A szárnyas ló ugyebár Pegazus. Az ógörög mitológiában a költői szárnyalás jelképe. Egy izraeli cég róla nevezte el a kémszoftverjét. A jelek arra utalnak, hogy a magyar állam is megvásárolta a világ legkorszerűbb megfigyelési rendszerét, az ellenzék pedig kikérte magának a lehallgatást. Egyik képviselője azonban elment nyaralni, és Pegazus őshazájában igénybe vette a vízi lovaglást. Az Égei-tengeri felvételt Tüttő Kata föltette az Instagram-oldalára, ebből lett a purparlé.

A kormánypárti sajtó megnyilvánulásait azért nem idézem, mert élt a kínálkozó lehetőséggel. Az viszont túlzás, hogy a szocialista politikusnő szerint ezzel tereli el a figyelmet a megfigyelési botrányról. A két ügy inkább azért keveredett össze, mert miközben a nyilvánosság kormánypárti része maximálisan kihasználta a Tüttő-ügyben rejlő lehetőségeket, az ellenzéki rész egyelőre nem talál fogást a Pegasus-ügyön. A két különböző súlyú botrányt egy hiúságban szenvedő ellenzéki politikus kapcsolta össze. Van ilyen, nem is kéne különösebb jelentőséget tulajdonítani neki, ha nem volnának tanulságai. Például az ellenzéki politikusok mértéktévesztése.

A Fidesz csapdájába estek, amikor az országgyűlésben kétszer is megszavazták a képviselői fizetésemelést. Azóta jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben. Üdülő kolléganőjüket azzal védték, hogy csak 40 eurót kóstált a vízi lovaglás, és ennyi pénzt naponta forintban, Mészáros Lőrinc balatoni strandjain simán elkölt egy magyar átlagcsalád. Csakhogy Tüttő Kata 80 euróért lovagolt. Ez a mai árfolyamon 353 forint 90 fillérrel számolva 28960 forint, márpedig a legkisebb kegydíj, az úgynevezett nyugdíj-minimum 28500 forint. Havonta ezt kapják, akik még a balatoni strandra sem jutnak el. E szociális sajátosságot kéne figyelembe vennie egy ellenzéki politikusnak, akitől nem vitatom el a nyaralás jogát a görög szigetvilágban. Feltéve, ha a tengeri lovaglást nem kapcsolja össze tudatunkban a szárnyas ló átmenetileg elhanyagolt ügyével.

Lehetséges, hogy rosszul látom az összefüggést? A bejegyzés utáni dokumentációból kirajzolódik egy másik értelmezés is. Elképzelhető, hogy a tengeri lovaglás az ellenzéki kommunikáció szerves része. Azért telitalálat, mert 13 másodperc alatt sikerült felhívni a figyelmet egy pártra, mely a nyilvánosságban szabad szemmel már nem is látható. Tüttő Kata jóvoltából az újmagyar mitológiában talán még a politikai szárnyalás jelképe is lehet.                      

Tíz mondat Tüttő Kata vízi lovaglásáról

Már majdnem mindenki elfelejtette, hogy még létezik az MSZP, amikor Tüttő Kata kilovagolt a tengerből. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2021. augusztus 1.)

A jövőre a NER-t elzavarni készülő MSZP-politikus mutatványa kétségkívül látványos. (Szilágyi Szabolcs újságíró, Röviden.hu, 2021. augusztus 1.)

A szürreális képsor új értelmet ad a politikus oldalán a leírásban szereplő „amatőr természetbúvár” kifejezésnek. (Marjanovic Mira újságíró, Telex.hu, 2021. augusztus 1.)

Szőrén üli meg a lovat. (Markó Beáta publicista, Amerikai Népszava, 2021. augusztus 5.)

Tüntetőleg - mondhatni magas lóról - tesznek rá, és vígan, gondtalanul nyaralnak. (Markó Beáta publicista az ellenzéki politikusokról és a megfigyelési botrányról, Amerikai Népszava, 2021. augusztus 5.)

Az állami propaganda gépezete igenis botrányt akar csinálni belőle. (Tüttő Kata szocialista politikus, 168.hu, 2021. augusztus 21.)

Igencsak ironikus módon fehér lovon történő lovaglással fednék el a Pegasus-botrányt. (Tüttő Kata szocialista politikus a kormánypárti sajtóról, 168.hu, 2021. augusztus 5.)

Kényelmesebb a tengeri lovat megülni, mint a szárnyasat. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen.media.hu, 2021. augusztus 6.)

Tüttő hibázott. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Facebook.com, 2021. augusztus 6.)

Ez a szocik brüsszeli csatornamászása. (Dragos Erzsébet kommentelő, Facebook.com, 2021. augusztus 6.)

