Kollégám a tegnapelőtti bejegyzésre reagált. Idézetcsokrot közöltem arról, hogy valójában hol is született a miniszterelnökünk, aki az egyik újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Alcsútdobozon”. A lelőhelyet pedig úgy tüntettem föl, hogy Képes Hét, 1989/december. A kolléga epésen jegyezte meg: ha egy újság hetilap, akkor havonta négyszer jelenik meg. Azt kérdezte, miért nincs pontosabb dátum az idézet után.

Azért, mert nem láthattam a Képes Hét 1989-es évfolyamát. A könyvtár, ahol hátam mögött bekötött évfolyamok sorakoznak, egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy fogadja a látogatókat. Ahonnan Alcsútdobozt kimásoltam, szó szerint egy fénymásolat. A Mandiner.hu 2016. október 18-i számában jelent meg, és az olvasható róla, hogy a ’89-es interjú „Almaváry-Babary mikroblogger találata”. A beszélgetés kéthasábnyi terjedelmű, és három hasábosra tördelték, hogy az oldalra férjen még egy fénykép is. Látható rajta a szakállas politikus, a felesége, és a két szülő között a karban ülő Ráhel. Azt mondja róla az ifjú papa, hogy nyolc hónapos.

Az Orbán-család első gyermeke 1989. május 18-án született, az interjú tehát 1989. december 18-a után készült, és a nyomdai átfutás miatt nem aznap látott napvilágot, hanem a karácsony előtti vagy utáni számban. Ebből lett az idézetben 1989/december. A beszélgetésből kiderül, hogy az ifjú pár három hete költözött az első saját lakásba, a Budapest-ferencvárosi Mester utca 33/35-be. És bocs, hogy nincs sok idő az interjúra, mert a pályakezdő politikus indulófélben van, várja egy gyűlés valahol a vidéki Magyarországon.

Azt is elmondta, hogy a kocsit az anyósától kapta kölcsön. Hozzáfűzte, hogy „eddig még csak szolid karambolokat” okozott, és „persze mondanom se kell - mindig a másik a hibás”. A mai fejlemények tükrében hirtelen érdekessé vált az első bekezdés is. Az újságíró, Vágó Ágnes ezt firtatta: „Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót?” „Egészen biztos.” - válaszolta Orbán -, „Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.”

Kaptam egy másik üzenetet is, miszerint ez az első interjú, amely Orbán Viktorral készült. Ez nem igaz. Már a Nagy Imre újratemetésén elhangzott és nagy hírre vergődött  beszéd előtt is volt sajtója, ráadásul 1989. június 16-a után megszaporodtak a róla szóló megnyilvánulások. Erről árulkodik az alábbi összeállítás. Azt a fránya dátumot pedig pontosítom, mihelyt föllapozhatom a Képes Hét bekötött évfolyamát.  

Tíz mondat a korai Orbán Viktortól

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)

Azt a csődtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nemcsak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordoznunk. (Fidesz Press, 1989. március 21.)

Én azoknak a magyar fiataloknak a nevében beszélek, akik polgári demokráciát akarnak Magyarországon. (Szabad Európa Rádió, 1989. június 16.)

Ha Grósz Károly menne, sokat segítene, ha helyette nem egy másik Grósz Károly jönne. (BBC, 1989. június 20.)

Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnal tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. (HVG, 1989. augusztus 26.)

A kérdés az MSZMP számára már csak az, hogy milyen lesz a vereségük az ellenzékkel szemben: nagy vagy kicsi. (Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6.)

/Az MSZMP-ről/ Nincs garancia arra, hogy állandóan Nyers és Pozsgay vezesse ezt a pártot. (Nap TV, 1989. szeptember 23.)

Addig nincs probléma, amíg a különbözőség nem börtönben végződik. (Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 26.)

Hétmillió magyar használja a Facebookot. E közösségi médium felületén zajlanak azok a viták, amelyek kiszorulnak az állami nyilvánosság fórumairól. Tegnap például Somogyi Zoltán szóvá tette, hogy egy vitaműsorban olyan „elemzővel” került össze - az idézőjel tőle származik -, akit a Fidesz támogatott 17 millió forinttal. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője tiltakozott, és helyreigazítást követelt.

Somogyi Zoltán súlyosan téved abban, hogy Deák úr fészbukos bejegyzéseire a Fidesz 17 millió forintot költött. Kimutatható, hogy csupán 16 millió 960 ezer és 78 forintot. A magát konzervatív liberálisnak tartó politikai elemző jól tenné, ha pontosítaná a megbocsáthatatlan kijelentését. Az már inkább csak bocsánatos vétek, hogy szerinte a kormánypárt finanszírozta volna a hirdetésként feladott okfejtéseket. Bizonyítható, hogy ellenértéküket a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft utalta át.

