Két német közszolgálati televíziót nézek rendszeresen. Múlt vasárnap, a Bundestag-választás miatt szörföltem az ARD és a ZDF között. A pártok országos, tartományi és helyi képviselői cserélődtek az eléjük helyezett és derekukig érő szószék mögött. Két-három percben összegezték az álláspontjukat, örömmel vagy szomorkásan. Az ilyesmi nálunk is előfordul, legföljebb az interjúalanyok rosszabbul néznek ki. Mozgásszegénységről árulkodó túlsúlyuk miatt furcsán hatnak a divatos, mutatós holmikban.

Az igazi különbség azonban a válaszuk utolsó mondatában érzékelhető. Miután a moderátor megköszönte nekik a tájékoztatást, az álláspontot, a markánsan megfogalmazott véleményt, a német közéleti személyiségek egyetlen szóval válaszoltak: „Gern.” A kifejezés azt jelenti, hogy szívesen. Azt is, hogy örömmel, ennek azonban már az ellenkezőjét lehet érteni, ha fanyar képet vágnak hozzá. Akkor ugyanis arról árulkodik, hogy fogcsikorgatva mondják ki, elvégre a legszívesebben képen törölnék az okvetetlenkedő műsorvezetőt.

Nálunk a közéleti személyiségek mellőzik a gern magyar megfelelőjét. Egyetlen gyakori stúdióvendéget ismerek, aki következetesen azt válaszolja az interjú végén elhangzott műsorvezetői mondatra („Köszönöm a beszélgetést.”), hogy „Kérem.” Igazán kár, hogy Bodnár Zoltán közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke ezen a héten nem fordult meg hazai stúdióban. A többiek válaszát kíváncsiságból striguláztam. Öten megköszönték a meghívást, tízen a csupasz köszönömre korlátozták magukat, harmincan pedig köszönöm szépent mondtak. Közülük 29 volt a politikus, tíz a politikai elemző, öt a művész, közgazdász és egyéb. Mindössze egy kivétel akadt.

Tegnap este az ATV Egyenes beszéd című műsorában az utolsó vendég, aki az újságírói búcsúzásra („Köszönöm, hogy itt volt.”), azt felelte, hogy „Nagyon szívesen.” Egyedül Sákán Antal, a Húskereskedők Egyesületének elnöke értette meg, hogy mi a dolga a nyilvánosság fórumain. Ha meghívják, akkor nem föltétlenül az, hogy hálát rebegjen az invitálásért. De az sem persze, hogy mellébeszéljen. A műsorvezető kérdésére meg kell indokolnia egy döntést, hisz’ nem a maga nevében beszél, hanem egy intézményt képvisel, amely intézi az ügyeinket, ráadásul közpénzből. Az a dolga tehát, hogy érdemben tájékoztassa az adózó választópolgárokat.

Az sem volna baj, ha a közéleti személyiség fanyar képpel, fogcsikorgatva mondaná ki azt a fránya szívesent.