Vajon az MSZP társelnökét miért a 168 Óra online változata közölte? Azért, mert fejleszti a digitális részleget? Vagy azért, mert Kunhalmi Ágnes nem éri el azt a szintet, hogy bekerüljön a papír alapú hetilapba? Az előbbire gyanakszom, de az utóbbi mellett szól, hogy az említett politikus szokott olyasmiket mondani, amelyeket aztán félreértünk. A beszélgetésből leginkább azt emelték ki a nyilvánosság fórumain, hogy az MSZP-s vezető Tóth Csaba zuglói képviselőjelölt mögé állt, illetve annak előválasztási versenytársát, Hadházy Ákost „celebkedőnek” nevezte.

Nálam ez nem verte ki a biztosítékot. Érteni vélem, hogy a szocialisták a sokat támadott Tóth Csaba személyében a hasznos embert részesítik előnyben, aki a független országgyűlési képviselővel ellentétben még mandátumot is kölcsönözhet nekik az új parlamentben. Nem szép a pártelnöktől, hogy ennyire praktikusan gondolkodik, de úgy könyveljük el a politikusokat, hogy inkább az érdekükhöz vonzódnak, mint a morális értékekhez. Mégis az a benyomásom, hogy Kunhalmi Ágnes másra hegyezte ki a mondandóját. Utalásaiból kisejlik, hogy az MSZP végzetének a belőle kivált Demokratikus Koalíciót tartja. Csakhogy megakadtam egy ellentmondásnál.

Szerinte a jövő tavaszi választás után a baloldalon is el kell végezni az egységesítés feladatát, amely a jobboldalnak 2010 óta háromszor szerzett kétharmadot. De azt is hozzáfűzte, hogy a saját pártjának „sokkal baloldalibb politikát” szán „a következő tíz-tizenöt évben”. Ebből viszont az következik, hogy a jövőben is számol az MSZP-vel, és nem az ellenzék pillanatnyilag legerősebb pártja, a DK olvasztja majd magába a szocialistákat, hanem fordítva. Az MSZP, amelyet egy közvélemény-kutató cég a parlamenti küszöb alá mért, és azért is meg kell küzdenie, hogy frakciót alapíthasson az új országgyűlésben.

Nemrégiben megállapították, hogy szürke hályog képződik a bal szememen. A monitoron nem mindig látom azokat a fránya betűket, és ilyenkor igyekszem kitalálni, vajon mit is olvashattam. Például a kormánypárti médiumok megbélyegzésére szánt lakájsajtót lakásajtónak szoktam kibetűzni. A Kunhalmi-interjúban így olvastam félre ezt: ’Amit Dobrev Klára csinál az Európai Parlamentben, az pártját ritkítja.’ Amikor azonban kigépeltem az idézeteket a bejegyzés utáni dokumentációba, azt vettem észre, hogy a szocialista politikus nem pártját mondott, hanem párját. Félreérthetetlenül utalt tehát Gyurcsány Ferencre. Vagy megint félreértettem?

Tíz mondat a Kunhalmi-interjúból (168.hu, 2021.08.03.)

/Tóth/ Csaba nem egy celebkedő típusú politikus, hanem ott segít, ahol tud.

/”Az imént a ’celebpolitikus’ szóval Hadházy Ákosra célzott,”/ Igen.

A DK-val bizonyos értelemben versenytársak vagyunk.

Kettészakították az MSZP-t, csökkentve ezzel a Fidesszel szembeni versenyképességet.

Az MSZP az egyik legstabilabb pontja ennek a hatos fogatnak.

Talán a legtapasztaltabb, a legfelkészültebb, a legnagyobb infrastruktúrájú és a legerősebb baloldali programmal rendelkező pártról van szó.

A párt egy sokkal baloldalibb politikát kíván folytatni a következő tíz-tizenöt évben.

Nemhogy végórái nincsenek, hanem nagy jövő áll előtte.

A hazai baloldalon még el kell végezni olyan feladatokat - bár nem ugyanabban a formában -, amelyeket a jobboldalon is elvégzett korábban Orbán Viktor.

Amit Dobrev Klára csinál az Európai Parlamentben, az a tevékenység, amelyet ő elvégez, párját ritkítja.

Bár ifjúságomat a futópályán töltöttem, sosem akartam sportújságíró lenni. A tudósítóknak ugyanis gyorsan kellett dolgozniuk, hogy elérjék a lapzártát. Nem bíbelődhettek az árnyalt fogalmazásmóddal. Az a benyomásom, hogy a sportújságírás szakmánk ama része, amelyet előre gyártott elemek nélkül aligha lehet művelni. Ha nincs a tudósítók tarsolyában a valószínűleg bekövetkező helyzetekre alkalmazott szentencia (általános igazságot vagy erkölcsi ítéletet kifejező mondás), akkor a cikk nem jut el időben az olvasóhoz. Ezt pályatársam, Jolsvai András így foglalta össze: „A sebesség fontosabb, mint a mondat.” (24.hu, 2019.12.26.)

