A 168 Óra legutóbbi számában figyelemre méltó interjú jelent meg Kende Péterrel. Ezen a néven ketten tűntek föl a szellemi életben. A fiatalabbik védőügyvéd, aki könyvet írt például Orbán Viktorról. Az idősebbik történész-szociológus, aki 1956-ban emigrált Franciaországba. Néhány éve felváltva tartózkodik Párizsban és Budapesten. Többször láttam Újlipótváros legjobb húsboltjában, ahol bevásárolt. Az interjúban szóba hozott egy látszólag közismert mondatot: „Gyurcsány égbekiáltó hibát követett el, amikor azt mondta, hazudtunk reggel, éjjel meg este, ilyet mondani, ehhez képesség kell!”

Ama bizonyos mondat így hangzott 2006. május 26-án, a balatonőszödi kormányüdülőben: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Azóta boldog-boldogtalan Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja, olykor az a benyomásom, hogy még ő is, noha a kétségkívül képességes Örkény Istvántól származik. A neves író 1956 őszén, a Parlamentbe költözött Szabad Kossuth Rádió felkérésére vetette papírra, és egy bemondó imigyen olvasta fel október 30-én: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Az akkoriban nagy visszhangot keltő jegyzet értelmezői között akadnak olyanok, akik Örkény önkritikáját vélik benne fölfedezni. Talán nem is ok nélkül, mert a szovjet hadifogságból hazatért író a Rákosi-rendszer hívéül szegődött, és elég rossz könyveket jelentetett meg. Sztálin halála után azonban kiábrándult a rendszerből, e szellemi változás terméke a rádiójegyzet, amely túlmutat az önkritikán. A szerző lesújtó kritikával illette a propaganda eszközzé silányult Magyar Rádiót, a hazugság intézményét.

Bizonyára lesznek kommentelők, akik e néhány sor után plágiummal vádolják Gyurcsány Ferencet. Csakhogy a szállóigék szerzői joga bizonytalan. A legütősebb mondatoknak fejlődéstörténetük van. Valaki kimondta őket, aztán szájról szájra szállnak, mindenki formál rajtuk valamicskét, majd kikötnek egy közismert személyiségnél. Például a szocialista parlamenti frakció ülésére készülő Gyurcsánynál. A mondatot Örkénytől függetlenül aligha találhatta volna ki, de ha használta, akkor a látszólagos rögtönzés csomópontjának szánta.

Miközben szállóige-ügyben méltányosabb volnék hozzá, azt azért firtatom, vajon miért éppen Örkény István megjegyzését idézte az őszödi beszédben.    

Kunhalmi Ágnes nemrégiben azt találta mondani, hogy az Európai Unió tizenöt évre tekinthet vissza. Nyilván arra akart utalni, hogy másfél évtizede léptünk be az Unióba. Elszólásával tegnap este szembesítette az ATV-beli Egyenes beszéd műsorvezetője, mire a szocialista politikus kifejtette: „Minden szóbotlásba beleköt a Fidesz.”

Gondolom, az elszólási jelenséggel magyarázható, hogy a kormánypárt parlamenti frakcióvezetője, Kocsis Máté ezzel traktálta egy lakossági fórum résztvevőit: „A HVG, az Index és a 444 igyekszik politikát csinálni. Mi őket tekinthetjük politikai ellenfélnek, nem Kunhalmi Ágnest.” (Index.hu, 2019.05.03.) Azóta többen is pedzegették a nyilvánosság fórumain, vajon a Fidesz-politikus elismerően szólt-e az újságírókról, vagy előkészítette a kormányzat támadását a média ellen. Csaknem húsz évig éltem a Józsefvárosban, ahol soha nem hatott olyan rossznak az önkormányzati újság, mint 2010 és ’14 között, amikor ő volt a polgármester. Kiszorította belőle az ellenzéket, nyakra-főre nyilatkozott, és rengeteg fényképet közöltek róla.

