Tegnap tüntettek Budapesten a diákok. Eljátszottak a gondolattal, hogy ha jövő szeptembertől idegen nyelvi vizsgára lesz szükségük, máskülönben nem veszik fel őket felsőoktatási intézménybe, akkor Orbán Viktor is mutassa be a papírját.

Némi iróniával javasolták azt is, hogy az országgyűlés hozzon törvényt a mindenkori miniszterelnökről. Alkalmaztatási feltételül szabták volna legalább egy idegen nyelvből a középfokú vizsgát. Orbán elég jól beszél angolul, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nincs róla papírja. A volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc be is vallotta egy tévéinterjúban, hogy a középiskolában és a főiskolán ő bizony ellustulta az idegen nyelvet, és csak harminc év körül jött rá, hogy szüksége van az angolra. Rosszabbul beszél, mint politikai ellenfele, de azért megérteti magát.

Évtizedekig tanítottam főiskolán; megfordultam Szombathelyen, Székesfehérvárott, Egerben és Nyíregyházán is. Azt tapasztaltam, hogy a tanítványok közül minden harmadik nem vehette át a diplomáját. Túljutottak ugyan az államvizsgán, a diplomához szükséges idegen nyelvi vizsgát azonban elmulasztották. Sok százan vannak, akik munka mellett tették le azt a fránya vizsgát, és jókora késéssel vették át a diplomájukat. Nem kevesen vannak olyanok is, akik mind a mai napig diploma nélkül dolgoznak, ami akár jóval kevesebb fizetéssel járhat.

A hazai főiskolákra eddig sem föltétlenül a legjobban felkészült (felkészített) középiskolásokat vették föl. Akinek telt a szülők jövedelméből, nem egy, hanem két idegen nyelvi vizsgával kezdte tanulmányait a felsőoktatásban, leginkább az egyetemen. A főiskolát többnyire azok választották, akiket otthon nem kergettek nyelvtanárok a zongora körül. Rengeteg tehetséges fiatallal szembesültem, aki nemcsak azért kínlódott az angollal vagy a némettel, mert a középiskolában nem készítették föl a középfokú vizsgára. Azért is, mert az idegen nyelvi lektorátust elsorvasztották az anyagi gondokkal küszködő főiskolákon. Arra pedig nem volt pénzük a diákoknak, hogy beiratkozzanak a városi nyelviskolába, amelyben a főiskoláról kirúgott tanároktól tanulhattak volna.

Ezt a folyamatot nem gondolták végig az emberi erőforrások minisztériumában. Vagy ha végiggondolták, még rosszabb a helyzet. Azt jelentené, hogy a jövő ősztől igényelt idegen nyelvi vizsgával tudatosan torlaszolják el a diplomához vezető utat a szegényebb néprétegekből való középiskolások elől.       

Ha úgy hozza a sors, Ungár Péter a Völkischer Beobachternek, a Der Stürmernek, a Virradatnak vagy a Komszomolszkaja Pravdának is lett volna a társtulajdonosa?

Gábor György vallástörténész (Facebook.com, 2017. június 20.)

A NER-en feltáplált úrifiú.

Hell István közíró (Facebook.com, 2018. június 11.)

Médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros.

Urbán Ágnes médiakutató (hvg.hu, 2018. augusztus 2.)

Ifjú államférfi.

Tamás Gáspár Miklós filozófus (Mérce.hu, 2018. augusztus 28.)

Szánalmas mama-kreatúra lett belőle.

Surányi András filmrendező (Facebook.com, 2018. augusztus 28.)

Időnként azt hiszem, hogy Ungár Péterből az édesanyja szól.

Fiala János műsorvezető (ATV, 2018. szeptember 1.)

Az LMP legfiatalabb képviselőjének sem lehet más a politikája, mint amit eddig nagy választásoknál tett a pártja. Blokkolja az ellenzéket.

Nagy N. Péter újságíró (Vasárnapi Hírek, 2018. szeptember 1.)

Örökölt egy hatalmas vagyont, és látva a kialakult médiaviszonyokat, fontosnak tartja, hogy legyen ellenzéki sajtó vidéken.

Keresztes László Lóránt LMP-politikus (Zoom.hu, 2018. szeptember 10.)

Arra kértem Ungár Pétert, hogy lehetőség szerint minden szálat szakítson meg a NER-rel.

Puzsér Róbert publicista, budapesti főpolgármester-jelölt (Nyugati Fény, 2019. április 12.)

