A politikusnő ugyebár a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje, az Alfahír pedig fölerősíti a Jobbik hangját. Ha valaki két-három éve azt mondja, hogy a DK kirakat-embere interjút adott a Jobbik nem hivatalos szócsövének, akkor azt képzelem róla, hogy elment az esze. Most azonban úgy alakultak az ellenzék viszonyai, mintha összekapaszkodna az egymástól két legtávolabbi párt.

Egyetértek Dobrev Klára ama megállapításával, miszerint „A Fidesz sikerének titka, hogy buborékot képzett a saját szavazói körül.” Az sem hoz ki a sodromból, hogy az országgyűlési választásra készülő Demokratikus Koalíció számára „Természetesen határ a csillagos ég.” Miért ne volna az? Minden politikai szervezet arról álmodozik, hogy egyszer átveszi a hatalmat. Azt is csupán az udvariasság számlájára írom, hogy „A Jobbik és a DK feladata a koalíció egybentartása.” Az utolsó szót külön írnám ugyan, ám ez is inkább az interjút készítő újságírónak róható föl. S ha már a DK-s politikus vendégeskedik valahol, érthető, hogy a vendéglátó szervezetet előbb említi, mint a sajátját.

Azon se lepődöm meg, hogy szerinte „Ez a két párt jelenti az ellenzék vezető erejét.” A körülmények csakugyan így alakultak, és az interjúalany meg is magyarázza az ellenzéki koalíción belüli különalkuk sorozatát, amelyet a bevezetőben összekapaszkodásnak véltem. Reálpolitikus szólalt meg korábban elképzelhetetlen helyen és körülmények között. Dühöngés vagy rácsodálkozás helyett jobban járunk, ha ezt tudomásul vesszük. Mindehhez képest másodlagos jelentőségű, bár zavaró egy kommunikációs mozzanat.

A sokféle családi okból politikai közegben nevelkedett Dobrev Klára a legrutinosabb a pályakezdő politikusok között, van azonban egy rutintalan megnyilvánulása: „Azt szoktam mondani” - mondja gyakran. Értem, hogy járja az országot, és naponta többször is beszédet mond köztereken, a legjobban sikerült szavakat pedig érdekesen hangzó mondatokká formálja az újságok hasábjain, a portálok digitális felületén és a rádió- meg tévéstúdiókban. Az idézett  mondatocskát azonban el kéne felejtenie.

Aligha akarja megalázni a véleményét befogadó szerkesztőségeket, az előre bocsátott kifejezés mégis úgy hat, mintha az itt-ott elhangzott okfejtések töredékeiből összeállított (újrahasznosított) szavakkal próbálná megajándékozni a nyilvánosság országos fórumait. Rokonszenves és hatásos volna, ha úgy tenne, mintha épp akkor jutna eszébe a nemzet sorsát meghatározó gondolatmenet.      

Erdélyi barátom azt firtatta, vajon egy immár fél esztendős akciót miért nem verek nagyobb dobra. Arra utalt, hogy naponta szondázom a társzerkesztőket, a digitális ismerősöket. A történet dióhéjban, hogy közös barátunktól, Bodor Páltól én búcsúztam a ravatalnál, és szóba hoztam, hogy a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigék koronázatlan királya 68 szellemes mondattal. Erre ajánlotta egy kiadó, hogy formáljak kötetté ötszáz szállóigét ismert emberektől.

Pali négy és fél éve halt meg. Azóta annyi lett az ötletből, hogy megelégszem 365 mondattal. Az 1989 óta eltelt 32 esztendőből csinálok egyet, minden napnak van egy gondolata, melyet digitális ismerőseim választanak ki a fészbukos üzenőfalra föltett 2-3 közül. Az „előválasztásnak” feltételei vannak. Tartom magam a kiadói ötlethez, hogy olyan ember legyen a szerző, aki közismert. A nevén kívül nem kell semmit hozzáfűzni, ezzel is spórolhatok betűket. A mondat ugyanis nem lépheti túl a 130 karaktert, máskülönben aligha jelenhet meg kétszer nagyobb, ráadásul fehér betűkkel a fekete, téglalap alakú alátéten. Amelyik mondat több szavazatot kap, a majdani könyvben az lesz az adott nap szállóigéje.