A hosszú nevű cég a kormány közeli Alapjogokért Központtal sincs kapcsolatban, bár az utóbbi stratégiai igazgatója alapította a kormánypárti véleményvezéreket támogató és a kormánypárti kommentelőket képző Megafont. Itt, kérem, minden le van papírozva, nem érheti szó a ház elejét. De ha nekem kéne röviden megfogalmazni a kormánypárti hangokat fölerősítő Megafon mibenlétét, akkor bizony én sem a Fidesztől távol keresném a forrásvidékét. A kormányzat azt a helyzetet örökölte önmagától, amit a hozzá kötődő Médianéző Kft 2018-ban úgy mért föl, hogy a rádiók, tévék és újságok mezőnyében fölényt harcolt ki a Fidesz. Az online sajtóban viszont az ellenzék 71 százaléka aránylik az ő 29 százalékához.

Ebben annyi az igazság, hogy az Orbán-kormány meg akarta nyerni a ’18-as választást, ezért visszafogta a digitalizációt. Máskülönben fő szavazói bázisa, a falvak népe a világháló révén hozzájuthatott volna ama információkhoz, amelyeket az állami rádiók, tévék és újságok elzártak előle. A 2020 elején kirobbant koronavírus-járvány nyomán azonban az a fránya karantén mintegy 800 ezerrel növelte a fészbukozók számát. Nos, ennek ellensúlyozására jött létre a Megafon Központ, amelynek alapítói ezt a szándékot nem is rejtették véka alá.

Fél év múlva lesz a következő országgyűlési választás, megváltozott digitális körülmények közepette. Ugyebár eleve föl se merülhet, hogy a Fidesztől abszolút független Megafon közpénzből erősíti föl a kormánypárti véleményvezérek és trollkodásra kiképzett hozzászólók hangját.   

Tíz mondat a Megafonról

Ez az egyik jele lehet annak, hogy a kormánypártok komolyabban veszik a média közösségi befolyását. (Bene Márton kommunikációs szakember a Megafon-tanfolyamokról, Népszava, 2020. augusztus 15.)

Alig két hónapos volt a Megafon Központ, máris került bele valahonnan 56 millió forint. (Sarkadi Nagy Márton újságíró, Átlátszó.blog, 2021. március 8.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Amikor elindítottam a Megafont, azt vállaltuk, hogy felkaroljuk és támogatjuk a jobboldali véleményvezéreket, amennyire csak erőnkből telik. (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, Mandiner.hu, 2021. április 14.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Tegnap egy olyan „elemzővel” ültem egy stúdióban, aki eltitkolta eddig, hogy 17 millió forintot kapott a Fidesztől az elmúlt két hónapban. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem a Fidesztől kaptam pénzt, hanem a Megafon ad fel hirdetéseket azért, hogy a jobboldali hangok is erősen megjelenjenek a Facebookon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafont az Alapjogok tartja fent, azt pedig a Fidesz. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem az Alapjogok tartja fent. Csupán az Alapjogok egyik munkatársa vezeti a Megafont, de a kettő között semmilyen szervezeti azonosság, kapcsolat nincsen. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

Ebben az országban van nagyjából 3 millió ember, aki a jobboldali közösséghez tartozik. ők támogatják a Megafont is, köztük sok vállalkozó, aki szintén nem szeretné, hogy a jobboldal el legyen nyomva a közösségi médiában. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

Amikor Kálmán Olga még műsorvezető volt, az ATV stúdiójában szóba hozta a miniszterelnököt. Mondván, hogy „Felcsút Orbán szülőfaluja.” A vele szemközt ülő Debreczeni József tapintatosan pontosította: „Alcsútdobozon született.” A műsorvezető hitt Orbán Viktor egykori tanácsadójának, aki könyvet is írt róla, és így módosított: „Abból a térségből származik a miniszterelnök.”

Évente másfél ezer mondatból választom ki a heti idézetcsokrot. A legutóbbi 15 ezer mondat szerzői közül hatan említették Alcsútdobozt Orbán Viktorral kapcsolatban. Felcsútot viszont 52-en tartották a szülőfalujának. Máskülönben miért halmozná el kegyeivel Felcsútot, ha nem ott látta meg a napvilágot? Igen ám, csakhogy Orbán sosem állította, hogy Felcsúton született volna. A bejegyzés utáni összeállításból kiderül, hogy erről miként vélekedik. Az már más kérdés, hogy miközben Alcsútdobozt titulálta a szülőfalujának, a szomszédos települést fejlesztette az ország mintafalujává. Vajon miért?

