Miközben ezeket a sorokat írom, a volt belügyminiszter az igazak álmát alussza. Följegyzése szerint hajnali négy körül tért nyugovóra, miután befejezte munkáját az előválasztási bizottság szavazatszámláló helyiségében. Előtte azonban írt még néhány sort a fészbukos üzenőfalára, íme: „Miniszterként irányítottam a választási rendszert, jegyzőként lenyomtam három választást, most önkéntesként választási bizottsági tag voltam, hogy ezt is kipróbáljam.”

Bejegyzését eddig 100-an fogadták tetszéssel, és 24-en szóltak hozzá. Pontosabban fogalmazva volt egy férfi, aki hétszer köszönte meg neki az önkéntességet. S ami igazán érdekes, jelentkezett Jánosi György is, szintén szocialista politikus, aki a százhalombattai választókörzetben önkénteskedett. Ő jelentős szerepet játszott egy rossz médiatörvény-tervezet elkészítésében, ettől azonban néhány évvel később még dicsérhetem, hogy immár a civil aktivisták életét éli. Minden tiszteletem a 67 éves Jánosié és a 64 esztendős Lamperthé. Ha az MSZP jelenlegi vezetői közül a 46-46 éves Tóth Bertalan és Ujhelyi István, valamint a 39 esztendős Kunhalmi Ágnes a nyugdíj közelébe kerül, vajon beülnek-é egy választási bizottságba?

Nálunk jobb sorsú országokban épp fordítva csinálják. Először szórólapot osztogatnak egy közlekedési csomóponton, hogy megismertessék magukat a választókörzet népével. Aztán képviselőként vállalnak szerepet az önkormányzati testületben. Amikor pedig megedződtek a helyi közéletben, indulnak az országgyűlési választáson is. A parlamentben már „csak” a szónoki képességükön és a taktikai érzékükön múlik, meddig jutnak el. Tony Blair például, aki 1997 és 2007 között volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, a londoni Hackney South and Shoreditch utcasarkáról jutott el Beaconsfilden és Sedgefielden keresztül a parlamentbe, majd a kormányfői székbe.

Ahogy elnézem a magyar előválasztás eredményeit, hozzá hasonlóan több pártban is készülődik egy politikus-nemzedék. Tagjai egyidősek a rendszerváltással, és szórólappal kezdték a közlekedési csomópontokon, jelenleg pedig alpolgármesterkednek valamelyik fővárosi kerületben vagy vidéki városban. Még csak másodikak vagy harmadikok lettek az ellenzéki képviselőjelöltek versenyében, de már kaptak néhány száz vagy ezer szavazatot. Ha fordítva járják be Lamperth Mónika útját, akkor már nem arról kell majd beszámolniuk a közösségi üzenőfalukon, hogy a pályafutásuk végén kóstolgatták az önkéntesség ízét..