Ma bicsaklott meg az elképzelés, augusztus 20-án ugyanis nem jelentek meg az újságok. A digitális sajtó pedig a kétezres évek terméke, és a hosszú, olykor háromnapos ünnep miatt a portálok is takarékoskodnak a szellemes fordulatokkal. Így maradt választék nélkül Reviczky Gábor, aki napra pontosan negyedszázada fejtette ki a Kiskegyedben: „Nem kiszeretek egy asszonyból, hanem beleszeretek egy másikba.” Ekkor ötlött fel, hogy a Magyar Hang a csütörtöki hetilapok és a szombati napilap-mellékletek közé „lőtte be” magát. Mai számában aláhúztam 9 mondatot. 6 politikai színezetű, szerzői időszerű eseményekre keresik a választ, és összetett mondatokban fogalmazták meg a véleményüket. A nem politikára reagáló szerzők rövidebben, kiforrottabban, idézhetőbben fejezték ki magukat.

Puzsér Róbert a nyugati civilizáció alkonyáról értekezett: „Most már csak az okostelefonok tudnak fejlődni.” Gryllus Dániel a zenésztársak alacsony nyugdíjára utalva jegyezte meg: „Sok zenész van, akit a színpadról temetnek.” Végül is a harmadikat választottam. Az irodalomtörténész Nyáry Krisztián az írók életformáját imigyen foglalta össze: „A szépírók járvány nélkül is karanténban vannak.” A kötet kezd összeállni. A sors iróniája, hogy az eredeti ötlet gazdája, a kiadóigazgató nemrégiben nyugdíjba vonult.        

"A közéleti személyiség akkor veszít a nyilvánosság előtt, ha a viselkedéséből kiderül, hogy a legszívesebben ő készítene magával interjút.” E mondatot 2012. november 13-án jegyeztem föl a fészbukos üzenőfalra. Megfigyeltem ugyanis, hogy egy hivatalban lévő politikus, akinek már a nevét is elfelejtettem, átvette a műsorvezető szerepét, és elkezdte önmagát kérdezgetni.

Azóta már tudom is, hogy akinek telik kommunikációs munkatársra, az hajlamos előjátszani, vajon mit kérdezhet az a fránya műsorvezető, ha majd beül a vallatószékbe. Igen ám, de a beszélgetés nem szokott úgy alakulni, ahogy az indoklásra kényszerített döntéshozó elképzeli. Ha jó az újságíró, akaratát az interjúalanyra kényszeríti. Ha kitűnő, akkor ezt a főhivatalnok észre sem veszi. A följegyzés óta idestova egy évtized telt el, és a jelenség nem szűnt meg. Legutóbbi az ATV egyik vitaműsorában szembesültem vele. Két hölgy beszélgetett.

Az egyik Budapest főpolgármester-helyettese. Ő felel a főváros működtetéséért: a hideg és a meleg vízért, a csatornahálózatért, a hulladékkezelésért, a közösségi közlekedésért. A másik a műsorvezető, aki felkészült a témakörből, de azért néha a jegyzeteibe is pillantott. És akkor Tüttő Kata föltette magának a kérdést: „Mi az, amit látunk?” Némi gondolkodás (hatásszünet) után ezt válaszolta önmagának: „Azt látjuk, hogy…” És kifejtette azt, amit nem kérdezett tőle a műsorvezető. E trükköt megismételte még kétszer, amivel sikerült széttördelnie a mintegy tízperces interjút.

A jelenetnek nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, ha egyedi volna. De a jelek arra utalnak, hogy mások is így képzelik a nyilvános szereplést. Tessék megfigyelni, hogy az amúgy érdekes gondolatmenetekre képes Böcskei Balázs szociológus és politikai elemző, aki csupán egy közvélemény-kutató céget képvisel a nyilvánosság fórumain, kísértetiesen hasonló módon beszélget önmagával. Kedvenc mondata ez: „Miért mondom ezt?” És már nem is meglepő, hogy némi gondolkodás (hatásszünet) után így válaszol a saját kérdésére. „Azért, mert…” És kifejti, amit nem is kérdeztek tőle.

Zavar, hogy az ATV műsorvezetői nem kérik ki maguknak a kínos pillanatokat. Nem mondják a vendégüknek, hogy az újságíró feladata firtatni bizonyos döntések hátterét. Még csak nem is igazítják helyre csöndesen, kulturáltan, ironikusan az elszabadult hajóágyút. Nőnének a szememben, ha emlékeztetnék a beszélgetőpartnereket arra: azért vendégek a stúdióban, hogy a műsort vezető újságíró kérdésére válaszoljanak, ne pedig a sajátjukra. 

Tíz mondat a beszélgetésről

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Fiala János műsorvezető, Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

Életem egyharmadát autóban töltöm. Közben van idő elbeszélgetni magammal. (Gáti Oszkár színész, TVR-Hét, 1996. augusztus 22.)