Néhány napja kitüntették Lampérth Attiláné Ritz Terézia tanítónőt. Elmesélte a győri újság munkatársának, hogy volt idő, amikor az alcsútdobozi iskolában egyszerre 56 gyereket vezetett be az írás-olvasás rejtelmeibe. Köztük elsőben és másodikban egy Orbán Viktor nevű nebulót is, akinek „jól vágott az esze”. Az osztatlan tanítás rideg körülményeit így jellemezte: „A gyerekek hosszú padokban ültek. A teremben pedig vaskályhával fűtöttünk, amibe ők hozták a fát, hogy ne fagyjanak meg.” (Kisalföld, 2021.10.01.)

Mindez magyarázat arra, hogy milyen közegből jutott el miniszterelnökünk a budai Várba. Talán még arra is, miért akkor érzi biztonságban magát, ha ebben az országban majd’ minden az övé. De nem föltétlenül válasz a szülőfalu sarkalatos kérdésére. Elvégre Orbán Viktor hiába tartja szülőfalujának Alcsútdobozt, ha a lexikoncikkek szerint Székesfehérvárott látta meg a napvilágot. Az ellentmondást úgy oldanám föl, hogy nem otthon, bábaasszony segítségével jött a világra, hanem a legközelebbi kórházban. Márpedig ez a székesfehérvári szülészet.

Ez a kettősség esetleg gondot jelent majd annak, akinek az emléktáblára írandó szöveget kell megfogalmaznia. Azt aligha írhatja, hogy Magyarország egykori miniszterelnöke ebben a házban született, hanem csak azt, hogy a gyerekkorában itt lakott. Ettől persze Orbán Viktor még nevezheti szülőfalujának Alcsútdobozt, és elhalmozhatja kegyeivel a választott faluját. Felcsútot.     

Tíz mondat Alcsútdobozról

/”Hol született, Székesfehérváron?”/ Nem. Alcsútdobozon. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Képes 7, 1989/december)

Alcsútról, vagyis olyan átlagos dunántúli faluból származom. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, 168 Óra, 1992. június 9.)

Egy kis Julien Sorel Alcsútról. (Lengyel László politológus Orbán Viktorról, Népszabadság, 1994. január 15.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 12.)

Egy majdnem vadonatúj elmeszülemény szerint Szent István Orbán szülőfalujának, Alcsútdoboznak ajánlotta fel országunkat Mária oltalmába. (Aczél Endre újságíró, Galamus.hu, 2014. március 11.)

Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

Az alcsúti ember. (Váncsa István publicista Orbán Viktorról, Élet és Irodalom, 2018. augusztus 3.)

Olyannyira Alcsútdoboz volt a kormányfő szíve csücske, hogy 1997 őszén, még ellenzékben, de már az első nyertes választásra készülve fideszes frakcióülés volt a településen, aztán Orbán megígérte a választások előtt, hogy az első állami ünnepet szülőfalujában tölti. (RA, valószínűleg Rovó Attila újságíró, Index.hu, 2019. április 13.)

Ha mindenkinek a saját falujában kellene maradnia, mert ez Isten és Orbán rendje, akkor maga Orbán Viktor is a mai napig Alacsútdobozon keresné meg a napi betevőt. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2021. június 12.)

Orbán Viktor miniszterelnök szülőfaluja Alcsútdoboz, legidősebb fiúk születésekor itt élt az Orbán-család, később költöztek Felcsútra. Ez nem politika, hanem tény. (Zsohár Melinda újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2021. szeptember 25.)

Ma reggel Fiala János a közismert szombathelyi ügyvéddel beszélgetett a 168 Óra stúdiójában. Volt egy pillanat, amikor a veterán műsorvezető hosszadalmas okfejtésbe bonyolódott, majd azt firtatta, vajon a DK-s politikus mit szól hozzá. A telefonvonal másik végéről ez hangzott el: „Elvesztettem a fonalat.”

A Elvesztette a fonalat-kifejezés Erdélyi János 1851-es közmondás-gyűjteményéből származik, de Goethe-ig, sőt az ógörög mondavilágba vezethető vissza. A legenda szerint egy krétai barlangban tartották a félig ember, félig állat szörnyet, Minotauruszt, aki fiatal lányokkal és fiúkkal táplálkozott. Ariadné, a király lánya úgy szabadította meg kedvesét a szörnyű haláltól, hogy gombolyagot adott neki. Az áldozatnak szánt fogoly a fonalat visszafelé tapogatva jutott ki a szövevényes barlangrendszerből. Ha tehát valaki elveszti a fonalat, akkor bonyolult helyzetbe keveredik. Ez történt Czeglédy Csabával is. Vajon miért?