Ungár Péter bejelentette, hogy meleg. Az volna ciki, ha fideszes lenne.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, 2019. április 25.)

A vita terméketlen, de tanulságos. A Fidesz egyik szóvivője, Halász János tegnap sokadszor fejtette ki a hivatalos álláspontot, miszerint az ellenzék túlsúlyra tett szert a nyilvánosság eszközrendszerében, a médiában. Egy kereskedelmi tévé pedig megszólaltatta Urbán Ágnes médiakutatót, aki szerint a kormány befolyásolja a médiapiac 78 százalékát. Kijelentésére tegnap délután reagált Bolgár György egy közszolgálati jellegű kereskedelmi rádióban. Szerinte a kormánypártok rátették kezüket a média „csaknem 80 százalékára”. Az a baj ezekkel a megnyilvánulásokkal, hogy mindenki másról beszélt.

A Fidesz-politikus a média hatásából indult ki. Az ellenzéki túlsúlyt arra alapozta, hogy bizonyos médiumok feltűnően sok embert érnek el. Ilyenkor szokás az RTL Klub több milliós nézettségére és az Index félmillió körüli olvasottságára hivatkozni. Meg arra, amit a kormányzathoz közel álló Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (rövidítve KESMA) nemrégiben kirúgott elnöke úgy fogalmazott meg, hogy aki ad magára, az Index.hu-val és a hvg.hu-val kezdi a napját, a hetilapok közül pedig az ÉS-t és a Magyar Narancsot olvassa.

A Fidesz hivatalos álláspontjából hiányzik egy mozzanat. Az, hogy példánknál maradva az Indexet nemcsak a kormánypártok iránt ellenérzéssel viseltetők olvassák. Néha az a benyomásom, hogy a portál kommentfelületét a kormánypárti trollok uralják. Urbán Ágnes komoly ember, médiával foglalkozó közgazdász. Ő a 78 százaléknyi kormányzati túlsúlyt a reklámpiacból vezette le. Szerinte a KESMA viszi el a reklámtorta 40 százalékát, ehhez adódik még az alapítványhoz egyelőre nem csatlakozott tv2 és Rádió1 24,1 százaléka. A 77,8 százalék úgy jön ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió könyveli el a hirdetési bevételek 13,7 százalékot.

Bolgár György abból vonta le a „csaknem 80 százaléknyi” következtetést, hogy a reklámpiaci arányokat azonosította a média számarányaival. A valóságtól elrugaszkodott okfejtésekben felismerhető a magyar politikai kultúra egyik rákfenéje. A folyamatból minden szereplő azt a számot, arányt ragadja ki, amely alátámasztja a mondandóját, és nem veszi figyelembe ama számokat, arányokat, amelyek hiteltelenítik az álláspontját. A címben föltett kérdésre ezért nem válaszolnék számokkal. Ehhez föl kéne mérni a mintegy nyolcezer sajtóterméket, amihez nincs elég pénz és apparátus.

Inkább azt állítom, hogy a hazai médiapiacon túlsúlyban van a kormányzat, ám az ellenzéke szívósan tartja hadállásait a minőségi médiumokban.

Arra született, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.

Szerbhorvát György kritikus (Népszabadság, 2006. június 3.

Az ATV terminátora.

Winkler Róbert műsorvezető (Belsőség.hu, 2007. június 26.)

Kálmán Olgától joggal várjuk, hogy találja meg a hangot a pénzügyminiszterrel, az agrárlobbi vezérével és a máltai szeretetszolgálat képviselőjével is, de ezen túl húzza ki belőlük azt, amit az illetők nem akarnak elmondani.

Földes Anna kritikus (Népszava Online, 2009. november 14.)

Igazi nő, az intellektuális császárnők fajtájából.

Bodor Pál író (Klubháló, 2009. november 29.)

Műsorait nézve nem nehéz odaképzelni kezébe az ostort, valamint az ilyenkor elengedhetetlen, bőrből készült csizmát és melltartót. Szakmailag persze.

Föld S. Péter újságíró (Klubháló, 2009. november 29.)

Pillanatnyilag a legjobb belpolitikai tévés újságíró. Higgadt, felkészült és pengeagyú.

Kácsor Zsolt újságíró (Népszabadság, 2011. május 19.)

Ez gyenge riposzt, ennél Kálmán Olga jobb.

Deutsch Tamás Fidesz-politikus (hvg.hu, 2013. október 21.)

Kvázi értetlenül próbál vitát gerjeszteni.