Még nehezebb a sportújságírók helyzete, ha rádiónak vagy tévének dolgoznak. Akkor az élő adás hevében kell tájékoztatniuk a hallgatókat, nézőket. Ilyenkor veszik elő a közhelyeket, amelyek máskülönben teljesen normális mondatok lennének, ha nem koptak volna el a gyakori használattól. Ezekből gyűjtött össze Bedő István néhányat, amelyeket a tokiói olimpia idején hallott a Magyar Rádióban vagy az M4 sportcsatornán. Ilyen például az „elbúcsúztatta a régi rekordot”, az „ellenfél elkészült az erejével”, az „emberfeletti küzdelem”, a „földöntúli teljesítmény”, a „kioktatta a mezőnyt”, a ”semmiből jött”, a „sötét ló” és persze a „történelmet ír”. (Az idézetek az Újnépszabadság.com tegnapi számában jelentek meg.)

Az olimpia sűrűsödési pont. Összetorlódnak a szakmai gondok, amelyek a gyorsújságírás iránti igényből fakadnak. A közhelyek mellett az, amit idestova két évtizede így fogalmazott meg az idősebbik Knézy Jenő: „A riporternek legyen véleménye, de ne drukkoljon.” (24 Óra, 2002.07.28.) Mintha hallotta volna a tokiói olimpiáról közvetítő utódokat. Öt aranyérem után vagyunk, és még nem dőlt el, vajon sikeresnek tarthatjuk-e az úgynevezett karantén-olimpiát. Mindazonáltal a további helyezések közvetítésénél azt tapasztaltam, hogy az adott sportágban kétségkívül járatos újságíró igyekezett hazafi is lenni.

Az országunkat képviselő élsportoló már leszakadt az élmezőnytől, a kiküldött tudósító azonban még mindig az ő mozgását kísérte figyelemmel. Legföljebb a közvetítés végén jegyezte meg: „Ja, és az olimpiát XY nyerte.” S megnevezte a nem hozzánk tartozó győztest. Az eléggé általánosítható magatartásformával épp azt veszítették el a magyar sportújságírók, hogy honfitársunkat elhelyezzék a nemzetközi összefüggésekben. Szomorú volnék, ha kiderülne, hogy ez volt a cél.   

Néha felötlik, hogy könyvet kéne írni olyan politikusoknak, akik sokat szerepelnek a nyilvánosság fórumain, és hajlamosak arra, hogy az élő adás hevében rossz beidegződések vegyenek erőt rajtuk. Érdemes volna elmagyarázni nekik, hogy rögtönzés közben jól jönnek ugyan a sablonok, az előre gyártott elemek, de nem ártana utánanézni az állandósult szófordulatok eredetének. Máskülönben hibásan, pontatlanul, ügyetlenül használják őket.

Ilyen például a bejegyzés címében megfogalmazott kérdés, amelyben a fül vajjal kötődik össze. Bárdosi Vilmos, a Szólások, közmondások eredete című szótár szerkesztője azt írja róla, hogy a „Vaj van a füle mögött.” a „Valakinek vaj van fején.” és „Valakinek valami van a füle mögött.” téves és rohamosan terjedő összevonása. Szerinte hajdan egy gyerek vajat lopott, és a kalapja alatt akarta kivinni a piacról. A vaj azonban elolvadt a tűző napon, és a fejére csorgott. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a téves mondás használói azokat bélyegzik meg, akikről feltételezik, hogy lopnak, csalnak, hazudnak.

Ezzel magyarázható, hogy idestova nyolc éve vezetett példatáramban túlnyomórészt ellenzéki politikusok minősítik imigyen a kormánypártiakat. Nem ok nélkül, de pontatlanul. Csinálhatnák alaposabban, ügyesebben is, bár eredetileg nem az volt a szándékom, hogy ezt fölhánytorgatom nekik. Azért jutottak épp most az eszembe, mert a Népszava mai számában Horváth Gábor jegyzetet írt egy fehérorosz futónőről, aki az olimpiáról nem akar hazatérni, inkább a disszidálást választotta. Az újságíró azt javasolta a diktátor Lukasenka fiának, aki  a belarusz sportot irányítja, hogy „Ha van egy csöpp esze, nem kavar botrányt - akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.”

Arra gondoltam, hogy az ellenzéki politikusok elmarasztalása helyett a hiteles mondás alkalmazóit idézem a bejegyzése utáni dokumentációban. Csakhogy 2013 decembere óta nem találtam hétnél több „fejes” mondatot a sajtóban. Ezeket is többnyire újságírók adták közre, akik szintén sokat szerepelnek a nyilvánosság fórumain, ráadásul élő adásban kell helyt állniuk. A jelek arra utalnak, hogy alaposabban, pontosabban, ügyesebben alkalmazzák a nyelvi sablonokat, az előre gyártott elemeket, az állandósult szófordulatokat, mint a politikusok.

