Kollégám a tegnapelőtti bejegyzésre reagált. Idézetcsokrot közöltem arról, hogy valójában hol is született a miniszterelnökünk, aki az egyik újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Alcsútdobozon”. A lelőhelyet pedig úgy tüntettem föl, hogy Képes Hét, 1989/december. A kolléga epésen jegyezte meg: ha egy újság hetilap, akkor havonta négyszer jelenik meg. Azt kérdezte, miért nincs pontosabb dátum az idézet után.
Azért, mert nem láthattam a Képes Hét 1989-es évfolyamát. A könyvtár, ahol hátam mögött bekötött évfolyamok sorakoznak, egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy fogadja a látogatókat. Ahonnan Alcsútdobozt kimásoltam, szó szerint egy fénymásolat. A Mandiner.hu 2016. október 18-i számában jelent meg, és az olvasható róla, hogy a ’89-es interjú „Almaváry-Babary mikroblogger találata”. A beszélgetés kéthasábnyi terjedelmű, és három hasábosra tördelték, hogy az oldalra férjen még egy fénykép is. Látható rajta a szakállas politikus, a felesége, és a két szülő között a karban ülő Ráhel. Azt mondja róla az ifjú papa, hogy nyolc hónapos.
Az Orbán-család első gyermeke 1989. május 18-án született, az interjú tehát 1989. december 18-a után készült, és a nyomdai átfutás miatt nem aznap látott napvilágot, hanem a karácsony előtti vagy utáni számban. Ebből lett az idézetben 1989/december. A beszélgetésből kiderül, hogy az ifjú pár három hete költözött az első saját lakásba, a Budapest-ferencvárosi Mester utca 33/35-be. És bocs, hogy nincs sok idő az interjúra, mert a pályakezdő politikus indulófélben van, várja egy gyűlés valahol a vidéki Magyarországon.
Azt is elmondta, hogy a kocsit az anyósától kapta kölcsön. Hozzáfűzte, hogy „eddig még csak szolid karambolokat” okozott, és „persze mondanom se kell - mindig a másik a hibás”. A mai fejlemények tükrében hirtelen érdekessé vált az első bekezdés is. Az újságíró, Vágó Ágnes ezt firtatta: „Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót?” „Egészen biztos.” - válaszolta Orbán -, „Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.”
Kaptam egy másik üzenetet is, miszerint ez az első interjú, amely Orbán Viktorral készült. Ez nem igaz. Már a Nagy Imre újratemetésén elhangzott és nagy hírre vergődött beszéd előtt is volt sajtója, ráadásul 1989. június 16-a után megszaporodtak a róla szóló megnyilvánulások. Erről árulkodik az alábbi összeállítás. Azt a fránya dátumot pedig pontosítom, mihelyt föllapozhatom a Képes Hét bekötött évfolyamát.
Tíz mondat a korai Orbán Viktortól
Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)
Azt a csődtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nemcsak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordoznunk. (Fidesz Press, 1989. március 21.)
Én azoknak a magyar fiataloknak a nevében beszélek, akik polgári demokráciát akarnak Magyarországon. (Szabad Európa Rádió, 1989. június 16.)
Ha Grósz Károly menne, sokat segítene, ha helyette nem egy másik Grósz Károly jönne. (BBC, 1989. június 20.)
Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnal tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (Fidesz Press, 1989. július 20.)
Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. (Fidesz Press, 1989. július 20.)
A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. (HVG, 1989. augusztus 26.)
A kérdés az MSZMP számára már csak az, hogy milyen lesz a vereségük az ellenzékkel szemben: nagy vagy kicsi. (Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6.)
/Az MSZMP-ről/ Nincs garancia arra, hogy állandóan Nyers és Pozsgay vezesse ezt a pártot. (Nap TV, 1989. szeptember 23.)
Addig nincs probléma, amíg a különbözőség nem börtönben végződik. (Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 26.)