Nincsenek illúzióim a nyilvánosságszemléletéről. Minapi megjegyzése azt sejteti, hogy az ellenzéki politikusok kipipálva, jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben, az a fránya nyilvánosság viszont még tartja a hadállásait. A kormányzat hiába szorította vissza, zárta buborékokba a kritikus véleményeket, a szerkesztőségek színvonalasan dolgoznak, az állami pénzből kistafírozott kormánypárti médiumok pedig csak vonalasan. A frakcióvezető okfejtésében azért van logika, mert ama országokban, amelyekben a hatalmi ágak megosztását sikerül kiküszöbölni, a nyilvánosság eszközrendszerének nevezhető média sajátos szerepet tölt be.

Ha a végrehajtó hatalom (a kormányzat) maga alá gyűri a törvényhozást (a parlamentet) és az igazságszolgáltatást (az ügyészséget és nálunk egyre inkább a bíróságot is), akkor a kormány ellenőrzését a másik két hatalmi ág helyett óhatatlanul a média veszi át. E helyzetet mi, újságírók hajlamosak vagyunk felértékelni, mondván, hogy a média lett a negyedik hatalmi ág. Ez azonban nem igaz. Csupán helyettesítünk, és szerepünk addig tart, amíg ismét szétválnak a hatalmi ágak, hogy helyre állhasson a polgári demokrácia.

Kocsis Máté megnyilvánulása arról árulkodik, hogy a hatalmat gyakorlók megjelölték a Magyar Tudományos Akadémia után következő ellenfelet. Ezt azért nem kéne elismerésnek tekinteni, mert ő inkább áldozatot lát az újságírókban.    

Torgyán József egyszer felveszi a sábeszdeklit, máskor meg durván liberális patkányokat emleget.

Gerbovits Jenő kisgazda politikus (Somogyi Krónika, 1996. március 28.)

Míg a kései Bayernél a „patkány” tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a „koton”.

G. Fodor Gábor politológus (888.hu, 2016. április 21.)

/”A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt.” Orbán Viktor (Miniszterelnök.hu, 2018. március 15.)/ Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette őket.

Bayer Zsolt publicista (Echo TV, 2018. március 19.)

Hemingway azt mondta: amikor kilátogatott a Bozsik-stadionba, akkor életében először látott szabadon szaladgáló patkányt. Gondolom, ez két dolgot jelenthet. Vagy a Fradi elleni mérkőzésre jött ki, és a védők nem fogták szorosan a támadókat, vagy nála otthon patkány csak pórázon sétáltatható.

Kovács Kálmán 56-szoros válogatott labdarúgó (Facebook.com, 2018. november 26.)

/”Hogyan lehetséges az, hogy a Fidesz támogatottsága folyamatosan emelkedik, míg mondjuk az önöké folyamatosan csökken?”/ Ha már szókimondó vagyok, sok a patkány Magyarországon.

 Bangóné Borbély Ildikó MSZP-politikus (ATV, 2019. április 25.)

A kormányoldalnak politikailag az a jó, ha minél több Bangóné patkányozza körbe az országot.

Kohán Mátyás újságíró (Mandiner.hu, 2019. április 27.)

Patkánykormányzás zajlik Magyarországon.

Ujhelyi István szocialista politikus (Facebook.com, 2019. április 29.)

Ez a patkányozás csak szűkíti az ellenzék lehetőségeit.

Jámbor András publicista (Mérce.hu, 2019. április 29.)

Legutóbb Bagzóné Figaró Ildóka patkányozott.

Dr. Lukácsy József, a székesfehérvári Vörösmarty Társaság alelnöke (Fejér Megyei Hírlap, 2019. április 30.)

A patkány úgy szaladt ki Bangóné száján, hogy arra nem kapott felhatalmazást.

Sitkei Levente újságíró (VajdaságMa.info, 2019. május 1.)

A tudósításokból nem derült ki, vajon miben egyeztek meg a sportújságírók. Csupán az, hogy elnökük beszélt a Nemzeti Sajtókamaráról is. Három kormánykritikus újságban olvastam, hogy Szöllősi György ismét szóba hozta a kormányzat számára oly kedves elképzelést, miszerint meg kéne szűrni (idegen szóval szelektálni) a magyar újságíró társadalmat. Ennek részleteire azért nem térnék ki, mert a kiszivárgott információkat névvel nem vállalta senki.