A politikusok imádnak beszélni, de utálnak beszélgetni. (Zöldi László újságíró, Kelet-Magyarország, 2003. október 1.)

A beszélgetés egyik fontos része a hallgatás. (Léphaft Pál karikaturista, Magyar Rádió, 2008. július 24.)

Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki tanácsadó, Népszabadság, 2011. augusztus 2.)

/Főzőcskés beszélgetés a Frizbiben/ Zsemlemorzsa helyett inkább a műsorvezetőt pirította. (Bálint Orsolya újságíró Gyurcsány Ferencről, Vasárnapi Hírek, 2013. december 8.)

Én nem vagyok egy interjú-készítő, aki kérdéseket tesz föl, változó keménységűeket, és megrázogatja a másikat. Én beszélgetni szeretek. (Vitray Tamás műsorvezető, Nyolcezer.hu, 2018. november 5.)

Én olyan interjúkat és szituációkat nem keresek, és nem vállalok, ahol eleve lehet látni, hogy rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz föl. Köszönöm, nem kérek ebből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

A Kossuth adón semmi szükség műre, elég oda a sorvezető is. (Szele Tamás újságíró a miniszterelnöki interjúkról, Forgókínpad.blog, 2020. július 2.)

Kásler miniszter úr interjút adott egy kamerának a Facebookon. (Simon András műsorvezető, ATV, 2021. augusztus 12.)

A viccpárt nemzetközi jelenség, nálunk fejlettebb országokban már a parlamentben is politizál. Hazai megfelelője jó ütemérzékkel 2016-ban, a választási ciklus félidejében tűnt fel. Alapítója, Kovács Gergely általában rövidnadrágban és pólóban ült be a stúdióba. S bár a lábát még sohasem láttam, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a pacskerhez nem húz zoknit.   

Azt vettem észre, hogy a műsorvezető csak akkor adott szót neki, amikor a másik két ellenzéki (öltönyös, nyakkendős, nyársat nyelt) politikus ráncolt homlokkal már kifejtette, miért kell leváltani az Orbán-kormányt. Azért, mert „eltüntette a fékeket és az ellensúlyokat”, mert „megszüntette a jogállamot”, mert „összevonta a hatalmi ágakat”, mert „illiberális demokráciát csinált a liberális demokráciából”. Csak ezután szólalhatott meg a rövidnadrágos pártelnök, aki ingyen sört és örök életet ígért a választóknak. Meg űrközpontot Felcsút lakóinak.

A másik két politikus arcán a zavar jelei mutatkoztak. Nem hittek a fülüknek, és kétségbeesetten keresték egymás pillantását. Mihez kezdjenek ezzel a marhával, aki épp tönkreteszi a műsorukat? Holott a szellemes marha csupán visszájára fordította az ellenzéki elvontságokat. Azóta az abszurdba hajló jelenet megismétlődött néhányszor. Tegnap este Kovács Gergely ismét feltűnt a képernyőn, ezúttal az ATV-ben. Változatlanul rövidnadrágban, pólóban és talán pacskerben adta elő a választási javaslatait. Csak az egészségügyi csomagban tallózva foglalom össze a mondandóját.

A kórházakat fociegyesületté kellene átalakítani, hátha a taóból zökkenőmentesebben látnák el a betegeket. A hálapénzt vissza kéne állítani, hogy a nővérek megélhessenek a jövedelmükből. A hosszú várólistát úgy lehetne csökkenteni, ha a kutyapárt makkegészséges „passzivistái” műtétekre jelentkeznének be, majd átadnák helyüket a rászorultaknak. Végül kifejtette, hogy a betegségeket kellene megszüntetni, ezzel ugyanis fölöslegessé válna az előző három javaslat. De most már csak a műsorvezetőt hozta zavarba. Találgatom a magányosság okát.

Vagy azért lett egyedüli meghívott, mert a tévések már nem akarták zavarba hozni a parlamenti ellenzék gőzerővel kampányoló képviselőit. Vagy azért, mert az öltönyös, nyakkendős politikusok bojkottálják a rövidnadrágos vetélytársukat. Az is elképzelhető persze, hogy a választási ígéreteikkel nem akarják zavarba hozni a magyar viccpárt fejlődésképtelen alapítóját. 

Tíz mondat a Kutyapártról

Az összes sokkal inkább viccpárt, mint a Kétfarkú Kutya. (Wahorn András képzőművész, Hír TV, 2016. október 5.)

Más hangot, hangulatot hoznak a közéletbe, amelyre az a jellemző, hogy összeráncolt homlokú politikusok szidják egymást. (Kovács Péter erdélyi politikus, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Maszol.ro, 2016. október 5.)