Fiala János öntörvényű műsorvezető. Tucatnyiszor mondott fel, vagy mondtak fel neki. Most épp a 168 Óra szerkesztőségét jelképezi Kelfeljjancsi! című, változatlan tartalmú és szellemiségű műsorával. Közéleti személyiségekkel beszélget, próbálja megérteni nagy visszhangot keltő döntéseik indítékát. Engem is érdekelnek a válaszok. Kár, hogy sokat kell várni rájuk. Nem is annyira a kérdésekkel van baj, mint inkább a kérdések hiányával. A vendég percekig hallgatja a műsorvezető monológját. Fiala ugyanis hajlamos önmagáról beszélni, a fejében kavargó gondolatokról, az érzéseiről, néha teljesen függetlenül a közös témától.

Majd’ mindig visszakeveredik a kiindulóponthoz, arra a kérdésre azonban, hogy a beszélgetőpartner mit szól az okfejtéséhez, a másik néha bevallja, hogy ő bizony elvesztette a fonalat. Ami ezt a mondatot kiváltja belőle, az korántsem elszigetelt jelenség az újságírók társadalmában. A negyvenedik évünk táján kezdjük megunni a kérdezősködést. Ez az a lélektani helyzet, amikor át kéne térni a publicisztikára, a saját vélemény megfogalmazására. Csakhogy a közíráshoz az átlagosnál nagyobb műveltségre, áttekintő képességre, a folyamatok átlátására van szükség. Ez nem minden riporternek adatik meg.

Sose vontam kétségbe, hogy a 65 éves Fiala János felkészült újságíró. Mégis az a benyomásom, hogy unja már a saját kérdéseit is. Ilyenkor taglalja az érzéseit, és veszti el a fonalat a gondolatai között bolyongó interjúalany.

Tíz mondat Fiala Jánostól

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

A politikusok egyedül másként viselkednek, mint falkában. (Budapest Rádió, 2001. május 25.)

Vitray nem vette észre, hogy már alkalmatlan arra, amit csinál. (ATV, 2011. június 14.)

A nemzetnek van egy pszichiátere, Orbán Viktor. Az a kérdés, hogy én járhatok-e másik pszichiáterhez. (Rádió Q, 2013. január 8.)

/Orbán Viktor évértékelőjéről/ Egyre inkább unottan beszél a főnök. (ATV, 2018. február 24.)

igyekszem udvariasan fogalmazni, ezért nem mondok semmit. (ATV, 2018. május 5.)

A műsor legjobb részén túl vagyunk, csak azt nem vették föl. (ATV, 2018. szeptember 8.)

/Az üvegfal másik oldalán ülő szerkesztőről/ Új fülem van. (ATV, 2018. szeptember 29.)

/Tóth Csaba zuglói szocialista képviselőjelölthöz/ Elmegy a füle mellett, ami elhangzik Hadházy Ákos tollából? (168.hu, 2021. február 17.)

Én sokat lelkizek. (168.hu, 2021. október 4.)

A legutóbbi napokban Szijjártó Péter főnöközött, Karácsony Gergely szelektált, Dobrev Klára mozdított, Kuncze Gábor dobrevezett, Lendvai Ildikó dékázott, Vona Gábor pedig jakabozott. Lefülelt mondatok.

Tóth Csabát már csak Tóth Csaba támogatja. (Rab László újságíró a zuglói előválasztásról, VárosiKurír.hu, szeptember 26.)

Nincs kettős mérce, nem védünk valakit csak azért, mert a mi kutyánk kölyke. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd-LMP-MSZP miniszterelnök-jelöltje, volt zuglói polgármester, Facebook.com, szeptember 27.)

Úgy megmozdítottuk az országot, mint még soha. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje, ATV, szeptember 27.)

Az államtitkár egy vizsla társaságában szónokolt. Ezután szentmisével indult a műsor. (Batka Zoltán újságíró Kovács Zoltánról és a Vadászati Világkiállításról, Népszava, szeptember 27.)

Vergődünk cár atyuska alatt. (Farkasházy Tivadar újságíró, HírKlikk.hu, szeptember 28.)

Azért szépen küzdött a zavaros hátterű buzi zsidó budai milliárdos. (Ungár Péter LMP-politikus a szombathelyi körzetben elszenvedett előválasztási vereségéről, Nyugat.hu, szeptember 29.)

Dobrev Klára nem lehet az ország anyukája, legfeljebb gonosz mostohája. (Kruppa Géza publicista, Magyar Nemzet Online, szeptember 29.)

Itt van a magyar Merkel. (Kereszty András újságíró Dobrev Kláráról, Újnépszabadság.com, szeptember 30.)

A Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban. (Volner János volt Jobbik-politikus, Facebook.com, szeptember 30.)

Életre kelt az ellenzék. (Kéri László politológus, HírKlikk.hu, szeptember 30.)

A Pegasus kiberfegyver, nem gyerek kezébe való, autokrata kormányéba még kevésbé. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, szeptember 30.)

