárkiből lehet polgármester. (Napló, 1997. október 13.)

Korunk divatos műfajában, a podcast egyik fórumán tegnapelőtt figyelemre méltó beszélgetés hangzott el . Két politikus tűnődött a rendszerváltás előzményeiről.

Jeszenszky Géza, a későbbi Antall-kormány külügyminisztere szerint 1989 őszén, egy pótválasztási összejövetelen „A Fidesz részéről hangzott el, hogy döngöljük agyagba a kommunistákat.” Fodor Gábor, aki Fidesz-alapító létére miniszter lett Horn Gyula, majd Gyurcsány Ferenc kormányában is, nem vonta kétségbe az állítást, csupán pontosította: „Az agyagba döngölés a választások legendás szólama volt. Orbán Viktorhoz kötötték, de nem ő mondta, hanem Németh Zsolt egy zalaegerszegi kampánygyűlésen.”

Mindkét megjegyzés az Indavideón hallható. Ama bizonyos mondat pedig annak idején nagy visszhangot keltett, még az országgyűlés is foglalkozott vele. Kövér László a Fidesz-frakció nevében elismerte, hogy az erőszakosnak ható kijelentés elhangzott az egerszegi főtéren, a Zalai Hírlap tudósítója azonban szerinte lehagyta az utolsó szavát. Mármint azt, hogy a fiatal demokraták pártja az 1990-es „választásokon” akarják agyagba döngölni a kommunistákat.

Nevet nem olvashatunk a Zalai Hírlap 1989. szeptember 13-i tudósítása végén, de nem valószínű, hogy a szerkesztőség gyakornokot küldött volna az előző nap délutánján megrendezett nagygyűlésre. Az utókorból visszanézve azért megemlítem, hogy a lap főszerkesztő-helyettese képviselőjelöltként indult a pótválasztáson, érintett volt tehát. Ennek ellenére nyitva hagynám a kérdést, vajon a szerkesztőség félretájékoztatta-e a nyilvánosságot.

Akadt ugyanis a korabeli értelmezők között, aki úgy rekonstruálta a körülményeket, hogy az „agyagba” után a szónok hatásszünetet tartott. Majd miután érzékelte, hogy borzongás hullámzik végig a tömegen, a „választásokon” szóval enyhítette a fenyegető kijelentést. Egyébként a Zalai Hírlapban közölt fotó tanúsága szerint az előtérben emberfejek sokasága látszik, a háttérben villanyoszlopok és zászlók, a pódiumon pedig Dr. Marx Gyula helybéli orvos, az MDF képviselőjelöltje. Felszólalt még Orbán Viktor is.

A tudósító szerint a Fidesz-politikus kifejtette, hogy a szocializmus falat emelt az emberek közé. A kommunistákat azonban nem döngölte agyagba. Illetve nem ő döngölte, hanem a mellette álló Németh Zsolt. Mire Marx doktor elhatárolta magát tőle, mondván, hogy az MSZMP nélkül nem lehet kormányozni Magyarországot. Ez volt a még Bíró Zoltán elnökölte MDF hivatalos álláspontja.

A rendszerváltás utáni első években senki sem tulajdonította Orbán Viktornak a közéleti vitákban gyakran használt szállóigét. De a hozzászólók minél távolabb kerültek az időtől és a tértől (1989 őszétől és a zalaegerszegi Dísz-tértől), annál többször feledkeztek meg Németh Zsoltról. Egyre inkább Orbán Viktornak tulajdonították a súlyos mondatot. 2010 után nem a szelíd hatalom képe bontakozott ki előttük. Ezt még az Orbán-hívők sem állítják. Vezetőjének, a korszak névadójának ugyanis sajátos a hatalomgyakorlási tachnikája. Illik hozzá a döngölés.  

Pedig Németh Zsolté a szállóige, noha még az se biztos, hogy ő találta ki. 2013. március 12-én, immár külügyminisztériumi államtitkárként is vállalta ugyan, de a Népszabadság Online képernyős interjújában hozzáfűzte: bár a zalaegerszegi nagygyűlésen ő döngölte agyagba a kommunistákat, az ütős mondatot azonban Kövér László találta ki.   