Iróniából fegyvert kovácsoló mozgalom. (Zsuppán András újságíró, Heti Válasz, 2016. október 13.)

Az egyetlen komolyan vehető párt. (Kálmán László nyelvész, ATV, 2017. április 29.)

A Kutyapárt csak ott tűnhetett reális alternatívának, ahol a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek a vicc kategóriájába tartoztak. (Ungváry Krisztián történész, Index.hu, 2018. április 14.)

A legkorszerűbb magyar politikai formáció. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2018. december 5.)

Szomorú, hogy egy viccpártot lehet a legkomolyabban venni. (Tomanovics Gergely kommunikációs szakértő, a Fidesz-kampánystáb volt tagja, Népszava, 2019. február 8.)

Az ő passzivistáiknál aktívabb ellenzékieket nem ismerek. (Baranyi Krisztina civil ellenzéki polgármester-jelölt a Ferencvárosban, Facebook.com, 2019. augusztus 16.)

A Kétfarkú az egyetlen létező párt, amely sehol sem kavar be az ellenzéki megegyezésekbe. (Ceglédi Zoltán politológus, hvg.hu, 2019. augusztus 30.)

A kétfarkúak ars poeticája a vicc. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2020. október 24.)

A címet a kormánypárti sajtó legjobb tollú glosszaírójától kölcsönöztem. Pilhál György sminkelgetőnek látja az országgyűlés szépségkirálynőre emlékeztető képviselőjét. A képmutatót jelentő farizeusra hajazó Parizeus pedig Jakab Péter gúnyneve, mert lefényképezte konyhaasztalán a parízert, a szegény emberek reggelijét. Ennyi iróniát azért mindketten megérdemelnek.

Amit azonban Demeter Márta kapott azóta, hogy bejelentette: ha józsefvárosi-ferencvárosi körzetében megnyeri az ellenzéki előválasztást, majd jövő tavasszal legyőzi a Fidesz képviselőjelöltjét is, akkor inkább a Jobbik parlamenti frakciójába ül be. A meglepő információt az Origo augusztus 15-én, 13 óra 16 perckor úgy értelmezte, hogy a csinos politikusnő „egyenesen a baloldal legharcosabb politikusának nevezte Jakab Pétert.” Ez nem igaz. Demeter Márta augusztus 15-én, 11.38-kor fészbukos üzenőfalán „az ellenzék legharcosabb politikusának” nevezte a Jobbik elnökét.

A kormánypárti portál névtelen szerzőjének csaknem két órája volt arra, hogy pontosan idézze az LMP-ből Jobbikba igyekvő politikusnőt. Azért hamisított, mert a kormánypárti sajtóban kötelező a hat ellenzéki pártot baloldalinak titulálni. Márpedig ha így van, akkor nem is lehet értelmezni, hogy Demeter Márta miért került át az ellenzéki koalíció legbaloldalibb pártjából, az MSZP-ből a legjobboldalibba, a Jobbikba. Ez még akkor is kérdés, ha közben volt egy harmadik pártja is, a nagyjából középen álló LMP, amelynek egy időben társelnökeként is tevékenykedett.

Itt érdemes szóba hozni Molnár Gyulát, aki az MSZP volt elnökeként jelölte be a DK-t mint jövő tavasztól a parlamenti frakcióját. Nem szép tőlük, hogy kinéztek maguknak két olyan pártot, amelyeknek a százalékából akkor is telik képviselőcsoportra, ha esetleg mégis Orbán marad a kormányrúdnál. Csakhogy ezt a helyzetet maga az ellenzék állította elő. Kötelezte a civil (nem párttag) jelölteket arra, hogy csak úgy mehetnek neki az előválasztásnak, ha bejelentik, hogy a mandátum elnyerése után melyik ellenzéki párt frakcióját választják.

Most a cserben hagyott MSZP és LMP a csalódását, felháborodását, megbotránkozását, megrendülését fejezi ki, mert volt pártelnökük is élne a kínálkozó lehetőséggel. A jelek szerint se Molnár Gyula, se Demeter Márta nem bízik abban, hogy a pártja képes lesz frakciót alakítani az új országgyűlésben. Belülről ennél kínosabb kritikát elég nehéz elképzelni.

Tíz mondat Demeter Mártáról

Lopott mandátummal ül az LMP-ben. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2017. szeptember 14.)

Erre csapott le Demeter Márta - mint gyöngytyúk a meleg orrváladékra. (Horváth K. József blogger, Blogsar.hu, 2018. február 24.)