Orbán Viktor a legdemokratikusabb vezető Európában. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, október 1.)

Karácsony Gergely sofőr nélkül még Szombathelyre sem találna el magától. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, Facebook.com, október 1.)

A párt inkább Jakab brandjét építette, mint a Jobbikét. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, október 1.)

Apró unokája nyert, az első Lenin-fiú elbukott. (Bán Károly újságíró Dobrev Kláráról és Fekete-Győr Andrásról, Magyar Hírlap Online, október 1.)

Dobrev és a DK felszántotta az országot. (Kuncze Gábor liberális politikus, 168 Óra, október 1.)

Túl sok vélemény hallatszik egyszerre, mintha kihangosítottak volna egy kocsmát. (Kőhalmi Zoltán humorista, Magyar Hang, október 1.)

A rendszer működése szavatolja a hülyeséget. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, október 2.)

Ők látszanak leginkább pártnak. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a DK-ról, Népszava, október 2.)

Jó, ha egy DK-s családi vállalkozás veszi át az Orbán-klán helyét? (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, október 3.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, október 3.)

A szavazás fogadtatásáról akartam írni. De ahhoz, hogy az olvasó tallózhasson a bejegyzés utáni dokumentációban, elő kellett volna bányászni tíz mértékadó értelmezést. Hatot találtam a kormánypárti sajtóban. Ebből nem arra következtetek, hogy az állami nyilvánosságban túldimenzionálták a 632.479 érvényes vokssal járó szavazást.

A Magyar Távirati Iroda például elfelejtett beszámolni róla. Holott a múlt század 80-as éveiben még a Kádár-korszak MTI-je is eljutott odáig, hogy az alternatívnak nevezett ellenzéki szervezetek megnyilvánulásait nem adta ki ugyan, de egy félhivatalos fiókja, az Országos Sajtószolgálat beszámolt róluk. S ránk, szerkesztőkre bízta, vajon kizárólag a hivatalos közleményekre hagyatkozunk-e, vagy az OS-információkat is közreadjuk. 

Átnéztem a megyei lapokat is, amelyek egy kormány közeli alapítványhoz, a KESMÁ-hoz tartoznak. A szavazás lezártáig úgy hallgattak az előválasztásról, mint hal a szatyorban. A szárazra vetett hal vízszomjjal küszködik, és tartom annyira a megyei sajtóban dolgozó kollégákat, hogy rosszul élik meg ezt a helyzetet. Egyetlen kivételt találtam, igaz, hogy azt is a szavazás lezárása után. A Zaol.hu (a Zalai Hírlap online kiadása) október 2-án közölte Arany Gábor tudósítását az egyik egerszegi választókörzetről, ahol az ellenzéki jelöltek közül a Szent Rafael Megyei Kórház nyugalmazott főigazgatója nyert. A tudósítás tíz sornyira sikeredett, és fényképet se tettek hozzá. De legalább napvilágot látott.

Mindazonáltal a szavazás lezárása után a megyei sajtó nem maradt értelmezések nélkül, megjelentette a félhivatalos kormányzati szócső hírmagyarázatait. Ezek közül kettő sorolható a mértékadó álláspontok közé. Az egyikben a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Deák Dániel állítja, hogy „A baloldali előválasztás főként adatgyűjtési kampány. (Magyar Nemzet Online, 2021.10.01.) A másikban a Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatója, Kiszelly Zoltán szögezi le, hogy „Az előválasztás lényegében egy óriási adatbázis-építés.” (Magyar Nemzet Online, 2021.10.02.) Mindkét értelmezés arról árulkodik, hogy a kormányzati kommunikáció célja az ellenzéki előválasztás elhanyagolása, jelentéktelenítése, lényegtelenítése volt.

Ha politikai elemző volnék, a hozzáadott értékkel kecsegtető tevékenységet értelmiségi munkának tekinteném, és igyekeznék a saját véleményemet megfogalmazni.   

Tíz mondat az előválasztásról

Az MSZP innovációja az előválasztás. (Ujhelyi István szocialista politikus, ATV, 2021. május 13.)

Az előválasztás inkább városi történet. (Pulai András szociológus, ATV, 2021. június 4.)

Nem a pártok szépségversenye lesz az előválasztás. (Molnár Gyula szocialista politikus, Telex.hu, 2021. június 12.)

A pártok számára az előválasztás mozgósítási verseny lett. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, Szabad Európa Rádió, 2021. július 2.)

Dinamikus fejlesztés alatt van az előválasztás intézménye. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Mandiner.hu, 2021. július 3.)

Az előválasztás talpon fog eldőlni. (Potocskáné Kőrösi Anita siófoki Jobbik-politikus, ATV, 2021. július 28.)