Egyelőre maradnék tehát a negatív példáknál, mert kitelik belőlük egy tízmondatos válogatás, amelyben Karácsony Gergely a kakukkfióka. Bár valószínűleg ő sem nézett utána a mondás hiteles tartalmának, de legalább eltűnődött rajta. Talán a más összefüggésben sokat emlegetett nyelvérzéke óvta meg attól, hogy vajat csorgasson a fülre.

Tíz mondat a fül mögötti vajról

Vaj van a kormány füle mögött. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2013. december 20.)

Mindenkinek vaj van a füle mögött. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, ATV, 2016. június 21.)

Nyilvánvaló, hogy semmiféle vaj nincs a füle mögött. (Molnár Zsolt szocialista politikus, ATV, 2016. november 15.)

Az ellenzéknek az a dolga, hogy ha valakinek van valami a füle mögött, akkor szóvá kell tenni. (Karácsony Gergely PM-politikus, ATV, 2016. november 21.)

Akinek a becsülete nem fontos, vagy vaj van a füle mögött. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, 2017. április 25.)

Egyikről-másikról ki is derült, hogy vaj van a füle mögött. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2017. május 22.)

Nincsen vaj a fülem mögött. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Hír TV, 2018. február 1.)

A mutyizó polgármesterek sokkal jobban tudják, hogy hol van vaj a fülük mögött. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2019. október 8.)

Rengeteg vaj van a fülük mögött. (Varga Zoltán DK-politikus, ATV, 2020. október 28.)

Mi van, ha tényleg vaj van valakinek a füle mögött? (Brenner Koloman Jobbik-politikus, ATV, 2020. december 22.)

Sokféleképpen lehetne minősíteni a háromszoros olimpiai bajnok tokiói szereplését. Attól tartok azonban, hogy a tollamra csak olyan szavak tolulnának, amelyek méltatlanok hozzám. Sőt, Hosszú Katinkához is. Kedvenc városomból származik, Bajáról, a világ egyik legjobb sportolója lett, aki a legutóbbi napokban, a „csúsztatott” olimpián leszerepelt. Ez az ige talán még elmegy az úriemberek között, a digitális kávéházban, és a híres úszónő sem sértődik meg.

Egyébként a vérszagra gyűlt újságírók tegnap délután hoppon maradtak. Kimentek a Liszt Ferencről elnevezett ferihegyi repülőtérre, az olimpiáról hazaérkezett úszók között azonban nem találták azt, akit a leginkább szerettek volna faggatni. Úgy bosszulták meg magukat rajta, hogy a digitális sajtóban ilyen igékkel örökítették meg az elgondolkoztató fejleményt: „Katinka másik kijáraton távozott”, „átvert mindenkit”, „mindenkit átvert”, „megszökött”. Márpedig ha az újságírók így kommentálják a közismert celeb távollétét, akkor ne lepődjünk meg azokon az indulatszavakon, amelyeket a csalódott, kiábrándult nem újságírók kommenteltek a közösségi oldalon.

A Facebookon Hosszú Katinkának 466 ezer követője van. Aki közéleti személyiségként, véleményformálóként, úgynevezett influenszerként vállalja a nyilvánosságot, annak tudomásul kéne vennie, hogy vannak, lesznek olyan tettei, melyek felbolygatják a digitális sajtót. Hajlok arra a felfogásra, miszerint a hírtelen (hírértékkel nem kecsegtető) emberek alig várják, hogy kifejezhessék ellenszenvüket a híres emberek rosszul sikerült tettei iránt. Ezért aztán azoknak a fránya kommenteknek nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Maga Katinka is azt fejtegette egy Gundel Takács Gábornak még Tokióban adott interjúban, hogy alig olvasta a vereségeit kommentelők indulatrohamát, inkább csak a hozzá közel állóktól értesült a szennyáradatról.

Szerintem sem érdemes olvasni a többnyire irigységből, kisebbrendűségi érzésből fakadó gyalázkodást, pocskondiázást, szidalmat. Általában névtelenül fogalmazók bosszulják meg a félresiklott életüket, a sikertelenségüket az általában sikeres embereken. A világháló digitális kávéházból lett kocsma, melynek jellemző műfaja a komment. Aki ennél árnyaltabb álláspontra vágyik, választhat a bejegyzésem után olvasható értelmezésekből.

Tíz mondat a kommentről

Az embereket valamiért kifejezetten gonosszá teszi az anonim hozzászólás lehetősége. (Fliegauf Bence filmrendező, Délmagyar.hu, 2012. június 23.)

A komment próbálja az élő beszédet imitálni, de ez csak nagyobb távolságot szül. (Hitka Viktória képzőművész, Népszabadság-Magazin, 2015. július 24.)

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek sora időnként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok intenzív eszmecseréjéhez. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2017. szeptember 8.)