Tíz mondat az agyagba döngölésről

A választási célokról, az ellenfélről s az MSZMP-ről szólva kijelentette: „Bele kell döngölni őket az agyagba. Úgy kell velük végezni, mint amilyen egy fájdalmas műtét.” (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Zalai Hírlap, 1989. szeptember 13.)

Zsolt nem szegte meg a Fidesz alapelveit, hanem egy szerencsétlen mondatot mondott ki. (Rockenbauer Zoltán Fidesz-politikus, Heti Hírnök, 1989. november 29.)

Németh Zsolt azóta barátaitól a „keramikus” becenevet kapta. (Dányi László újságíró, Délkelet, 1991. október 31.)

Nekünk 1994 után nem agyagba döngölni valónk lesz, sokkal inkább megegyezni valónk. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Délmagyarország, 1994. január 11.)

/”És az emlékezetes ’agyagba döngölni a kommunistákat’ kijelentésével is egyetértett?”/ Először is tisztázzuk: ezt nem Orbán mondta, hanem Németh Zsolt. (Hegedűs B. András, az 1956-os Intézet társigazgatója Bossányi Katalin kérdésére, Mozgó Világ, 1996/10.)

Azt hiszem, Orbán Viktornak volt igaza, amikor Nagy Imre ravatalánál azt mondta, hogy a kommunistákat agyagba kell döngölni. (Kővári Antal budapesti sajtólevelező, Új Magyarország, 1997. március 4.)

Miniszterelnökünk sem akar senkit az agyagba döngölni, hatalomra kerülve már oda az ifjonti hév. (Kaszás Kálmán budakalászi sajtólevelező Orbán Viktorról, Magyar Demokrata, 2000. május 4.)

Ahhoz képest, hogy annak idején Orbán Viktor agyagba akarta döngölni a kommunistákat, nagyot változott a kurzus. (Ménesi György újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2001. március 26.)

Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy agyagba döngöli a kommunistákat, ám ehelyett a nemzeti pártokat döngöltw agyagba. (G. Nagyné Maczó Ágnes kisgazda politikus, Fejér Megyei Hírlap, 2002. március 21.)

„Agyagba döngölni a kommunistákat a választásokon” - pontosan így hangzott el tőlem 1989 szeptemberében Zalaegerszegen, egy pótválasztáson. Egy teherautó platójáról beszéltem. (Németh Zsolt Fidesz-politikus, hvg.hu, 2013. április 5.)

Minket már huszonkétszer eltemettek. (Harangozó Tamás, ATV, 2021. október 5.)

Az MSZP jóval erősebb, mint amit a közvélemény-kutatások sugallnak. (Szekeres Imre, HírKlikk.hu, 2021. október 29.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István, Facebook.com, 2022. április 24.)

Több politikus azzal ment el, hogy ők lesznek az IBM, mi pedig a Ganz-Mávag. (Mesterházy Attila, Narratíva Podcast, 2022. május 26.)

Nem érdemes a párt megszűnéséről szóló károgást komolyan venni. (Hegyi Gyula, Népszava, 2022. július 1.)

Az MSZP még mindig az ellenzék legszervezettebb pártja. (Komjáthi Imre, ATV, 2022. augusztus 31.)

Önkormányzati szinten az MSZP a legerősebb demokrata ellenzéki párt. (Komjáthi Imre, Index.hu, 2022. október 22.)

Már túl van a holtponton. (Hiller István, Index.hu, 2022. december 5.)

A Magyar Szocialista Pártnak több tagja van, mint az összes többi ellenzéki pártnak együttvéve. (Kunhalmi Ágnes, ATV, 2023. március 17.)

Szervezettségben és beágyazottságban az MSZP ma is az egyik legerősebb budapesti párt. (Horváth Csaba, Index.hu, 2023. április 24.)

Ma reggel a Népszava hitelesített egy hírt. Bejelentette, hogy elhunyt Cs. Németh Lajos. A 83 éves színész „Több filmben is feltűnt, köztük Keleti Márton  A tizedes meg a többiek-jében, melyben Grisát, a sebesült orosz katonát játszotta.” Több digitális buborékban, például az enyémben is vita alakult ki, vajon nem egy névtársa halálozott-é el. Nem. Cs. Németh Lajos legismertebb szerepe pedig kétségkívül az a bizonyos Grisa volt. Még szállóige is kerekedett belőle.