Előválasztást lehet nyerni Budapestről, de választást csak vidékről. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, hvg.hu, 2021. augusztus 27.)

Az előválasztás óriási sikerrel zajlik. (Tóth Csaba zuglói szocialista politikus, ATV, 2021. szeptember 22.)

Tök jó az előválasztás. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke (ATV, 2021. szeptember 30.)

Az előválasztásban mindig kijönnek a különbségek (Szél Bernadett volt LMP-politikus, ATV, 2021. szeptember 30.)

Két német közszolgálati televíziót nézek rendszeresen. Múlt vasárnap, a Bundestag-választás miatt szörföltem az ARD és a ZDF között. A pártok országos, tartományi és helyi képviselői cserélődtek az eléjük helyezett és derekukig érő szószék mögött. Két-három percben összegezték az álláspontjukat, örömmel vagy szomorkásan. Az ilyesmi nálunk is előfordul, legföljebb az interjúalanyok rosszabbul néznek ki. Mozgásszegénységről árulkodó túlsúlyuk miatt furcsán hatnak a divatos, mutatós holmikban.

Az igazi különbség azonban a válaszuk utolsó mondatában érzékelhető. Miután a moderátor megköszönte nekik a tájékoztatást, az álláspontot, a markánsan megfogalmazott véleményt, a német közéleti személyiségek egyetlen szóval válaszoltak: „Gern.” A kifejezés azt jelenti, hogy szívesen. Azt is, hogy örömmel, ennek azonban már az ellenkezőjét lehet érteni, ha fanyar képet vágnak hozzá. Akkor ugyanis arról árulkodik, hogy fogcsikorgatva mondják ki, elvégre a legszívesebben képen törölnék az okvetetlenkedő műsorvezetőt.

Nálunk a közéleti személyiségek mellőzik a gern magyar megfelelőjét. Egyetlen gyakori stúdióvendéget ismerek, aki következetesen azt válaszolja az interjú végén elhangzott műsorvezetői mondatra („Köszönöm a beszélgetést.”), hogy „Kérem.” Igazán kár, hogy Bodnár Zoltán közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke ezen a héten nem fordult meg hazai stúdióban. A többiek válaszát kíváncsiságból striguláztam. Öten megköszönték a meghívást, tízen a csupasz köszönömre korlátozták magukat, harmincan pedig köszönöm szépent mondtak. Közülük 29 volt a politikus, tíz a politikai elemző, öt a művész, közgazdász és egyéb. Mindössze egy kivétel akadt.

Tegnap este az ATV Egyenes beszéd című műsorában az utolsó vendég, aki az újságírói búcsúzásra („Köszönöm, hogy itt volt.”), azt felelte, hogy „Nagyon szívesen.” Egyedül Sákán Antal, a Húskereskedők Egyesületének elnöke értette meg, hogy mi a dolga a nyilvánosság fórumain. Ha meghívják, akkor nem föltétlenül az, hogy hálát rebegjen az invitálásért. De az sem persze, hogy mellébeszéljen. A műsorvezető kérdésére meg kell indokolnia egy döntést, hisz’ nem a maga nevében beszél, hanem egy intézményt képvisel, amely intézi az ügyeinket, ráadásul közpénzből. Az a dolga tehát, hogy érdemben tájékoztassa az adózó választópolgárokat.

Az sem volna baj, ha a közéleti személyiség fanyar képpel, fogcsikorgatva mondaná ki azt a fránya szívesent.

Tegnap este hét előtt néhány perccel az ATV híradójában bemondatták szegény műsorvezetővel, hogy a szombathelyi előválasztáson vereséget szenvedett az LMP-politikus, aki úgy kommentálta a szomorú fejleményt, hogy „szépen küzdött a zavaros hátterével”. Ungár Péter nem ezt mondta. Így jellemezte önmagát a fészbukos üzenőfalán: „Azért szépen küzdött a zavaros hátterű buzi zsidó budai milliárdos.”

Érteni vélem a szerkesztőt, aki a politikai korrektség jegyében rövidítette meg a több jelzővel ellátott mondatot. De akkor is eltorzított egy eszmefuttatást, amelyben a közéleti szereplő ironikusan foglalja össze mindazt, amit a digitális kocsmatöltelékek írnak róla a világhálón. Ha valaki képes kigúnyolni önmagát is, és normális értelmiségiként viselkedik, vajon mi a fenét keres a megélhetési politikusok kedvenc időtöltésében, a közpénzek magánosításában?

