A Magyar Hang online változata nem teljesen azonos a papírra nyomtatott hetilap tartalmával. A rövidebb és velősebb írások inkább a digitális térben látnak napvilágot. Közéjük tartozik R. Kiss Kornélia mai cikke egy elgondolkoztató ellentmondásról.
Arról, hogy ha az offline vagy az online sajtóban valakinek a halálát kívánjuk, akkor helyettünk a szerkesztőséget vonják felelősségre. Elvégre miért adott teret a bűncselekményként is értékelhető véleménynek? De ha ugyanezt a cikket a közösségi médiában adjuk közre, akkor egy nemrégiben elfogadott törvénymódosítás szerint akár egy évre is lecsukhatnak bennünket. A szerző okkal fejtegeti, hogy az ellentmondást föl kéne oldani.
Egy német cikkíró azt pedzegeti, hogy vége a szó tegnapi értelmében vett sajtónak, és vele együtt a hivatásos újságírásnak is. A vélemények szűrésére alkalmazott szakemberek, a szerkesztők nélkül működő közösségi oldalakon ugyanis mindenki azt ír, amit akar. Nos, sokak véleményével ellentétben nem az a sajtószabadság, amikor azt írunk, amihez kedvünk szottyan. Azt írhatunk ugyan, amit akarunk, de azért nem írunk le akármit.
Mások halálát például nemcsak azért nem kívánom nyilvánosan, mert a közlésre felajánlott cikkemet a szerkesztő valószínűleg visszaküldené. Azért sem, mert a Facebookon vagy más közösségi oldalon óhatatlanul én vagyok a saját szerkesztőm. Márpedig még a legjobb szerkesztő sem képes tárgyilagosan megítélni a saját írását. Annyira belepistul a szövegébe, hogy ha nincs a közelében egy „szűz szem”, akivel megjelenés előtt elolvastatná az írását, akkor átsiklik olyan részek fölött, amelyek alkalmat adnak, mondjuk, az állami beavatkozásra. Az áristomba küldésre.
Gyakori, hogy a hozzászóló első mérgében azzal intézi el a közösségi oldalon olvasott cikk szerzőjét, hogy „Dögölj meg!” A felszólítást vajon szó szerint kell érteni? Vagy legyinteni rá, hogy úgysem gondolja komolyan? És azzal mit kezdjünk, ha egy közéleti személyiség azt írja egy piknikus alkatú politikusról - megtörtént esetet idézek -, hogy „Várunk a koleszterinre.” Felségsértésért kellene megfosztani a mentelmi jogától, és dutyiba dugni? Vagy elismeréssel adózni a rejtett, humoros megfogalmazásnak?
Egyszóval van itt probléma, melyet érdemes volna nyilvánosan is végiggondolni. E jelenségben szerepet játszik, hogy az újságíró szakmában is vannak, akik szerint például a Facebookon nyugodtan kiírhatják magukból az indulatukat. Az ugyanis nem sajtótermék, hisz’ a közösségi bejegyzésüknek nincs szerkesztője. De ha a szerkesztő csakugyan azonos a szűrővel, akkor a közösségi oldalak mégis sajtóterméknek nevezhetőek. Olyan algoritmust dolgoztak ki, amely szűri a gyűlöletbeszédet. Az a benyomásom, hogy inkább rosszul, mint jól, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a sajtótermék egyik funkciója épp a tartalom szűrése.
Erre mondják sokan, hogy az a fránya szerkesztő egyúttal a hatalmon lévőket is szolgálja, elvégre cenzorként viselkedik. Idestova negyedszázada volt is erről vita az akkor még liberális Magyar Hírlapban. 2000. július 13-án a megvádolt szerkesztő, Szále László szellemesen és ma is érvényesen válaszolt: „A cenzor is húz, a szerkesztő is. A cenzor a hatóság, a szerkesztő az olvashatóság érdekében.”
Tíz mondat a közösségi médiáról
A közösségi háló olyan, mintha minden idióta kapna egy szócsövet. (Náray Tamás divattervező, ATV, 2017. október 7.)
A közösségi média felhasználói nem kaptak újságíró-képzést. Nem tudják, mi az, amit a nagyközönség elé tárhatnak. (Jancsó Orsolya újságíró, Magyar Idők, 2017. október 14.)
Közösségi pöcegödör. (Gazda Albert újságíró, Magyar Hang, 2019. május 10.)
Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)
Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára nyelvész, volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, 2021. május 15.)
Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Magyar Rádió, 2022. február 14.)
A közösségi média korszakában a szélsőséges gyűlöletcsoportok csak úgy okádják magukból az antiszemitizmust. (Kormos Olga újságíró, Mfor.hu, 2023. január 26.)
Amennyiben egy kommentelő a közösségi médiában belép a nyilvános térbe, maga is közszereplővé válik. (Bodrogi Bea médiajogász, Telex.hu, 2023. február 12.)
Sokkal több a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd, mint a gyűlölet-bűncselekmény. (Krekó Péter szociálpszichológus, Telex.hu, 2024. május 20.)
A közösségi médián megjelent tartalmakért a platformok helyett azokat a szereplőket vonják felelősségre, akik a tartalmakat közzétették. (R. Kiss Kornélia újságíró, Hang.hu, 2024. december 18.)