Kovács Zoltán kormány-szóvivő (ATV, 2015. november 26.)

Kálmán Olga az ellenzéki média befejező csatára.

Csepelyi Adrienn újságíró (Népszava, 2017. március 16.)

Kálmán Olga nem fér bele a jobboldali televíziózásba.

Szikszai Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese (Origo.hu, 2018. augusztus 2.) 

Japán zsebrádióm a Kossuth hullámhosszára van beállítva. Este tizenegykor meghallgatom a sporthíreket, utána következik az Ütköző című műsor. A nevéről ugrik be egy másik Ütköző, még a múlt század nyolcvanas éveiből. Szintén késő este sugározták, és késhegyig menő vitákat tartalmazott. Az akkori Magyar Rádió kétarcúságát jellemezte, hogy efféle vitaműsorokat nem engedett meg magának a leghallgatottabb idősávokban, este tíz után azonban utat engedett az egyre nyilvánvalóbb nézetkülönbségeknek.

A mostani Magyar Rádió Ütköző című műsora ennél mintha demokratikusabb volna. Eredetileg ugyanis 12.30 és 13.00 között sugározzák, a leghallgatottabb idősávban. Éjfél előtt elég sokszor hallottam az ismétlést, hogy eltűnődjek rajta. Akik kitalálták, azt írják róla, hogy kiválasztják „a nagy nézetkülönbséget előidéző” híreket. Ebből annyi igaz, hogy a kiválasztott hírek csakugyan nagy nézetkülönbségeket idéznek elő a hazai nyilvánosságban, csakhogy akik nem a fennálló rendnek megfelelő nézeteket vallják, kimaradnak az összefüggések értelmezéséből. Csupán az általam hallott eddigi utolsó Ütközőre utalva, a hangsúlyozottan kormánypárti műsorvezető az Alapjogokért Központ és a Nézőpont Intézet egy-egy munkatársával beszélgetett.

Márpedig az Alapjogokért Központ olyan civil szervezet, amely az állami költségvetés néhány százmillió forintjából „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tekinti elsőrendű feladatának”. A Nézőpont Intézet a kormány néhány tízmilliárd forinttal kistafírozott háttérszervezete, ezért aztán a három ember félórás beszélgetése mindennek mondható, csak vitaműsornak nem. Egymás szájából ragadták ki a szót, hogy alátámasszák, bálványozzák, dicsőítsék, erősítsék, istenítsék, magasztalják, méltassák, tömjénezzék a végrehajtó hatalom épp időszerű álláspontját.

Sem a régi, sem a mai Magyar Rádió nem tekinthető persze az ellenzékiség melegágyának. Mégis az a benyomásom, hogy az azonos nevű, de két különböző intézmény másként élte-éli meg az alapszót. A hajdani szerkesztők értelmezésében az ütközni azt jelentette, hogy megküzdeni, összecsapni, nekimenni, a mostaniak viszont az ütközőt lökhárítónak, lökéscsillapítónak, lökéskiegyenlítőnek használják. Abban különböznek egymástól, hogy a puhuló diktatúra rádiója késő estére száműzte a vérbeli vitaműsort, ám a keményedő demokráciáé délben és este is paródiát csinál belőle.

Egyelőre arra készülünk, hogy lesz ellenzéki összefogás. Pártunk ennek kíván kovásza lenni.

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke (FN24.hu, 2013. április 21.)

Szavazzon a MoMá-ra! Abszolút modern, és zsebben elfér.

Szentmihályi Szabó Péter író (Magyar Hírlap, 2013. április 23.)

Azért vagyok a MoMá-ban, hogy gondolkodó emberek között lehessek.

Pálfy G. István újságíró (Facebook.com, 2013. május 8.)

A MoMa azért jött létre, hogy képviselje a valódi, európai értelemben vett jobbközép, konzervatív értékeket.

Pusztai Erzsébet MoMa-politikus (hvg.hu, 2014. január 30.)

Ez a dolgozó nép pártja.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Index.hu, 2014. szeptember 29.)

A MoMa ma már országos párt.

Bokros Lajos MoMa-politikus (ATV, 2016. január 25.)

Mi vagyunk az egyetlen párt, amely egyszerre európai és nemzeti, ráadásul nem populista.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Vas Népe, 2016. június 16.)

A Demokratikus Koalíció ajánlata méltányos volt, a közvélemény-kutatásokban nem mérhető támogatottságú MoMá-nak parlamenti képviselete lett volna a választások után,

Gréczy Zsolt DK-politikus (Sztárklikk.hu, 2018. január 12.)