Az állítólag huszonegyedik századi LMP-ben egy exszoci lett a pártelnök. (Bakó Bea újságíró, Azonnali.hu, 2018. október 20.)

Az LMP-s Demeter Márta méltatlanná vált arra, hogy Magyarországot képviselje a NATO parlamenti közgyűlésén. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, M1, 2018. november 23.)

Demeter Márta tökös, kemény politikus. (Pörzse Sándor Jobbik-politikus, YouTube.com-Kötöttfogás, 2018. november 28.)

/Demeter Márta mentelmi jogának felfüggesztéséről/ Ennek az ügynek a célja a megfélemlítés, hogy az ellenzék tudja, hol a helye. (Magyar György ügyvéd, 24.hu, 2019. július 9.)

Várunk szeretettel. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Facebook.com, 2021. augusztus 15.)

Nem ő az egyetlen parlamenti képviselő, aki átjáróháznak tekinti a teljes baloldali térfelet. (Hertelendy Gábor újságíró, Magyar Nemzet Online, 2021. augusztus 15.)

Átsminkelt a Parizeushoz. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2021. augusztus 17.)

Demeter Márta eddig egy Orbán-gyerek téves azonosításán túl legfeljebb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 2017-ben azért hagyta faképnél az MSZP-t, mert szerinte „csak túlélésre játszanak”. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava Online, 2021. augusztus 17.)

Az idősebb újságírók ismerik a pro domo fogalmát. A latin kifejezés azt jelenti, hogy házi (belső) használatra. Például a hivatalban lévő közéleti személyiség megoszt velünk egy információt, hogy megértsük a kínos folyamat lényegét. Ha az értesülést nyilvánosságra hozzuk, ráadásul a nevével, soha többé nem áll szóba velünk, sőt elterjeszti rólunk, hogy nem érdemes súgni nekünk.

Egy gerillamarketinggel foglalkozó blogger elolvasta az egyik bejegyzésemet, és a csak nekem szóló Messengeren fejtette ki az álláspontját. Nem hatalmazott fel arra, hogy megnevezzem, attól viszont nem tiltott el, hogy idézzem a mondandóját. Íme: „Az olyan tematikus blogokat leszámítva, mint a főzés, a divat és az általános celebkedés, /egy bloggal/ nem lehet a kicsiny magyar piacon megélni.” Arra utalt, hogy egyik közös pályatársunkról ezt írtam: „Egyszerre három blogot is működtet, hogy a hirdetési bevételekből valahogy megéljen.” A ’valahogy’ nem föltétlenül azt jelenti, hogy az említett újságíró busásan megél a bejegyzéseihez mellékelt hirdetésekből.

Egy digitális sajtóban dolgozó publicista hirdetési bevételei olyan bizonytalanok, mint a kutya vacsorája. Mindazonáltal pályatársunk a kiváltságosok közé tartozik, mert elérte, hogy csurranjon-cseppenjen neki valami. Vannak azonban olyan bloggerek is, akik abban hasonlítanak ugyan rá, hogy minden bejegyzésükhöz kapcsolódik hirdetés, ám ennek ellenértékéből egy fillért sem kapnak. Az Index épp most cserélte le a hirdetéseket intéző vállalkozását egy másikra, de arról nincs hír, hogy változtatna a gyakorlatán.

Kétségtelen, hogy elfogadható külsőt kölcsönzött a hozzá csatlakozó bloggerek bejegyzéseinek. Köszönet érte. De a színvonalas szolgáltatás nem ér annyit, hogy ennek fejében megtartsa a blogokhoz ügyesen mellékelt hirdetések teljes bevételét. Holott a reklámokat egybegyűjtő Google olyan nemzetközi szolgáltatást alakított ki, amely lehetővé teszi a hirdetési bevételek megosztását. Esetünkben az Index és a bloggerek, a hirdetésszervezéssel is foglalkozó hírportál és a digitális tartalomszolgáltatók között. A megosztás mértékéről lehet persze vitatkozni, ehhez azonban tárgyalni kéne.

Felhívtam néhány sorstársunkat, és kiderült: az új részleg őket sem kereste meg, hogy egyeztessen velünk az elvileg nekünk is járó hirdetési bevételről. Ami azt sejteti, hogy a régi hirdetési vállalkozást nem azért cserélték le az Index tulajdonosai, hogy kárpótolják a címlapon gyakran szereplő bloggereket az eddig elmaradt anyagi haszonért.    

A legutóbbi napokban Orbán Viktor olimpiázott, Kövér László nemizett, Somogyi Zoltán kövérezett, Csintalan Sándor beágyazott, Simon András káslerezett, Puzsér Róbert pedig csikidámozott. Lefülelt mondatok.

