Többször is megfogadtam, hogy nem írok Bangóné Borbély Ildikóról. Különösen mostanában nem, amikor pártja, az MSZP a fennmaradásért küzd. A szívós politikusnő azonban nem hagyja magát. Mindig mond valamit, ami kínos vagy „csak” megmosolyogtató. Tegnap például az ATV késő délutáni vitaműsorában arra a kérdésre, vajon az előválasztás eredménye nem jár-e azzal, hogy az ellenzéket képviselő jelölt népszerűtlenebb lesz a kormánypártinál, ezt válaszolta: „Szerintem minden jelölt tudja, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.”

Némi büszkeséget véltem fölfedezni az arcán, hogy lám, olyasmit talált mondani, amit sokan ki se néznének belőle. És csakugyan, én is azt gondolom, hogy nem ő a leggélesebb kés a fiókban, ehhez képest az idézett mondat bölcsességről, politikai realitásérzékről árulkodik. Igen ám, csakhogy mintha már hallottam volna valahol. Földerengett egy fél évtized előtti beszélgetés, amidőn Kovács László kisebb körben dohogott arról, hogy a közvélemény egyetlen szállóigét köt a nevéhez, annak is homályba vész az eredete. Egy rádióműsorban fejtette ki, valamikor 1998 és 2002 között, amikor az MSZP elnökeként óva intette a munkatársait attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak a közvélemény-kutatásoknak.

Emlékszem, hogy mi váltotta ki belőle a kesernyés megjegyzést. Elő is kerestem, a Magyar Hírlap 2016. július 2-i számában látott napvilágot. A volt pártelnököt, volt külügyminisztert és volt uniós biztost egyik közjogi méltóságunk, az országgyűlés elnöke azzal bosszantotta fel, hogy kijelentette róla: „Egy kiérdemesült szocialista elvtársat szeretnék idézni, aki szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni.” Kövér László nem szokott finomkodni, a körülírás nyomán ezúttal is könnyen azonosítható a közéleti személyiség, akire utalt. Érthető, ha a veterán szocialista politikusnak rosszul esett a kiérdemesült jelző.

Most már túl van a nyolcvanon, és a sajtójelentések szerint olyan betegség gyötri, amely lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság valamelyik fórumán kifejtse a véleményét Bangóné „bölcs” mondásáról. Nekem viszont az a benyomásom, hogy még a pikírt Kövér is tisztességesebben fogalmazott, mert legalább nem tulajdonította el Kovács László örökbecsű aforizmáját. A politikus asszony mentségére szóljon, hogy egyelőre nem képes ütős mondatban összefoglalni az álláspontját, ezért tiltakozásra képtelen nagy öregektől vesz kölcsön szállóigét. 

Tíz mondat Kovács Lászlótól

Mindig előbb neveztek ki valami másnak, semmint meguntam volna a korábbi posztomat. (Színes Vasárnap, 1995. augusztus 27.)

Ha történik valami, amire még aznap reagálunk, akkor az ellenzék szerint „kapkodunk”. Ha másnap reagálunk, akkor viszont „késlekedünk”. (Tolnai Népújság, 1996. március 2.)

A választó négy éven át ki van szolgáltatva a politikusoknak. A kampányban elvárja, hogy udvaroljunk neki. (Vasárnapi Hírek, 1998. június 7.)

Magyarországon sok párt engedheti meg magának, hogy egyedül kormányozzon. Kivéve az MSZP-t. (Mozgó Világ, 1998/augusztus)

Magyarországon senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és ne szegényedjen el azért, mert megbetegedett. (Hajdú-bihari Napló, 2001. december 6.)

Most nem a létünk, hanem a jólétünk a kérdés. (Somogyi Hírlap, 2003. április 7.)

Valóban nem 1990-ben születtem. (168 Óra, 2003. október 16.)

A politikus előtte lehet tehetős, utána is, közben azonban nem gazdagodhat. (ATV, 2014. január 21.)

Akkor a Kelethez tartoztunk, és Nyugatra nyitottunk, most a Nyugathoz tartozunk, és Keletre nyitunk. (Echo TV, 2017. február 1.)

Nem az Európai Unió csatlakozott Magyarországhoz, hanem Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. (ATV, 2017. december 7.)