Egészen addig akartunk kormányváltást, amíg a baloldal ránk nem csapta az ajtót.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Hír TV, 2018. február 22.)

Nem látjuk értelmét, hogy díszletként szolgáljunk az erőtlen ellenzéki tevékenységhez.

Bokros Lajos volt MoMa-politikus (Facebook.com, 2019. április 23.)

Bokros pártjáról az első megnyilvánulások kedvezőtlenek. A Magyar Narancs online kiadása szerint „Hat évig húzta.”, a Ripost szerint pedig „Nem hagyott mély nyomokat a hazai politikai életben.” Méltányosabb volnék a Modern Magyarország Mozgalomhoz és Bokros Lajoshoz is.

A Horn-kormány volt pénzügyminisztere másfél évtizednyi száműzetés után tért haza. Kiérlelt programmal jelentkezett, és kerített hozzá egy pártot is. De ha egy politikai szervezetet mozgalomnak neveznek, akkor alapítói nem döntötték el, vajon maradnának-e az elveiknél, amelyek esetleg népszerűtlennek bizonyulnak, vagy csak olyan mondanivalóval házalnak, amely tömegével hozza a szavazókat. Bokros Lajos szűk körben megjelent elemzéseiből egy decentralizált ország képe bontakozott ki. Miközben az összes parlamenti párt elsunnyogta az Európai Unió igényelte régiókat, ő föderalizálta volna az országot.

A politikai elit tagjai abból indultak ki, hogy ha hatalomra kerülnek, kiveszik részüket (rosszabb esetben sápjukat) a központi újraelosztásból. Bokros azért nem szállt nyíltan szembe velük, mert taktikai okból kimetszette elképzeléséből a decentralizációs mozzanatot. Holott épp ez teremtett volna lehetőséget arra, hogy nemcsak a baloldali és a Fideszből kiábrándult demokratákkal fogjon össze. Ama fideszes polgármesterekkel is, akiket zavar, hogy az állam beszedi az adókat, majd kegyként oszt vissza belőle. Ha azok a fránya régiók szednék be az adót, a gyűlésük dönthetné el a fejlesztés irányait is.

Például az északkelet-magyarországi régióban nem építenének miniszterelnöki óhajra stadiont Diósgyőrben, Debrecenben és Kisvárdán, hanem helyben döntenék el, hogy melyik legyen az a focicsapat, amely nemzetközi színvonalú stadiont érdemel. A felszabadult pénzt pedig arra fordítanák, hogy a teátrumok közül melyik érdemli meg a nemzeti színháznak kijáró emelt támogatást. Ugyanezzel a módszerrel nem a kormány osztaná el az uniós pénzeket, hanem Brüsszel egyenesen a régiókba utalná a támogatást, amelynek sorsát azok döntenék el, akik legjobban ismerik a körülményeket.

Ez lehetett volna az a közös nevező, mely világnézetre való tekintet nélkül összehozhatta volna a helyi erőket. A központosító magyar államot kétségkívül Orbán Viktor testesíti meg, de akadnak képviselői az ellenzéki pártokban is. Bokros Lajos pártjával a decentralizálás (föderalizálás) esélye búcsúzik; az, amit végül is nem vállalt föl. Ezért aztán a MoMá-ra ma már nincs szükség.                 

Puzsér nyilván süket, ezért harsog a tévében.

Végh Alpár Sándor közíró (Heti Válasz, 2017. november 16.)

Puzsér nem főpolgármester akar lenni, hanem főpolgármester-jelölt.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, 2018. október 11.)

A saját idegeit sem képes uralni, nemhogy Budapestet.

Gréczy Zsolt DK-s politikus (ATV, 2018. október 18.)

Az elmúlt évek talán legfurább jelöltje.

Rajnai Gergely politológus (Méltányosság.blog, 2018. október 30.)

Puzsér a maga szakmájában profi.

Tarlós István budapesti főpolgármester (Echo TV, 2018. november 2.)

Ha Puzsér a XXI. század, akkor a XX. után a XXII.-nek kell következnie.

Simkó János újságíró (Facebook.com, 2018. november 8.)

Többet rúg az ellenzéki vetélytársaiba, mint Tarlós Istvánba.

Krug Emília műsorvezető (ATV, 2018. november 8.)

A fejhangon üvöltöző, sokszor tévedő és túlzásba eső Puzsér szeretetről, mértékletességről és humánumról pofázik.

