Öreg barátom, Bodor Pál már a túlvilágon tartózkodik, de most is az ő tanácsaiból élek. Két évtizede győzött meg arról, hogy ha már egyes szám első személyben írom a Médianaplót, akkor érdemes minden tizediket a tárca műfajának szentelni. Az olvasók szeretnek megismerkedni a szerzővel, és nem árt, ha úgy fogalmazunk meg egy történetet, hogy magunkat is beleszőjük. Legalább egy utalás erejéig.

Nemrégiben így utaltam arra, hogy a szürke hályog miatt nem látom jól a betűket. Azóta a digitális ismerősök közül többen érdeklődtek a hogylétem felől, a koronavírus-járvány kirobbanása óta ugyanis nem találkoztunk személyesen. Hetven körül a szürke hályog korántsem ritkaság, ezért nem is tartozna a nyilvánosságra, ha olykor nem érintené a nyilvánosságot. Úgy például, hogy gyakori a félreolvasás. Ebből adódnak a mulatságos vagy kínos félreértések.

Amikor már az RTL II sugározta a száműzött Heti hetest, másnap reggel azt véltem kibetűzni a Borsod Online digitális felületén, hogy árad a Tisza mellékfolyója, és egy férfi a Hernádiba fulladt. (Bocs a művésznőtől.) Egy „vérlázító” esetről is a miskolci portál tudósított, majd utána diósgyőri vérfürdőt véltem olvasni a „diósgyőri várfürdő” helyett. A déli határ felől érkező migránsokról gyakran cikkező kecskeméti portálon „járdán várakozók” helyett azt silabizáltam ki, hogy jordán várakozókat ütött el egy autós Orgoványon.   

Az egyik kormánypárti újság online változata vezércikket közölt a tervezett állami befektetésekről. Hát nem az olvastam a címében, hogy Befeketítés a jövőbe? Az egyik ellenzéki publicista a kormánypárti „lakájsajtó”-ról értekezett, ezt azonban csak utólag vettem észre, mert lakásajtónak olvastam. Egy kormánypártisággal korántsem vádolható portálon pedig „mára fókuszáló társadalom” helyett imára fókuszálót betűztem ki. A szürke hályognak vannak persze kevésbé szórakoztató következményei is.

Évtizedek óta „vakon” gépelek, ezért néha melléütök. A számítógép képernyőjén azonban nem veszem észre az elütéseket. Szerencsére néhány hónapja baráti segítségre leltem. Felhívott Kereszty András, az Újnépszabadság.com utánközlő portál főszerkesztője, és azt javasolta, hogy délelőttönként küldjem át neki az esedékes bejegyzést. Azóta megvárom, amíg a Médianapló megjelenik nála. Jóval nagyobb betűkkel adja közre, és miközben újraolvasom a szöveget, észreveszem az elütést. S az immár hibátlan végső változatot teszem föl a fészbukos üzenőfalra, hogy a digitális ismerősök kifejthessék róla a véleményüket.