Ha a kormány számára nemszeretem szerkesztőségekben dolgozó sportújságírókat elfelejtették meghívni a magyar sportújságírók közgyűlésére, honnan tudják a lapjaik, hogy mit mondott a Nemzeti Sport főszerkesztője arról a fránya kamaráról? Ha pedig meghívták őket, miért nem számoltak be róla a tudósítás klasszikus szabályai szerint? Talán csak nem tartanak attól, hogy bajuk lesz, ha névvel vállalják a hírértékű információk hitelesítését? Egyébként a Nemzeti Sajtókamara szervezője állítólag azzal kecsegtette a magyar újságírókat, hogy akik jelentkeznek, különböző kedvezményekben részesülnek.

A vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály alapította Országos Magyar Sajtókamara 1939 és 1945 között különböző okok, leginkább államilag szankcionált származás miatt nem igazolta át a magyar újságírók mintegy 40 százalékát. Akiket viszont fölvett, a hadigazdálkodás silány keretei között kedvezményesen jutottak például közszükségleti cikkekhez. A föl nem vettek jelentős része pedig újságírás helyett lövészárkot ásott, aknát szedett, vagy koncentrációs táborban próbált életben maradni. Itt még nem tartunk, egyelőre szervezik a gyászos előzményű Nemzeti Sajtókamarát.

Félő, hogy a pályakezdő újságírók számára kapósak lesznek a kedvezmények. A legnépesebb újságíró szervezet, a MÚOSZ ugyanis ebben jeleskedett a legkevésbé. Kizárólag olyan kedvezményekkel kecsegtette a tagjait, amelyeket a pénztelen pályakezdők nem vehettek igénybe. A legutóbbi harminc évben mindegyik MÚOSZ-elnök megkérdezte tőlem (mint felsőoktatásban dolgozó médiatanártól), miként lehetne utánpótlásra szert tenni. Azt feleltem, hogy a tanítványaim csak akkor jelentkeznének, ha az elnökök kidolgoztatnák a junior kedvezmények rendszerét. Ők bólogattak, majd nem csináltak semmit.

A MÚOSZ mára lesoványodott, elöregedett. Azon pedig nem lepődnék meg, ha az állami kistafírozás előtt álló Nemzeti Sajtókamara épp a tapasztalatlan, kis jövedelmű újságírók körében hozna létre hadállásokat.

 A legutóbbi napokban Bangóné patkányozós megnyilvánulása mindent überelt a nyilvánosság fórumain. Lefülelt mondatok.

Egyszerre két ladikban próbál állni.

Várnai László civil aktivista Karácsony Gergely zuglói polgármesterről (444.hu, április 28.)

Sokan vagyunk, de még nem elegen.

Dobrev Klára DK-politikus Szombathelyen (Nyugat.hu, április 29.)

Az EU-pénzek tartják hatalomban a kormányt.

Cseh Katalin Momentum-politikus (Válaszonline.hu, április 29.)

Patkánykormányzás zajlik Magyarországon.

Ujhelyi István szocialista politikus (Facebook.com, április 29.)

A patkányozás csak szűkíti az ellenzék lehetőségeit.

Jámbor András publicista (Mérce.hu, április 29.)

Legutóbb Bagzóné Figaró Ildóka patkányozott.

Dr. Lukácsy József, a székesfehérvári Vörösmarty Társaság alelnöke (Fejér Megyei Hírlap, április 30.)

Bangóné óriási zűrzavart okozott a saját pártjában is.

Rónai Egon műsorvezető (ATV, április 30.)

Semmiféle taplóság nem indokolhatja a másik oldal taplóságát.

Kálmán László nyelvész (Facebook.com, április 30.)

Rég lemondtam az illúzióról, hogy közhatalomra legalább alapszinten művelt, írástudó emberek ácsingóznak.

Balavány György publicista (hvg.hu, április 30.)