Puzsér Róbert publicista, független budapesti főpolgármester-jelölt (Magyar Hang, 2018. november 23.)

Egy médiaceleb, aki lubickol ebben a térben.

Horváth Csaba szocialista politikus (ATV, 2019. január 4.)

Puzsér egyszerre parodizálja a politikát, és politikát akar csinálni.

Horváth Zoltán újságíró (ATV, 2019. április 12.)

„A magyar média élénk és változatos volt, most azonban egysíkúbbnak tűnik” - olvasható az Európa Tanács minapi állásfoglalásában. Szakértők szerint a kijelentés a német és a francia kormány egyeztetett nézetét tükrözi, ezért érdemes komolyan venni. Miután azonban tanítom a legutóbbi száz évben országló magyar kormányok médiapolitikáját, árnyaltabban fogalmaznék.

A rendszerváltásig visszatekintve az a trend rajzolódik ki, hogy 2010 előtt a hazai média élénkebb és változatosabb volt. A második és harmadik Orbán-kormány kétségkívül átlépett egy határvonalat, a negyedik pedig létrehozott egy olyan holdingot, amely 476 médiaterméket tartalmaz. Ez már olyan arány, amely csakugyan egysíkúbbá, torzabbá teszi a médiapiacot. Mégis az a benyomásom, hogy a korábbi kormányok sem jeleskedtek az arányok kiegyenlítésében. Abban a tekintetben azonban nem különböztek az első Orbán-kormánytól, hogy nem lépték át a választóvonalat az erős demokráciából a puha diktatúrába vezető úton.

A maguk visszafogottabb, szégyenlősebb módján úgy korlátozták a nyilvánosságot, hogy hatalomban lévő embereik kibújni próbáltak a szerkesztőségek szorításából. Szokás ilyenkor hivatkozni arra, hogy a Horn-kormány a kétharmadával nem élt annyira vissza, mint a második, harmadik és különösen a negyedik Orbán-kormány. De ha igaz, amit Antal Attila politológus állít a jelenlegi médiahelyzetről, hogy „A baloldal médiahálózata belemászik a NER-be.” (ATV, 2019.04.12.), akkor ugyanez elmondható a jobboldal médiahálózatáról is. Az 1994-es választási vereség után aligha maradt volna életben, ha Horn Gyula nem kérte volna meg a Postabankot, hogy vegye a szárnyai alá például a Magyar Nemzetet.

Most lényegében ugyanez történik, amidőn a Népszava bevételeinek 56 százaléka kormányzati hirdetésekből származik. Az ellenzéki zászlóshajó kormányzati támogatása fügefalevél a nyilvánosság korlátozásán. A legutóbbi három évtized kormányai között egyet se találtam, amely elviselte volna, hogy a nyilvánosság munkatársai a döntések indoklására akarják kényszeríteni. De kitágítva a folyamatot, az előtte lévő hetven évben se szembesültem olyan kormányzattal, amely jó néven vette volna az újságírók fürkésző tekintetét. A legutóbbi száz év médiapolitikájából azt a következtetést vontam le, hogy a magyar kormányok nem bővíteni, hanem szűkíteni akarták a nyilvánosságot. A köztük lévő különbség a mértékben lelhető fel.        

Nagyon helyes asszony.

Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége (Reggel.hu, 2005. június 20.)

Nélküle nem lennék sikeres.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (Amőba. hu, 2006. február 22.)

Dobrev Klára energiájával meg lehetne világítani New York-ot.

Liptay Claudia színésznő (BTL.hu, 2006. március 21.)

Sokan győződhettek meg tegnap arról, hogy Gyurcsány Ferenc felesége intelligens, csinos asszony.

Palásti Péter tatabányai újságíró (24 Óra, 2008. május 2.)

Ha valaki nem kedvelte Klárát, ezután sem fogja.

Szentmihályi Szabó Péter író (Magyar Hírlap Online, 2008. május 4.)

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Facebook.com, 2011. október 20.)

Nálam jóval több érzéke van az emberekhez.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Best Magazin, 2013. november 22.)

Nem tudom azt ígérni, hogy Dobrev Klárából nem lesz miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Klubrádió, 2017. július 11.)

Dobrev Klára már most akkora tapsot kapott, mint Gyurcsány Ferenc.

Dull Szabolcs újságíró a DK uniós kampánynyitójáról (Index.hu, 2019. április 14.)

Dobrev Klára megjelenése üdítően hat az uniós kampányban.

Gréczy Zsolt DK-politikus (ATV, 2019. április 17.)