Nem a pénzért lett politikus. A magyar országgyűlés legfiatalabb tagja több milliárd forintot örökölt az ingatlanügyletekkel foglalkozó apjától. Csakhogy a vagyon vállalkozásokban van, és azt olvastam, hogy a 30 éves Ungár Péter évente csupán 80 millió forintnyi készpénzt használhat föl. Ebből járt évek óta Szombathelyre, ahol portált alapított, beszélgetett a bennszülöttekkel, és megfordult a választókörzethez tartozó 11 faluban is. Hátrányban volt persze a helyi nyilvánosságba ágyazott ügyvéddel szemben, mégis túlzás az a megállapítás, miszerint „Czeglédy Csaba nyert, kiütve az LMP-s Ungár Pétert”. (Index.hu, 2021.09.30.) A DK-s ügyvédre 3837-en voksoltak, az LMP-s politikusra 3661-en. A 176 szavazatnyi különbség korántsem kiütésről árulkodik.

Ha már úgy alakult, hogy az előválasztási tapasztalatokkal gyarapodott LMP-politikus tehetős polgárcsaládba született, a milliárdjai megóvják attól, hogy korrumpálódjék. Edinburghi diplomája miatt kitűnően beszéli a nemzetközi érintkezés nyelvét, földrajz-tanárként van érzéke a geopolitikához és a környezetvédelemhez, ráadásul megismerte a vidéki Magyarországot is. Az anyja pedig egyszer már pártot ütött a választási vesztes Orbán Viktor ellen a Fideszben. Ungár Péter a családi kapcsolatai révén néhány év múlva megszelídítheti az orbátlanított ellenzéki pártot is.

Az a feltételezésem, hogy akkor leszünk az Európai Unió megbecsült tagja, ha a majdani egységkormánynak szociális érzékkel megáldott, gazdag, művelt, zöld, sőt üsse kő: zsidó és homoszexuális miniszterelnöke lesz. Egyetlen tippem van a személyére.       

Tíz mondat Ungár Pétertől

Pontosan tudom, hogy én egy rózsadombi gazdag úrifiú vagyok. (Index.hu, 2018. június 11.)

Mondjak bármit, a média egy része azonnal megvádol, hogy én vagyok Schmidt Mária náci fiacskája. (Népszava, 2018. szeptember 4.)

Balról egyértelműen jobboldalinak látszom. (Népszava, 2018. szeptember 4.)

Több etikai vizsgálat indult már ellenem, mint égen a csillag. (24.hu, 2018. október 13.)

Hőre kemény típus vagyok. (ATV, 2018. október 18.)

Igen, meleg vagyok. (24.hu, 2019. április 25.)

Anyám miatt már mindent leírtak rólam. (Index.hu, 2019. július 25.)

Én nem akarok egy ilyen fő buzi lenni. (Partizán, 2020. január 25.)

Alapvetően zsidó vagyok. (Neokohn.hu, 2021. április 8.)

Azért szépen küzdött a zavaros hátterű buzi zsidó budai milliárdos. (Facebook.com, 2021. szeptember 29.)

Miközben ezeket a sorokat írom, a volt belügyminiszter az igazak álmát alussza. Följegyzése szerint hajnali négy körül tért nyugovóra, miután befejezte munkáját az előválasztási bizottság szavazatszámláló helyiségében. Előtte azonban írt még néhány sort a fészbukos üzenőfalára, íme: „Miniszterként irányítottam a választási rendszert, jegyzőként lenyomtam három választást, most önkéntesként választási bizottsági tag voltam, hogy ezt is kipróbáljam.”

Bejegyzését eddig 100-an fogadták tetszéssel, és 24-en szóltak hozzá. Pontosabban fogalmazva volt egy férfi, aki hétszer köszönte meg neki az önkéntességet. S ami igazán érdekes, jelentkezett Jánosi György is, szintén szocialista politikus, aki a százhalombattai választókörzetben önkénteskedett. Ő jelentős szerepet játszott egy rossz médiatörvény-tervezet elkészítésében, ettől azonban néhány évvel később még dicsérhetem, hogy immár a civil aktivisták életét éli. Minden tiszteletem a 67 éves Jánosié és a 64 esztendős Lamperthé. Ha az MSZP jelenlegi vezetői közül a 46-46 éves Tóth Bertalan és Ujhelyi István, valamint a 39 esztendős Kunhalmi Ágnes a nyugdíj közelébe kerül, vajon beülnek-é egy választási bizottságba?

Nálunk jobb sorsú országokban épp fordítva csinálják. Először szórólapot osztogatnak egy közlekedési csomóponton, hogy megismertessék magukat a választókörzet népével. Aztán képviselőként vállalnak szerepet az önkormányzati testületben. Amikor pedig megedződtek a helyi közéletben, indulnak az országgyűlési választáson is. A parlamentben már „csak” a szónoki képességükön és a taktikai érzékükön múlik, meddig jutnak el. Tony Blair például, aki 1997 és 2007 között volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, a londoni Hackney South and Shoreditch utcasarkáról jutott el Beaconsfilden és Sedgefielden keresztül a parlamentbe, majd a kormányfői székbe.