Vannak, akik Major Tamásnak tulajdonítják, és vannak, akik Sinkovits Imrének. Mindkét színész jelentős szerepet játszott az 1965-ben bemutatott filmben, a kastélyban felejtett komornyikot megjelenítő Major azonban nem mondhatta. Ama spájzot ugyanis másik helyszínen rendezték be a dramaturgiailag fontos befőttes üvegekkel. Egy erdészlakban, ahol a visszavonuló SS-egység parancsnoka (Márkus László) elvárta, hogy a kiadós zabálás után a beosztottja kompótot is szerezzen neki. Ám Gutnacht (Jóéjszakát) hadnagy útját elállta az erdész felesége, hisz’ a spájzban sebesült szovjet katonát rejtegetett.

A szolgálatkész tisztet játszó Horváth Tivadar félretolta az asszonyt, és a befőttek közül a körtés üveget választotta. Ekkor nézett szembe egy dobtáras géppisztoly csövével. Kiszédelgett az éléskamrából, és az Obersturmführer (alezredes) fülébe súgta: „Die Russen sind schon in der Speise.” Itt érdekes dolog történt: a rendező a magyar nézők kedvéért felirattal látta el a német szöveget. Csakhogy nem bízott a hatásában, ezért túlbiztosította magát. Az SS-ek elkotródása után beküldte a spájzba a dezertált magyar katonák és az elszökött munkaszolgálatosok alkalmi vezérét. Molnár tizedessel (Sinkovits Imrével) élő szóban is megismételtette a feliratot: „Az oroszok már a spájzban vannak.”

A bejegyzésem utáni idézetek magukért beszélnek. Azt viszont érdemes tisztázni, vajon szállóigének tekinthető-e a gyakran használt mondás. Abban az értelemben feltétlenül, hogy csaknem hat évtized óta szájról szájra terjed. Ahhoz azonban, hogy ne szerző nélküli szólás legyen, valakinek a nevéhez kéne kötni. Ez akár Sinkovits Imre is lehetne, esetleg Horváth Tivadar. De azon se lepődnék meg, ha a még élő stábtagok közül valaki kibökné, hogy a  magyar film egyik legszellemesebb alkotója, a forgatókönyvet jegyző Szász Péter találta ki.

Tíz mondat „az oroszok a spájzban vannak”-ról

A film azt az utat vázolja, melyet azóta is járunk, kicsit hősiesen, kicsit komikusan, miközben a németek az előszobában, az oroszok a spájzban vannak. (Szentmihályi Szabó Péter publicista, Új Magyarország, 1993. február 3.)

Az unió spájzában vagyunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december 17.)

Tizenegy évvel azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták az országot,, most nem fegyverrel, hanem pénzzel az oroszok ismét a spájzban vannak. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2002. november 22.)

Az a manipuláció teteje, hogy amikor az oroszok a spájzban vannak, az azt jelenti, hogy ez jó. (Fábry Sándor humorista, Magyar Múzeumok, 2003/2.)

Ne itt lógassátok az orrotokat a Rózsák terei templom sekrestyéjének lépcsőjén, mert mindjárt itt vannak az oroszok. A spájzban, ahogy azt Sinkovits Imre is megmondta. (Demeter Mihály újságíró, Taxisok világa, 2003. december 1.)

Az ausztrálok pedig lassan kezdhetik átérezni a szállóigévé lett Major Tamás-idézet lényegét: „Az oroszok a spájzban vannak.” (Csurka Gergely újságíró az orosz teníszezők térhódításáról, Képes Sport, 2005. január 25.)

Az „oroszok a spájzban vannak” mondás nyelvi lelemény volt, a megbocsátható gyávaság, a kényszerű belenyugvás megjelenítője. (Csillag István volt SZDSZ-politikus, volt gazdasági miniszter, Élet és Irodalom, 2010. október 29.)

Putyin elvtárs megérkezett a spájzba. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2014. január 18.)

Se benzin, se kompót, csak oroszok a spájzban. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, 2022. december 7.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, 2023. április 20.)