A szocialisták huszonöt éve nem tudják eldönteni, hogy a munkavállalókat vagy a munkaadókat képviseljék-e.

Kéri László politológus (ATV, május 1.)

Én csak annak akarok pénzt adni, aki csinál valamit.

Orbán Viktor miniszterelnök (Miniszterelnök.hu, május 1.)

Ha valaki azt gondolja, hogy neki nincs szüksége kontrollra, akkor abból nagy baj lehet.

Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója (Index.hu, május 2.)

A pénz ugyan Brüsszelből jön, de a falu a kormánynak hálás érte.

Raskó György mezőgazdasági vállalkozó, az Antall-kormány volt államtitkára (Magyar Narancs, május 2.)

Magyarország politikailag megosztott közösség.

Kende Péter Franciaországban élő szociológus (168 Óra, május 2.)

Ha az újságírókon múlna, a nemzeti együttműködés rendszere már összeomlott volna.

Puzsér Róbert publicista (Magyar Hang, május 3.)

Az újságírónak médiuma van, a politikusnak világnézete.

Vágó István DK-politikus (ATV, május 3.)

A politika ne akarjon lapot szerkeszteni, a szerkesztőség pedig ne akarjon politizálni.

Deutsch Tamás Fidesz-politikus (Index.hu, május 3.)

Bangóné alig több mint öt perc alatt kinyírta az MSZP-t.

Apáti Bence publicista (Magyar Nemzet, május 4.)

Kunhalmi Ágnes az MSZP potenciális Bangónéja.

Fiala János műsorvezető (ATV, május 4.)

Nem akarok úgy magyarnak lenni, hogy közben elfelejtek embernek maradni.

Danka Krisztina dokumentumfilmes a menekültek elleni gyűlöletről (Népszava, május 4.)

Lassanként mindnyájan a Várba költöztök.

Föld S. Péter újságíró az Orbán-kormány klientúrájához (Facebook.com, május 5.)

Beült a Hír TV stúdiójába, és kijelentette, hogy „vica verza”. A latin vice versa azt jelenti, hogy „fordított módon”, esetleg „és viszont”. A szakirodalom megjegyzi, hogy sokan a vice helyett vicát mondanak, a félműveltségből eredő elszólást azonban nem tekinti főben járó véteknek. Én se tenném szóvá, ha nem Kósa Lajos szájából hangzott volna el.

Polgármesterként ügyesen menedzselte Debrecent. Aztán országos tisztségeket kapott, és ha élő adásban mikrofon elé állt, mosolyra fakasztotta a médiafogyasztókat. Ugyebár „Közép-Afrikában a huti tuszu, a tuszi huti, hutu ellentét kapcsán.” (RTL Klub, 2016.06.24.) A nyelvi kuszasága miatt még idézhetetlenebb kupakos elszólás szintén arról árulkodott, hogy nem találja föl magát az országos nyilvánosság előtt. Akik közelebbről ismerték, tudták, hogy már polgármesterként is küszködött a nyilvános megszólalás vágatlan formájával.

Például 2014. január 6-án az RTL Klub híradójában egy kéz tartott mikrofont Kósa Lajos szája elé. Fiatal női hang kérdezte, miért most indították újra az anyatejgyűjtő-akciót. A várospolitikus arcán megrökönyödés, majd így rögtönzött: „Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok.” Majd sarkon fordult, és kisétált a képből, ám két-három másodperc múlva ismét felbukkant. Nyilván rájött, hogy rossz vért szült a kijelentése, és így folytatta: „Nem tudna olyat kérdezni, amire jót lehet mondani?”

Kiderült, hogy bezárták a régió egyetlen anyatejgyűjtő állomását. Egy héten át nem kaphattak anyatejet a debreceni klinikán lévő csecsemők, akiket nem táplálhatott az édesanyjuk, a bő tejű kismamák pedig elestek némi jövedelemtől. A polgármesteri hivatal szerint veszteséges volt az üzletág, néhány nap múlva mégis meggondolta magát. Ha a polgármester ezt mondta volna a kamerába, bizonyára rokonszenvet kelt a nézők körében. Ehelyett a támadást és a visszakérdezést választotta. Ezzel magyarázható, hogy a sokadik malőr után kifejtette: „Eddig majd’ minden választási kampányban kiemelt célpont voltam az ellenzék számára.” (Hajdú Online, 2018.01. 25.)