Ahogy elnézem a magyar előválasztás eredményeit, hozzá hasonlóan több pártban is készülődik egy politikus-nemzedék. Tagjai egyidősek a rendszerváltással, és szórólappal kezdték a közlekedési csomópontokon, jelenleg pedig alpolgármesterkednek valamelyik fővárosi kerületben vagy vidéki városban. Még csak másodikak vagy harmadikok lettek az ellenzéki képviselőjelöltek versenyében, de már kaptak néhány száz vagy ezer szavazatot. Ha fordítva járják be Lamperth Mónika útját, akkor már nem arról kell majd beszámolniuk a közösségi üzenőfalukon, hogy a pályafutásuk végén kóstolgatták az önkéntesség ízét..             

Egy Fritz Gerlich álnevű kommentelő ma reggel 8 óra 1 perckor két kérdéssel fordult hozzám a világhálón. „Ön szerint az újságírók MINDEN színvonaltalan, irreveláns vagy értelmetlen kérdésére megjegyzés nélkül, azonnal és készségesen kell válaszolnia MINDEN politikusnak? Nem engedhető meg egyetlen megjegyzés sem számukra, még akkor sem, ha az újságíró amatőr kérdése pedig értelmetlen és zavaros?”

A kérdést elintézhetném azzal, hogy interjúhelyzetben nem illik minősíteni a kérdést vagy pláne a kérdezőt. A politikus választott ember, ilyenformán a demokráciában akár egy házmesterből is lehet politikus. Az újságíró viszont nem választott személy, hanem szakember. Hosszú folyamatban a szerkesztői jelölik ki arra, hogy a döntéshozókat interjúhelyzetben késztessen indoklásra. Ne kényszerítse, ami emberkínzás, de ne is kérje őket, ami megalázkodás volna. Elvégre az újságíró a választópolgárok nevében firtat.

Vannak persze kevésbé felkészült és felkészített újságírók, ők azonban komoly helyen nincsenek szolgálatban. Akiket az átlagosnál jobban ismerünk, futószalagon készítik az interjúkat. Például hetes váltásban dolgoznak, mint az ATV Egyenes beszéd című műsorában Rónai Egon és mostanában Szöllősi Györgyi. Hetenként húsznál több közéleti személyiséggel beszélgetnek, és évente csaknem félezer interjút készítenek. Ezt a munkát nem lehet színvonaltalanul, amatőr módra végezni, ezért érdemes milliós fizetést adni.

A kommentelő figyelemre méltó kérdésére tehát, hogy a politikus minősítheti-e a kérdést vagy a kérdezőt, a válaszom: nem dolga a minősítés. Az viszont a dolga, hogy a választópolgárok gondolatait megfogalmazó újságíró minden kérdésére válaszoljon. Az már más kérdés, hogy a politikusok többnyire azért minősítik a hivatásos kérdezősködőket, mert időt akarnak nyerni a válasz végiggondolására. S hogy ezt a néhány másodpercet cselekvéssel töltsék ki, mégiscsak minősítik a velük szemben ülőt. E lélektani helyzet az interjú szerves tartozéka, és az újságíró jobban teszi, ha sértődés helyett tudomásul veszi.

De ha már a közéleti személyiség egyetlen minősítő mondattal próbál időt szerezni magának, érdemes az elmarasztalás helyett dicsérni a kérdezőt. Jobban jár, ha rokonszenvet kelt a nyilvánosság képviselőjében. A bejegyzésem után olvasható összeállításból kiderül, hogy akadnak választott emberek (politikusok) is, akik ügyesen szedik össze a gondolataikat.

Tíz mondat a kérdezősködőkhöz

Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy ezt megkérdezte. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Hír TV, 2012. február 2.)

Nagyon köszönöm a kérdést, mert aktuális. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, ATV, 2013. január 6.)

Sok érdekeset kérdezett eddig is. (Pozsgay Imre volt MSZMP/MSZP-politikus, ATV, 2013. január 22.)

Érdekes kérdést feszeget. (Tétényi Éva esztergomi polgármester, ATV, 2013. január 29.)

Ez nagyon okos és alapvető kérdés. (Csepeli György szociálpszichológus, ATV, 2013. október 2.)

Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)

Nagyon szépen köszönöm a kérdését. (Lázár János Fidesz-politikus, ATV, 2014. október 5.)

Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)

Köszönöm szépen, hogy megkérdezi. (Molnár Áron rapper, Hír TV, 2018. május 22.)

Tök jó, amit mondasz. (Tóth Vera énekesnő, ATV, 2021. május 4.)