A legutóbbi bejegyzésben Kabai Domokos Lajos egyik írásával foglalkoztam. Azt firtattam, vajon van-e tartalmi hasonlóság a Kádár- és az Orbán-korabeli sajtóviszonyok között. Nem sokat találtam, ez azonban nem hatotta meg a bjutiful álnevű hozzászólót, aki az alaptéma helyett a Bekiáltás nevű blog szerzőjét minősítette.

Laza digitális eszmefuttatását úgy tömöríteném, hogy KDL cikke túl hosszú a Facebookon. Ráadásul a blogger sokat hivatkozik olyan tanulmányokra, amelyeknek hitelességét a kommentelő azért nem képes ellenőrizni, mert idegen nyelven, többnyire oroszul jelentek meg. Amit KDL megfogalmaz, az elmegy ugyan a közösségi oldalon, de ha írásait napi vagy hetilapnak ajánlaná föl, a szerkesztők sokat gyomlálnának ki a szövegeiből. Ez volt az a pillanat, amikor egy másik hárombetűs publicista közismert rövidítése ugrott be. TGM ma már leginkább a digitális sajtóban szólal meg, hosszúkat ír, és előszeretettel hivatkozik idegen nyelveken megjelent tanulmányokra, amelyeknek hitelességét a legtöbb olvasó nem képes ellenőrizni. Neki is a papír alapú sajtó szerkesztőire kéne bízni a gondolatait?

KDL két cikket szentelt a Kádár-korszaknak, de nem a Facebookon, hanem a Bekiáltás című blogjában. Csakugyan hosszúkat ír, és sokat hivatkozik, a terjedelemnek azonban nincs akadálya a digitális sajtóban. A papír alapúban eltöltött fél évszázad alatt megtanultam, hogy az egy kolumnánál (körülbelül tíz gépelt oldalnál) hosszabb írások nehezen emészthetőek. Talán ezzel is magyarázható, hogy a hárombetűs szerzők ma már a digitális sajtót részesítik előnyben. Például KDL első kádáros cikkét eddig 22508-an olvasták, a másodikat nemrég közölte az Index, és 13037 érdeklődőnél tart.

Az olvasott szerző miért ajánlja föl az írásait napilapoknak, amelyek oly csekély példányban jelennek meg, hogy néhány kiadóhivatal nem is meri bevallani a kinyomtatott újságok darabszámát? Ha nem vesszük figyelembe az olvasottabb bulvárt, amely nem igazán alkalmas politikai esszék közlésére, akkor a legnagyobb példányszámú országos napilap a Népszava a maga 21 ezrével. A legtöbb hetilap példányszáma nem is éri el a tízezret. Miért baj, ha egy 68 éves újságíró inkább a világhálóra bízza a gondolatait? Ha megnézzük a Bekiáltás blogot, feltűnik, hogy a digitális bevándorló élemedett korához képest szépen megtervezett dizájnt alakított ki. Médiaszemlélete pedig korántsem annyira elavult, mint az Öné, kedves bjutiful.