Az idén aligha lesz célpont, bár előttünk van az uniós és az önkormányzati választás. A miniszterelnök nem vállalja a kockázatot, hogy régi harcostársa bármikor elszólhatja magát a nyilvánosság fórumain. Olyan állásokat ad neki, amelyek nem csökkentik a jövedelmét, de ritkán kerül élő adásba. A kormánypártok személyekre lebontott kommunikációs gyakorlatát ez különbözteti meg Bangóné pártjáétól.

A sajtóbeli patkányozás furcsa állomásához érkeztünk. Néhány hónapja ugyanis volt már egy botrányocska, amely 48 óra alatt elhalt. A történet úgy kezdődött, hogy átadták rendeltetésének a Budapest Honvéd utánpótlását nevelő Magyar Futball Akadémia létesítményeit. Az ünnepségre meghívták Détári Lajost, a klub hajdani játékosát, a 61-szeres válogatott azonban elfelejtette visszajelezni, hogy elfogadja a meghívást. S bár a kapunál felismerték a biztonsági őrök, nem engedték tovább, mert a neve nem szerepelt a vendéglistán.

Miközben bent a miniszterelnök épp dicsérte a volt világválogatottat, kint ácsorgott a magyar labdarúgás talán utolsó klasszisa. Bár a szigorú biztonsági előírások miatt a kapuőrök külön engedélyt kértek, hogy beléptethessék a híres focistát, ő megunta a várakoztatást, és hazament. Ebből legföljebb egy-két ejnye-bejnye születhetett volna a sportsajtóban, csakhogy Détári játékostársa, az 56-szoros válogatott és szintén Honvédből indult Kovács Kálmán berágott. Felrótta a Budapest Honvéd irodalmi nevű tulajdonosának a purparlét.

Ezt írta a közösségi üzenőfalára: „Hemingway úr azt mondta: amikor kilátogatott a Bozsik-stadionba, akkor életében először látott szabadon szaladgáló patkányt. Gondolom, ez két dolgot jelenthet. Vagy a Fradi elleni mérkőzésre jött ki, és a védők nem fogták szorosan a támadókat, vagy nála otthon a patkány csak pórázon sétáltatható.” A dátumot azért nem tüntethetem föl, mert a tiltakozás nyomán Kovács Kálmán törölte a bejegyzést. Az értelmező cikkek viszont 2018. november 27-én és 28-án jelentek meg, ezért az idézett sorok vagy 26-án, vagy 27-én láttak napvilágot a Facebookon.

A ferencvárosi focicsapatot működtető menedzsment tiltakozott persze. Azt követelte, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetsége szüntesse meg a volt Honvéd-játékos státuszát az utánpótlásképzésben. Kovács Kálmán azonban megelőzte a szövetség intézkedését. Az öltözőkben megszokott zrikálásról beszélt, mondván, hogy patkányozása „csak egy fricska akart lenni”, majd azonnali hatállyal lemondott a tisztségeiről. A rövidre zárt epizódot, amely nem lépett túl a sportsajtó keretein, már el is felejtettük.

Igaz, hogy a miniszterelnököt övező biztonsági intézkedés révén épp csak érintkezett a politikával. Ráadásul akkoriban választási kampány se volt, és a kommunikációs stábok nem nagyíthatták, nem tupírozhatták föl egy hajdani játékostársával együtt érző focista zrikálós, fricskázó sorait.  

Valaha együtt dolgoztunk a megyei napilap szerkesztőségében. Ritkán látjuk egymást, de ha írok valamit, föl-fölhív, és hol okulok a szavaiból, hol vitatkozunk, aztán megegyezünk valamiben. Érdeklődése most abban nyilvánult meg, hogy tegnapi bejegyzésemről elmondta: ha már foglalkoztam Torgyán József állítólagos patkányozásával (amelyre nem találtam bizonyítékot), akkor közelebb merészkedhetnék a Bangóné-féle kiszólás sajtójában többször is emlegetett Bayer Zsolt életművéhez.

