Az idősebb újságírók ismerik a pro domo fogalmát. A latin kifejezés azt jelenti, hogy házi (belső) használatra. Például a hivatalban lévő közéleti személyiség megoszt velünk egy információt, hogy megértsük a kínos folyamat lényegét. Ha az értesülést nyilvánosságra hozzuk, ráadásul a nevével, soha többé nem áll szóba velünk, sőt elterjeszti rólunk, hogy nem érdemes súgni nekünk.

Egy gerillamarketinggel foglalkozó blogger elolvasta az egyik bejegyzésemet, és a csak nekem szóló Messengeren fejtette ki az álláspontját. Nem hatalmazott fel arra, hogy megnevezzem, attól viszont nem tiltott el, hogy idézzem a mondandóját. Íme: „Az olyan tematikus blogokat leszámítva, mint a főzés, a divat és az általános celebkedés, /egy bloggal/ nem lehet a kicsiny magyar piacon megélni.” Arra utalt, hogy egyik közös pályatársunkról ezt írtam: „Egyszerre három blogot is működtet, hogy a hirdetési bevételekből valahogy megéljen.” A ’valahogy’ nem föltétlenül azt jelenti, hogy az említett újságíró busásan megél a bejegyzéseihez mellékelt hirdetésekből.

Egy digitális sajtóban dolgozó publicista hirdetési bevételei olyan bizonytalanok, mint a kutya vacsorája. Mindazonáltal pályatársunk a kiváltságosok közé tartozik, mert elérte, hogy csurranjon-cseppenjen neki valami. Vannak azonban olyan bloggerek is, akik abban hasonlítanak ugyan rá, hogy minden bejegyzésükhöz kapcsolódik hirdetés, ám ennek ellenértékéből egy fillért sem kapnak. Az Index épp most cserélte le a hirdetéseket intéző vállalkozását egy másikra, de arról nincs hír, hogy változtatna a gyakorlatán.

Kétségtelen, hogy elfogadható külsőt kölcsönzött a hozzá csatlakozó bloggerek bejegyzéseinek. Köszönet érte. De a színvonalas szolgáltatás nem ér annyit, hogy ennek fejében megtartsa a blogokhoz ügyesen mellékelt hirdetések teljes bevételét. Holott a reklámokat egybegyűjtő Google olyan nemzetközi szolgáltatást alakított ki, amely lehetővé teszi a hirdetési bevételek megosztását. Esetünkben az Index és a bloggerek, a hirdetésszervezéssel is foglalkozó hírportál és a digitális tartalomszolgáltatók között. A megosztás mértékéről lehet persze vitatkozni, ehhez azonban tárgyalni kéne.

Felhívtam néhány sorstársunkat, és kiderült: az új részleg őket sem kereste meg, hogy egyeztessen velünk az elvileg nekünk is járó hirdetési bevételről. Ami azt sejteti, hogy a régi hirdetési vállalkozást nem azért cserélték le az Index tulajdonosai, hogy kárpótolják a címlapon gyakran szereplő bloggereket az eddig elmaradt anyagi haszonért.