Minél tökéletesebb lesz a világ műszakilag, annál kevésbé élhető emberileg. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2021/7-8.)

Közeleg az idő, hogy újra hadat üzenjünk az USÁ-nak, ezt százévenként egyszer meg szoktuk tenni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, augusztus 8.)

Szerzett jogokat nem veszünk el. (Csárdi Antal LMP-politikus, ATV, augusztus 9.)

A 21. században az alávetésre és kifosztásra kiszemelt embertől még annak bizonyosságát is elveszik, hogy fiú-e vagy lány. (Kövér László Fidesz-politikus, Transindex.ro, augusztus 10.)

Tisztelt házelnök, ha nem tudja, akkor talán menjen ki a WC-be, és nézze meg. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, augusztus 10.)

A mai Magyarországon kapitalizmus van, de sem általános jólét, sem jogállamiság nincs. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, augusztus 10.)

A nézők nélküli versenyek hangulattalansága nyomasztó volt. (Bernau Péter sportújságíró a tokiói olimpiáról, Népszava, augusztus 10.)

A DK Orbánnal paktált le. (Cs. Kádár Péter hangmérnök Gyurcsány Ferenc és Kolompár Orbán egyezségéről, Facebook.com, augusztus 11.)

Kásler miniszter úr interjút adott egy kamerának a Facebookon. (Simon András műsorvezető, ATV, augusztus 12.)

Vízilovas. (Pilhál György újságíró Tüttő Kata szocialista politikusról, Magyar Nemzet Online, augusztus 12.)

A látvány-csapatsportok túlfinanszírozását a tokiói olimpia eredményei sem igazolták. (Szekeres István sportújságíró, Magyar Narancs, augusztus 12.)

Bár lehet, hogy mi már nem érjük meg, de lesz magyar olimpia. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nemzeti Sport Online, augusztus 13.)

Orbán imádja a látnoki szerepet. (Mérő Vera civil aktivista, ATV, augusztus 13.)

A hatalmasok csak addig félelmetesek, amíg vannak, akik félnek tőlük. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, augusztus 13.)

Kétségtelenül jelentős és egyedi alakja a magyar könnyűzenének, ezért az elhülyülése duplán fájdalmas. (Puzsér Róbert publicista Szikora Róbert zenészről, Magyar Hang, augusztus 13.)

Csöbörből vödörbe, az egyszemélyes kormányzásból az egyszemélyes kormányzásba kerültünk. (Pogátsa Zoltán közgazdász, Népszava, augusztus 14.)

Csak úgy, hasra ütéssel nem lehet akárkit lehallgatni. (Horváth József, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgató-helyettese, Délmagyarország, augusztus 14.)

Olyan országban élünk, ahol a Pegasus-ügy lényegében senkit sem érdekel. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, augusztus 14.)

A gazdag korrumpálódik, a szegény meg krumplipálódik. (Kabai-Tóth Klára kommentelő, Facebook.com, augusztus 15.)

Beágyazott lett a NER. (Csintalan Sándor volt párt- és műsorvezető, HírKlikk.hu, augusztus 15.)

Ideje beszélnünk a huxitról. (Fricz Tamás politológus, Magyar Nemzet Online, augusztus 15.)

Öreg barátom, Bodor Pál már a túlvilágon tartózkodik, de most is az ő tanácsaiból élek. Két évtizede győzött meg arról, hogy ha már egyes szám első személyben írom a Médianaplót, akkor érdemes minden tizediket a tárca műfajának szentelni. Az olvasók szeretnek megismerkedni a szerzővel, és nem árt, ha úgy fogalmazunk meg egy történetet, hogy magunkat is beleszőjük. Legalább egy utalás erejéig.

Nemrégiben így utaltam arra, hogy a szürke hályog miatt nem látom jól a betűket. Azóta a digitális ismerősök közül többen érdeklődtek a hogylétem felől, a koronavírus-járvány kirobbanása óta ugyanis nem találkoztunk személyesen. Hetven körül a szürke hályog korántsem ritkaság, ezért nem is tartozna a nyilvánosságra, ha olykor nem érintené a nyilvánosságot. Úgy például, hogy gyakori a félreolvasás. Ebből adódnak a mulatságos vagy kínos félreértések.

Amikor már az RTL II sugározta a száműzött Heti hetest, másnap reggel azt véltem kibetűzni a Borsod Online digitális felületén, hogy árad a Tisza mellékfolyója, és egy férfi a Hernádiba fulladt. (Bocs a művésznőtől.) Egy „vérlázító” esetről is a miskolci portál tudósított, majd utána diósgyőri vérfürdőt véltem olvasni a „diósgyőri várfürdő” helyett. A déli határ felől érkező migránsokról gyakran cikkező kecskeméti portálon „járdán várakozók” helyett azt silabizáltam ki, hogy jordán várakozókat ütött el egy autós Orgoványon.   