Tény, hogy az értelmezők közül ketten is párhuzamot vontak. Puzsér Róbert publicista szerint „Bangóné Borbély Ildikó és Bayer Zsolt csak együtt probléma.” Veres Zsolt kommentelő pedig azt írta, hogy „Bayer trágár fröcsögése nem mentség Bangóné butaságára.” Mindkét vélemény a Facebookon jelent meg, ugyanazon a napon, április 30-án. Mindazonáltal egy sajtótörténeti áttekintés kedvéért se mélyednék el az emlegetett közíró életművében, ám akad egy mozzanat a közelmúltból, amelyen érdemes eltűnődni. A szálak Orbán Viktor tavaly március 15-én elhangzott beszédéhez vezetnek vissza.

A kormányfő három héttel az országgyűlési választás előtt állt a nyilvánosság elé, és kifejtette, hogy a kampánnyal van ugyan elfoglalva, de a hangját fölemelve figyelmeztetett: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Azóta több mint egy év telt el, és mintha kirajzolódnának az elégtétel körvonalai. Bayer Zsolt nem várt mostanáig. Azon melegében, 2018. március 19-én megszólalt az akkor még létező Echo TV-ben, és ezt mondta: „Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette.”

Ha Bangóné buta, ízléstelen és áthallásos kiszólásából levonható ama következtetés, hogy lepatkányozta a kormánypártokra szavazókat, akkor az iménti idézetből legalább annyira levonható, hogy a kormánypárti közíró szintén lepatkányozta azokat a választópolgárokat, akik néhány nap múlva, április 8-án az ellenzéki pártokra szavaztak. Majdnem ugyanannyian voltak, mint a kormánypártiak, körülbelül 2,8 milliónyian. A sors iróniája, hogy a közíró megítélését egy kormánypárti politológus végezte el. Adok a szavára, mert ideológiai tanácsokat kölcsönöz a miniszterelnöknek, ráadásul nálam jobban ismeri a publicista életművét.

G. Fodor Gábor írta: „Míg a kései Bayernél a ’patkány’ tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a ’koton’.” (888.hu, 2016. április 21.)

Valaha együtt dolgoztunk a megyei napilap szerkesztőségében. Ritkán látjuk egymást, de ha írok valamit, föl-fölhív, és hol okulok a szavaiból, hol vitatkozunk, aztán megegyezünk valamiben. Érdeklődése most abban nyilvánult meg, hogy tegnapi bejegyzésemről elmondta: ha már foglalkoztam Torgyán József állítólagos patkányozásával (amelyre nem találtam bizonyítékot), akkor közelebb merészkedhetnék a Bangóné-féle kiszólás sajtójában többször is emlegetett Bayer Zsolt életművéhez.

Tény, hogy az értelmezők közül ketten is párhuzamot vontak. Puzsér Róbert publicista szerint „Bangóné Borbély Ildikó és Bayer Zsolt csak együtt probléma.” Veres Zsolt kommentelő pedig azt írta, hogy „Bayer trágár fröcsögése nem mentség Bangóné butaságára.” Mindkét vélemény a Facebookon jelent meg, ugyanazon a napon, április 30-án. Mindazonáltal egy sajtótörténeti áttekintés kedvéért se mélyednék el az emlegetett közíró életművében, ám akad egy mozzanat a közelmúltból, amelyen érdemes eltűnődni. A szálak Orbán Viktor tavaly március 15-én elhangzott beszédéhez vezetnek vissza.

A kormányfő három héttel az országgyűlési választás előtt állt a nyilvánosság elé, és kifejtette, hogy a kampánnyal van ugyan elfoglalva, de a hangját fölemelve figyelmeztetett: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Azóta több mint egy év telt el, és mintha kirajzolódnának az elégtétel körvonalai. Bayer Zsolt nem várt mostanáig. Azon melegében, 2018. március 19-én megszólalt az akkor még létező Echo TV-ben, és ezt mondta: „Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette.”

