Változatlanul tartom, hogy a magyarországi sajtóban Gál Mária a kisebbségi témakör talán legjobb szakírója. Erdélyből érkezett hozzánk, és az újságírásban kamatoztatja kisebbségben szerzett tapasztalatait meg átlagon felüli nyelvtudását. Otthonra lelt a Népszava szerkesztőségében, amely ki is használja a felkészültségét. Az viszont nem nyilvánvaló, vajon miért az ő reszortja Izrael is.

Amire gyanakszom, személyes élményből fakad. A Tel Avív-i szálloda, ahol laktunk, egy lakótelep közelében van, és annak szupermarketjébe jártunk bevásárolni. Feltűnt, hogy minden pénztáros tudott magyarul. Nyelvünk ismerete azért lett alkalmaztatási feltétel, mert amidőn az aradi hitközség kitelepült Izraelbe, akkor a legtöbb tagját ezekben a tízemeletes házakban helyezték el. A hitközség embervesztesége egyébként minimális volt a második világháborúban. Ellentétben az észak-erdélyi városokéval, amelyek 1940-ben a magyar fennhatósággal megkapták a kirekesztő zsidótörvényeket, majd 1944-ban az auschwitzi megsemmisítő tábort is.

Gál Mária Izrael iránti érdeklődését abban vélem fölfedezni, hogy a közel-keleti állam lakói közül 200-250 ezerre tehető a magyar gyökerű, kultúrájú. Közülük az egyik háborús veterán, ejtőernyős tábornok, vezérkari főnök, jelenleg pedig hadügyminiszter. Beni kései gyerek, szülei holokauszt-túlélők. Apja, Nahum az erdélyi Szovátáról, anyja, Weiss Málka pedig a viharsarki Mezőkovácsházáról vándorolt Palesztinába. Fiuk magyar zsidók alapította kibucban nevelkedett, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy beszéli a magyar konyhanyelvet. Ehhez persze meg kéne hívni, hogy ne csak Párizsban magyarázza a Pegasus lehallgatási botrány izraeli összefüggéseit, hanem Budapesten is.

Pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy még a nevét sem tudjuk rendesen leírni. A Népszava tegnapi számában az első oldalon indul Gál Mária cikke a párizsi látogatásáról, és a szerző kétszer Gantz-nak írja. Majd a figyelemre méltó okfejtés átmenő szedéssel jelenik meg a nyolcadik oldalon, ahol még háromszor olvasható a Gantz, kétszer viszont a Gánc is. De akkor melyik az igazi? Az a benyomásom, hogy egyik sem. Abból következtetek erre, hogy az Izraelinfo című portál közölte ama dokumentumot, amelyet a hadügyminiszter édesapja még a múlt század hetvenes éveiben töltött ki a Jad Vasem (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Emlékhatósága) számára.

Ő Ganz-nak írta a vezetéknevét, gondolom, ezt a fia, Beni Ganz is tiszteletben tartja.