Van egy nünükém. Mint majd’ minden publicistának, bloggernek, nekem is van egy rajongásig elfogult ellenségem. Tapad rám, mint a pióca, és nem képes leszakadni rólam. Körülbelül tíz éve hetente egyszer-kétszer álnéven jelentkezik, és úgy képzelem, hogy őseit nemesi kúriából ebrudalták ki Rákosiék, a szemlélete pedig megrekedt Herczeg Ferencnél. Márai Sándorig már nem jutott el.
Ezúttal ama bejegyzésemhez szólt hozzá, melyet 2002-ben írtam az országgyűlési választás kampányáról, de csak néhány napja jelent meg itt, a Médianaplóban. Orbán Viktor akkori miniszterelnök nyílt levélben fogadta el Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt kihívását egy vitára. A hirdetésként feladott szöveg megjelent több lapban, és a Fidesz ragaszkodott ahhoz, hogy az ő nevét 12 pontos betűvel, az MSZP-ét azonban 10 pontossal szedjék. Az újságok teljesítették a kívánságát, ám a Népszabadság megmakacsolta magát, és az MSZP nevét is 12 pontos betűvel szedette.
A névtelen levélíró diadalmasan hívta föl a figyelmet egy frissiben megjelent bejegyzésre, melynek szerzője a Fidesz nevét kis kezdőbetűvel írta, bezzeg a neki rokonszenves szervezetekét naggyal. Ilyenkor mindig megnézem a forrást, és lám,.Vásárhelyi Mária a fészbukos üzenőfalán kétségkívül nagy kezdőbetűvel tisztelte meg a Demokratikus Ellenzéket és a Solt Ottília-féle SZETÁ-t (Szegényeket Támogató Alapot). A számára ellenszenves Fideszt viszont háromszor fidesznek írta, a KDNP-t pedig egyszer kdnp-nek.
Nem vitatkoznék abban, hogy a kisebbítés szándéka nemcsak az egyik politikai oldalt jellemezheti, hanem a másikat is. Ahogy elnézem, a „pontos” értékítélet a politikusok furcsa kiváltsága. Mégis az a benyomásom, hogy a nünükém alapjában érti félre a helyzetet. 2002 tavaszán a szelektív kisebbítés vétkét egy párt követte el, amely ráadásul meg is sértődött, mert az egyik szerkesztőség nem fogadta el a kétpontos értékítéletét. Vásárhelyi Mária szociológus azonban nem párt, hanem magánember.
Nem hirdetésként adott föl egy szöveget, hanem 2023. július 10-én az üzenőfalán, a saját szerkesztésében csoportosította, különítette el, választotta szét a múlt század utolsó évtizedében működő alakulatokat, egyesületeket, intézményeket, közületeket, pártokat, társaságokat. Ha tehát nünüke az álláspontomra kíváncsi, akkor szerintem se szerencsés a kisbetűvel való megkülönböztetés. Mindazonáltal az efféle közelítésmódot nevezzük önálló, saját véleménynek, amelynek igenis van helye a Facebookon.
Tíz mondat a véleményről
Ha egy vezető politikus a magánvéleményét közli, az mégsem ugyanaz, mintha ugyanezt teszi bárki más. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Somogyi Hírlap, 1995. január 5.)
Egy ilyen kis országban egy vélemény is elegendő. (Böcz Sándor újságíró, Magyar Nemzet, 1997. április 18.)
A véleményemet kiviszem a piacra, és ha megveszik, akkor vagyok. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2006. április 16.)
Egy jó véleménycikk eleve sérti a méltóságot. (Papp László Tamás publicista, Hírszerző.hu, 2010. június 18.
Nem hiszem, hogy úgy kéne megítélni azt, amikor valaki otthon írogatja a véleményét a világról, azzal, aki mindezt egy 300 ezres látogatottságú portálon teszi meg. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2011. március 3.)
A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)
Számomra a fészbuk az egyetlen hely, ahol a véleményem elmondhatom. (Cseresnyési László nyelvész, Facebook.com, 2019. november 6.)
A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)
Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, 2021. február 13.)
A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)