A kommentdemokráciában az ellenőrizhetőség, a szavahihetőség szinte teljes mértékben háttérbe szorul. (Kéri László politológus, FüHü.hu, 2018. augusztus 26.)

A kommentek a mai világ újságírása. (Pintér Gábor kommentelő, Facebook.com, 2018. szeptember 18.)

Teljesen mindegy, hogy hány ezer hülye jön velem szembe az autópályán. (Gyurgyák János történész, Mandiner.hu, 2019. január 26.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Oly sokan fejtették ki álláspontjukat az úgynevezett lehallgatási botrányról, hogy nem volt kedvem hozzájuk fűzni a magamét. Nincsenek tapasztalataim a kémszoftverekről, képtelen vagyok számba venni a számítástechnikai lehetőségeket. S bár sok mindent el tudok képzelni az Orbán-kormányról, e feltételezésekkel nem szívesen traktáltam a gyanútlan olvasókat.

A szavakhoz azonban értek, idestova fél évszázada rakosgatom össze őket mondatokká a nyilvánosság fórumain. Kíváncsiságból végigszörföltem a legutóbbi két évtizedben gyűjtött eszmefuttatásokon, amelyek érzékeltetik a korhangulatot, leginkább a közéleti személyiségek megnyilvánulásait. A keresőbe írtam, hogy hallgat, és azt néztem, vajon milyen igekötőt kapcsolnak hozzá. Jancsó Miklós még viccesen, hülyéskedve jegyezte meg, hogy füle van a falnak. Ez inkább csak utalás az államhatalom egyik lehetséges műveletére. Bizonyára már akkor sem állt távol a valóságtól, mindazonáltal a világhírű filmrendező hasonlatát nem érdemes túl komolyan venni. Elvégre két évtizede még több volt a meghallgatás, mint a kihallgatás.

Aztán jött az elhallgatós korszak, amely már kellemetlenebb, de aki sok forrásból tájékozódott, csak összeszedte a hiteles válaszokat. Majd egy miniszterelnöki látogatást viszonzott a kormányfőnk Izraelbe, és ennek állítólagos következményeként a Pegasus nevű kémprogram is megérkezett hozzánk. A legutóbbi hetekig szinte semmit sem tudtunk róla, bár oly nagyon nem is lepődtünk meg, hogy az állam a telefonunk „segítségével” férkőzött a magánéletünkbe. Miközben olvassuk, hogy a Pegasus által lehallgatottak ötvenezres világlistáján mintegy 300 a magyar, vajon belegondolunk-e, hogy az általam ismert legutóbbi adat szerint 5,3 millió okostelefont használunk, és a felnőtt netezők 89 százaléka van kiszolgáltatva az állami kukkolásnak?

A meghallgatás a demokrácia egyik kulcsszava. Az elhallgatás azt jelzi, hogy a kormánynak nevezett végrehajtó hatalom igyekszik lerázni magáról a törvényhozás (parlament) és az igazságszolgáltatás (ügyészség, bíróság) fürkésző tekintetét. A lehallgatás pedig arról árulkodik, hogy már maga alá gyűrte az ellenőrzésére szakosodott hatalmi ágakat. Ez a diktatúra, amely pillanatnyilag 300 politikust, újságírót, üzletembert figyeltet a világ legkorszerűbb eszközével, de minden második honfitársunkat veszélyezteti.

Tíz mondat a lehallgatásról

Újra füle van a falnak. (Jancsó Miklós filmrendező, Népszabadság, 2001. június 1.)

Nem lett gazdája a poloskának. (Majtényi László alkotmányjogász az Eötvös-intézet lehallgatásáról, Klubrádió, 2018. április 18.)

Az Operatív Törzs olyan titkolózó volt, mintha attól félnének, hogy a vírus lehallgat bennünket. (Duda Ernő szegedi virológus, Jelen, 2021. január 7.)

A kormány nemcsak stadionokra és kisvasútra költ milliárdokat. (Bognár László pécsi gerillamarketinges, Facebook.com, 2021. július 19.)

A fideszes kormány saját társadalma ellen használja a titkosszolgálatokat. (Haraszti Miklós liberális politikus, Népszava, 2021. július 21.)

Kukkoló kormány. (Berg Dániel Momentum-politikus, ATV, 2021. július 21.)

Tavaly nyáron én is egy kőbaltás Nokiáról szerveztem újra a felrobbantott Indexet. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, Facebook.com, 2021. július 21.)

A szakmájukból fakadóan 2010 óta senki nem hallgattak le Magyarországon. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Portfólió.hu, 2021. július 27.)

Miért hallgatnak azok, akiket lehallgattak? (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2021. július 27.)

A kormány tagjai forró krumpliként dobálják egymás közt a felelősséget. (Ceglédi Zoltán politológus, Azonnali.hu, 2021. július 28.)