Ha Bangóné buta, ízléstelen és áthallásos kiszólásából levonható ama következtetés, hogy lepatkányozta a kormánypártokra szavazókat, akkor az iménti idézetből legalább annyira levonható, hogy a kormánypárti közíró szintén lepatkányozta azokat a választópolgárokat, akik néhány nap múlva, április 8-án az ellenzéki pártokra szavaztak. Majdnem ugyanannyian voltak, mint a kormánypártiak, körülbelül 2,8 milliónyian. A sors iróniája, hogy a közíró megítélését egy kormánypárti politológus végezte el. Adok a szavára, mert ideológiai tanácsokat kölcsönöz a miniszterelnöknek, ráadásul nálam jobban ismeri a publicista életművét. G. Fodor Gábor írta: „Míg a kései Bayernél a ’patkány’ tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a ’koton’.” (888.hu, 2016. április 21.)

A Bangóné Borbély Ildikó kiszólását értelmezők között fölmerült Torgyán József neve is. A néhai kisgazda politikus állítólag szintén a patkány kifejezéssel minősítette a politikai ellenfelet. Tőle már nem kérdezhetjük meg, de van egy mondat, amely elgondolkoztatott. Párttársa, Gerbovits Jenő 23 éve konfliktusba keveredett a főnökével, és ezt mondta róla: „Egyszer felveszi a sábeszdeklit, máskor meg durván liberális patkányokat emleget.” (Somogyi Krónika, 1996. március 28.)

Árulkodó a dátum. Alig néhány nap telt el azóta, hogy Torgyán március 14-ére meghirdette az úgynevezett kormánybúcsúztatót a Parlament előtti térre. Százezernél többen gyűltek össze, és a kisgazda párt elnöke tíz percig beszélt hozzájuk. Papír nélkül, látszólag rögtönözve, valójában nagyon is tudatosan építkezve. Keretet állatoktól kölcsönzött; a beszédet velük kezdte, és velük fejezte be. „Álliberális, undorító férgeket és dögkeselyűket”, illetve „liberális férgeket” és „liberális dögkeselyűket” emlegetett. 

A patkány kifejezést még akkor is kerülte, amikor „az ország legnépszerűbb emberét” hozta szóba, aki másnap reggel jelen lesz az állami lobogó felhúzásánál. A köztársasági elnök Göncz Árpádra utalt, akit az akkor épp ellenzékbe szorult jobboldali sajtóban a vérmesebb publicisták Patkány csúfnévvel illettek. Ezzel nem azt állítom, hogy Torgyán József tapintatból fogta vissza magát az ország főterén. Más okból mellőzte a patkányozást. Elképzelhető ugyanis, hogy amire Gerbovits Jenő célzott, a liberális patkányokra, elhangzott a kisgazda pártelnök szájából valamelyik vidéki összejövetelen.

Torgyán munkamódszeréhez tartozott, hogy az országjárást kísérletezésre is használta. Békéscsabán például ezt mondta a Horn-kormány tagjairól: „Olyanok, mint a görögdinnye. Annak is van egy kis zöld vékony héja, de mögötte ott van a piros bél. csakhogy mi, kisgazdák azt is tudjuk, hogy eljön a Szent Lőrinc napja, amikor a disznók elé veti a jó gazda a megmaradt dinnyéjét.” E hasonlatnak hat változatát olvastam a korabeli sajtóban, és az a benyomásom, hogy Torgyán József elégedetlen volt a fogadtatásával. Vagy pedig abból indult ki, hogy amit megértett a mezőgazdasághoz jóval közelebb álló vidéki közönsége, az nem hatol el a fővárosi nagygyűlésen résztvevők tudatáig.

Politikusi tudatosságával magyarázható, hogy 1996. március 14-én a látszólag rögtönzött szónoklatát az utókor nem görögdinnyés, nem is patkányozós, hanem féregirtós beszédnek nevezte el.