"A közéleti személyiség akkor veszít a nyilvánosság előtt, ha a viselkedéséből kiderül, hogy a legszívesebben ő készítene magával interjút.” E mondatot 2012. november 13-án jegyeztem föl a fészbukos üzenőfalra. Megfigyeltem ugyanis, hogy egy hivatalban lévő politikus, akinek már a nevét is elfelejtettem, átvette a műsorvezető szerepét, és elkezdte önmagát kérdezgetni.
Azóta már tudom is, hogy akinek telik kommunikációs munkatársra, az hajlamos előjátszani, vajon mit kérdezhet az a fránya műsorvezető, ha majd beül a vallatószékbe. Igen ám, de a beszélgetés nem szokott úgy alakulni, ahogy az indoklásra kényszerített döntéshozó elképzeli. Ha jó az újságíró, akaratát az interjúalanyra kényszeríti. Ha kitűnő, akkor ezt a főhivatalnok észre sem veszi. A följegyzés óta idestova egy évtized telt el, és a jelenség nem szűnt meg. Legutóbbi az ATV egyik vitaműsorában szembesültem vele. Két hölgy beszélgetett.
Az egyik Budapest főpolgármester-helyettese. Ő felel a főváros működtetéséért: a hideg és a meleg vízért, a csatornahálózatért, a hulladékkezelésért, a közösségi közlekedésért. A másik a műsorvezető, aki felkészült a témakörből, de azért néha a jegyzeteibe is pillantott. És akkor Tüttő Kata föltette magának a kérdést: „Mi az, amit látunk?” Némi gondolkodás (hatásszünet) után ezt válaszolta önmagának: „Azt látjuk, hogy…” És kifejtette azt, amit nem kérdezett tőle a műsorvezető. E trükköt megismételte még kétszer, amivel sikerült széttördelnie a mintegy tízperces interjút.
A jelenetnek nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, ha egyedi volna. De a jelek arra utalnak, hogy mások is így képzelik a nyilvános szereplést. Tessék megfigyelni, hogy az amúgy érdekes gondolatmenetekre képes Böcskei Balázs szociológus és politikai elemző, aki csupán egy közvélemény-kutató céget képvisel a nyilvánosság fórumain, kísértetiesen hasonló módon beszélget önmagával. Kedvenc mondata ez: „Miért mondom ezt?” És már nem is meglepő, hogy némi gondolkodás (hatásszünet) után így válaszol a saját kérdésére. „Azért, mert…” És kifejti, amit nem is kérdeztek tőle.
Zavar, hogy az ATV műsorvezetői nem kérik ki maguknak a kínos pillanatokat. Nem mondják a vendégüknek, hogy az újságíró feladata firtatni bizonyos döntések hátterét. Még csak nem is igazítják helyre csöndesen, kulturáltan, ironikusan az elszabadult hajóágyút. Nőnének a szememben, ha emlékeztetnék a beszélgetőpartnereket arra: azért vendégek a stúdióban, hogy a műsort vezető újságíró kérdésére válaszoljanak, ne pedig a sajátjukra.
Tíz mondat a beszélgetésről
Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Fiala János műsorvezető, Magyar Sajtó, 1995. május 22.)
Életem egyharmadát autóban töltöm. Közben van idő elbeszélgetni magammal. (Gáti Oszkár színész, TVR-Hét, 1996. augusztus 22.)
A politikusok imádnak beszélni, de utálnak beszélgetni. (Zöldi László újságíró, Kelet-Magyarország, 2003. október 1.)
A beszélgetés egyik fontos része a hallgatás. (Léphaft Pál karikaturista, Magyar Rádió, 2008. július 24.)
Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki tanácsadó, Népszabadság, 2011. augusztus 2.)
/Főzőcskés beszélgetés a Frizbiben/ Zsemlemorzsa helyett inkább a műsorvezetőt pirította. (Bálint Orsolya újságíró Gyurcsány Ferencről, Vasárnapi Hírek, 2013. december 8.)
Én nem vagyok egy interjú-készítő, aki kérdéseket tesz föl, változó keménységűeket, és megrázogatja a másikat. Én beszélgetni szeretek. (Vitray Tamás műsorvezető, Nyolcezer.hu, 2018. november 5.)
Én olyan interjúkat és szituációkat nem keresek, és nem vállalok, ahol eleve lehet látni, hogy rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz föl. Köszönöm, nem kérek ebből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)
A Kossuth adón semmi szükség műre, elég oda a sorvezető is. (Szele Tamás újságíró a miniszterelnöki interjúkról, Forgókínpad.blog, 2020. július 2.)
Kásler miniszter úr interjút adott egy kamerának a Facebookon. (Simon András műsorvezető, ATV, 2021. augusztus 12.)