A legutóbbi napokban Szijjártó Péter szakmázott, Matolcsy György agyalt, Balog Zoltán kerítésezett, Németh Zsolt kormányozott, az ellenzéki politikusok pedig nyaraltak. Lefülelt mondatok.

Én azon a véleményen voltam, hogy ne építsünk kerítést a határon. (Balog Zoltán volt emberi erőforrás miniszter, Népszava, július 26.)

A műveletlen embereket lényegesen könnyebb csőbe húzni, mint a tájékozottakat, olvasottakat. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, július 26.)

Az állam „vasba és betonba”, nem pedig képességekbe, intézményekbe és agyakba fektet. (Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Magyar Nemzet Online, július 26.)

Sajnos a beton és acél országa lettünk. (Felcsúti Péter, a Bankszövetség volt elnöke, ATV, július 27.)

Csapkodják az asztalra a lapokat, emelik a téteket. Elkártyázzák az országot. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, július 27.)

A szakmájukból fakadóan 2010 óta senki nem hallgattak le Magyarországon. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Portfólió.hu, július 27.)

A kormány tagjai forró krumpliként dobálják egymás közt a felelősséget. (Ceglédi Zoltán politológus a lehallgatási botrányról, Azonnali.hu, július 28.)

Az előválasztás talpon fog eldőlni. (Potocskáné Kőrösi Anita Jobbik-politikus az ellenzéki országjárásról, ATV, július 28.)

Szóltam is előre a szomszédunknak, ha Ildi szerda hajnalban visítozik, akkor nem ölöm, hanem épp olimpiát nyer a fiunk. (Milák Mihály vagyonőr, Index.hu, július 28.)

Lehet, hogy hosszú volt már neki a táv. (Hosszú István a lányáról, Bors Online, július 29.)

A versenyzés az, ami hiányzott a készülésből. (Hosszú Katinka úszónő, Index.hu, július 29.)

Annál kellemetlenebb dolgokról lehet beszélni, minél szórakoztatóbban csináljuk. (Csepella Olivér underground zenész, 168 Óra, július 29.)

Nyúzza a féket. (Böszörményi István kommentelő Varga Juditról, Facebook.com, július 29.)

A fideszesek nem érzik a 21. századot. (Szél Bernadett független országgyűlési képviselő, ATV, július 29.)

Minden közvetett bizonyíték a magyar államra utal. (Pethő András újságíró a lehallgatási botrányról, Válaszonline.hu, július 29.)

A magyar kormány igenis vásárolt szárnyas lovat. (Fábián András publicista a Pegasus-botrányról, Újnépszabadság.com, július 30.)

Ameddig van olvasónk, nem túl lényeges kérdés, mennyire nehezíti meg életünket a kormány. (Lukács Csaba lapigazgató, Magyar Hang, július 30.)

Az esélye annak, hogy a jelenlegi kormány folytatni tudja a munkáját, a mai napig teljesen reális. (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Mandiner.hu, július 31.)

Az Orbán-rendszer már nem tiszta demokrácia, de még nem kifejlett diktatúra. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, július 31.)

A rendszerváltásra azért gondolok hálás szívvel, mert a fiamék el tudtak innen menni. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, július 31.)

Itthon is sok tisztességes ember élt és él emigrációban. (Bruck András író, Facebook.com, augusztus 1.)

Érdeklődéssel olvasom Stefka István sorozatát az immár évtizedek óta dúló médiaháborúról. Nem tekintem tudományos műnek, inkább egy sokat tapasztalt újságíró emlékiratának, és találtam már benne továbbgondolásra késztető adalékokat. A Nagy Öreg, ahogy nevezi magát a PestiSrácok.hu lapigazgatója, július 29-én az úgynevezett G-nap utáni helyzetet vázolta föl, amikor a miniszterelnökkel látványosan szakító Simicska Lajos jókora szeletet hasított ki a kormánypárti nyilvánosságból.

Legjellemzőbb mondatának ezt vélem: „Miként lehet egy nemzeti elkötelezettségű újságíróból a magyarságát megtagadó kommunista, liberális, globalista eszméket valló tollforgató?” Épp úgy - válaszolom némi iróniával -, ahogy a magyarságát megtagadó, kommunista, liberális, globalista eszméket valló tollforgatóból nemzeti elkötelezettségű újságíró. Mindketten benne vagyunk a korban, és egyikünk sem tehet úgy, mintha csecsemők lettünk volna a Kádár-rendszerben. Én azt a következtetést vontam le, hogy elég volt a pártsajtóból, Stefka István viszont a jelek szerint jól érzi magát frontszolgálatos újságíróként. Joga van hozzá.