Az egyik kormánypárti újság online változata vezércikket közölt a tervezett állami befektetésekről. Hát nem az olvastam a címében, hogy Befeketítés a jövőbe? Az egyik ellenzéki publicista a kormánypárti „lakájsajtó”-ról értekezett, ezt azonban csak utólag vettem észre, mert lakásajtónak olvastam. Egy kormánypártisággal korántsem vádolható portálon pedig „mára fókuszáló társadalom” helyett imára fókuszálót betűztem ki. A szürke hályognak vannak persze kevésbé szórakoztató következményei is.

Évtizedek óta „vakon” gépelek, ezért néha melléütök. A számítógép képernyőjén azonban nem veszem észre az elütéseket. Szerencsére néhány hónapja baráti segítségre leltem. Felhívott Kereszty András, az Újnépszabadság.com utánközlő portál főszerkesztője, és azt javasolta, hogy délelőttönként küldjem át neki az esedékes bejegyzést. Azóta megvárom, amíg a Médianapló megjelenik nála. Jóval nagyobb betűkkel adja közre, és miközben újraolvasom a szöveget, észreveszem az elütést. S az immár hibátlan végső változatot teszem föl a fészbukos üzenőfalra, hogy a digitális ismerősök kifejthessék róla a véleményüket.  

Somogyi Zoltán szociológus ügyesen használja a világhálót. Közösségi üzenőfalára rövid kérdéseket tesz fől. Eszmefuttatásaiból vita kerekedik, amelyet sportszerűen moderál. Ezúttal azt fejtegette egy politológus elemzéséről, hogy azért hosszú a címe, mert nem olvassák tovább a címénél. A hosszú címnek azonban lehet más magyarázata is.

Még a múlt évszázadban, a hagyományos sajtó szerkesztőjeként tanultam meg rövid és képzettársítást sugalló címeket adni. Idestova két évtizede újra kellett tanulni az egészet. Ráadásul a tanítványaimtól, akiket már az a digitális sajtóba vettek föl. Szinte napra pontosan tíz éve vagyok a Facebookon, és 13 olvasóval kezdtem. Most a Médianapló napi olvasottsága eléri a Nógrád Megyei Hírlap Online-ét. A Nool.hu olvasottsága havi 116 ezer, a Médianaplóé 140 és 80 ezer között ingadozik. Sokat köszönhetek a hosszú címeknek, amelyekből kiderül, hogy érdemes-e végigolvasni a bejegyzést.

Itt van például a tegnapi, melynek a Medgyessy miért káromkodott az MSZP választmányi élésén? címet adtam. Még javában olvassák az egyik utánközlő portál felületén, a gép eddig 3962 érdeklődőt jelzett. Címe a keresőben az első helyen található, és az első oldal tíz helye közül hat hírkereső portál ajánlotta a médiafogyasztók figyelmébe. A hosszú cím bevált, mert betölti az olvasáshoz kedvet csináló funkcióját.

Megjelent egy olimpiai témájú bejegyzésem is Katinka miért nem olvas kommentárokat? címmel. 4552-en olvasták, és az a benyomásom, hogy nem vált be. A keresőben az első ugyan, de később csak a harmadik oldalon fordul elő. Azért hibáztam, mert a kereső a Tokióban leszerepelt, de máskülönben háromszoros olimpiai bajnokot Hosszú Katinkaként tartja számon. Ha a hosszú címet még a Hosszú vezetéknévvel is bővítem, akkor most több olvasóról számolhatnék be.

Bejött viszont az Orbán miért köszörüli a torkát? című bejegyzés. 10807-en olvasták, valószínűleg azért, mert a miniszterelnök vezetéknevével kezdődő megfogalmazása miatt elfoglalta az első és a második helyet a keresőben. Továbbá az első oldalon említi az egyik hírkereső portál is. A hosszú cím tehát helyettesítheti az első bekezdést, amelyet a nemzetközi érintkezés nyelvén lead-nek nevezünk. Azt jelenti, hogy rábír, rávezet valamire, például a cikk elolvasására.

A címadás már nem is annyira új gyakorlata gyökeres változás a nyilvánosságban. Nem csoda, hogy mi, a digitális bevándorlók még inkább csak kapiskáljuk.

Mielőtt válaszolnék, néhány szó a Tüttő-ügyről. A szocialista politikusnő nyaralás közben lóra pattant, és az Égei-tengerben megúsztatta a kölcsönzött, pompás állatot. A 13 másodperces videó-felvétel kicsapta a biztosítékot a kormánypárti sajtóban, a kocsmai stílust kedvelő kommentelőknél és a kormánypártisággal nem vádolható publicisták körében is.

Tegnap Tüttő Kata feltűnt az ATV stúdiójában. Üdén, kipihenten, vörös loknijához illett az élénkzöld, szalonban készült nyári toalett. Kifejtette, hogy a vízi lovaglást tapasztalatként kezeli, melyből leginkább építkezni lehet. Ennél azért többről volt szó. Nem lesipuskások vették kameravégre, hanem a felvételt ő készíttette és helyezte el az instagramos üzenőfalán. Ha esetleg az MSZP választmányi ülésén valaki számon kéri rajta az urizálást, talán újra kéne gondolnia a választ.

Medgyessy Péter párton kívüli miniszterelnököt 2004 nyarán meghívták az MSZP-választmány ülésére. Számon kérték rajta, hogy 2002 szilveszterét a kubai tengerparton töltötte, ahol szerinte „meleg van, és jó koktélokat lehet inni”; a budapesti újságíróbálon csokornyakkendőben és kubai szivarral a kezében állt a fotóriporterek elé; és Cannes-ben meg Mallorca szigetén sem vetette meg a földi jókat. Válaszáról két változatot találtam. Az egyik: „Sokat dolgoztam, kampányban napi 16 órát, b…tok meg, megérdemlem.” A másik: „Mert megérdemeltem, b…tok meg.”

Erdélyből származik, nemesi családja több száz éves múltra tekinthet vissza. Illik hozzá a hölgyeket megtisztelő kézcsók, aztán a csokornyakkendő, a szivar. A rendszerváltás utáni miniszterelnökök közül ő öltözött a legjobban. Csakhogy nyaralási és bulizási szokásai épp ama népszerűségét kezdték ki, melynek a 2002-es választási győzelmet köszönhette. Kevésbé karizmatikusnak hatott, mint ellenlábasa, Orbán Viktor, és a választópolgároknak könnyebb volt azonosulni vele. A választmányi számonkérés persze a belső harcokra is utalt. Miközben nyaralt, a kormányzaton belüli ellenfelei szervezkedtek ellene, ő pedig a berzenkedéseket, dohogásokat ármánynak, áskálódásnak, puccskísérletnek fogta fel.

A fejleményből, néhány héttel későbbi leváltásából (lemondásából) akár erre is lehet következtetni. De nem zárnám ki azt sem, hogy akkoriban még működött a szocialisták erkölcsi immunrendszere. Vajon az MSZP-választmány legközelebbi ülésén szóba hozza-e valaki Tüttő Kata nagy hírre vergődött vízi lovaglását?    

Tíz mondat Medgyessy Péterről

Medgyessyre hatásos médiakampányt lehet építeni, mert jó megjelenésű és intelligens. (Bozóki András szociológus, Magyar Hírlap, 2001. június 9.)

A konzervatív baloldaliság úriembereként jelent meg. (Mészáros Tamás újságíró, Népszava, 2003. január 4.)

Nagy Lajos bizonyosan gyilkos tárcanovellát írna a szocialista miniszterelnökről, amint a Karib-tenger partján telelve, két koktél között megbeszéli famulusaival a gázár-emelést. (Bächer Iván író, Népszabadság, 2003. február 1.)

Sebezhető pontjait márkás öltönyökkel takarja. (Lakat T. Károly újságíró, Népszava, 2003. május 27.)

A kommunista dzsentrik bonvivánja. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 30.)

A szabadságáról hazaérkezett kormányfő gyűröttebb, mint egy néhai gyakorlóruha. (Kovács János egri újságíró, Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus 7.)

Elegánsan érkezett, de nem úgy távozott. (Ármás János veszprémi újságíró, Napló, 2004. augusztus 26.)

Medgyessy Péter csendes, emberi hangon próbálta kormányozni a kocsmai verekedéstől a bolondok háza felé tartó politika világát. (Géczi József szocialista politikus, Népszabadság, 2006. október 20.)

Az ő személyisége, bizonytalanságaival együtt éppen arra volt alkalmas, hogy megkontrázza a gátlástalan, fölényeskedő, lehengerlő és erőszakos Fidesz-kormányzást. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2009. október 9.)

Medgyessy Péter úr volt a szocializmus idején is. (Máté T. Gyula újságíró, Magyar Hírlap, 2014. április 5.)