Akikre azonban utal az idézett mondatban, a 2018-as választás után olyan helyzetbe kerültek, hogy Simicska visszavonulása nyomán csakugyan választaniuk kellett. Maradnak-e a visszaállamosított szerkesztőségekben, vagy a Magyar Nemzet romjain megalapítják a Magyar Hang című hetilapot, a Heti Válasz állami kivéreztetése után pedig a Válaszonline.hu-t. Íme, egy névsor: Ablonczy Bálint, Bódis András, Dévényi István, György Zsombor, Lukács Csaba, Pápai György, Pethő Tibor, Stumpf András, Szerető Szabolcs, Zsuppán András. Évek óta olvasom őket, és semmi jelét nem tapasztalom, hogy kacérkodnának a kommunista, liberális, globalista eszmékkel.

Maradtak konzervatív értékrendű újságírónak, akik inkább vállalják az elszigeteltséget, mint az Orbán-rendszer szolgálatát. Nem vonom kétségbe a párt-elkötelezettség jelenlétét a hazai nyilvánosságban, de a Stefka István által megbélyegzett kollégák publicisztikáiban, riportjaiban az érdekesebb, izgalmasabb, őszintébb, számomra rokonszenvesebb újságírást látom. Azért érdemelték ki az állampárti gyűlöletet, kirekesztést és az ezekből fakadó szegénységet, mert a fennmaradásukkal meg a tevékenységükkel emlékeztetik az olvasókat arra, hogy vannak konzervatív újságírók, akik a szakmánk kulturáltabb, nemesebb, tartalmasabb válfaját művelik.

Tíz mondat az újságírásról

Remélem, az újságírásban is kialakul lassan a piacgazdaság. A jobbak megmaradnak. (Széchy Tamás úszóedző, Napló, 1991. augusztus 1.)

Az újságíráshoz elsősorban nem telefon, fax, íróasztal, magnetofon és szövegszerkesztő kell, hanem hittel, valódi érdeklődéssel figyelő ember, akinek megnyílnak az ajtók és a szívek. (Gyarmati Béla miskolci újságíró, Észak-Magyarország, 1999. szeptember 27.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)

Független újságírás nélkül a demokrácia sánta. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, ATV, 2014. március 16.)

A csúsztatás a labdarúgásban nem hiba, az újságírásban nem erény. (Ujlaky István tanár, Népszava, 2014. szeptember 26.)

Fedél nélkül maradt a kritikus újságírás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Népszabadság megszüntetéséről, Sztárklikk.hu, 2016. október 18.)

Az újságírás az igazságot elválasztja a hazugságtól. Az újságíró pedig eldönti, hogy igazat mond, vagy hazudik. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. szeptember 30.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

Kísérletet tettünk az általunk ideálisnak tartott közéleti újságírásra, és a kísérlet kudarcot vallott. (Szombathy Pál, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Változatlanul tartom, hogy a magyarországi sajtóban Gál Mária a kisebbségi témakör talán legjobb szakírója. Erdélyből érkezett hozzánk, és az újságírásban kamatoztatja kisebbségben szerzett tapasztalatait meg átlagon felüli nyelvtudását. Otthonra lelt a Népszava szerkesztőségében, amely ki is használja a felkészültségét. Az viszont nem nyilvánvaló, vajon miért az ő reszortja Izrael is.

Amire gyanakszom, személyes élményből fakad. A Tel Avív-i szálloda, ahol laktunk, egy lakótelep közelében van, és annak szupermarketjébe jártunk bevásárolni. Feltűnt, hogy minden pénztáros tudott magyarul. Nyelvünk ismerete azért lett alkalmaztatási feltétel, mert amidőn az aradi hitközség kitelepült Izraelbe, akkor a legtöbb tagját ezekben a tízemeletes házakban helyezték el. A hitközség embervesztesége egyébként minimális volt a második világháborúban. Ellentétben az észak-erdélyi városokéval, amelyek 1940-ben a magyar fennhatósággal megkapták a kirekesztő zsidótörvényeket, majd 1944-ban az auschwitzi megsemmisítő tábort is.

Gál Mária Izrael iránti érdeklődését abban vélem fölfedezni, hogy a közel-keleti állam lakói közül 200-250 ezerre tehető a magyar gyökerű, kultúrájú. Közülük az egyik háborús veterán, ejtőernyős tábornok, vezérkari főnök, jelenleg pedig hadügyminiszter. Beni kései gyerek, szülei holokauszt-túlélők. Apja, Nahum az erdélyi Szovátáról, anyja, Weiss Málka pedig a viharsarki Mezőkovácsházáról vándorolt Palesztinába. Fiuk magyar zsidók alapította kibucban nevelkedett, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy beszéli a magyar konyhanyelvet. Ehhez persze meg kéne hívni, hogy ne csak Párizsban magyarázza a Pegasus lehallgatási botrány izraeli összefüggéseit, hanem Budapesten is.

Pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy még a nevét sem tudjuk rendesen leírni. A Népszava tegnapi számában az első oldalon indul Gál Mária cikke a párizsi látogatásáról, és a szerző kétszer Gantz-nak írja. Majd a figyelemre méltó okfejtés átmenő szedéssel jelenik meg a nyolcadik oldalon, ahol még háromszor olvasható a Gantz, kétszer viszont a Gánc is. De akkor melyik az igazi? Az a benyomásom, hogy egyik sem. Abból következtetek erre, hogy az Izraelinfo című portál közölte ama dokumentumot, amelyet a hadügyminiszter édesapja még a múlt század hetvenes éveiben töltött ki a Jad Vasem (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Emlékhatósága) számára.

Ő Ganz-nak írta a vezetéknevét, gondolom, ezt a fia, Beni Ganz is tiszteletben tartja.   

Többször is megfogadtam, hogy nem írok Bangóné Borbély Ildikóról. Különösen mostanában nem, amikor pártja, az MSZP a fennmaradásért küzd. A szívós politikusnő azonban nem hagyja magát. Mindig mond valamit, ami kínos vagy „csak” megmosolyogtató. Tegnap például az ATV késő délutáni vitaműsorában arra a kérdésre, vajon az előválasztás eredménye nem jár-e azzal, hogy az ellenzéket képviselő jelölt népszerűtlenebb lesz a kormánypártinál, ezt válaszolta: „Szerintem minden jelölt tudja, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.”

Némi büszkeséget véltem fölfedezni az arcán, hogy lám, olyasmit talált mondani, amit sokan ki se néznének belőle. És csakugyan, én is azt gondolom, hogy nem ő a leggélesebb kés a fiókban, ehhez képest az idézett mondat bölcsességről, politikai realitásérzékről árulkodik. Igen ám, csakhogy mintha már hallottam volna valahol. Földerengett egy fél évtized előtti beszélgetés, amidőn Kovács László kisebb körben dohogott arról, hogy a közvélemény egyetlen szállóigét köt a nevéhez, annak is homályba vész az eredete. Egy rádióműsorban fejtette ki, valamikor 1998 és 2002 között, amikor az MSZP elnökeként óva intette a munkatársait attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak a közvélemény-kutatásoknak.

Emlékszem, hogy mi váltotta ki belőle a kesernyés megjegyzést. Elő is kerestem, a Magyar Hírlap 2016. július 2-i számában látott napvilágot. A volt pártelnököt, volt külügyminisztert és volt uniós biztost egyik közjogi méltóságunk, az országgyűlés elnöke azzal bosszantotta fel, hogy kijelentette róla: „Egy kiérdemesült szocialista elvtársat szeretnék idézni, aki szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni.” Kövér László nem szokott finomkodni, a körülírás nyomán ezúttal is könnyen azonosítható a közéleti személyiség, akire utalt. Érthető, ha a veterán szocialista politikusnak rosszul esett a kiérdemesült jelző.

Most már túl van a nyolcvanon, és a sajtójelentések szerint olyan betegség gyötri, amely lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság valamelyik fórumán kifejtse a véleményét Bangóné „bölcs” mondásáról. Nekem viszont az a benyomásom, hogy még a pikírt Kövér is tisztességesebben fogalmazott, mert legalább nem tulajdonította el Kovács László örökbecsű aforizmáját. A politikus asszony mentségére szóljon, hogy egyelőre nem képes ütős mondatban összefoglalni az álláspontját, ezért tiltakozásra képtelen nagy öregektől vesz kölcsön szállóigét. 

Tíz mondat Kovács Lászlótól

Mindig előbb neveztek ki valami másnak, semmint meguntam volna a korábbi posztomat. (Színes Vasárnap, 1995. augusztus 27.)

Ha történik valami, amire még aznap reagálunk, akkor az ellenzék szerint „kapkodunk”. Ha másnap reagálunk, akkor viszont „késlekedünk”. (Tolnai Népújság, 1996. március 2.)

A választó négy éven át ki van szolgáltatva a politikusoknak. A kampányban elvárja, hogy udvaroljunk neki. (Vasárnapi Hírek, 1998. június 7.)

Magyarországon sok párt engedheti meg magának, hogy egyedül kormányozzon. Kivéve az MSZP-t. (Mozgó Világ, 1998/augusztus)

Magyarországon senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és ne szegényedjen el azért, mert megbetegedett. (Hajdú-bihari Napló, 2001. december 6.)

Most nem a létünk, hanem a jólétünk a kérdés. (Somogyi Hírlap, 2003. április 7.)

Valóban nem 1990-ben születtem. (168 Óra, 2003. október 16.)

A politikus előtte lehet tehetős, utána is, közben azonban nem gazdagodhat. (ATV, 2014. január 21.)

Akkor a Kelethez tartoztunk, és Nyugatra nyitottunk, most a Nyugathoz tartozunk, és Keletre nyitunk. (Echo TV, 2017. február 1.)

Nem az Európai Unió csatlakozott Magyarországhoz, hanem Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. (ATV, 2017. december 7.)